ELEJE

 

  A Vallás és a Tudomány viszonya.

 

Kedves látogatóm, szeretném ha az alábbi dolgozattal  le tudnám kötni kedves figyelmét, s ha az a kedves olvasó számára hasznos időtöltésnek bizonyulna.  Természetesen terjedelménél fogva nem várható, hogy azt egyhuzamban végig tudja olvasni, ezért egy kis tartalomjegyzékkel kezdem, ami arra is alkalmas, hogy a válogatást a téma fejezetei között lehetővé tegye. Remélem  nem csak hasznos de felüdítő időtöltésnek fog bizonyulni.

E helyen szeretném hálámat kifejezni mindazon honlap fenntartóknak, akik voltak oly szívesek és holapjukban helyet adtak az én dolgozatom számára. Figyelmükért és fáradságukért hálás köszönetet mondok és szeretettel ajánlom kedves mindannyiukat Annak, Aki írásra késztetett.

Szeretetteljes üdvözlettel:  

                           Cselik Ferenc.

Tartalom-

jegyzék.

BEVEZETŐ.

Előszó.

I.Fejezet.

Áttekintés.

II.Fejezet.

Próféták etc.

III.Fejezet.

Isten.

IV.Fejezet.

Krisztus.

V. fejezet.

Szt. Lélek.

VI.FEJEZET.

BIBLIA.

VII.FEJEZET.

Ember.

VIII.FEJEZET.

Társadalom

BEFEJEZÉS

KIEGÉSZÍTÉSEK.

BIBLIO -

GRAPHIA.

 

Örömmel üdvözlöm kedves olvasómat, kívánva kellemes testi és lelki felüdülést. Remélem talál ezen kis  eszmefuttatásban  sok elgondolkoztatót. 

Az e web-oldalon esetleg megjelenő  hirdetésekért a felelősséget nem vállalom.

©2006.   Az  itt közölt írás a törvény védelme alatt áll (Copyright), tehát változtatni rajta, vagy haszonszerzési célra felhasználni nem  megengedett. Felhasználásához  külön engedély azonban nem szükséges, csupán felhasználásáról E-mailemre (anomozakoc@btinternet.com) egy rövid értesítést kérek.    E feltételek megváltoztatásához a jogot fenntartom.

 

TARTALOMJEGYZÉK.                                  

Bevezető .................................................................,,,,,

Előszó .........................................................................

I. FEJEZET.................................................................

  Hinduizmus .............................................................

  Buddhizmus .............................................................

  Parsis vallás ...............................................................

  Júdaizmus .................................................................

  Izlám ..........................................................................

  Atheizmus...................................................................

 II.Fejezet. - Próféták, Vallásalapítók, Igehirdetők..

 III. Fejezet. - Isten......................................................

  Mi sejteti Isten létét ? ................................................

  A Szt.háromság lényege. ...........................................

  Dualizmus. ..................................................................

  A tudomány és az Alkotó. .........................................

  Istenben vetett hit, - bizalom......................................

  Isten mibenléte.............................................................

  Isten emberhez való viszonya. ....................................

IV. Fejezet. - Krisztus küldetése. .................................

 Krisztus kereszthalála. ..................................................

 Miért kellett Krisztusnak eljönnie ? .............................

 Krisztus erkölcsi tanítása. ............................................

 Krisztus elvárásai. ........................................................

 Isten iránti feltétlen bizalom tana....... ........................

 A család. - Az egyén. .....................................................

 Erények. - Az új ember típusa. ....,...............................

V. Fejezet. - Szt.Lélek.. - A Törvény..............................

VI. Fejezet.BIBLIA Az Ó és Újszövetségi Szt.Írás.......

VII. Fejezet. - Ember. Ösztön - Tudat...........................

 Idő - Időtlenség - Örökkévalóság. ...............................

 Csodák............................................................................

 Halál - Túlvilág - Isten Országa...................................

 A test feltámadásának igérete. ....................................

 Hol van a menyország ?. ..............................................

 Szenvedés.......................................................................

 A vallás fejlődése. - Az emberi élet. ...........................

 Evolúció és az ember....................................................

 A nagy változás............................................................

 Tudomány és a vallás..................................................

 A Tudomány és a Teremtés történet.......................

 Ima - Vallásos elmélkedés.........................................

 Etika - Vallás. - A "Szabad akaratról".......................

 A Kisértés - Bűn - Bűnbocsánat - Büntetés. -

 Felelősség és szabad akarat......................................

 A kisértés természete.................................................

 A szándék és cselekvés viszonya..............................

 Bűn..............................................................................

 A rontás szellemének szerepe. .................................

 Bűnbocsánat. .............................................................

 Büntetés. ....................................................................

  Az ember számára Isten ítélete nem mindíg érthető.

  A végítélet. ................................................................

  Az utolsó ítélet..........................................................

  Krisztus tanítása az ítélet napjának előjeleiről......

  Az ember kötelessége................................................

  A Krisztus előtti ember felelőssége..........................

  VIII.Fejezet.Társadalom.A társas élet kialakulása.  

   A Demokrácia születése és kialakulása...................

   Mit várhat a Társadalom az Egyéntől ?. .................

   No és mit várhat az Egyén a Társadalomtól ? ........

  BEFEJEZÉS................................................................

  KIEGÉSZÍTÉSEK......................................................

  BIBLIOGRAPHIA......................................................

               

                 

 

BEVEZETŐ.

Földi vándorútunk során sokszor merülnek és merültek fel bennünk kérdések, - gyakran kínzó kérdések, - amikre állandóan keressük a megfelelő választ. Példának álljon itt néhány.

Mik vagyunk mi tulajdonképpen ? - Valóság, vagy lehet hogy csak illúziók ? - Mit jelent  "Én"? Ki vagyok én ?  - Test,  vagy Test és "Elme",  -  ideák,  tulajdonságok, tudás anyag stb. ?

Tapasztalataink valósak vagy csak álmok ? - Ha álom természetűek, tudunk e a valóságra ébredni belőle? - Vagy a valóság maga egy általunk kreált képzelet ? - Mint olyan az egy áldás, vagy egy csapás ? - A valóságunk egy börtön, amitől szabadulni szeretnénk, vagy egy gyakorlat, amiből tanulunk, s mely előkészít egy magasabb rendű életre ? Istenünk maga a valóság, vagy mi vagyunk a valóság ? Mi a valóság ? Fogva vagyunk a saját egyéniségünkbe. Alapvető egyéniségem (lelkem) hasonló Istenhez ? - Ha nem, hogyan és milyen értelemben egyesülhetek Istennel ?

Ha a szenvedés nyugtalanít, - van e lehetősége, hogy a szenvedésem jó irányban hat, jó ügyet szolgálhat ? Talán méginkább nyugtalaníthat azonban, amit úgy neveznek :"Bűn". - Hogy lehetek mentes alóla, megszabadítva attól ? - Ha megtörök egy elkötelezettséget, vagy nem engedelmekedem a Mindenhatóságnak,  - engedetlenségem Istennek, vagy lelkiismeretemnek szegül ellen, vagy mindkettőnek ?

Ha az evolúciós elképzelések vonalán gondolkodunk, felmerül a kérdés, hogy; - mikor és hogy történt a "fejlődés" folyamán, - amikor az állat - emberré lett, - amikor az ember létezésének tudatára ébredt ? -  Volt  ez  egy pillanat műve,  vagy egy hosszabb folyamat  (esetleg  előre  beprogramozott folyamat  /*Ki", vagy milyen körülmény által ?/)

Minden embernek vannak feltevései, elképzelései. Mindíg érdemes megragadni a lehetőséget az összehasonlításra, a javításra, "tökéletesítésre". -

S még pár szót a legfontosabb problémáról. -  Korán gyermekkorunkban, mint egy gyilkos tőr hatolt szívünkbe a gondolat és elszörnyedve döbbenünk rá, - hogy egyszer nekünk is meg kell halnunk.

A fiatalság oly szép, - s annak fényében valósággal hihetetlennek tűnik, hogy egyszer mindennek vége szakad. - Mert akkor határozottan úgy érezzük, hogy egyszer elénk toppan a félelmetes utonálló: - a "nics tovább". Hosszan vonszoljuk magukkal a kínzó gondolatot, - míg a felnőtté éréssel járó más problémák, felelősségek, feladatok el nem halványítják jelentőségét.

A felnőtt kor harcai során pedig általában felmerül a következő kérdéssor: - mi az értelme a szakadatlan  harcnak, -  egyáltalán miért vagyunk itt a földön ? - Honnan jöttünk és hová megyünk ?

A külső világ hatásai ismét más megoldásra váró problémákat állítanak elénk.

Az emberiség egy része Isten nélkül akarja végig vonszolni magát az élet küzdelmein, - míg a másik tábor a Teremtőbe helyezi bizalmát és életét. (De még ezek között is mennyi az árnyalati és ellentétet megközelítő különbség!) - Melyiknek van igaza ? - Valóban van reményünk, hogy jelen életünkön túl is létezhetünk ? Mi történik a halál után ? stb. E kérdések sohasem halványulnak el, - velünk maradnak életünk végéig, - vagy amíg csak választ nem kaphatunk azokra.

A világban tömegével vannak akik készek a válaszadásra. Számunkra csak egy lehetőség kínálkozik. Megismerni mások elképzeléseit és azok ismeretében feltenni a kérdést saját magunknak. Ha őszintén, nyílt szívvel várunk választ kérdéseinkre, - a válaszokat sorra megkapjuk. Úgy fogjuk érezni, hogy valamilyen csodálatos belső hang szeretetteljes megértéssel, türelemmel elménket rávezeti a titkok nyitjára. (Mi keresztények hívjuk ezt a bátorító  sugallmazást  a  Sztlélek  hatásának.)

Tudósaink feltevéseinek (teóriáinak) halmazából mi, - a tudatlanok (és hívők) csak "csipegetni" tudunk (és merünk), de tesszük azt tisztánlátásunk érdekében. Keressük mindazt, ami a hitünket erősíti, alátámasztja. No és azt is ami hitünknek ellent mond, csak hogy feltehessük a kérdést: Miért ? S ha megleljük a választ, ami felderíti az ő tévedésüket, az szintén erősíti hitünket. Ez éppoly természetes nekünk, mint amilyen természetes nekik az ő felfogásukat illetően. Noha elvárhatnánk mi is tudósainktól, akik kutatásaik és feltevéseik mélyén nem találnak Istenre, hogy vegyék a fáradságot és némi érdeklődést mutassanak a mi hitünk irányában. Sajnos azonban legtöbbjük teljes tájékozatlanságról tesz tanubizonyságot megnyilatkozásaik során.

Álljon itt példának az evolúció elmélete amit tudósaink java majdhogynem törvénynek, - kétségbevonhatatlan ténynek állít be. S ez az elmélet nem fogadja el Isten termtő tevékenységét, de helyébe állítja a véletlent. Feltevéseik azonban nélülözik a bizonyítékokat, helyette rá kell jönniük, hogy a fajok hirtelen jöttek létre /kambriumi robbanás/, mint ahogy az anyag létrejötte is hirtelen, az "ős"-nek nevezett robbanással lépett a tér színpadára (érdekes hasolóság). Lehet, hogy a "hirtelen" fogalma időt takar, - az emberi gondolkodáshoz mérve sok időt. Ami a végtelenséghöz mérve, de a földtörténethöz mérve is azonban (4.6 milliárd év) csak pillanat, - hirtelen, - robbanásszerü. Elmélkedjünk  csak egy kicsit ! A Biblia az örökkévalóság oldaláról nézve és ahhoz viszonyítva fogalmaz (hat nap), isteni sugallatból merítve, mig tudósaink időben gondolkozva évmilliókra építik feltevéseiket (evolúció). Itt tulajdonképppen nincs helye Isten létezésében való kételkedésnek, de Darwinék és utódai mégis azt következtették le, hogy az élő létrejöttéhez nem volt szükség teremtésre, így teremtőre sem, tehát Isen nem létezik. Nem tűnik ez hamisnak? - S ilyen elmélkedés nyomán gyűlnek a "mozaikkockák".

- S a  lassan  összegyűjtögetett  MOZAIK KOCKÁK mind teljesebb képpé alakulnak elménkben, s létrehozzák saját, egyéni világképünket. - Ez írás is egy vélemény egy ilyen mozaik kép leírása, melyben a kockákat összefogó, s az itt - ott hiányzó kockákat kitöltő "anyag" - a hit. Irója nem tudós, - még csak nem is a tollforgatók soraiból való. Egyszerü jószándékú laikus. A leírtak sem tudományos vizsgálódások eredményei, de csendes elmélkedésé, olvasgatásoké és - alázatos odafigyelésé. "Aki féli az Urat, azt eligazítja, szívesen fogadja, aki hozzá fordul." (Sirák 32:14.) Egy katekizmusban olvastam erre vonatkozó bíztató sorokat. "Megtalálták a választ, amit kerestek Krisztus üzenetében." Jelenti e ez azt, hogy nincs jogunk kérdést feltenni létezésünkkel kapcsolatban azon kívül ? - Nem.

"Ő határozta meg itt lakásunk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk,  mozgunk  és  vagyunk,  ahogy  költőitek is mondják: Az ő fiai vagyunk." Apcsel 17:26-28.

Minden generáció és minden ember kell hogy feltegye a kérdést. Az természetes is, hogy keressük az élet értelmét. Nekünk (keresztényeknek) mindíg készen kell lenni arra, hogy képesek legyünk megmagyarázni, hogy hitünk miért válasz a létezésünk kérdéseire."

S végül meg kell vallani, hogy e sorok írója keresztény alapokon szemlélődik, tehát független, tárgyilagos nem tud, s nem is akar lenni, mert keresztény hagyományon nevelkedett. Képmutatás lenne tehát azt állítani, hogy attól függetleníteni tudja magát. A szándék azonban őszinte, s minden irányban jóindulatú. Felfedi talán egy-két új vonását az igazságnak, - más irányból világít meg bizonyos ismert igazságokat, de szorosan ragaszkodni szándékozik az alap igazságokhoz, az örökérvényű hittételekhez.

VISSZA - ELEJE

 

ELŐSZÓ.

MIÉRT ?

Könyvek bevezetőjében gyakran találkozunk egy formulával, mely szerint a könyv írója kijelenti, hogy "nem a teljesség igényével íródott könyve", - vagy, "csak hézagot pótol", "nem kíván tanítani", - "csak egy rövid rekord", - "saját véleménye", stb. - Jó fogás ez arra, hogy a kritika vitorlájából kifogjon egy lehelletnyi szelet, - pedig ezen igyekezet teljesen szükségtelen. - Tökéletes, teljes, örökérvényü könyvet a biblián kívül senki sem írt, s a bibliát is erős isteni sugallmazásra, - kinyilatkoztatásra sok-sok ember írta tökéletlenségtől remegő kézzel. Könyvírásnál alapvető fontosságunak nem a tökéletességre való törekvést tartom, hanem az őszinteséget. - Különösen az emberi morállal, hitélettel foglalkozóknak kell nélkülözni minden anyagiasságot, hogy fennkölt magasságokba tudjanak emelkedni.

S ezután, hogy ily szépen kioktattam magam a játékszabályokra, s kitűztem tilalom és figyelmeztető tábláimat, - talán el kell mondanom, hogy miért vettem kezembe a tollat, - helyesebben, hogy miért szántottam ujjaimmal a billentyű sorokat. Nem kenyerem a "tollforgatás". - Mi késztetett hát, hogy papírra vessem gondolataimat ? Egyenlőre elégedjünk meg azzal az egyszerű válasszal: - mert úgy éreztem, hogy van valami mondanivalóm. - Mondanivalóm, - ami talán egy másik embertársam javát szolgálja, vagy gondolkodásra készteti, vagy csak talán elindítja a saját felfedező útján. Gondolatokat regisztrálnak tehát e sorok, amit egy Istent kereső élet képes volt produkálni kielégíthetetlen vággyal és szeretetteljes őszinteséggel. Hálával íródtak elsősorban a Teremtő iránt, aki kegyelmével elhalmozta e sorok íróját, - s szeretettel tellve az olvasó iránt, aki talán vigasztalódást, megnyugvást lel általa, - vagy életének értelmére ébred.

"Dicsőítlek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elöl elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad." (Krisztus szavai Máté szerint ) (Máté 11:25)

 

HOGYAN ?

Hosszabb lélekzetű munkák íróinak manapság óvatosnak kell lenniük, s figyelembe venni, hogy az embereknek nincs idejük. Igyekszem tehát nagyon tömören írni, s gondolataimat fegyelmezett rendbe szedni. Így nem csak időt takarítunk meg, de az anyag is áttekinthetőbbé válik. Ugyancsak ezen meggondolásból idézeteimre nem csak utalok, hanem az aktuális részt teljes egészében a szövegbe szövöm. Meg kívánom kímélni az olvasót ezáltal attól, hogy esetleges időhiányában elmulassza az idézetek kikeresését a bibliából, vagy más forrásból. Így az olvasottak nem csak érthetőbbé válnak, de általuk az idézetek meggyőzőbb hatása biztosított.

- Másrészt teszem ezt azért is, hogy a bemutatott részeken keresztül esetleg megkedveltessem a bibliát talán olyan személyekkel is, akik csak hallomásból ismerik azt, felkeltve érdeklődésüket az abban található szépségekre, bölcsességre.

VISSZA - ELEJE

I. FEJEZET.

Ha az előszóban ígért rendet meg akarjuk tartani gondolatainkban, talán sorba kell szednünk azokat. A fontossági sorrend kínálja magát, - tehát először vegyük vizsgálat alá Istennel kapcsolatban felmerült kérdéseinket, melyeknek legfontosabbja : Hinni, vagy nem hinni ? - S e nagy emberi problémát hűen követő többit. - Most azonban birkózzunk meg az alapvetővel.

A hit kialakulása. Az ember korán megismerte a közösségi élet velejáróit, - annak előnyeit, hátrányait, szabályait, lehetőségeit, - később törvényeit. Az egyén a közösségen belül megfigyelte a társait , környezetét, s a lehetőségekhez képest igyekezett életének minnél kénnyelmesebb körülményeket biztosítani. E tevékenysége során tapasztalatokra tett szert, melyeket nem csak családjával, de társaival is megosztott, s ennek során mind gazdagabbá tette, az egyszerű jelbeszéd után, gondolatainak kifejezési formáit. A közös élet fejlődése során megtalálta saját helyét a közösségen belül. Volt aki vezető egyéniségnek bizonyult. Volt aki a vadászatok során tűnt ki ügyességével, hozzáértésével, - a másik nagyszerű használati eszözöket készített, - míg volt aki a természet megismerésével foglalkozva társait gyógyítani volt képes stb. S a közösség tagolódásával mind könnyebbé vált a mindennapos küzdelem. Voltak azonban dolgok úgy az egyén, mint a kis közösség életében, ami csodálattal, félelmmel töltötték el. Különösen olyan dolgok, amiknek titkaiba nem tudott behatolni, s amik ellen nem tudott védekezni. Földrengések, viharok, villámlás, dörgés, tűz, árvizek, vulkán kitörések mind meghátrálásra kényszerítették a rettenthetetlen vadászt, a kis közösség apraját, nagyját. Korán tapasztalhatta, hogy ha nem akar elveszni, tennie kell valamit, hogy megvédje magát s övéit az állatoktól és a temészet viszontagságaitól. A létfenntartása érdekében hajlékot hozott létre, mestere volt az élelemszerzésnek. Szelídített állatokkal vette körül magát, eszközöket készített munkájának megkönnyítése érdekében. Volt azonban sok olyan dolog, ami nem tőle függött, - s természetesen úgy képzelte, hogy a megmagyarázhatatlan jelenségek mögött is van valaki, aki azt létrehozza. Mint ahogy tudta, hogy szerszámai, használati eszközei mögött is volt valaki, aki létrehozta azokat. A láthatatlan lénynek látszólag teljesen ki volt szolgáltatva, - s ezért félt a jelenségektől, s azok képzelt előidézőjétől.

Legközelebbi és legfélelmetesebb volt számára a fájdalom érzete, mely sokszor minden ok nélkül meglepte őt. A szerettei között előforduló halál volt talán a legmegdöbbentőbb talány számára. Az egyén, aki az egyik pillanatban még szólt, panaszkodott, - a következő pillanattól nem szólt, nem mozdult többé. A test ott feküdt hiánytalanul, s mégis valami hiányzott belőle. - Valami láthatatlannal kevesebb volt a személy. Megszűnt tovább létezni, s feltartóztathatatlanul átvette testét az enyészet. Vadászatok során előforduló szerencsétlenségekhöz korán hozzászokott. Jobban megértette azokat, mert látta a tragédiák eredetét. A betegségre, halálra azonban nehéz volt választ magyarázatot találni. Végülis az ember megoldotta a problémát, - a maga módján, - a maga értelmi szintjén. Halottait gondosan eltemette, s láthatatlan részüknek továbbra is megadott minden tiszteletet. Igy alakult ki az ősök tisztelete, aminek számtalan szertartás és azzal kapcsolatos ránk maradt tárgy a bizonyítéka. - Őseinek tisztelete mellett figyelme mindinkább a láthatatlan, mindenható lény felé fordult. Így tehát elmondhatjuk, hogy az ember a magáraeszmélés pillanatától elindult az Isten-keresés útján. Ezen örök vágyakozásnak ha voltak is negatív szakaszai, - az irány, s az út határozott. A megfigyeléseken túl a mindenható erőt sejtő ember hamarosan, - sokszor értelmét meghaladó valamiféle üzenetet kapott. Mivel nehéz volt e látomásoknak, megfoghatatlan álmoknak eredetét megtalálni, - feltételezte a legtermészetesebbet. - Szomorú, hogy amit a régmúlt embere oly természetesnek tartott, - azt a ma embere oly kételkedve fogadja. Akkor azonban a mindenható erő fogalmának mind élesebb kirajzolódásához vezette az embert a hite. Mert ez volt a hitélet kialakulásának bölcsője. Megtanulta az ember hamarosan a titokzatos személyel való lelki kapcsolat teremtését. Hozzá fordult segítségért bajában, - s a segítség láttán indíttatva érezte magát , hogy háláját áldozatokon, szertartásokon keresztül kifejezze. E szertartások hordozták magukban a kapcsolatok kikristályosodási formájának, - az imának csíráit. Összefoglalva tehát, - az ember fokozatosan eljutott az Isten hit befogadásának magaslataira, s általa erőhöz, vigasztaláshoz és reményhez jutott.

Nem is szükséges tovább időznünk az őshiedelmeknél, - vallásoknál. Primitív emberünk a természet hatása alatt állott, - ahhoz igyekezett alkalmazkodni. - Jóhiszemüségéhez kevés kétség férhet. A láthatatlan Mindenható bizonnyal ahhoz mérten fogja elbírálni érdemességét a kegyelemre.

Búcsút mondva a primitív társadalmaknak, helyezzük át vizsgálódásainkat számunkra tanulságosabb területekre. Olyan vallásokat, vallásos, hívő vagy hitetlen mozgalmakat, egyesüléseket tűnik hasznosnak közelebbről megszemlélni, amelyek gyökere talán messze a multba nyúlik vissza, de velünk maradtak mind a mai napig. S mivel mi itt Európában többségben a keresztény valláserkölcs alapján próbáljuk élni életünket, megformálni társadalmi berendezkedésünket, e vizsgálódás azt eredményezheti, hogy tisztábban fogjuk látni saját helyzetünket a világban.

Az emberiség e csoportjai közül nyilvánvalóan azokat ésszerü nagyító alá venni, amelyek ma is nagy tömegeket vonzanak, s befolyással vannak társadalmi életünkre országhatárokon túlmenően is. Ma a világban a nagy keresztény család mellett vannak Hindu, Buddhista, Muzulmán hitű, Izraelita vallású tömegek, s az Isten tagadók tábora is számottevő.

Ha e vallások eredete után kutatunk mindíg találunk egy néhány személyt, aki, vagy akik indíttatva érezték magukat arra, hogy az általuk ismert vallásokat, hiedelmeket kritikus lélekkel átszürve és részben építő elemként használva, - egy új vallási irányzatot indítsanak útra. Mindegyik vallás ezután újjá alakulva elindult fejlődés (pozitív, - negatív) útján, mely időnként fel-felvetett kiváló karaktereket, termékeny elméket. - Van olyan vallás, mint a Muzulmán, melynek határozott alkotója volt - Mohamed. - S természetesen a mi számunkra a legfontosabb, - a kereszténységnek is egy létrehozója volt: Krisztus. Van olyan vallás is azonban, amelynek eredete homályba vész. Legalább is nem kötődik egy személyhez, - mint pl. a Hindu vallás. - S van olyan is, amelyet az idők folyamán többen is alakítgattak, mint pl a Budhizmus, vagy a Júdaizmus.

Vegyük sorba ezeket. Elsősorban talán a Hinduizmus kínálkozik vizsgálódásunk alanyául. Hiszen ez a felsoroltak közül a legősibb vallás.

HINDUIZMUS.

Eredete a régmúlt idők homályába vész, - kimondott alapítót nem ismerünk. Bizonyára a Kr.e. 3000 körül kialakuló indiai Kultúra része volt már, - legalább is annak valamiféle "ős formája". Lényeges ezt megjegyezni, mert a Hinduizmusnak egyik fő jellemzője, hogy állandóan alakul. Nyilván való tehát, hogy öt évezreddel ezelőtt más tulajdonságokkal bírt, mint ma.

A homályos múlt azonban nem jelenti azt, hogy hosszú életútján e vallás nem termelt ki magából nagy gondolkodókat. Ezeknek ihletett elképzelései maradtak ránk a hindú szent könyvekben. Ezek sokaságából háromról feltétlenül meg kell emlékeznünk. A legszámottevőbbek: Veda, Upanishad és a Gita. Gita talán számunkra a legérdekesebb, amely magában foglalja Krishna történetét, s bemutatja őt mint egy hőst, legyőzhetetlen harcost, s az igazság tanítóját, - mint Isten megnyilatkozását.

A másik hős volt Rama. Hercegi család sarja, aki királyságát maga mögött hagyva, feleségével egy külországba vonult. Ott feleségét a "démonok" elrabolták, s Ceylon szigetére hurcolták, ahonnan barátai segítségével kiszabadította, - sőt trónját is visszakapta. E viszontagságos élet során mindíg helyesen viselkedett, - úgy, hogy nem csak példaképpé vált, de kiérdemelte, hogy úgy tiszteljék őt, mint isteni megnyilatkozást.

A nagy tanítók sorában még Mahavirát és Buddhát kell megemlíteni. Mahavira (Kr.e. 599-527) Buddhával együtt a katonai kaszthoz tartozott és ők fellázadtak a felettük álló kaszt, - a Papok kasztja ellen. - Buddha bemutatásától most eltekintünk, mert arra majd a Buddhizmus tárgyalása alkalmával kerítünk sort.

- Mahavira apja egy helyi uralkodó volt . Édesanyja Mahavira születése előtt 14 éjszakán keresztül azt álmodta, hogy egy próféta fia fog születni. Mikor a gyermek megszületett (születése napján), ragyogó égbolt fogadta, lágy szellő simogatta a földet és az emberek boldogok voltak. Mahavira úgy nevelkedett mint a többi előkelő ifjú. Megnősült, s született egy kislánya. Szülei a Jain szekta fanatikus követői voltak és annyira féltek hogy helytelen dolgot cselekszenek, hogy a végén már megtagadták, hogy bármilyen ételt magukhoz vegyenek. Végül böjtölésükbe belehaltak. Mahavira 30 éves volt ekkor, s úgy határozott, hogy elhagyja otthonát és családját és vándor tanítóvá (prédikátorrá) lesz, mint az ő korában sok más indiai tanító prédikátor. Abból élt amit alamizsna ként kapott. Minden helységben csak egy napot tartózkodott, s mikor nem tanított, idejét elmélkedéssel töltötte. Életének 43. évében "világosság" szállta meg. - Amint keresztbe vetve lábait és kezét, - ült (s meditált), látomás lepte meg, mely beavatta őt a föld és ég titkaiba, s ezzel prófétává lett, aki legyőzi az életet és halált. Életének utolsó harminc évét tanítással töltötte és sok követőre talált. Megszervezett hozzá hasonló gondolkodókból egy csoportot. Tizenegy közvetlen tanítványa volt és 4200 szerzetest tanítottak. Kr.e. 527-ben halt meg 72 éves korában. E nagy gondolkodó komoly erőforrássává vált a Jain vallásnak, mely ezután határozottabb Hinduizmustól elkülönülő irányzatot mutatott.

E legendás alakok bizonyítják, hogy már abban az időben, s az emberiség történelme során végig, - e nagy gondolkodókon keresztül kaptunk útmutatást, irányítást Istentől. Ez időkben azonban még csak magvetőkre volt szükség, akik a helyes (többé - kevésbé) morális értékeket ültették bele az emberi természetbe, gondolkozásmódba. Az Istentől érkező üzenetközvetítés nem tökéletes, - de nagy fejlődés a megelőző állapotokhoz viszonyítva. S ez nem kismértékben járult hozzá a kultúrák kialakulásához, - a társadalomba formálódás folyamatához.

- S most nézzük a

Hinduizmus lényegét. -

Szociális vonatkozásain (faj, ország, szociális szervezet) felül - mint vallás - magában foglalja az indiai nép vallásos felfogásait. Bizonyára vannak elemei amiket az őslakóktól vettek át (Animizmus, Politheizmus, Pantheizmus, Theizmus, Atheizmus stb.) Zarándokhelyei gyakran természethez kötődöttek, nagy folyókhoz, - hegyekhöz kapcsolódtak, melyek a természetimádás maradványai. Templomaikban itt-ott erotikus ábrázolások is felfedezhetők, mint a termékenységgel kapcsolatos ősi hiedelmek maradványai. Az Árja beözönlés szintén nagy befolyással volt nem csak társadalmi életükre, de természetesen új elemeket hozott vallási elképzeléseikbe is. - Talán ezért van az, hogy hitük ellentmondásos elemeket is tartalmaz. Himduizmus mindent elfogad, s nem áll ellen semminek. Ez bizony eléggé tág keret, - ha még keretnek nevezhető. Hinduizmusnak nincs hitvallása, - nincsenek szoros törvényei. Ezért nehéz meghatározni mibenlétét. Még nehezebbé teszi ezt a feladatot az, hogy történelme során sokat változott. Az Árja bevándorlás után különösen szomjúhozták az igazságot. (Bizonnyára a jövevények is kissé megzavarták elképzeléseiket.) - S az évszázadok sok csapása, szenvedése nyomán valahogy az élet átmenetinek, - valamiféle illúziónak tűnt számukra.

Vezess engem az illúzióból a valósághoz,

Vezess engem a sötétségből a világosságba,

Vezess engem a halálból az örök életbe.

/Upanishads/

Mint e sorok bizonyítják, a sötétség - világosság, halál - örök élet páros már náluk is ismeretes. Az első páros (illúzió - valóság) jelentésén is érdemes elgondolkozni.

Lehet, - hogy az élet abszolut értelemben illúzió, - de számunkra kézzelfogható (érzékelhető) valóság. - Természetesen mindez attól is függ, hogy mit értünk illúzió és valóság alatt. Úgy tünik azonban, hogy ők mintha az élet útvesztőiben kissé belekeveredtek volna, - igazság utáni vágyuk mind több kis ösvény felé csábította őket. Elmarasztaláshoz azonban nincs jogunk, mert kezükből hiányzott az "Iránytü", életükből a "Törvény".

A Hinduizmusnak sok árnyalata van, - mégis két fő ágat lehet megkülönböztetni: - a Közönséges és a Magas hinduizmust. A közönséges a hétköznap embere számára, - míg a magas a papok, méltóságot viselők, - tehetősebb rétegek számára. E bonyolult képtől talán akkor tudunk megmenekülni, ha megvizsgáljuk, hogy tulajdonképpen mit hisz egy hindu ?

Elsősorban hisz a Brahmában, - az abszolut, mident magábanfoglaló szellemben, mint egyedüli valósaágban, mely felé kell törekednie az egyéni léleknek (jiva). Viszont az Abszolut Szellem (lélek) magában foglalja az alkotó és a romboló (leépítőt, enyészetet) elemeket. Visnu, Siva, Brahmával együtt alkotják a hármasságot (Triad). - Ezen belül megszámlálhatatlan kis isten létezik Indiában, - tisztelve és számukra áldozatok (állati áldozatok is) bemutatva. - Vannak akik úgy vélik, hogy Indiában több isten van mint ember. - S mindezen kívül a szimbolizmus minden formája elterjedt.

A Hinduizmus egy érdekes sajátossága pl., hogy a hindu hisz, de nem biztosan, Istene mindenható, - de nem biztosan. Istenük nem az igazságos, aki becsületességet követel, hanem az uralkodó (domináló) Lényeg, aki nem vár semmit, nem támaszt igényeket.

Számunkra, - keresztények számára, - hitünk legbíztatóbb vonása, hogy Istenünk igenis engedelmességet követel tőlünk, - próbára tesz bennünket, tehát bízhatunk benne, hogy jutalmunk nem marad el, - hogy számontart bennünket, s teszi nem ok nélkül.

Egyik legjellemzőbb tulajdonsága a hinduizmusnak, a lélekvándorlásba vetett hit. A hindu egyéniség nem állandó. A legfényesebb reménye: elveszteni egyéniségét a mindenség Világosságában. - Számunkra, - keresztények számára az egyéniség elvesztése nem egy bíztató, - vonzó érzés. Krisztus azonban biztosított bennünket, hogy megőrizhetjük nem csak egyéniségünket, de testünket is (az ideális formáját). A keresztény lélek tehát nem vándorol (s persze a mi hitünk szerint a hindu sem), hanem több kevesebb vezeklés után feltámad az utolsó ítéletre. A Hinduk feloldódnak Istenükben és azonosulnak vele. Bár vannak későbbi elképzelések, melyek szerint az egyéniség valamilyen formája feltételezhető. (RÁMÁNUJA - Kr.u. 1055-1137) Lehetséges azonban, hogy ez már keresztény hatás.

A lélekvándorlás (Transmigráció) tanának lényege, hogy a halál után a lélek érdemeinek megfelelően alacsonyabb, vagy magasabb szintű életbe vándodrol itt a földön. Belefoglalva az állati és növényvilágot, - sőt tárgyakat is. Innen ered a kaszt rendszerük, melyszerint a társadalom kilenc csoportra, szintre (kasztra) tagolódik. Jelen élet meghatározza a következő élet szintjét.

E tanításnak van egy veszélyes következménye, mely szerint ugyanis egy alacsony kasztban levő személy vezekel előző életében elkövetett bűneiért, - (ki tudja hol, miért és mivel), míg a magasabb kasztban levő kiérdemelte kiváltságát előző életével (ki tudja hol, miért és mivel). Még csak ellenőrizni sem lehet e tétel igazságát, így rosszabb, mint a feudális eredetű megkülönböztetés, mert azt legalább nyomon lehet követni a történelem, - a multba való vissza-nyomozás segítségével. A vezeklő számára csak egy út járható, - a belenyugvás a sorsába, s egy jobb jövőbeni élet reménye, melynek jegyében igyekeznie kell hűségesen és odaadóan szolgálni. E hittétel igazságtalan és egyoldalú mivolta gondolom nem szorul magyarázatra.

Krisztus törvénye ezzel szemben mindenkit egyformán kötelez. Noha az alacsonyabb osztályban születetteknek itt is türelemmel kell viselni sorsukat, de a magasabb szinten levőkre, a tehetősebbekre több felelősséget rak, mert anyagi lehetőségeiket maradéktalanul a gyengék, szegények támogatására kell (kellene) fordítaniuk. - A tetszőleges alamizsna adás, jótékonykodás, - mint a hinduizmusban, de még a júdaizmusban is, - nem elégséges. Hogy a jómódúak, s az őket támogató papság sok esetben szemet húny, - az Krisztus egyértelmű, kristálytiszta tanításán nem változtat. A hindu tanítás morális, nevelő szempontból okkal gyanakvást, - kételkedést támaszt a kívülálló szemében. Földi eredete, s materiális célja nagyon kézenfekvő. A magyar azt mondaná, " kilátszik a lóláb". A földi eredet azonban éppen az, ami mentsége lehet e hindu hittételnek.

A hindu tanítás egy másik igen érdekes vonása, hogy a cselekvést tartja fontosnak, s nem az eredményt, - mondván: - ne az eredmény motiváljon ha cselekszel, mert maga a cselekvés a cél. Ennél rosszabb csak a tétlenség. A cselekvésnél is azonban fontosabb a rendíthetetlen áhitat, - mert még a cselekedet sem egyenértékű az áhítattal (áhitatos elmélkedéssel). Szerintük sajnálni való az a személy, akinek indítéka (mozgatója) a cselekvés gyümölcse. A nyugati civilizációban élő ember számára szokásos, hogy egy célt tűz ki maga elé és azért kitartóan küzd. A küzdelemre és a kitartásra helyezi ő is a hangsúlyt, mert szalmaláng hozzáállással nem lehet célt érni. - De számára határozottan nem közömbös , hogy igyekezetének milyen lesz az eredménye. Az indiai kis iskolásnak, vagy vállalkozónak, - az ő felfogásuk szerint könnyű. Tanul, de a vizsga eredménye nem fontos, - vállalkozik, beruház, de a vállalkozásának kimenetele közömbös számára. (A való élet ennek szerintem ellent mond. S ez a gyakorlati, reális fefogás, - szemben az ő ideálistikus, - elvont nézetükkel.) Lelki nyugalmát ugyan így jobban megőrzi, mint az eredményért drukkoló nyugati ellenlábasa, de az eltökéltség hiánya rá kell hogy nyomja bélyegét az igyekezetre. Gondolom, az ilyen gondolkodás mellett a nyugati ember még középkori szinten sem vesztegelne, - mert becsvágy nélkül nincs kimagasló eredmény, - amely nélkül nincs haladás.

Különben is egy egyén cselekedetét vizsgálni kiragadva a környezetéből, hamis alapnak tűnik, mert cselekedeteink kölcsönhatásban vannak környezetünkkel, - főként embertásainkkal, s azok életével. Nem lehet tehát közömbös cselekedeteink célja és eredménye, - s azt cselekedeteink folyamán állandóan szem előtt kell tartanunk. Ennek érdekében jöttek létre a nyugati világban a különféle jogrendszerek, törvények (hatóság által előírt), hagyományok (társadalom által előírt), vagy megkövetelt viselkedési szokások, formák.

Egy mondatban foglalva az összehasonlítást : A keresztény tanítás oly meleg és dinamikus, - mint amilyen hideg és stagnáló a hindu.

E tanításnak van egy másik vonatkozása is. A hindu vallásnak sajátossága, hogy "egyén központú", tehát az egyént kiragadja a természetes környezetéből és magánkodásra ösztönzi (meditálás). Tanításából hiányzik a másokhoz való viszony. Ez idegen a keresztény gondolkozás számára. A mi fő parancsunk második része már Isten után a felebaráti szeretetre ösztönöz, illetve kötelez. A szeretetre épülő Isten kapcsolat után megparancsolja, hogy felebarátodat pedig úgy szeresd mint önmagadat. Tehát a saját üdvösséged kulcsa e két fő törvény. - A világtól elkülönített lelki tökéletességre leszámítoló hatással van az "elefántcsont toronyba" zárkózás. A keresztény embert Krisztus arra buzdítja, hogy menjen ki a világba az emberek közé és tanítson, segítsen, - ne zárja magába hitének kincseit, de hirdesse a jó hírt, - élje hitének tanítását és mutasson jópéldát (hatás).

Istenről való elképzelés a Hindu irányzatok összességében eléggé primitívnek mondható, - afféle találgatások. A sok isten hívéstől a dualizmuson keresztül, az egy Isten hit megközelítéséig megtalálható minden árnyalat (Minden inkább, mint Mindenható Jóság, - romboló és ijesztő épp úgy, - mint teremtő és szerető Isten).

"Látom gyönyörü és rettenetes formádat, - a három világ remegve sülyed ó Méltóságos Lélek." (Bhagavad Gita /V20/)

A hindu elképzelés tehát Istenről: - Sem ez, sem az. Minden, s Mindennek az ellentéte.

              Egy és megszámlálhatatlan.      Alkotó és romboló,    Félelmetes és szerető.

 

 Sok-isten hívésüket ha úgy fogjuk fel, hogy a mi Istenünknek minden egyes "tulajdonságára" különálló istent állítottak maguk elé, - imádták és áldozatot mutattak be neki, akkor ez előttünk is megbocsájthatónak tünő távedésüket megértően kell fogadnunk, hiszen Istent nem lehet körülhatárolni, formába önteni, ábrázolni. Mégis ha megkíséreltük az elénk képzelt képen keresztül mi sem tudtunk egy-két "tulajdonságánál" többet érzékeltetni (bölcsesség, szertet, kegyelem, jóság, gondoskodás, segítés, megbocsájtás, mindentudás, erő, mindenhatóság, végtelenség stb.) Érdekes megjegyezni, hogy maguk a hinduk tanultabbja is azt tartja, hogy a sok isten tisztelet csupán mód különböző úton megközelíteni az Egy Lelket, - Brahmát.

Sajnos utóbbi időben szomorú híreket hallunk Indiából. Elkezdődött náluk is a keresztény -üldözés, - méghozzá a legkegyetlenebb formája.  Szerencsére egyenlőre még csak helyi jelenség, s remélnünk kell és imánkkal segíteni, hogy ne terjedjen tovább, s ahol előfordult, ott is szünjön meg, s a kölcsönös megbecsülés és béke győzedelmeskedjen.

 

BUDDHIZMUS.

A Buddhizmus a Hindu multból sarjadt, mint egy határozott új irány. Létrehozója Gautama, - mint Mahavira, - hasonló körülmények között született. - Apja egy, - a Himalája lábánál fekvő kis királyság uralkodója volt. Már születése előtt anyjának álmában egy fehér elefánt tudtára adta, hogy fia világuralkodó lesz. Csodás jelek kísérték jövetelét is: különös jelek az égbolton, földrengések, virágok nyíltak szokatlan időben stb. - Égi muzsika és csodás gyógyulásokon túl, maga a születése is rendkívüli volt. A csecsemő megszületése után azonnal felállt, - hét lépést tett, s mint oroszlán kiáltás hangzott a kinyilatkoztatás: "Én vagyok a világ ura! Ez az utolsó születésem. Létem nem lesz többé."

Apjának egy jövendőmondó azt jósolta, hogy fia négy jelet fog látni: egy öregembert, egy beteg embert, egy holttestet és egy szerzetest. Az apa, - hogy mindettől megkímélje a fiát, mindíg a palota területén tartotta és elkápráztatta minden jóval. - Az ifjú egy atléta termetű, nagyszerű harcossá fejlődik. - Megnősült, s fia született és úgy tűnt, hogy megelégedett és boldog. - Mikor 29 éves lett, - egyszer kijutott a palota elzárt világából és hamarosan találkozott a megjósolt jelekkel. Megmutatták neki a világ igazi arcát, s annak gyötrelmeit: a betegséget, öregséget és halált. A negyedik jósolt kép, - a szerzetes, jelentette a szent élet békéjét, s a benne való megvigasztalódást. Gautama elindúlt kutatni a földi gyötrelmek okát, s próbált megoldást keresni azokra. Ő is elhagyta mindenét. A kényelmes életet, a családot, országot és végül levetve minden személyes holmiját, csak egy köpenybe burkolta magát, - s elindult mint egy hazátlan, otthontalan vándor. - Egyik Hindu tanító prédikátortól ment a másikhoz, - keresve hogy talán valamelyik választ ad a nagy kérdésre: - miért van szenvedés ? - Mindhiába. - Egy faluban találkozott öt hindu szerzetessel, akik erős böjtölésben voltak. Csatlakozott hozzájuk és oly kemény böjtölésbe kezdett, hogy végül már csak csont és bőr volt a teste, s félholtan összeesett. Mikor magához tért, - rájött, hogy ez nem lehet a helyes út az igazsághoz. Enni kezdett, - mig vissza nem nyerte erejét. A szerzetes társai megvetéssel magára hagyták őt.

Gautama azonban tovább folytatta az igazság keresését, - mignem egy városkába ért, melynek neve Gaya volt. A templomok mellett elsétálva egy fához ért. Leűlt alája és elhatározta, hogy addig űl alatta, amíg csak választ nem kap a kérdésére. - Ez volt a lelkiállapotának a mélypontja. Ilyenkor az ördög kísértése a legerősebb. Az ördög neve Mara volt. Egy nap és egy éjen át elmélkedett. Világosság szállta meg elméjét, - s így lett belőle "Buddha" a "Felvilágosult". Megtalálta a szenvedés okozóját, a létezés titkát és rájött az orvosságra is, s az az önmegtagadás. - Látta a Négy Nemes Igazságot, - melyek megsemmisítik a szenvedést és az újjászületést (a buddhista az újjászületéstől is szabadulni akar), s melyek a Nirvánába, - a földöntúli békességbe vezetnek. A kísértő (Mara) próbálta rávenni Gautamát, hogy tartsa meg magának e titkokat, - de az istenek bíztatták őt, hogy hirdesse felismerését, s tegye azt az emberiség javára. - Felkelt hát és Benáresbe, - egy hindu vallásközpontba ment. - Útközben találkozott a szerzetes barátaival, akik elhagyták őt. Nagy hatással volt rájuk, s ők lettek első tanítványai. Buddha elkezdett tanítani, s "elindította doktrinájának kerekét". Ezáltal lett lelki vonalon a "világ urává", mivel tanítása az egész világnak szólt.

Ekkor Buddha 35 éves volt, s a következő 40 éven keresztül vándorolt a Gangesz középső szakasza mentén tanítva és tanítványokat gyüjtve maga köré. 80 éves korában halt meg. - Kétszáz év múlva Ashoka uralkodó buddhista misszionáriusokat küldött szét a környező országokba, Buddha tanítását törvényeibe beleszőtte, s ekkor vált igazán Buddhizmus tömegvallássá.

Eleinte a Buddhizmus úgy fejlődött mint egy "heretical" mozgalom a Hinduizmuson belül. Gautama mindíg úgy tartotta magáról hogy hindu. Ezért van az, hogy a hinduizmus és buddhizmus sok területen átfedik egymást. Ennek ellenére a szembenállás sokszor véres összetüzésekbe és üldözésekbe csaptak át. Gautama (Buddha) idejében bizonyára sokan voltak akik, - mint ő, - elégedetlenek voltak a hindu hit tanításaival, de kevesen voltak akik próbáltak valamit is tenni a helyesbítésért. Gautama tanításával némi vigaszt, reményt és bíztatást tudott nyújtani az élet szenvedései, - megpróbáltatásai idején. Elmélkedései valóban rávilágítanak a hindu hit tökéletlenségeire, - hibáira, s próbálja kiszűrni azokat. Doktrinájukból hozott alábbi idézet is erre világít rá:

A földi élet nem tud igazi boldogságot nyújtani.

Két utat jelöl meg amit nem szabad követni:

Az egyik a haszontalan élet, tellve testi örömökkel.

A másik a haszontalan önsanyargatás.

A közép út a helyes, - az vezet a felvilágosodáshoz, s végül a teljes semmivé váláshoz - (Nirvana).

A Négy Nemes Igazság:

A nemes igazsága (valósága) a szenvedésnek. A születés - szenvedés. A korosodás - szenvedés. A betegség - szenvedés. A halál - szenvedés.

A nemes igazsága (valósága) a szenvedés forrásának a szenvedély utáni vágy, mely ujraszületéshez (az újra születés nem célja a butthistának, az hátránynak számít) vezet, mely gyönyört és szenvedélyt hoz és örömeket keres most itt, majd ott.

A nemes igazsága (valósága) a szenvedés megszüntetésének. Az a teljes megszüntetése a vágynak, igy semmi szenvedély sem marad, s ez szabaddá tesz, - nem hagyva semmi helyet (a vágy) számára.

A nemes igazsága (valósága) az útnak, mely a szenvedés megszünéséhöz vezet. S az a nemes nyolc-rétegü út.

A Közép út: A Nemes Nyolcrétegü út.

A Helyes Szemlélet, - A Helyes Megoldás, - A Helyes Beszéd, - A Helyes Viselkedés, - A Helyes Életmód, - A Helyes Erőfeszítés, - A Helyes Figyelmesség (Kötelességtudás), - A Helyes Koncentrálás (Öszpontosítás).

A Középút kerül minden szélsőséget. Megvilágosít és tiszta látást eredményez, bölccsé tesz és békéhöz, éleselméjűséghez, felvilágosodáshoz, - Nirvánához vezet.

(Buddhista Első szertartás)

Röviden összefoglalva: - A buddhizmus megtartotta a hinduizmusból a lélekvándorlás tanát ("Milinda király kérdezi a bölcset: 'Igaz-e hogy semmi sem vándorol át, s mégis van újra születés ?' - Igen fennség. - ' Hogy lehetséges ez ? - Adj egy példát.' - Tegyük fel felség, hogy egy ember meggyújtja a lámpáját egy másikról. Átvándorol e egyik lámpa a másikba ? 'Nem Tiszteletreméltó.' - Úgy létezik ujraszületés anélkül, hogy valami is átvándorolna.), s vele a kasztrendszert. Megtartották az bálványok tiszteletét, - de elvetették az isteneket, illetve nem hiszik, hogy az istenek segítségére lehetnek az embernek. Csak Buddha tud segíteni (tanításával). Lényeges jellemzője e hitnek, - szemben a hiduizmussal, hogy a jelen életteret is fontosnak tartja és élvezhetővé próbálja formálni bölcs életfelfogás, hozzáállás által (nem anyagi javak segítségével). Végcéljuk a helyes életforma által kiérdemelni a Nirvánában való feloldódást (egyéniség megszünik /kihúny/, s nincs további próbatétel sem az újraszületés által). Tanításuk bonyolult és elvont, - a tömegek számára hozzáférhetetlen, csak a papok tudnak elmélyedni benne, s így azok sajátítják ki a maguk számára. S végül a Buddhizmus szorgalmazza az alamizsna adást, jóindulatot, tisztaságot, türelmességet, bátorságot, elmélkedést és tudást.

 

PARSIS VALLÁS.

Perzsiában is támadt egy nagy próféta, kinek neve Zoroaszter /Zarathustra/ (Kr. e. 630 -553) volt, s kinek meglátásai figyelmet keltők, s ezért megemlékezünk itt róla röviden. Az általa alapított vallás a Parsis (Perzsa), - mondhatni a zsidó és a hindu közé sorolható. Meggyilkolása után az általa alapított vallás egész Perzsiában elterjedt, később azonban a Mohamedán vallás lassan kiszorította Perzsiából India felé.

Mint jellemző megnyilatkozást, ismerjük meg két legfontosabb (mint keresztényeknél az Úr Imája) imájukat, amik értékes, igaz gondolatokat foglalnak magukban, s még számunkra, keresztények számára is tiszteletreméltó érzéseket kelt. Ezt imádkozzák felkelésnél és lefekvésnél, evés előtt és fürdés után, sőt más alkalmakkor is a nap folyamán.

A mindenható Isten a leghatalmasabb Úr.

Ahriman az Ördögi Lélek, aki visszatartja a Világ haladását.

Ez Ördögi Lélek vesszen minden cinkosával együtt, s legyen kivetve.

Ó Mindenható Úr, bánom minden bűnömet,

Bánom minden bűnös gondolatomat, amivel foglalkoztam elmémben,

Minden bűnös szót amit számon kiejtettem,

Mind a gyarló cselekedetemet amit elkövettem.

Legyen magasztalva Ahura Mazda,(Isten)

S Ahriman az ördögi lélek legyen kárhozott.

A becsületes gondolat a legdícséretre méltóbb.

----------

Ó Mindenható, jöjj segítségemre.

Én hódolója vagyok az Istennek.

Én Zoroastert követő imádója vagyok Istennek.

Hozzájárulok dícsérni a Zoroaszteri vallást és hiszek ebben a

vallásban.

Magasztalom a helyes gondolatot, szót és cselekedetet.

Dicsőítem a jó Mazdazasnia vallást, mely korlátozza a vitát és

veszekedést.

És amely közel hozza a rokonságot és testvériséget,

Amely szent és minden jelen és jövő vallásnál a leghatalmasabb, legjobb

és legkiválóbb,

S mely Isten által adatott Zoroaszternek.

Hiszem, hogy minden jó Istentől ered.

Legyen dicsőség a Mazdazasnia vallásnak.

----------

A Parsi Avesta nevű szent könyvük (tudás könyve) igen érdekes gondolatokat tartalmaz. Zoroaszter bölcsessége csodálatra méltó. Dualizmusa elgondolkoztató. Felfogása ugyanis az, hogy Isten, a tökéletes és jó, nem képes tökéletlent és rosszat teremteni. Innen a dualizmus magyarázata. Tehát úgy képzeli, hogy Isten mellett párhuzamosan dolgozik egyenlő hatalommal a rossz lélek, de végül is a jó Isten fog győzedelmeskedni.

Mi keresztények ezt úgy képzeljük, hogy Istenünk csak jót teremtett ugyan, de egyes, - értelemmel bíró teremtvényének szabad akaratot adott, hiszen érthetően a magas isteni igényeket nem tudta volna kielégíteni ha robotokkal, Általa beprogramozott személyekkel veszi körül magát. Noha tudta előre, hogy ez kisiklásokhoz fog vezetni. Viszont tudta azt is, hogy épp ez fogja lehetővé tenni, hogy a rosszra hajlamos teremtmények kiszürődjenek. Tehát a rossz szellem teremtmény, s nem "ikertársa" Istennek. S e rossz, romboló erő is Isten szándékait szolgálja, s hatalma az alacsonyabb teremtmények között sem korlátlan, - csak addig mehet, amíg Isten szándékainak megfelel. S végül Zoroaszterral mi is hisszük, hogy Isten a rosszat végül is meg fogja semmisíteni, illetve kizárja a jók közül. (Hasonlata, - a borotva élű híd, nagyon hasonlít Krisztus "tűfokához".)

A rossz léleknek csak kísértése állandó, mint ahogy a jónak a lelkiismeret. A jón jobban dominál a kísértés, - míg a rosszat jobban kínozza a lelkiismeret, - de mind a kettő egy irányba hat. A jó a kísértéstől Istenéhez menekül, - míg a rossz a lelkiismerete hatására a várható esetleges büntetésétől retteg.

"Ők kínozva lesznek a saját lelkük által, a saját lelkiismeretüktől,

Amikor a választó hídhoz érkeznek."

Gatha 46.

IZRAELITÁK.

JÚDAIZMUS.

Időben K.e. 2000-re tehető a zsidó nép kialakulása, s történelmük szerint már Ábrahám ősattyjuk Egy-Isten-hívő-ként indul vándorútjára. Történelmük Izsákon és Jacobon (12 fia alapítja izrael 12 törzsét) keresztül jut el Mózes korához (K.e. 1200 - 300), mely az igazi nemzeti öntudatot felszínre hozta bennük. Mózes történetét legtöbben ismerjük, így itt nem térünk ki arra részletesebben. -

Az egyiptomi rabszolgasorban sínylődő zsidó népet Mózes vezeti ki Egyiptomból. Sivatagi vándorlásuk során ő közvetíti feléjük Isten törvényeit (10 Parancs), - életüket szabályozza, - szertartásaikat részletekbe menően előírta (613 életszabály)beleértve a szertartások során használt tárgyakat, oltárt, szentélyt stb.). Ezzel megvetette alapját az izraelita tradíciónak, melynek eléggé nem értékelhető összetartó, sőt talán megtartó ereje volt történelmük során, s van jelenleg is a szétszórtság ellenére. Ezekkel a törvényekkel rakták le nagyrészt nemzetté formálódásuk alapjait, amit Józsua ültetett át gyakorlatba, - elfoglalva Palesztínát és letelepítve a népet. Mózes nagysága tehát abban összegezhető, hogy a vallási keretek megtartásán túl a százfelé húzó népet összekovácsolta és képessé tette arra, hogy hazát szerezzen és nemzetté formálódjon. - Mert üres igyekezet lett volna hitet teremteni és közben elveszteni a hívő népet. E szervező és összetartó tevékenység Mózestől nagy akaraterőt, elszántságot követelt, s ezen elszántsága számtalanszor próbára tétetett népe által. Képzeljük el pl. Mózes mit érzett mikor a Tízparancsolat művét, hosszú elmélkedés, böjtölés és vívódás után, Isten sugalmazására nem csak táblára, de szívébe is vésve, - bizonyára szeretetteljes örömmel és lelkesedéssel vitte népének, - s a hegy lábánál népét a bálvány körül, - táncolva találta. - Micsoda csalódás ! - A villám nem tud úgy lesujtani mint ahogy Mózest érte a látvány. De Mózesnek nem ember adta a küldetést, - hanem Isten! S Ő a kimeríthetetlen forrása nem csak a sugallott tudásnak és bölcsességnek, de a rendíthetetlen hitnek és bizalomnak is. S Mózes e forrásból merített. Mózes különben is egy nyitott kapu volt, aki képes volt magába szívni az erőt adó isteni kegyelmet. Ez adhatta Mózesnek azt az elszántságot, hogy az örökké elégedetlenkedő, hálátlan népét nem hagyta ott a sivatag közepén. - Mózes másik nagy érdeme volt, hogy elfogadtatta a zsidókkal a "választott nép" nem csak kiváltságát, de felelősségét is. - S a zsidóság elindulhatott a történlem útján.

"Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai,

mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki,"

Báruk 4:4.

- - - - - - - -

Mint minden vallás, a történelme során változik, - alkalmazkodni próbálva a körülményekhez, a környezethez. Az izraelita vallás sem kivétel ez alól. Az "igéret földjén" való letelepedésük után, az állandó külső támadások és hódítások nyomán az ő hitük is megfertőződött a környező népek hiedelmeivel, - főként a bálványimádás különféle formáival. Alapvető változást e hatások mégsem tudtak elérni a zsidó hitben, mert e behatásokat mindíg idegen test ként érezték, mivel prófétáik által könyörtelenül ostorozva volt, s tévelygéseik kemény szavakkal állandóan fejükre lett olvasva. Prófétáik a hódítók sikereit mindíg mint Isten büntetését állították a nép elé. A hódítóknak pedig egész sora adta át egymásnak Jeruzsálem kulcsait. - Asszír, Babilón, után a Perzsák, Görögök, szíriai Görögök, majd a Rómaiak következtek. - S ez utóbbiaknak, a zsidók kétszeri lázadásának leverése után sikerült alapos munkát végezni. A zsidók még a maradék függetlenségüket is elvesztették, s széthurcolva (rabszolga ként), szétszóródva az akkori Római Birodalom területén megkezdték számüzött életüket, mely később kiterjedt az egész világ területére. Önálló országra csupán a 20. század közepén tettek szert, visszaharcolva függetlenségüket a régi Kánaán egy kis területén.

Szétszórtságuk ideje alatt sok üldöztetést kellett elszenvedniük. Eleinte a Rómaiaktól, majd azokat a keresztények követték. (Néhány európai országból egyszerüen kitoloncolták őket.)

A legutóbbi történelem során bekövetkező "náci" üldözést azonban nem lehet a keresztények számlájára írni, - mert az egy politikai sikerekre és hatalomra törő ateista rétegnek volt a torzszülötte. Mindenesetre közelhozta hozzánk azokat a szenvedéseket amiken a zsidóságnak keresztül kellett esni az elmúlt évszázadok során. A zsidókban azonban felmerül a kérdés, hogy miért engedte meg Isten, a hat millió zsidó pusztulását a német haláltáborokban ? Elhagyta volna Isten saját népét ? - Sokan voltak és vannak a zsidók között akikből meghasonlást váltott ez ki és elhagyták istenhitüket. Nem tudtak magyarázatot találni. Az ő nézőpontjukból nehéz is megtalálni a választ e kérdésre. Mi keresztények talán hamarabb meg tudjuk érezni Isten szándékát. Lehet hogy Isten azt teszi próbára akit szeret ? Lehet, hogy Isten valamire meg akarja tanítani "népét" ? Lehet, hogy az Úr jelezni akarta, hogy azok akik elvetették az "építőkövet", Akit Ő "sarokkőnek" szánt, - hibát követtek el, - a zsidó történelemre váltak érdemtelenné ? Ez nem jelentheti azt, hogy generációk jönnek, s mennek egymás után, s a zsidóság most sem látja át tévedését, - nincs ereje helyrehozni a hibát ! Helyette kezd lemondani a Messiás ígéretről. - S ha a hat millió ártatlan áldozata sem elég az ébredéshez, - nem merek rágondolni milyen lehet majd a következő figyelmeztetés. - Isten nem okoz szenvedést, - csupán leveszi "tekintetét", s a romboló erő, s az ördög, -  elvégzi okító munkáját. Mert az ördög is Isten szándékait szolgálja romboló munkájával, de szenvedéseinknek mi vagyunk az okozói saját magunk.

---------

Izaiás próféta már abban az időben (K.e. 740) így figyelmezteti kortársait: -

"Azt várta (Isten), hogy igaz tetteket vigyenek végbe

s lám gaztetteket követnek el,

Azt várta, hogy igazság terem náluk,

de csak jajkiáltás hallik és siralom.

Jaj azoknak akik házat házhoz sorakoztatnak,

szántóföldeket szántóföldhöz ragasztanak,

míg az övék nem lesz minden hely,

s nem csak ők lakják az egész országot.

Megesküdött a Seregek Ura fülem hallatára:

'Bizony, romokká lesz a sok ház,

és a szép nagy paloták lakatlanná válnak.

Tíz hold szőlő csak egy korsóra valót hoz majd,

és tíz véka vetőmag csak egy vékát terem.'

Jaj azoknak akik kora reggeltől fogva

mámorító italokat hajhásznak,

és esténként sokáig fennmaradnak,

mert a bor hevíti őket.

Citera és hárfa, dob és fuvola - az van,

meg bor a lakomáikon,

de az Úr tetteire nem ügyelnek,

és kezének művét észre sem veszik.

.........

Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik

a gonoszt.

és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.

Amint a tarlót felfalják a lángok,

és az aszott fű elhanvad a tűzben,

az ő gyökerük is hamuvá válik,

virágjuk elszáll mint a por.

Mert elvetették a Seregek Urának törvényét,

s megvetették Izrael Szentjének szavát. (Iz. 5:8)

Izajás próféta a korabeli ármány ellen szól, de nem fedezhető e fel soraiban az időszerüség mára vonatkozóan is, valamennyiünk számára ? - Az utolsó két sora pedig úgy tűnik, hogy a mai Izraelhez szól, s szemükre veti nem csak Isten törvényének megszegését, de Izrael Szentje szavának elvetését is, tehát Krisztus megtagadását.

"Jeruzsálem, tekints kelet felé

és nézd az örömet, amely Istentől jön.

Nézd, visszatérnek fiaid, akiknek láttad távozását,

Visszajönnek s összegyűlnek kelettől nyugatig

a Szentnek parancsára,

ujjonganak, mert Isten megdicsőült.

Isten ezt a nevet adja neked örökre:

'igazságosság békéje' és 'jámborság dicsőssége'.

Báruk 4:36,37 and 5:4.

E szavak bizalommal tölthetik el a zsidóságot, mert tévelygésük (lelki) leküzdése után Isten magához öleli népét Isten szentje elfogadásának jutalma ként.

---------

A zsidó vallási és morális követelmények még ma is szigorúak, csak annak, a zsidók többsége által való követésével vannak bajok. Egy hittan könyvük leírja pl. azt a karaktert, amilyennek nem szabadna lenni egy embernek.- "Egész életüket arra alapítják, hogy pénzt, gazdagságot szerezzenek. Minden amit cselekszenek, terveznek, vagy gondolnak öszpontosul egy cél megvalósítására, hogy növeljék gazdagságukat. A pénz válik életük, felfogásuk középpontjává - s nem azért, hogy jót cselekedjenek általa. Mások csak sikerért, hatalomért, hírnévért élnek. - Ez válik istenükké." (Ime, Izaiás kora óta eltellt két és fél ezer év mit sem változtatott a morális állapotokon) - Érdekes, hogy a zsigóságot épp ezért éri annyi támadás, mert pont ilyen "tiltott" életet él, - mindenhol ott látni őket ahol "pénz, gazdagság, hírnév, hatalom" képviselve van, s ez irígységet szül. A kívülálló ugyanis azt is meglátja, hogy sok esetben nem a tehetség, de a jó hit/fajtestvéri kapcsolatok segítenek, s ez visszahatást kelt. Ez táplálja az ellenszenvet a mai időkben is. Azt is azonban el kell ismernünk, hogy sok nagy koponyát, művészt adtak az emberiségnek. Mert gyermekeik nevelésére nagy súlyt fektetnek, s ha kell összefog a család, hogy gyermekeiknek a lehető legmagasabb szintű iskoláztatást biztosítsák. Természetesen nem az irigykedés a helyes reakció erre, hanem nekünk, - keresztényeknek is hasonlóképpen össze kell tartanunk, s tehetségeseinkért minden áldozatot meg kell hoznunk.

Különben minden kor produkált okot a zsidógyülöletre. A Középkorban pl. a keresztényeknek tiltva volt, hogy pénzt kölcsönözzenek kamatra. Sokszor mutatkozott szüksége azonban, - főként a földbirtokos és arisztokrata rétegen belül, hogy azok egyike másika szorultsága esetén akár kamatos kölcsönhöz jusson. S itt jött kapóra a társadalom nem keresztény rétegéből, főként a zsidóság közremüködése. - Pénzt azonban könnyü kölcsön venni, de nehéz vissza fizetni, különösen a vállalt időpontban. Ez mindíg ellenszenvet váltott ki, - s ez ellenszenvet néha gyülöletté fokozta az, hogy a zsidó kölcsönt nyújtók egyike másika visszaélt a szorultak helyzetével, s uzsora kamatokat követelt. Ezúton sokszor a kölcsönvevőt sikerült vagyonából is kiforgatni, s egyéb előnyöket kizsarolni belőlük. Innen a gyülölet, melynek következtében egyes európai ország kitiltotta a zsidókat az ország területéről. (Pl. Spanyolország, Anglia, Franciaország.)

A középkorban megindul a zsidóság reform korszaka, kezdve a Cabbalista mozgalommal. A keresztény reformáció kissé felszabadította a zsidóságot az előítéletek alól, s az európai társadalmak egymás után befogadták, - egyenlőként kezdték kezelni a zsidóságot. A liberalizmus szelleme a zsidóságot sem hagyta érintetlenül. Reform zsinagógákat építettek, ahol már kevesebb hebrow nyelv volt használatban, - a nők elkülönítése a szertartások alatt megszünt és együtt ülhettek a férfiakkal, - modern zenét is használhattak, s mindezeken felül a liberális zsidó - Krisztust is elfogadja, mint a legjobb morál - tanítót. Mindezek mellett meg kell említeni azonban, hogy még ma is a zsidóságnak legnagyobb része mindíg orthodox vonalat követ, de még ezek sem tudják kivonni magukat teljesen a modern hatások alól.

A progressziv zsidóság az azonban akik megértették, hogy egy vallás nem topoghat egy helyben, hanem bizonyos mértékben alkalmazkodnia kell a változó időkhöz, körülményekhöz. - Modernizálódnia kell. - A zsidó vallás tele van tűzdelve oly előírásokkal, amelyek aktualitásukat elvesztették az idők folyamán. Ezek óvatos kigyomlálásával próbál modernizálni a progresszív zsidóság két ezer évvel Krisztus után. Mert Krisztus egy lánglelkü reformátor volt akinek a tanítását még ma sem haladta túl az idő. Sajnos a korabeli zsidó vezetőségnek Krisztus tanítása túl korainak bizonyult. - Az egyszerű halász emberek jobban megértették az élő Igét. Megértették, hogy Isten számára nem a külsőségek, az áldozati szertartások a fontosak, hanem a belső lelki érték. A ma zsidó embere számára mind kényelmetlenebbé válnak ilyan előírások, melyek felett eljárt az idő és jelentőségüket vesztették, mint pl. az étellel, étkezéssel kapcsolatos előírások. Ezek ma már akadályozzák a személyi és üzleti kapcsolatokat, s amit a mai társadalmi, gazdasági körülmények között sokszor lehetetlen betartani. A hús speciális előkészítése pl. a zsidó - kóser konyha számára maga nagyon körülményes. Az ételre vonatkozó lényegesebb előírásaik pl.: - A zsidó hívő csak "kóser" (megengedett, helyes) ételt fogyaszthat. Bizonyos hal, szárnyas és négylábú húsa ki van zárva étrendjükből. A hús fogyasztásával kapcsolatban vannak további megszorításaik. - A hús nem tartalmazhat vért, tehát a vér eltávolítása a vágás alkalmával csak bizonyos előírások szerint történhet. - Egy másik szabály tiltja a hús tej vagy tejtermékekkel való keverését, társítását, egyidejü fogyasztását.

Az ortodox zsidó szigorúan betartja ez előírásokat, mert felfogásuk, hogy e törvények egyenesen Istentől származnak, - míg a liberálisabb szárny már itt - ott lazítani próbál. Vannak aztán olyan előírások, melyek arra mutatnak, hogy e törvények annak idején bizonyos egészségügyi meggondolásokból születtek, mint pl. hogy tiltott olyan vadállat által megölt állat felhasználása, vagy olyané, amely nem teljes, vagy hibátlan. E törvények betartása azonban a zsidó ember számára kizárólagosan Isten iránti hűség és engedelmesség kifejezője. Bár a bőség idején, mikor a választék meghatványozódott, ezen önmegtartóztatások elvesztik értéküket. Tiltott pl. olyan hal fogyasztása, melynek nincsenek úszói és könnyen eltávolítható pikkelyei. Nem megengedett a sertéshús fogyasztása sem, s nem azért mert a sertés szennyezettebb körülmények között nevelt, mint bármely más állat, - pl. a baromfi, de, és kizárólag, mert az előírások tiltják. (Ma különben is ezek az állatok a természetes környezetüktől teljesen meg vannak fosztva, s az egyszerübb kezelhetőség kedvéért tiszta körülmények között nevelkednek.) Viszont a tiltott állatok mellett manapság mennyi más, megengedett áll rendelkezésre, ami biztosítja, hogy a kóser konyha semmiben ne szenvedjen hiányt. Önmegtartóztatás ? Isten iránti hűség és szeretet megnyilvánulása ? - Számtalan ezen érzésünket hűbben kifejező megnyilvánulást lehetne találni, mint e szabályok betartása. Ezen önmérséklés teljesen öncélúnak tűnik, még akkor is, ha Istennél érdemeket biztosit az egyén számára. Mennyivel pozitívabb egy olyan önmegtartóztatás, amely össze van kapcsolva segítségnyújtással, éhezőknek élelemhez juttatásával. - Körülményeink változnak, s vele a szükség is újabb igényeket támaszt. Isten szőlejét munkáljuk, ha Iránta érzett szeretetünket az elesettek segítségén keresztül fejezzük ki. Erre utalt Krisztus, mikor azonosította Isten igényét a szükséget szenvedőkével. De már Izaiás próféta ostorozta a képmutatást úgy a magán életben, mint a vallásos szertartásaikban.

Halljátok az Úr szavát,

Szodoma fejedelmei!

Figyelj Isten parancsára,

Gomorra népe!

"Minek nekem megannyi véres áldozatotok ?"

- mondja az Úr,

"Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal,

és a hízlalt borjak hájával.

A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet.

Ha elém járultok színem látására, ki kér rá

benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok ?

Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot,

mert a füstjük utálattal tölt el.

Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek...

Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeiteket ?

Újholdjaitokat és zarándoklataitokat

egész szívemből gyülölöm,

terhemre lettek.

Már belefáradtam, hogy elviseljem őket.

Ha kiterjesztitek imára kezeteket,

elfordítom szememet.

Akármennyit imádkoztok is,

nem hallgatok oda,

mert a kezetek csupa vér.

Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg.

El gonosz tetteitekkel színem elöl,

ne tegyetek többé rosszat!

Tanuljatok meg jót tenni:

keressétek az igazságot,

segítsétek az elnyomottakat,

szolgáltassatok igazságot az árváknak

s védelmezzétek az özvegyet.

Aztán gyertek s szálljatok velem perbe!"

- mondja az Úr.

"Ha olyanok volnának is bűneitek mint a skarlát,

fehérek lesznek, mint a hó,

és ha olyan vörösek is, mint a bíbor,

olyanok lesznek, mint a gyapjú.

Ha készséggel engedelmeskedtek,

majd a föld legjavából esztek.

De ha tovább is lázongtok ellenem,

Kard pusztít el benneteket."

Igen, az Úr szája mondja ezt.

Sajnos a zsidó étellel kapcsolatos előírások sem látszanak Isten "igényeit" kifejezni. Isten elvárásai (Tíz Parancs) felett nem járhat el az idő, de étel előrísaikat, szabályaikat ugyancsak túlhaladta az. Ezért van, hogy a zsidóság haladóbb szárnya e törvények időszerüségét kétségbe vonja. Ez önmagában véve nem hiba, csak akkor helytelen, ha helyébe nem állítanak az önmegtartóztatásnak egy másik, kifejezőbb formáját, Isten szolgálatot, - ami a felebaráti szeretet megnyilvánulásain keresztül jut kifejezésre.

Ezek után nézzük, hogy mit hisznek, milyen elképzelései vannak a zsidóknak az alaptörvényeiken kívül ?

Ha egy vallásról el lehet mondani, hogy nem csak egy gondolkozási, felfogási mód, de egy életforma, - akkor az a zsidó vallás. Egy vallás se tudta úgy átitatni a hívők ünnepét és hétköznapját egyaránt. A zsidó jelző épp úgy jelent egy népet, mint egy vallást. A korai törvényei a hitnek szabályozták a nép viselkedési formáit nem csak a hitélet területén, de a társadalmi életük minden vonatkozásában egyaránt. A zsidó tanító és rabbi foglalkozik a hívők minden napjával, - így a hétköznapok gondjaival, problémáival is. Még egy hittankönyvben sem láttam, - a zsidón kívül, - ilyen fejezetet "Vallás és Üzlet." Igaza van e a zsidó tanítónak, hogy foglalkozik ilyesmivel is ? Fel kell tennünk ezt a kérdést, mert vannak embercsoportok akik azt tartják, hogy a vallás és a vallás vezetői, a papok, - maradjanak a hit prédikálása mellett, s ne foglalkozzanak politikával, - a szociális állapotokkal, - s főként ne ostorozzanak, hanem türelemre tanítsanak. - Voltak olyan időszakok történelmünk folyamán, amikor a kormányzatok mindent elkövettek, hogy az egyházi és vallásos tanítókat kizárják a társadalom mindennapjaiból, - s minden lehetőt elkövettek, hogy megnehezítsék, - sőt lehetetlenné tegyék a vallások hatásosságát (s még ma is vannak ilyen irányzatok). Mindkét esetben az ember úgy érzi, hogy az érintett illetékesek, csoportosulások tették ezt azért, hogy számukra "szabad legyen a vásár". A zsidó rabbinak igaza van! A hitélet nem szorítkozhat csak a "szabbat", vagy a vasárnapok és ünnepnapok időtartamára. Oda kell hatniuk, hogy a hittételek betöltsék, átitassák az emberek mindennapjait. De ezzel szemben elvárják, hogy a hívő tömeg jóhiszeműségével, türelmével, megbocsájtó hozzáállásával senki ne éljen vissza. A jó pásztor nem csak irányítja nyáját a gazdagabb legelő felé, de meg is védi a leselkedő veszedelemtől, a "farkasok" támadása ellen is. Rabbi Pichas így tanít: "Aki azt mondja, hogy az isteni parancs kívánalma egy dolog, míg a világ kívánalma az egy másik, - az a személy megtagadja Istent".

S most térjünk vissza a lelki vonalra. Talán tanulságosnak mutatkozik azt megvizsgálni, hogy a mi hitünktől miben különbözik a zsidó hit ? - Számunkra a legfontosabb, s legfájóbb különbség Krisztus megtagadása. Pedig már Izajás által figyelmeztetve voltak:

"Ezért ezt mondja nektek Isten, az Úr:

'Nézzétek, egy követ helyezek el a Sionon,

egy értékes szegletkövet, egy erős alapkövet.

Aki hisz, nem inog meg,

és a jogot teszem mérőónná,

az igazságot mérővesszővé.' "

Izajás 28:16,17.

"Mert gyermek születik,

fiú adatik nekünk,

s az ő vállára kerül az uralom."

Izajás 9:5.

De "terhes igáját (a népnek), a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd" isteni igéretet nem szószerint kell venni, mint ahogy a zsidók vették és messiásukat elképzelték. - Nem erőszakkal kellett volna felruházni, - hanem szelídséggel, Isten iránti hűséggel. "Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, örök Atya, Béke Fejedelme." Izajás 9:3 és 9:5. (A három személyű egy Isten megtestesült Igéje. - Szerző.) Krisztus tudta, hogy a zsidók keze által fog meghalni, mert nem fogják elfogadni az élő Igét, s Isten más népeket fog megajándékozni bizalmával. A reményt azonban nem szabad elveszíteni, mert valószínű és a lehetősége még ma is fennáll, hogy ha egy nagy kerülő után is, de népe meg fog térni, s betér az "egy akolba".

Nem hibáztathatjuk a zsidó népet azonban azért, hogy nem fogadta el Krisztust, legfelljebb sajnálatosnak tarthatjuk. Legkevésbé hibáztathatjuk őket Krisztus haláláért, hiszen a kor szüksége rányomta bélyegét felfogásukra. Jövendöléseikben is erős a hasonló színezet. - Ime egy idézet Zakariás jövendöléséből:

"Ujjongj, Sion leánya!

Zengj éneket Jeruzsálem Leánya!

Nézd, közeleg királyod:

igaz és győzedelmes,

alázatos, szamáron jő,

szamár hátán, szamárnak csikaján.

Szétzúzza Efraimban a harci szekereket,

Jeruzsálemben a méneket.

Széttöri a harci íjakat,

és békét hirdet a népeknek,

uralkodik tengertől tengerig,

a Folyótól egészen a föld határáig."

Természetesen nekünk könnyű utólagosan, ismerve a történelmet, - felismerni Krisztust és küldetését e sorokban. A kor emberének azonban nem állott rendelkezésére a mi "iránytűnk" Krisztus példája és tanítása. Pálcát tehát nem törhetünk.

A zsidóság akkori vezető rétege is bizonyos mértékben felmenthető, hiszen túl "forradalminak" tűnhetett számukra Krisztus tanítása. Szomorú, hogy csak a sekélyes "kíváncsiság" szintjéig jutottak el abban az időben. Az utánuk következő generációknak azonban fokozatosan rá kellett volna ébrednie, hogy az építő kő, amit őseik elvetettek, nagyon is sarokkőnek bizonyul. Ime a figyelmeztetés:

"Mert eljön a pusztító suhogó ostor,

s összezúz benneteket.

Micsoda rémületet fog majd kelteni,

ha egyáltalán lesz , aki megérti jelentését."

Izajás 28:18,19.

"De a nép nem tért meg ahhoz, aki lesújtott rá,

és nem kereste a Seregek Urát.

"keze továbbra is ki van nyújtva."

Izajás 9:12,21.

Lehet, hogy ezek az idézetek többek között a tegnapi töténelmet (haláltáborok) jelzik előre ? A Seregek Urának keze továbbra is ki van nyújtva !

És végül a bíztatás:

"többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket

hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak,

Izrael Szentjére.

A maradék megtér !

Jákob maradéka az erős Istenhez.

Ma már egy komoly rétege a zsidóságnak belátja, hogy lemaradt valahogy a történelem vonatáról. Nem vár Messiást többé. Rájött arra, hogy a messiás várás fanatizmusa ma már nem életképes. Helyébe valamiféle homályos elképzelést állítanak, mondván, hogy nem is egy személynek kell eljönnie, hanem egy "messiási kornak", melyben a morális normákat sikerül az emberiségnek megvalósítani, ahol nincs többé bűn, elnyomás, szenvedés, s ami a tökéletes béke, harmónia, ideális élet formájában fog megnyivánulni. Magától ? - Kényelmes álláspont. Nem veszik, vagy nem akarják észre venni, hogy ők a Messiás mellett elmentek, megtagadták Őt, aki a messiási kort hirdette a legideálisabb keretek között. - Zsidó volt, nem tagadta meg a szentírásokat. A zsidók egy materiális felmentőt vártak, s vakságukban, s féltékenységükben nem vették észre azt, Aki lelki megváltásukat hirdette. Nem a jelen materiális életünket kívánta "felszabadítani", - azért sem jött, hogy megteremtse ezt az ideális állapotot amit ma a zsídók messiási kornak neveznek, - csupán, - hogy tudtunkra adja mi a helyes irány, - mi az amit Isten vár tőlünk. A MEGVALÓSÍTÁS A MI FELADATUNK ! Krisztus nem időleges dicsőséget akart népének hozni, hanem teljes lelki megváltást. No, de ennek így kellett történnie, - mert" ha a zsidók egyetértenek abban, hogy Krisztus az igazi Messiás, ma talán nincs kereszténység"! (Szalay Károly "Turáni átok"c. cikke - Új Magyarország). S bizony ebbe a rövidke megállapításba érdemes belegondolnunk. A feltételezés tovább szövése sejtetheti velünk, hogy ha valóban a zsidóság elfogadja Krisztust, tanítása nem jutott volna túl Izrael határain, hiszen a zsidók kisajátították volna Őt is, mint ahogy évezredeken keresztül kisajátították Istenüket. Noha Sirák, a bölcs írástudó némi jelét adja, hogy a zsidóságra vonatkozóan hasznosnak tartaná, ha Isten mindenhatóságát a pogány népek is megismernék. Így fohászkodik:

"Irgalmazz, ó Uram, irgalmazz nekünk,

te, aki a mindenség uralkodó Istene vagy, tekints le ránk,

ültesd félelmedet minden pogány népbe !

Az idegen népek ellen emeld föl kezedet,

hogy ők is lássák hatalmas tetteidet.

Ahogy irányunkban szentnek

mutatkoztál előttük,

mutatkozz most nagynak előttünk velük szemben,

hogy ők is megtudják, amit már mi tudunk:

nincs más Isten, Urunk, rajtad kívül."

Sirák 36:1-4.

A szándék ugyan nehezen választható el a hasznosság igényétől, mégis dícséretes a meglátás. Sajnos azonban a zsidó kánonból valamilyen oknál fogva kimaradt, a keresztény egyház nem csak hogy elfogadta, de szívesen idéz is belőle.

- A zsidók azonban megtagadták Krisztust, s még ma is, 2000 év után is várják a messiási kor eljövetelét, aminek kilátásai mindinkább szűkülni látszanak, s annak eljövetele földi életünk folyamán erősen kétséges.

Nem kell azonban kihagyottnak éreznünk magunkat ezen "messiási" arany kor elérkezése híjján sem, mert Krisztus tanítását az egyén önmagában is megvalósíthatja minden idővesztegetés nélkül. Igy még nagyobb az érdeme. Mert könnyű lenne jónak lenni ideális körülmények között, - amikor mindenki jó és szeretetre méltó. - Aki jelen körülmények között meg tudja valósítani a tőle tellhető módon Krisztus példáját és tanítását, azé az igazi érdem.

Érdekes, hogy a zsidóság számára mennyire megfoghatatlan Krisztus alakja. Úgy fogják fel, mint egy embert, aki elérte itt a földön a tökéletest. Nem tudják megérteni, hogy Krisztus maga a megtestesült Ige, - Isten saját mivoltából való megtestesült isteni Üzenet, amely emberi testet öltött. Hivatásához méltó emberi testet kapott, mely megvalósította azt az emberi tökélyt, amire az emberi mivolt képes lehet. - Felállította előttünk a célt. Nem "Istenné lett ember" volt, - hanem emberré lett Isten.

"Ezt mondja az Úr:

Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám,

és csak az ajkával dicsőít,

a szíve azonban távol van tőlem,

úgyhogy istenfélelmük

csak emberi parancs követése, amit betanultak,

ezért újra ámulatot keltő módon bánok velük,

csodálatra és bámulatra méltó módon:

oda lesz bölcseinek bölcsessége,

és okosainak okossága elenyészik."

Izajás 29:13,14.

 

"Bizony lázongó nép ez, hazug fiak,

olyan fiak, akik nem akarnak az Úr szavára hallgatni.

A látnokoknak azt mondják: 'Ne lássatok !'

A prófétáknak meg: 'Ne jövendöljetek nekünk igazat !

Mondjatok inkább hízelgő dolgokat,

prófétáljatok csalárdságokat.

Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt,

s hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével.'

Ezért most ezt mondja Izrael Szentje:

Mivel megvetettétek szavamat,

és inkább az elnyomásban és a hazugságban bíztok,

és arra támaszkodtok:

azért olyan lesz számotokra ez a gonoszság,

mint egy megrepedt és leomlani készülő fal,

amelyik hirtelenül omlik össze,

így romlása olyan, mint a kíméletlenül összezúzott cserépedényé....

Izajás 30:9-14.

Érdemes lenne a zsidóságnak "odafigyelni", hiszen magatartásuk az évszázadok során mitsem változott, csupán a kornak megfelelően kifinomult, átláthatatlanná vált.

Szerintem még ma sem lenne késő a zsidóságnak felébredni. A haladóbb rétegük úgy is levetett egy sereg formaságot, megszelídített egy sereg előírást, - "modernizálni" próbálják vallásukat. Azt teszik amire Krisztus két ezer évvel ezelőtt próbálta felhívni figyelmüket. Istennél nem formaságoknak van értéke, hanem ahhoz fűződő érzelemnek, az általuk kifejezett Isten iránti szeretetnek.

"Ám az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek

és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok.

Mert igazságos Isten az Úr:

Boldogok mind, akik benne bíznak."

Izajás 30:18.

"Valóban, Sion népe, te Jeruzsálemben élsz majd és nem kell többé sírnod. (Az Úr) irgalmas lesz hozzád, amikor meghallja hozzá kiáltó szavad: mihelyt meghallja, meghallgat. Bár a szenvedés kenyerét és a nyomorúság vizét adta neked az Úr, de ő, a te tanítód, nem rejtőzik el előled és szemed látni fogja tanítódat."

S míg az orthodox zsidóság még ma is rendületlenül várja messiását, a zsidóság másik szárnya modernizál. A két szélsőség távolodik, míg köztük a széles réteg egysége, fokozatosan szétforgácsolódik. Ezt Isten nem fogja megengedni, s további megpróbáltatásokkal fogja irányítani népét az "újjászületés" felé. Egy másik, számukra vészjós jelenség, hogy sok zsidó elhagyja hitét. Sokra hat a kereszténység vonzóereje, sokra a társadalmi, politikai vagy gazdasági nyomás. Ezekből természetesen az az értékes réteg amely megyőződésből, felvilágosodásból vállalja az új utat. Más irányzatok is megjelentek a zsidó vallástörténelem szinpadán, s ezekből kettőt érdemesnek tartok megemlíteni.  az egyik, s talán a legfontosabb a  "Messionik" zsidó elkülönülés, mely Krisztust elfogadja Messiásként, de kitart a zsidó törvények, hagyományok, szokások mellett. A másik ehhez hasonló a "Nazarén Júdaizmus". Halvány reménysugár a zsidó "megtérés" útján?

Mint fenntebb említettem, a modern Júdaizmus igyekszik lépést tartani a korral, - a tudomány fejlődésével, - mint más komoly vallási irányzatok. Érdekes azonban, hogy az ima erejében vetett hitüket túlságosan modernizálták. Így pl. nem hiszik, hogy az ima kiterjedhet oly területekre is, amik a jelenlegi tudásunk szintjén úgy tűnnek, hogy a természet törvényeit figyelmen kívül hagyja. így pl. nem tartják helyesnek az éghajlati viszonyokkal kapcsolatos kéréseknek imába szövését. Nem imádkozhatnak pl. esőért, - vagy hogy milyen legyen a neme az újszülöttnek. - Isten számára semmi sem lehetetlen. Bízzuk azt Istenre, hogy milyen kérést tart helyesnek (az Ő szempontjából) kielégíteni. Isten, aki a saját törvényeit jobban ismeri mint mi, - mindíg megtalálja a módját. Mi ne mérjük Őt a mi véges képességeinkhöz. A jó zsidó rabbi, aki elmarasztalja a gyarló tanítványát, azért mert kéri, hogy várandós felesége milyen nemű kisbabát hozzon a világra, - ott követi el a hibát, hogy időben gondolkozik, mondván: - az ima elhangzásakor a gyermek neme már úgy is adva van. - Tévedés ! - A gyermek neme valóban adva van, de az elhangzott ima az időtlen, örök Istenhez szól, s elveszti időhőz kötöttségét. Isten az emberiség létrejötte előtt tudta, hogy az ima el fog hangzani. Ha nem teljesítette a kérést, tette azt azért talán, hogy pl. próbára tegye az imádkozót, vagy mert nem látott nyomós okot a kérés teljesítésére. De kérni szabad, - sőt tanácsos szükségeink irányában segítséget kérni és bajban feltétlenül Hozzá kell fordulnunk. Ő az érdekünkben fog cselekedni akkor is, ha látszólagosan nem teljesíti kérésünket. S ha már az imáról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy nem csak kérni lehet imán keresztül, de hálát adni is Istennek, s dicsőíteni Őt lépten - nyomon tapasztalható segítségéért és ajándékaiért. Csak nyitott szívvel, lélekkel kell járnunk, s észre kell vennünk Isten végtelen segítő szeretetét.

Meglepő az is, hogy a zsidóságnak nincs egyértelmű vallásos irányvonala a túlvilágot illetően. A biológiai hallhatatlanságnak valamilyen formáját tartják elképzelhetőnek. (Liberális nézet). A szülő a gyermekében folytatja életét, vagy a személy a közösség fejlődésével nyer folytatást életének. - Valamiféle emberi láncot tartanak valószínűnek. Az egyénre bízzák mit hisz. S ha úgy látja jónak, hihet a menyországban, túlvilágban is.

A zsidók nem szabnak gátat az Isten fogalom megalkotása elé sem. Az egyénre bízzák, hogy milyen Istenképet alkot magában. - Ezen a téren nem bocsájtkozunk vitába velük. A mi Szentháromság hitünket a zsidók zavarosnak tartják. Ha matematikus ként próbálják megközelíteni, nem lehet csodálkozni, de félő, hogy egy kis nem akarás is van a sikertelenség mögött.

S végül, egy - egy szép szertartásukról, szokásukról szeretnék megemlékezni. - Pl. a szabbat megünnepléséről, amikor ez alkalomból az anya körül gyülekezik a család, - aki áldást mond a gyertyák felett amint meggyújtja azokat:

Legyen áldott az Úr a mi Istenünk,

A Világmindenség Királya, aki megszentelt

bennünket törvényeivel, és megparancsolta nekünk

a Szabbat gyertyáinak meggyújtását.

Ezután az apa vesz egy pohár bort, - megáldja és mindenki iszik (hörpint) belőle. - Ezután következik a vacsora.

Közös imára a zsidók a zsinagógába (Imaház) járnak. A zsinagóga belül egyszerű, díszítés nélküli. Szertartásuk méltóságteljes, Isten imádásra, biblia tiszteletre épült, ami imából, vallásos énekekből, himnuszokból és a Szent könyvből való felolvasásból áll. Nagyobb ünnepeik a Paszover (Husvét), az Újév és a Bünbánat (Atonement) ünnepe.

A zsidó ajtófélfán található egy kis doboz, mely egy darabka pergamentet tartalmaz. Erre van feljegyezve néhány szó a bibliából és maga az előírás, mely kötelezi őket erre. Mikor keresztülmennek az ajtón, kezükkel megérintik (vagy megcsókolják) ezt az Isten törvényeire emlékeztető dobozkát.

Mint keresztény családokban, - ők is imádkoznak reggel, este és étkezés előtt és után. (E keresztény szokás tőlük eredhet). Imáikban legtöbbször bennfoglaltatik:

Halld ó Izrael; az Úr a mi Istenünk,

Az Úr egy.

Szeretned kell az Urat a te Istened

Teljes szívedből, teljes lelkedből és

minden erődből.

Hosszú és viszontagságos múltjuk során, kisebb tévelygéseken keresztül is, megőrizték egy Isten hitüket, s ez az alapjává vált úgy a keresztény, mint az Izlám vallásnak. (Korábbi nyomai felfedezhetők az egyiptomiaknál és a Zarathusztra által alapított Parszi vallásban.)

A zsidó a szombatot szenteli meg, szemben a keresztény vasárnappal. Ez a szabbat (pihenő), melyen a hithű zsidó nem végez munkát, nem utazik, nem használ pénzt stb. A szabbat péntek napnyugtától, szombat napnyugtáig tart.

Vázlatosan ennyit mondjunk most erről a témáról, hiszen nem feladata e rövidke ismertetésnek, hogy minden mélységet felkutasson, vagy bemutasson. Szándékosan nem tértünk ki olyan területekre, melyek bármennyire elevenek is, mégsem illenek bele e rövidke kiértékelésbe. Iránytűnek csupán annyit kell megemlítenem, hogy a keresztény hozzáállás kizár minden szélsőséges elfogultságot, s vitán felül kizárja a féltékenységet, irígységet, ellenszenvet, s leghatározottabban a gyűlöletet. Adjunk hálát Istenünknek, hogy felebarátainkat, legyenek azok bármennyire más nézeten, - szeretnünk szabad. Az ítélet Istené.

Mégegy tanulsága van azonban az "ősvallások" megismerésének. Bizonyítják ugyanis, hogy Isten megpróbálta már ősidőktől fogva megközelíteni az embert, s megismertetni szent akaratával, de az ember képtelennek bizonyult megérteni maradéktalanul Isten szándékát. Minden vallásban találhatunk motívumokat, melyek a jó felé törekszenek, s valamilyen formában a titokzatos Isten felé irányítanak bennünket, de ezen igyekezet hézagos, erősen hiányos, s épp ezért válhat számunkra érthetővé, hogy mért kellett Istennek elküldenie Szent Fiát, Aki félreérthetetlenül és maradéktalanul a  helyes  útra terelt  bennünket,  s megígért  és  megkapott  Felvilágosító ( Szt.Lélek) által pedig állandóan a helyes úton igyekszik tartani övéit.

 

 

 

 

I Z L Á M .

 A nagy világ vallások közül a legfiatalabb, - legújabb keletű, - a Mohamedán vallás, mely alapítójának születésével Kr.u. 570-ben lépett az emberiség történetének színpadára. Nevét alapítójától, Mohammedtől kapta, akinek élettörténetével ismerkedjünk meg mindenekelőtt.

Mekkában lakott egy köztiszteletben álló mélyen vallásos ember, Abdüal-Muttalib. Híres volt látomásairól. Fia Abdulah, röviddel Aminával történt házasságkötése után meghalt, hátrahagyva várandós fiatal feleségét. Aminának fia született, akit Mohammednek neveztek el.

Mohammed születésének körülményeit egyesek igyekeztek különféle csodás jelenségekkel összekapcsolni, amit ő ellenzett, s különösen azt a híresztelést, hogy különleges erővel rendelkezik, - tagadta. Ő csak szócsöve akart lenni Istenének, a csodatevés képességét mindíg Krisztusra hárította át. Ez mutatja szerénységét és egyben bölcsességét is, s bizonyítja jóhiszeműségét és jószándékúságát.

Élete tele van tüzdelve megpróbáltatásokkal. Hat éves korában elveszti édesanyját és nagyapjához kerül, aki ekkorra már nyolcvan éves volt. Rövidesen nagyapja is meghal, s Mohammedet nagybátyja, Abu Talib veszi magához, aki egy gazdag kereskedő. Mohammed eleinte pásztorkodott, majd amikor elnyerte nagybátyja bizalmát, elvitte az magával üzleti útjaira. Fiatalon nagybátyja karavánjaival eljut egész Szyriáig, s ezen utak alkalmával érintkezésbe kerül keresztényekkel és zsidókkal is, s megismeri azok hitét. Saját népe ezidőben sokistent tisztelt.

Mohammed korán kitűnt becsületességével és elnyerte üzletfeleinek bizalmát. Khadijah, - egy gazdag özvegyasszony különösen értékelte Mohammed megbízhatóságát és rábízza a karavánkereskedésének felügyeletét. Az asszony negyvenéves korában férjül kéri a fiatal 25 éves Mohammedet és nagy szeretetben, megértésben élnek a nő haláláig (65. évében hal meg.). Hat gyermekük születik - két fiú és négy lány, de a fiúk még csecsemőkorukban meghalnak. Mohammed nagybátyja nehéz anyagi körülmények közé kerül, s Mohammed nem késlekedik, hogy visszafizesse nagybátyja vele szemben tanúsított nagylelkűségét. Fiát, Alit magához veszi. Mohammed házában volt egy másik fiú is. Egy kis szolga gyerek, - Zaid, akit még felesége kapott ajándékba. A fiú apja már régen kereste fiát, s egyszer csak felfedezte hollétét. Ajánlotta Mohammednek, hogy visszaváltja, de a fiú nem akart elválni Mohammedtől. Ez úgy meghatotta Mohammedet, hogy azonnal felszabadította Zaidot és fiává fogadta.

Ezidőtályt már Mohammed mind több időt töltött visszavonultságban, - imába merülve, - sokat járt a környező dombok közé. Negyven éves korában, mikor egyik közeli barlangban elmélkedett, látomása volt. Egy selyem tekercs jelent meg előtte, amin Mohammed számára olvashatatlan írás volt. Egy hang bíztatta őt az olvasásra, de Mohammed képtelen volt elolvasni. Erre egy erő fogta át aminek hatására képessé vált felfogni (megérteni) az előtte levő írást, mely így szólt:

A te Urad nevében,

Aki létrehozta az emberiséget

Egyetlen csepp vérből,

Mondom e szavakat hangosan (nyomatékkal) !

A te Urad végtelenül nagylelkü (bőkezű),

Ő aki megmutatta a tollat (írást, törvényt)

Aki felfedett közvetlenül

Dolgokat az emberi tudáson (tudat) túlról.

Az üzenetben nincs új a keresztény ember számára. Az angyal aki megjelent Mohammednek (Mohammed szerint) Gabriel volt (ugyanaz a Gabriel, aki Ábrahámnak és Máriának megjelent a keresztény (ó, illetve újszövetségi) szentírás szerint. - Mohammedet nagyon megfélemlítette a látomás. Nem tudta mi történt vele. Félt hogy elméjét vesztette, vagy a rossz szellem hatalmába került. Ez a gondolat kételyeket váltott ki belőle.

Hazamenve elmesélt mindent feleségének Khadijahnak. Khadijahnak volt egy unokatestvére Waraqa Ibn Nofal, aki szintén egy igazságkereső férfi volt. Ő, aki már régen kereszténnyé lett, s pl. lefordította az evangéliumot arab nyelvre, tehát elmélyült Krisztus tanításában. Waraqa Ibn Nofal ebben az időben már 100 esztendős volt, - így bölcsességéhez nem fér kétség. Ez az ember megnyugtatta Mohammedet, hogy látomása nem volt a rossz lélek mesterkedése, de az üzenet Istentől jött. Mohammednek volt egy másik látomása néhány hónappal később. Ismét hallotta a hangot és megjelent előtte egy óriási szempár, amely kiteljesedett egy hatalmas alakká. Mohammed becsukta a szemét, de a látomás nem tűnt el /látomásra jellemző tünet/. (Ez esetben ugyanis a kép érzékszeveink kikerülésével az agyban születik /mint az álomban/ számunkra ismeretlen hatás következtében). Ismét hazarohant. Felesége szerető gondozásba vette, köpenyével betakargatta. Észlelte, hogy Mohammed mélyeket lélekzik és erősen verejtékezik.

Mohammed ezúttal a következő üzenetet kapta:

O te aki be vagy takargatva köpenyeddel

Kelj fel, és óva intelek ! - Dicsőítsd Istent !

Tisztítsd meg magad ! Adj fel minden tisztátalansággal !

A Te Urad kedvéért viseld sorsod türelmesen.

Két évig ez után Mohammednek nem volt látomása. Nem tudta mitévő legyen. Végre az angyal megjelent újra egy megrendítő üzenettel:

A reggel gyönyörü világosságával,

És az éjszaka mozdulatlansága által

A te Istened nem hagyott el tégedet,

És Ő nem haragszik rád.

A jövendőd jobb lesz számodra

Mint a multad volt, és végül

Isten jóságos lesz hozzád és te megelégedett leszel.

(Surah 93.)

Ettől kezdve egész élete végéig Mohammed állandóan kapott üzeneteket és irányításokat Istentől. Nem volt teológus, tanult ember. Nem voltak egységes elképzelései Isten mivoltát, természetét illetően, de Istenét mélyen tisztelő, Ahhoz ragaszkodó, Rá figyelő, engedelmes gyermeke volt Teremtőjének, akit Isten azért választott ki, hogy megbizatását, misszióját teljesítse. S ö próbált megfelelni képességét felülmúlón. Istenhez vezetett és vezet ma is milliókat. Nem Mohamed követett el hibát, s nem felelős a mai szomorú eseményekért, hanem azon követői, akik tanítását félremagyarázzák.

Milyen lehet a keresztény hozzáállás a mohamedánizmus műkösését illetően ? Meg kell őt tagadnunk, hogy Krisztushoz való hűségünket bizonyítsuk ? - Távolról sem. - Sőt mint felebarátunkat tisztelnünk kell - s mint Istenét félő és szolgálni vágyó embert meg kell becsülnünk. Krisztus megjelenése nem szakítja meg Istennel való közvetlen (Szt. Lélek) kapcsolatunkat. Ma is vannak, s a jövőben is lesznek akik Istentől "üzeneteket" kapnak, mint ahogy a multban is voltak Krisztusunk igéretének megfelelően. Ezek az emberek különféle formában próbálják közvetíteni felénk az isteni üzenetet. Ki életpéldájával (szentek), kik hivataluknál fogva (püspökeink), kik pedig elhivatottságuknál fogva (teológusaink, hitterjesztőink, papjaink, vallásos íróink, prédikátoraink stb.) Ezek több - kevesebb sikerrel át próbálják adni sugalmazott gondolataikat embertársaiknak. Sajnos, mivel emberekről van szó, nem tévedhetetlenek. Szerencsére nekünk keresztényeknek van egy választóvizünk, - Krisztus. Mi Krisztust tartjuk a sarokkőnek, de aki nem, - és Istenét őszintén szereti és szolgálni akarja, nem tagadhatja meg Krisztust, - mint ahogy a mohamedánok sem, sőt a mai zsidóság többsége sem. El kell azonban fogadnunk nekünk is mindkét irányzatot mint ugar lazítókat, művelőket, - sőt bizonyos mértékben mint magvetőket is. S hiszem, - mire az aratásra sor kerül a csűrben lesz helye a kishibás kalászoknak is, s csak a konkoly kerül kiválogatásra.

Térjünk vissza azonban Mohammed életére, s vizsgáljuk meg, hogy az isteni üzenet hogy maradt hátra az utókorra. Eleinte Mohammed barátaival, tanítványaival begyakoroltatta a kapott üzeneteket, s azok megtanulták azt, - majd le is jegyezték, vigyázva, hogy az üzenetből semmi el ne vesszék. Később Mohammed egy üzenet buzdítására a tömeget is tanítani kezdte közvetlenül. Nyilvános szereplése azonban már ellenségeinek nem tetszett, s próbálták elhallgattatni. Szerencsére akadt védelmezője is, elsősorban Hamza, egy híres és köztiszteletben álló harcos és Abu Talib. Mikor Mohammed 50 éves lett, egymás után vesztette el oltalmazóját, - Abu Talibot, és erősítőjét, feleségét Khadijaht. Ezidő tájt az üldözés is mind kibírhatlanabbá vált, úgy hogy követőinek egy része emigrált Etuópiába. amely ekkor már egy keresztény ország volt. (A keresztény türelemre egy jó példa.) - Végül Mohammednek is át kellett költözni Taifba, de az emberek ott is csak kinevették és bíztatták ifjaikat, hogy kövezzék meg. Az ezután következő látomásai alatt inkább már praktikus utasításokat kapott Mohammed, mely követőinek mindennapjára, viselkedésére vonatkozott. (pl. hogy hányszor imádkozzanak stb.) Ebben nagyon hasonlít Mózeshez, akinek nagy szerepe volt a zsidó hagyományok kialakításában. Sajnos azonban életének e szakaszában (üldöztetés) kerülhetnek a Koránba olyan gyakorlatias részek, melyek később alkalmat adnak követőinek a félreértésre (és félremagyarázásra).

A másik nagyjelentőségű látomása Isten színe elé való bocsájtása volt. Ez alkalommal Kába mellett Mohammed elaludt. Gábriel főangyal keltette fel és egy hosszú utazásra vitte Jeruzsálembe, majd fel egészen a hetedik menyországig Isten színe elé. Mikor visszatért, fekvőhelye meleg volt még, s csészéjéből, melyből elalvása előtt a teáját itta, még mindíg csurgott a tea. (Ez tipikus tulajdonsága az álomnak is, mely időtől függetleníteni képes az embert, s az ember képzelete "szárnyakat kap".)

Az üldözés azonban nem szűnt, nem csökkent, úgy, hogy Mohammed végül is Medinában lelt menedéket. Az ott lakó arab és zsidó törzsek befogadták őt a többi menekülttel együtt. Mohammed itt letelepedett és a törzsek elfogadott vezetőjévé vált. Házat, és imaházat épített (ez volt az első mecset). A zsidók megnyerése érdekében elfogadta prófétáikat és tiszteletben tartotta szokásaikat. A Surah 2:46 így szól:

"Mi hisszük a kinyilatkoztatást amit ti (a zsidók) kaptatok (prófétáitokon keresztül). A mi Istenünk és a ti Istenetek egy. És Ő az aki előtt mi hódolunk." (Tehát a Keresztények által imádott Isten s az ő Istenük egy.)

A körülmények azonban hamarosan erősebb, hatásosabb módszereket követeltek a meggyőzésnél. S Mohammed nem tudott megmaradni az abszolut szeretet törvénye mellett. Módszerei mindinkább elvilágiasodtak és "praktikusabbakká" váltak. A "Medína periódus" lezárul, - az új látomások már a meggyőzés helyett az erő alkalmazását sürgetik. S mivel az új irányzat lenyűgöző sikert eredményez (a Badr-i ütközet pl., ahol háromszoros erőt győzött le Mohammed kis hadával /Kr.u.624/) az új hozzáállás (felfogás) központi dogmává válik.

Hitük védelme jogossá válik. - Muszlim hívő, aki életét áldozza a harcban, egyenesen a paradicsomba jut. Isten szándékainak megvalósítása érdekében folytatott küzdelemben résztvevő harcos "Isten hadának katonája".

"Harcolj Isten szándékaiért azok ellen, akik ellened vannak, de ne határtalanul. Semmisítsd meg őket bárhol találod/leled őket, és űzd el őket a helyről amit elvettek tőled, mert zsarnokság és elnyomás rosszabb mint gyilkosság. - Ne harcolj a szent Mecsetben csak ha ők kezdenek először, de ha kezdenek, semmisítsétek meg őket, mert ők el akarják nyomni a hitet. Ha azonban ők megszünnek harcolni, - emlékezzetek, - Isten a megbocsájtó, a kegyelmes. Harcoljatok csak a zsarnokság, elnyomás megszünéséig és Isten igazsága és a Hit győzedelmeskedik. Ha ők megszüntették a harcot, szüntessétek meg az ellenségeskedést ti is, csak azok ellen ne, akik zsarnokok.

(Surah 2:190-3)

Ez persze jó alkalmat ad ma és adott is a történelem folyamán arra, hogy hatalmi törekvéseket, hódító szándékot leplezzenek vele. Pl. a török hódítása Európában, s ezen belül Magyarországon, ahol alig maradt nyoma a mohamedánizmusnak /talán épp azért mert igazságtalan háború volt/ mert a török célja nem a hit terjesztése volt, hanem a zsarnoki uralmuk ráerőszakolása más népekre, az elnyomás, a harcban a zsákmány - rabszolga szerzés, később pedig a teljes kizsákmányolása az elfoglalt területeknek. Mindezek következtében a maradék nép számára nem maradt más út, mint az elmenekülés. Egész országrészek váltak lakatlan pusztasággá. S mindezért saját katonáik tízezreit hajtották Allah kiáltással ajkukon a biztos, de "dicső" halálba, s koncoltatták fel velük az "ellenség" tízezreit. Mohammed Mekka elfoglalásakor Kaba templomában elpusztított minden bálványt és képet, de Krisztus és Mária képeit megvédte. - Vagy pl. álljon itt példának a korai muszlim felfogásra jellemző Umar Kalifa (Kr.u.634-44) szerződésének részlete, melyet a jeruzsálemi keresztényekkel kötött.

"Ez a védelem amit Umár, Isten szolgája biztosít Jeruzsálem népének:

...Templomaikat nem szabad elvenni, lerombolni, sem megrongálni.

...Nem szabad kényszeríteni őket hitük elhagyására, s nem szabad elítélni őket ezért.

...Ami itt írva van, - Isten számdékai szerint íródott, s az Ő hívőjének, - a hívők kalifájának felelőssége.

S mindezt be kell tartani mindaddig, míg ők fizetik az adót, ami ki lett vetve rájuk védelmükért."

A törökök azonban kirabolták a keresztény templomokat, lerombolták azokat, s semmi kíméletet, kegyelmet nem tanusítottak a hívő tömeggel szemben sem. - Önként felmerül a kérdés: Ezt akarta volna Mohammed ? S e kérdés ma is kísért, főként mikor mohamedánokat mohamedánok ellen lát harcolni a világ. Itt már nem szent háborúnak vagyunk tanui, - de hatalmi, hódító törekvéseknek, kapzsiságnak. (Persze a kereszténység történelme sem mentes az erőszak alkalmazásától, mint pl az "Inkvizíciók, vagy a "Keresztes Háborúk" ) - No de térjünk vissza még egy kis időre Mohammed életéhöz, s nézzük csíráit a mai bajoknak.

Mohammed katonai ereje mind számottevőbbé válik és Kr.u. 630- ban elfoglalja Mekkát. Nem sokkal utánna Mohammed Mekkába zarándolkol egy 140.000-es tömeg kíséretében és elmondja búcsúbeszédét a "Kegyelem Hegyén", melyben elmondja intelmeit és két dolgot hagy hívőire: A Koránt és az ő életének példáját.

Mohammed még abban az évben meghalt (Kr.u. 632-ben). Követői magukra maradtak hagyatékukkal. - S ezzel kezdetét vette a Mohamedanizmusnak a zarándokútja. - Mohammed halála után a muszlim hit két részre szakadt az utódlás értelmezésének különbözőségéből kifolyólag. A Siatok (Ali pártiakra) és a Szunnahok (hagyománytisztelők) pártjaira. S az idők folyamán e két fő ág is tovább tagolódott, - kisebb szekták, irányzatok fejlődtek ki.  Két ilyen csoport a  Siatokon belül,  melynek egyike hét,  a másik  tizenkét Imámot (Kaifát) ismer el. (Mint a kereszténység történetében a protestant felekezetek létrejötte /polarizáció/).Utolsó imámjuk állítólag nem halt meg, hanem csak "eltünt". így hiszik, - hogy ez a rejtett Imám velük marad az idők végezetéig és segíti őket bajaikban. Sokan közülük úgy hiszik, hogy az utolsó Imám Krisztus lesz, aki a világ végén visszatér a földre.

Bíztató jel azonban, hogy úgy a zsidók, mint a mohamedánok soraiban lassan kibontakoznak irányzatok, melyek "felfedezik" Krisztust, s mind erősebben építenek személyére.

Kr.u. 750-től a korrupció mindjobban kikezdi a muszlim világot. A hódítások következtében élvezett jólét meghozza demoralizáló hatásait, s messze távolodnak Mohammed tanaitól. Napjainkban szemtanúi vagyunk erős "restaurációs" törekvéseknek, mozgalmaknak, melyek az eredeti tiszta Mohammedánizmushoz kíván visszatérni (Fundamentalista mozgalmak. Pl. Irán.) Ezek némelyike azonban az eszközökben, módszerekben nem válogatós, s az erőszak eszközéhez nyúl.

Tovább azonban nem célszerü időznunk történelmük vizsgálódásánál, - helyette célszerűbb azzal foglalkoznunk, - ahogy azt tettük a többi vallás taglalása során, hogy megvizsgáljuk mi a jellemzője a Muszlim hitnek, - azon felül, amit már érintettünk.

Nézzük tehát elsősorban, hogy miben hisznek a Mohammedánok ?

Hiszik, hogy Isten az alkotó, termtő erő a mindenség mögött és forrása a gondviselésnek. Mindenható, mindent tudó és mindent látó. Isten a Teremtő, mindenen kívül és mindenen belül amit teremtett. Isten időn kívül van, míg teremtményei időn belül léteznek. Ezért a teremtményeknek van kezdetük és végük, - míg Isten örök.

Hiszik, hogy Isten kegyelmes és igazságos és az őszinte bűnbánónak megbocsájt.

Hiszik, hogy a próféták igazat tanítottak. Ábrahám, Mózes és "Krisztus" is.

(Mohammed nem fogadta el Krisztus Istenfiúságát, mint ahogy a zsidók sem.)

Elismerik a Szeplőtelen fogantatást, s Krisztus csodatevő erejét.

Hisznek az emberi lélek létezésében, mint az egyéniség hordozójában.

Hiszik Ádám és Éva ősszülők történetét,

Hisznek az angyalok, őrangyalok létezésében,

Hisznek a túlvilágban, s hiszik, hogy az élet egy próbatétel, aminek meg kell

felelnünk.

Hisznek a végítéletben.

A muszlim elismeri, hogy a többi vallás is Istent (Akit ők Allahnak neveznek) imádja a maga módján, s hogy vannak nekik is szent könyveik. Mint pl. a zsidóknak, keresztényeknek. Számukra Mohammed volt Allah legnagyobb prófétája.

Mindazonáltal Mózest és Jézust is tisztelik.

Hitük  szerint  Isten meghatározza az ember minden cselekedetét (Hol akkor a szabad akarat ? Miért a felelősségre vonás ?), - mégis hisznek a felelősségre vonásban. Ez egyben jelent számukra mentséget is, mondván, hogy Isten akarta így, - az Ő szándékának felenek meg cselekedetükkel. Természetesen ezzel ellentmondásba keverednek. Isten ugyanis megparancsolta, hogy "Ember ne ölj", s ők dicsőségnek tartják, ha ölik a "hitetleneket" (akik annak ellenére emberek). A hitük erőszakos terjesztését valósággal megkövetelik.

Nem hiszik azonban:

Nem hisznek a Szentháromságban. Az ő Istenük egy és oszthatatlan. A Szt. Lélek pl. csak Isten cselekménye, nem külön személy (személyiség, egység).

Nem hisznek Krisztus Istenfiúságában, mondván, hogy Krisztus maga sem

mondta ezt önmagáról. Idézik János apostol 20:17, Lukács 18:19, valamint

Márk 12:25. /tévesen idézve vagy magyarázva persze/. Ime az idézetek:

"Jézus ezt mondta neki: 'Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.'" (János 20:17.)

"Jézus ezt válaszolta neki: 'Miért mondasz engem jónak ? Senki sem jó csak az Isten.'" (Lukács 18:19.)

"Hiszen amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem úgy élnek mint az angyalok az égben." (Márk 12:25.)

Viszont elmulasztják idézni pl. :

Odaért Szamaria egyik városához Szikarhoz, ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leűlt a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamariai asszony így válaszolt: "Hogyan ? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni ? [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal] Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt monja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked." "Uram - mondta erre az asszony - , hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet ? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt ?" Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé. Mert a víz amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne."

Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni." Jézus így válaszolt: "Menj, hívd el a férjedet és gyere vissza!" "Nincs férjem" felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: "Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál. "Uram - válaszolta az asszony -, látom, próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy  Jeruzsálemben  kell   imádni.   "Hidd el nekem asszony - mondta .Jézus -, elérkezik az óra , amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk az Atyát." Az asszony azt felelte rá: "Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad. Jézus erre kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek." (János 4: 5-27)

Vagy János 10: 22-39, - melyben ezt találjuk: "S én  az Atya egy vagyunk." (10:30), valamint: "akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya  megszentelt  és  a  világba  küldött  azért,  mert  azt  mondtam:   Isten   Fia  vagyok ?" (10:35)

Nem hiszik, hogy Isten az embert saját képére teremtette. De ez még sok kereszténynek is problémát jelent. Viszont írva van, - hinnünk kell, míg az idő meg nem érik a magyarázatra. A ránk maradt írást nem szabad könnyen elvetnünk. Türelem! Különben is a hitnek mindíg kell helyet hagynunk, mert a hit és a tudás közül a hít az értékesebb. A hit a bizalom értékmérője.

Nem hisznek a lélekvándorlásban,

Nem hisznek az ember evolúciójában. Általában az evolúciót úgy fogják fel, mint egy bizonyíthatatlan elképzelést.

A  muszlim  hit  tiltja  a  hamvasztást,  -  a  testnek  vissza  kell  térnie  a földbe. - Miért ? - A Szurah ezzel kapcsolatban ezt mondja:

" Az Ember azt hiszi hogy "Mi" (többesszám ?) nem állítjuk össze csontjait ? - De igen, - biztosan - igen - Mi képesek vagyunk visszaállítani még az ujjhegyredőinek mintáját is."

(Szurah 75:3-4)

Nem jelenti e mindez azt, hogy Istennek nincs szüksége egy molekulájára sem az elporladt (vagy hamvasztott) testnek. Isten "memóriájában" minden szükséges adat el van tárolva, s Számára bármikor rendelkezésre áll.

S végül nézzük a muszlim hívők hétköznapjait, ünnepeit, ami módot ad nekünk egy kis összehasonlításra.

A muszlim hívőnek naponta ötször kell imádkoznia Mekka felé fordulva. Ahol moszk van, mellette legtöbbször van egy minaret (torony) is, ahonnan az imára hívó "kikiáltó" (muezzein) imára szólítja hívőit, arab nyelven, ami magyarra fordítva kb. így hangzik:

Allah a leg fenségesebb

Allah a legfenségesebb

Én vagyok a tanuja, hogy nincs más Isten csak Allah,

Én vagyok a tanu, hogy Mohammed Allah prófétája.

Jöjjetek imádkozni, - jöjjetek üdvözülésre !

S a hívő, aki teheti, a moszkba megy imátkozni, aki nem, az ott imádkozik, ahol éppen van. Ima előtt megmossák fejüket, kezüket és lábukat, majd Mekka felé fordulva leterítik kis imaszőnyegüket és állva, térdelve, majd arcra borulva imádkoznak. - Pénteken a férfiak összejönnek a moszkban közös imára. A Moszk az ő templomuk. - Muszlim országokban különösen gyönyörü építmények. Nyilt csarnokok, oszlopokkal, - kúttal a közepén. Belsejét nem díszítik, - nincsenek ábrázolások, - sem szobrok, sem festmények. Helyettük arab nyelvü feliratok láthatók és fa és kő, - áttört mintájú, csipkeszerü faragások díszítik pl. a prédikáló emelvényt és kő vagy márvány rácsok az ablakokat. Nincsenek ülőhelyek, csak gyönyörü imaszőnyeg borítja a padlót (gyülekezet idejére). Az imaszőnyegek alatt is legtöbbször márvány és mozaik padlót találunk.

Moszkjaikban sohsincs zene, vagy ének, - még szertartások alatt sem.

Számottevők, - mint a zsidóknál - az étkezéssel kapcsolatos előírásaik. Amiből talán a legfontosabb a szeszes italtól való tartózkodás. Egy muszlimtól elvárja hite, hogy olyan helyre be se menjen ahol szeszes italt fogyasztanak, s nekünk kell megértést tanusítanunk, ha egy muszlim mégis eljön társaságunkba, vigyázzunk, hogy hitről ne essen szó, mert az muszlim vendégünk hitét sérti, hogy szeszesital jelenlétében hitéről beszéljen.

Ünnepeik közül a legfontosabb, s a muszlim év kiemelkedő eseménye a Rámádám, - a harminc napig tartó böjt, - amely a muszlim év kilencedik hónapjában van. (A mi naptárunk szerint ez minden évben 11 nappal korábbra esik, mert a mohhamedánok hold naptárt használnak.) Ez a böjt azt jelenti, hogy a hívőnek távol kell tartania magát a bünöktől és minden testi örömtöl napkeltétől napnyugtáig. Ez az önmegtartóztatás magában foglalja az élelem fogyasztást, kényelemtől, s más testi örömöktől való megtartóztatást. (Még mások cigarettafüstjét sem szívhatják be.) Rámádám egy nagy ünnepséggel ér véget. - Több kisebb ünnepeikből kiemelkedik még a Hajj, mely öt napig tart, valamint a Muharram, a muszlim újév. Asura a siát muszlimok gyász ünnepe, amikor Huszeint, Mohammed mártír halált halt unokáját gyászolják. Ilyenkor nyilvánosan sebeket ejtenek magukon, hogy ezáltal részesüljenek Huszein szenvedésében.

Életszabályaik közül számunkra kissé érthetetlen a többnejűség megengedése. Eredete talán azzal magyarázható egyrészt mert Mohammednek is sok felesége (tizenhárom) volt, másrészt, mert a viselt háborúk következtében a nők túlnyomó többségbe kerültek, s a féfi utánpótlásra, a jövő háboruk lehetőségeinek figyelembevételével szükség volt. Előírásaik tehát négy feleséget engedélyeznek, bizonyos feltételek mellett. A modern keretek között az anyagi feltételek bizonyos határt szabnak az átlag muszlimnak, de a jó mód ugyanakkor lazító hatással van a tehetősebb muszlimok számára.

Meg kell még emlékeznünk egy másik nagyon fontos sajátosságról, ami a muszlimokat jellemzi, s az a "dzsahád", ami az Istenért vívott harcot, - háborút jelent. Ezt már érintettük fenntebb, mert a mohammadanizmus történelmétől elválaszthatatlan. Viszont mint felfogásbeli jellemző, nem foglalkoztunk ezzel. Mint már említettük, vezetőik a múltban, - s minden bizonnyal fognak a jövőben is, - visszaélnek ezzel a hittétellel. A szent háborúban a muszlim személy kész hősi halált halni a hitéért. Ez egy lényeges pont és különbség a muszlim és keresztény felfogás között. Még a hitvédelem (és honvédő háboruk) esetében megmagyarázható. De gyakorlatban a hit erőszakos terjesztésének (és Hódító szándékok) módszerévé vált. A muszlim ugyan is azt tartja, hogy amikor hitéért erőszakot használ és elveszi mások életét, akkor Isten szándékának engedelmeskedik. Mintegy Isten parancsára cselekszik. Tehát nem felelős cselekedetéért. Helyesebb a keresztény hozzáállás, mely szerint az élet Isten ajándéka, s azt senkitől nincs jogunk elvenni, s nincs jogunk a sajátunkat eldobni magunktól. (Ezt a muszlimnak sem szabad, csak ha élete feláldozásával károkat okoz a hitetleneknek.) Az "Ige" hirdetése a helyes út hitünk terjesztésére (keresztény missziók). Ez a módszer az elfogadást nem erőszakolja (tiszteletben tartja az ember istenadta jogát a szabad akarat gyakorlására), - nem hirdet háborút a hit terjesztése érdekében, a keresztény nem dobja oda életét könnyelműen, csak ha erőszakkal elveszik tőle (martír halál).

E jelentősebb vallások vázlatos áttekintése módot ad számunkra arra, hogy saját magunkat, a keresztény vallást - elhelyezzük e tarka világképben. Nem foglalkoztunk még dióhéjban sem e helyen a keresztény vallásokkal, egyszerűen azért, mert ez az egész könyv valóban a keresztény hozzáálásról szól, a mai világ bonyodalmas, mind komplikáltabbá váló vadonában, s remélendő, hogy némi segítséget jelent a tájékozódáshoz.

Viszont nem hagyhatjuk el a "pozitívumok" taglalása mellett, hogy meg ne emlékezzünk a negatívumról, a hitetlenek és Isten tagadók nem kis táboráról, hogy képünk teljessé váljon.

 

 

A T H E I Z M U S.

Istentagadók és közömbösek.

Legjobban ezt a csoportot úgy lehet jellemezni, hogy nem hiszik, hogy az anyagon kívül létezik egy felsőbbrendű lény, aki magát az anyagi világot létrehozta és bele tervezett (programozott) egy olyan lényt amely alkalmasnak és érdemesnek igérkezett arra, hogy értelemmel és lélekkel rendelkezzék.

E hitetlenség legtöbbször érdekeket fed, vagy azzal párosult. - A legszembetűnőbb ilyen csoportosulás volt a közelmult két meghatározó (a maguk idejében) irányzata: a nemzeti szocializmus és a kommunizmus. Ezek veszélyessége abban nyilvánult meg, hogy komoly anyagi erőre tettek szert és a világot kilátástalan, reménytelen helyzetbe hozták. Előnyük az volt, hogy könnyen felismerhető és körülhatárolható tömörüléseket képeztek. Kishitűségünk bizony sokszor elkeseredédbe sodort bennünket. Az eredményes harc ellenük lehetetlennek tűnt, s csak reménykedhettünk abban, hogy valamilyen ellenállhatatlan, mindenható erő csodával határos módon megsemmisíti őket. - S ez történt, szemünk láttára, - egyik napról jóformán a másikra. A "mi" Istenünk sosem tesz vállunkra nagyobb terhet az elbírhatónál ! Ha  erőnket meghaladná a feladat, - közbelép ! - Nem hagy el bennünket !

Az istentagadók elleni küzdelemnek azonban van egy más "dimenziója" is, amit azonban nekünk kell végigharcolni, hogy kiérdemeljük Isten segítő kegyelmét, mert e harcban nem csüggedhetük. - S ez a harc a társadalmon belüli küzdelem az istentagadás ellen. Ez a "csoportosulás" talán veszélyesebb mint a fenntebb említettek, mert ezek nem öltenek egyenruhát, - nem kiáltoznak jelszavakat, nem mennek tüntetni az utcára, hanem elvegyülnek, "báránybőrt" öltenek magukra és sötét szegletbe húzódva lesnek ránk, - a kiszemelt áldozatokra.

Ezek pl. azok a tudósok, akik tudásukra hivatkozva, teljes tekintélyüket lattba vetve jelentik ki, hogy a mindenségnek nem volt szüksége "Teremtőre", s nincs szüksége gondviselőre. S hogy nézeteiknek még nagyobb súlyt kölcsönözzenek, matematikai formulákra hivatkoznak. Hányan tudnánk leellenőrizni őket, s fejükre olvasni tévedésüket ? Ezek az urak, - hölgyek akik így fennhéjáznak vajjon mit felelnének, ha megkérdeznénk tőlük, hogy éles elméjüket kinek köszönhetik ? Maguknak ? - Legkevésbé ! Hiszen még a tudomány is ami rárakódott a termékeny alanyra mások érdeme, - a társadalom áldozatának eredménye. A törvények amiket felfedeznek, s melyeket oly előszeretettel neveznek el saját magukról már ott voltak az idők kezdete óta.

Nem szabad félreérteni, - meg kell becsülni kutatásaikat, - főként amit az emberiség javára, előbbrejutása érdekében (s nem pusztítására, vesztére) fejtenek ki. Eredményeik azonban nem jogosítják fel őket arra, hogy a rombolás erőinek szolgálatába állva az embertársaik kára irányába fejtsék ki tevékenységüket (lelki, vagy testi vonalon). Ha valaki nyílt szívvel és elkötelezettség nélkül állítja tudását az emberiség szolgálatába, annak látnia kell, vagy előbb - utóbb rá kell jönnie, hogy amit a világmindenségtől a legkisebb parányig (beleértve újabban a DNS molekulákat is) minden tanít, - az a végtelen Isten és a kicsiny emberke kapcsolatának törvénye, melynek keretén belül mód nyílik a "senkinek" betekinteni Isten nagyszerű titkaiba, hogy a rombolás erői ellen mind hatásosabban fel tudja venni a harcot, - nem pedig, hogy annak szolgálatába álljon.

"Gondoljatok csak meghívástokra testvérek ! Nem sokan vannak közületek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítsék azokat, akik valaminek látszanak. Így senki nem dicsekedhet Isten előtt." "Hiszen Istennek a 'balgasága' bölcsebb az embereknél és Istennek a 'gyöngesége' erősebb az embereknél."

Szt. Pál Korint Első: 1:25-29.

" Senki ne ámítsa magát ! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen. Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Ami írva van: 'Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket."

Szt. Pál Korint. Első: 3:18.

A második világháború éveiben akadt egy bátor könyvkiadó (Allen & Unwin), aki felkért a kor hírességeiből huszonhármat, - írókat, tudósokat, filozófusokat, politikusokat,  - hogy foglalják egy rövid dolgozatba hitvallásukat,  - s csokorba foglalva, minden kommentár nélkül,  - "Én hiszem ..." (I believe) cím alatt könyvbe kiadta. - A hívő olvasó kissé meglepve forgathatta ezt a gyűjteményt, mert a hírességek túlnyomó többsége "hitvallásában" meg se említi Istent, - még tagadó formában sem. - Hisznek a természetben, különféle társadalmi berendezkedésekben, politikai formulákban, az élet értelmében, vagy értelmetlenségében. - Némelyik egy vallomással, életrajzzal próbál választ adni, ismét egy másik élettapasztalatainak gyüjteményét nyújtja. Van aki kijelenti, hogy Marx és Engels, - Lenin, Stalin felfogásával azonosítja magát (Maldene - tudós), vagy humanizmus egy bizonyos formáját vallja magáénak (egyéni fogalmazásban persze) /Hogben - tudós/. Laski (szocialista) politikai eszmefuttatással oldja meg a feladatot. Csak három a huszonháromból foglalja hitvallásába Istenhitét is. Mint pl. Albert Einstein, aki zsidó mivoltából fakadón, nem tagadta meg istenhitét, vagy Sir Arthur Keith az anthropologus és végül Jacques Maritain katholikus filozófus, aki önmagukról így nyilatkozik: "Modern Filozófusokat olvasva, nem tudtam felfedezni semmi mást, csak kiábrándulást és nagyvonalú bizonytalanságot." Hozzá tehetnénk, hogy hitetlenségük legtöbb esetben teljes tájékozatlanságukon múlik. Lin Yutang filozófus tapint rá a lényegre. - Ezt írja: "Mindíg gyanu élt bennem, - hogy egy filozófus (és más híresség /szerző/) túlságosan belemerül saját gondolataiba." Tegyük mindjárt hozzá, - és munkájába, hogy nem érzi hiányát a másik oldal megismerésének,  de pozíciójánál fogva néha nyilatkozatra kényszerül. Mi lehet az eredmény ? - S végül a hitetlenek ezen csoportja mindíg azt használja ütőkártyaként, hogy nem tudjuk "bizonyítani" Isten létét. Mi csak az alkotásokból tudunk következtetni az Alkotóra. S mivel ők sem tudják bizonyítani Isten nem létét, felmerül joggal a kérdés, hogy melyik felfogás hasznosabb az ember és a társadalom életére ? Noha a válasz kézenfekvőnek látszik, ne bízzuk el magunkat, mert a válasz nem mindenki számára egyértelmű.

Egy ateistának azt ajánlom, hogy legyen legalább kételkedő. A kételkedőnek pedig azt ajánlom, - keresse az igazságot, - kérve az alkotót, "ha létezik", segítse őt az igazság megtalálásában. Ez még nem elveinek feladása, - s ha esetleg kérésére válasz érkezik, nincs többé szükség bizonyítékra. S mindenki aki keresi az igazságot előbb - utóbb megtalálja azt. - S ezzel elindulhat felfedező útján. Mert ez csak a kezdet - kezdete. Ezután lépten nyomon bizonyítékokba fog ütközni, melyek által erősödni fog hite. Mert Isten útjai benne vannak ünnepjeinkben, hétköznapjainkban, - minden mozdulatunkban, gondolatunkban, - csak talán jelenleg nem vagyunk még elég érzékenyek irányukban, de kitartással elképzelhetetlen magasságokba juthatunk. Ehhez azonban szüntelen kérésre és gyakorlásra van szükség.

A veszély azonban nem csak egy oldaról fenyeget. - A következő csoport amellyel foglalkoznunk kell, az az a rétege a társadalmaknak, amely az ölébe hullott hatalomnak él (politika), vagy a siker (kultúr, művészeti, sport stb.) sodor a végzetes lelki szakadék (öntelltség) felé.

Ismét egy másik csoport a pénzt állítja oltárára. S céljaik, - a nagyobb haszon, nyereség érdekében embereken gázolnak keresztül, földünket fertőzik, családokat züllesztenek szét, s fiatal lelkeket rántanak az utca sarába. Rájuk már az Ószövetségi Szt.írás felhívja figyelmünket. (Bölcsesség 2:1, 6, 10, 11) mondván: "(Az istentelenek) Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak :'Rövid és szomorú az életünk, nincs orvosság az ember halála ellen,.....hiszen véletlenül keletkeztünk, és majd úgy leszünk, mintha sosem lettünk volna. - Rajta hát ! Élvezzük a jelen való jókat ! Használjuk ki buzgón a világot. Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza ! Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit."

Egy különleges kategóriája a körülöttünk élö embertársainknak azok a felebarátaink, akik nem ismerik Istent, - egyrészt mert nem hallottak Róla, vagy hallottak ugyan, de nem akartak hallani, vagy nem tartották fontosnak az odafigyelést. Pedig Isten nem nyújtja magát tálcán, s nem is lehet rábukkanni úton - útfélen. Hívők között is sokunknak ölébe hullott a hit, mert szülei ránevelték, vagy későbbi életük során szerencsés véletlen folytán jutottak hozzá Isten - hitükhöz, de nem művelték különösebben azt, nem szereztek hozzá megerősítést, mert nem tartották szükségesnek. Isten azonban azt várja tőlünk, hogy aktívan tegyünk erőfeszítést közelebbi megismerése irányában. S ha erre a szintre elérkeztünk csodálatosan tapasztalhatjuk, hogy Isten elénk jön és mindjobban megmutatja magát nekünk, ami által hitünk mind erősebbé válik, majdnem mondható, hogy úgy érezzük, hogy hitünk tudássá, meggyőződéssé alakul át. Itt lépünk be Isten országába, s leszünk a végtelen birodalom honpolgárai. Még testhez kötve ugyan, - még a testi tökéletlenségtől fékezve és visszafogva, de már a nagy útra készen. A nagy szétáradásra, igazi Isten szolgálatra alkalmasan. Ez ad teljes megnyugvást és békességet, s a léleknek maradéktalan szabadságot. Kívánom kedves olvasó, hogy eljuss erre a magaslatra, - ne pedig vesztegelj a kiindulás szintjén, s gyarapítsd a fennt leírt felebarátaink (mert ők azért  felebarátaink) táborát.

S sajnos ez a  réteg a legszélesebb, s a legsajnálatraméltóbb; - a közömbösek tábora. Lépten nyomon beléjük botlunk hétköznapjainkban. Ők azért veszélyesek, mert szellemi és sokszor testi restségük következtében teljesen kiszolgáltatottá válnak. Fennhéjázó hetvenkedésük cinizmusba torkollik, s legtöbbjük önámításként - modernnek, haladónak, függetlennek, "szabadnak" képzelik magukat. - Micsoda önámítás ! Mindenkit úgy kell vennünk azonban ahogy van. - Ez a mi kiinduló álláspontunk. S épp e csoportnál kap jelentőséget a mi küldetésünk. Mert mindannyian, - hívők, - missziót töltünk be. S missziónk legkézenfekvőbb alanyául épp e csoport kínálkozik. Közel élnek hozzánk, - állandóan érintkezünk velük. - Iskolában, munkahelyen, baráti körben, sőt családi egységen belül is. Megnyilatkozásaikból ismerjük őket. - Mi hát a teendőnk ? - Első és legfontosabb a jó példa !!! Ők rajtunk keresztül látják, ismerik a hívő tábort. Nagyon vigyáznunk kell, hogy ne mutatkozzunk, - helyesebben ne bizonyuljunk képmutatónak. Legtöbbször azt a vádat halljuk; - "térden csúszik, mászik az oltár előtt, forgatja szemét és közben brutális a családjához, - vagy épp elhanyagolja őket." Vagy; - "állandóan pletykál, rosszat mond felebarátaira, mikor volna mit söpörnie a saját házatáján is." - A további felsorolás felesleges, mert a vádak sora végtelen. S missziónk teljesítése során ez még csak a negatív irány, viszont nekünk pozitívan kell kifejtenünk küldetésünket. - Elsősorban szeretettel kell közelednünk mindenkihez és minden problémához. Másodsorban felvilágosító munkát kell folytatnunk, - s hogy ezt megtehessük, - nekünk magunknak kell tájékozottnak lennünk hitünket illetően. - Igen, - szüntelenül és álhatatosan tanulnunk kell, hogy a nekünk szegezett kérdésekre választ, - helyes és célravezető választ tudjunk adni. Erősítésért pedig bizalommal forduljunk minden tudás kimeríthetetlen forrásához, - s minden bizonnyal segítséget, bátorítást kapunk.

A forrás  +DOMINUM ET VIVIFICATEM - a Szentlélek az Egyház és a Világ életében.

Az ember képessége Isten felismerésére: "Az ember éppen a természet ésszel való végiggondolása útján föl tud emelkedni Istenhez - 'mert a teremtmények nagyságából és szépségéből következtetni lehet Teremtőjükre' (Bölcs 13,5). Fölismeri tehát az isteni kinyilatkoztatás első szakaszát, ami a 'természet csodálatos könyve', melyet az ember, ha eszének sajátos eszközeivel olvas, eljuthat a Teremtő megismerésére. Ha pedig az ember eszével képtelen eljutni a mindeneket termtő Isten fölismerésére, ezt nem annyira az eszköz fogyatékos voltának kell tulajdonítani, hanem inkább az akadálynak, melyet szabad akarata és bűnei állítanak útjába."

 

VISSZA - ELEJE

 

 

II. FEJEZET.

Próféták, Vallásalapítók, Igehirdetők. 

 

Az előző fejezet példái érzékeltették velünk, hogy az emberiség történetének hajnalától kezdve Isten igyekezett elérni az embert üzenetével, s várta, hogy az ember képessé váljon kinyitni elméjét s felfogni az Ő szándékait, s azon túl cselekedjen annak jegyében, s hozza az üzenetet embertársai tudtára, hogy azok is részesüljenek Isten erre vonatkozó kegyelmében. Mert Isten kegyelme az ami megnyitja az ember lelki szemét. - Ami felemeli az út porából és értelmet ad életének és öntudatot, - önérzetet kölcsönöz neki.

S az emberiség története során támadt sok emelkedett lelkű gondolkodó. filozófus, tudós, - aki érezni vélte a Mindenható üzenetét, aki talált egy egy "Mozaik kockát" s igyekezett, - sokszor komoly megpróbáltatások árán is saját, - mások életét is a vélt üzenet szerint formálni (pl. a görög gondolkodók: Demosthenes, Sokrates, Plato, Arisztoteles, Zeno stb.), - vagy nem ismerve eredetét, nem tudtak mit kezdeni azokkal. Sokszor az üzenet meghaladta az emberi képességet, s csak morzsákat tudott az elmélkedő megmenteni, ami jelentős kiegészítésre szorult. Vagy a kezdeti őszinte tolmácsolást később felváltotta az eröltetett, sokszor a körülményektől korruptált, esetleg csak vélt üzenet visszaadása, továbbítása, vagy rögzítése. Sokszor a közvetítés maga járt némi irányított módosításokkal. Az isteni Lélek néha korrigált, ha az alany őszinte szándékú volt, s teljes szívvel szomjuhozta az igazságot. Nem volt azonban Istennek szándéka felfedni a teljes igazságot, már csak azért sem, mert az ember nem alkalmas jelen mivoltában Isten teljes megismerésére. A kontúrok azonban rendelkezésre álltak. - S az emberiség elindult felfedező útján, hogy megtalálja legalább saját életének értelmét, s megalkossa a közösségi élet optimális szabályait. - A zarándok út azonban nem volt, s sosem lesz minden veszélytől mentes. Buktatók, zsákutcák, kudarcok, félreértések és félremagyarázások jelezték a küzdelmek országútját. - A sok értéktelen és féldrágakő között azonban akadt csillogó kincs is az Isten igazságát áhító ember számára . - Kiemelkedő egyéniségek, kiknek szavára érdemes volt odafigyelni. Ők voltak azok az iránytűk, akik ha sokszor némi "kilengés" után is, de végül is, vagy túlnyomórészt a helyes irányba mutattak. A tiszta világosságot azonban csak Krisztus hozta meg az ember számára. Krisztust azonban nem fogadta el saját népe. Bár prófétáik pl. sohasem vezettek harcot világi dolgokért, vagy váltak uralkodókká, - mégis a zsidók azt várták Krisztustól. Miért volt, hogy nem fogadták el még próféta ként sem, pedig számtalan csodás jelet szolgáltatott. Talán rövid volt az idő, hogy megértsék Krisztus tanítását, vagy a tanításnak nem volt ideje, hogy "beérjen" a lelkekben ? - A féltékenység (főpapok) és a "politikai" érzékenység elvakítja a népet, s megfosztja őket a megértés kegyelmétől, s általa hoszzú és nehéz kerülőre kényszerülnek. S itt felmerül a kérdés, - meddig tart ez a nagy kerülő, - mikor ébred tévedésére a zsidóság ?

Nézzük azonban mindenek előtt, hogy miből is állt az útkeresők igyekezete. A nagy vallásalapítók, még csak érzik, sejtik a Mindenható, teremtő lény létezését, s ezt maguk módján magyarázzák. Zoroaszter közel se volt a legnagyobbak között értékelve, - mégis az egy Istent megérző elképzelése kiemeli őt a többiek közül. (Természetesen lehetséges, hogy a zsidó tanítás talált termékeny talajra, amely ebben az időben már teljes kiforrottságot mondhatott magáénak.)

A zsidók határozott Egyisten hívő és imádó tanításának eredete homályba vész, (Ábrahám már magával hozta, de Ő is már egy kultúrától örökölte), mégis egy fontos láncszemnek bizonyult a teremtő és gondviselő Istent kereső emberiség történetében. Mert ez a kultúra a kapott magot terebélyes fává növesztette. A zsidó próféták voltak azok akik feladatukat leszűkítették és öszpontosították az örökölt Isten fogalom kitöltésére és ápolására.

A próféták általában Isten kiválasztotjainak képzelték magukat, - Isten szócsöveiként viselkedtek. Minden igaz próféta tudta, hogy csak eszköz az isteni szándék, üzenet tolmácsolására. Beszédeiket legtöbbször így kezdték: "Így szól az Úr." - "Ezt mondja az Úr." - "Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám." - A prófétálás meghatározása is kb. így hangzik: "Ami ki van hirdetve Isten nevében." - A próféták legtöbbje a fennkölt hangulatot kihasználta a nép feddésére, tanítására, figyelmeztetésére, - no és a jövőbe látás megnyilatkozásaira, - az elkövetkező, vagy várható büntetés ecsetelésére.

Honnan való a próféták ezen tehetsége ? - Erre utal Jób 26. verse, a 14. bekezdésben, amikor Istenről ezt írja:

"Suttogó szavakat hallottunk csak tőle!

Eget rázó tetteit ki tudja felfogni ?"

Ez az a sugallmazás, ami a prófétákon keresztül utat mutatott és utat tud mutatni ma is. Ma persze mások a kérdések, más a válasz és más a fogalmazás, de mindíg az értelem fokának megfelelő. Sokszor az ajándékul kapott bölcsesség magát a prófétát is meglepi. Nem csoda tehát ha ilyen kérdést tesz fel:

"Dehát a bölcsesség - ez vajjon honnét van,

és az értelemnek hol a lelőhelye ?

Odavivő utat nem ismer az ember,

élők országában nem lehet meglelni.

Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk,

a tenger megvallja: nálam nincs lakása.

Arannyal nem lehet érte megfizetni,

és a színezüst sem elég nagy ár érte.

- - - - -

Egyedül az Isten ismer hozzá utat,

egyedül ő tudja, hol a lelőhelye.

- - - - -

Az embernek akkor csupán ennyit mondott:

'Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség,

az okosság meg : kerülni a bűnt.'"

Jób 28:12-15,23,28.

S a próféták megnyilvánulásaiban bőven jutott hely a bölcsességnek. A magasztos feladat, - Isten üzenetének továbbítása, - szükségessé tette azt, s Isten meg is adta nekik.

A próféták különleges "technikát" is alkalmaztak. - Szokatlanul viselkedtek, különös állapotba (révületbe) hozták magukat, - sőt zenét is alkalmaztak.

A Prófétai küldetését Izaiás így fogalmazza:

Isten, az Úr megadta a nyelvet,

a tanítványok nyelvét.

Hogy megfelelhessek a fáradtaknak,

maga adja az ajkamra a szót.

Reggelenként Ő teszi figyelmessé fülemet.

S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg.

Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek,

arcomat meg, akik tépáztak.

Nem rejtettem el arcomat azok elöl,

akik gyaláztak és leköpdöstek.

Arcomat megkeményítettem, mint a kőszikla,

s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.

Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.

(Izaiás 50: 4-8)

Az utolsó Prófétánk János volt. Krisztus után ugyanis tanítványai Krisztus tanítását továbbították, tehát nem saját gondolataikat közölték, - Isten üzenetét Krisztuson keresztül hirdették. Krisztus után tehát próféta nem jöhetett, mert aki nem Krisztus által tanított igét tolmácsolja, az nem lehet Isten "szócsöve", - ha Krisztus tanítását adja tovább és magyarázza, - az nem prófétál, hanem apostoli, tanítói, igehirdetői tevékenységet folytat. Így pl. Szent Pál ugyan nem volt Krisztus közvetlen tanítványa, - mégis egyik legfontosabb apostolává nőtt.

S azóta is számos nagy keresztény gondolkodó tűnt fel, - akik szigorúan követték a Krisztus által kijelölt utat és próbálták magyarázni, - hozzáférhetőbbé tenni Krisztus tanítását. S az isteni suglmazások sok értékes gondolattal ajándékoznak meg egyes személyeket. Érdekes és elgondolkoztató jelenség ebben az, hogy ezek a megnyilatkozások hasonló, vagy azonos gondolatokat ébresztenek más más személyben egymástól távol térben és időben. Mindez az azonos forrás felé mutat A forrás ugyanaz, csak a "fordító" személyek mások, s esetleges árnyalati különbségeket csupán azok képességei produkálnak.

Meg kell azonban emlékeznünk egy fájdalmas negatívumról is. A kereszténység "hajnalán" megjelent egy szakadár irányzat, mely szabados, sokirányba igazodó, s épp emiatt zavarossá váló "tanításával" igen veszélyes hatást gyakorolt a szerveződésben levő orthodox irányzatra, mely egy jottányit sem volt hajlandó eltérni a Krisztus által előírt úttól. Az új irányzat "gnosztik" keresztényeknek nevezték magukat (A görög "gnozis" = tudni szóból ered. Átvitt értelemben nem racionális tudást fed.). E gnoszticizmus úgy volt tekintve a korabeli orthodox keresztény hatóságok által mint egy szakadár, eretnek mozgalom. A keresztény üzenet e torzítói produkáltak hamis, korcs keresztény tanítást, görögösített kereszténységet, elszabadult vad "Platonizmust". A Nag Hammadi (1945-ben Felső Egyiptomban talált, a kereszténység első évszázadaiból való gnosztikus vallásos tárgyú papírusz tekercsek) szövegben felfedeztek egyesek némi indiai eredetet is. Wilhelm Bousset tudós a gnoszticizmus eredetét visszavezette egész babilóni és perzsiai forrásokra. Richard Reitzenstein nyelvész Zoroaszter-i hagyományt lát benne felfedezhetőnek. Professzor M. Friedlander úgy véli, hogy a gnoszticizmus gyökerei a Júdaizmusba vezetnek vissza. - Sok színű tükör, sokminden felfedezhető benne. Ilyen tarka, mindenhonnan összecsipegetett elképzelésekkel kívánták a gnosztikus gondolkodók megfertőzni Krisztus tanítását, illetve ahhoz ragasztgatni, abba beleszőni gondolataikat, "megérzéseiket". Ráadásul a gnosztik elképzelésekbe mindíg bele volt szőve a vezetés, irányítás jogának kérdése, problémája. Kétségbe vonták a püspökök vezetéshez, irányításhoz való jogát. Természetesen határozott elzárkózással találkoztak az othodox, eredeti vonalat képviselő személyek részéről. S e minden irányban megnyilvánuló védelmi harc eredményessége bizonyítja, hogy az eredeti egyházi vonal képviseli Isten szándékait, mert ha helyet engedtek vona a legkisebb mértékben e homályos, mindenhonnan összeszedett, zavaros gnosztik tanításnak, - a Kereszténység ma már nem létezne. E veszély felismerése késztette a hivatalos egyházi vonalat arra, hogy eretneknek nyilvánítsák őket.

Ez a szomorú és káros irányzat akkor érte az egyházat, amikor a rómaiak által folytatott irtó hadjárat egyébként is hatalmas sebeket ejtett az orthodox irányzaton különösen azáltal, hogy módot adtak híveiknek a gnosztik okoskodók, hogy akár képmutatás arán is, megmeneküljenek híveik a rómaí vérengzés pusztító hatása alól, míg az orthodox irányzat színe java esett áldozatul, súlyos sebet ejve az egyház testén. Mégis, ki került ki győztesen a megpróbáltatások hullámaiból ? - Hol vannak már a megalkuvók ? Krisztis nem hagyja el egyházát ! - a tanuságtétel győzedelmeskedik. "Péter vagy. erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt." (Máté 16:18) A fennt leírt győzelem fényes bizonyíték erre.

Lehetséges, hogy az orthodox evangéliumokból kimaradtak egyes dolgok Krisztus tanításából, - noha az apostolok igyekeztek megörökíteni a tőlük tellhetően mindent amit Krisztus tanított nekik. Bizonyára volt amit elfelejtettek, vagy amiben, vagy aminek jelentésében nem voltak biztosak (így jött talán létre a Qelle, Krisztus tanításának sejtett gyüjteménye). Lehet hogy voltak egyéni próbálkozások is a történtek írásba öntésére, de azok talán nem ütötték meg a sugalmazott írások mértékét. A négy evangéliumunk nem csak a tények leírása, de irodalmi értékü munka.

HÉTKÖZNAPJAINK IGEHIRDETŐI.

A nagy prédikátorok mellett, hétköznapjaink igehirdetői is jelentős és eredményes hitterjesztő munkát végeznek. A keresztény egyházak missziói, küldöttei, - sokszor emberfeletti kitartást és erőfeszítést kívánó körülmények között fejtik ki áldásos tevékenységüket, - melynek nem kis része az igehirdetés mellett a segítő, gyámolító munka, - Krisztus bíztatásának megfelelően. Büszkék lehetünk rájuk és keresztény mivoltunkra, hogy Isten szőlőjébe munkásokat küldtünk. - Munkásokat, s szerény kereteinkhöz mért, de teljes szívvel nyújtott segítséget.

VISSZA - ELEJE

 

III.Fejezet.

I S T E N, AZ ATYA.

A  VÉGTELENÜL

BÖLCS  TEREMTŐ (LÉTREHOZÓ)  ÉS PROGRAMOZÓ.

ISTEN LÉTÉNEK "BIZONYSÁGA."

Isten fogalmának fejtegetése.

Elsősorban magáról a szóról. Természetesen az alább leírt fogalmat jelentő szó minden nyelvben (s vallásban) más betű vagy hang - sorból áll. De az csak egy szó, s nem a külalak a fontos, hanem a tartalom, s a jelentés, amivel mi töltjük meg. S a tartalom az ami némelyeket tisztelettel, hódolattal, szeretettel tölt el, némelyeket pedig ezek hiányával, vagy elenkezőjével, vagy teljes közönbösséggel. Hasznos előre bocsájtani, hogy Isten attól függetlenül létezik, hogy mi képesek vagyunk elképzelni, vagy sem, - hisszük létét vagy sem. Ugyanúgy igaz az is, hogy ha mi valamit el tudunk képzelni, az még nem jelenti azt, hogy az az általunk képzelt dolog létezik. S most következzen a "tartalmi kiértékelés".

Vallásos olvasmányokban ilyen meghatározásokat olvashatunk: "Legtökéletesebb "Lét". - "Isten láthatatlan és szellemi valóság." - "Isten a tökéletes szellem." (S természetesen itt felmerülnének a következő kérdések is: mit érünk, nevezünk lét, szellem, valóság, láthatatlan stb. alatt.

Nézzünk azonban egy átfogóbb, megközelítőbb meghatározást. - Isten (a keresztény Isten) a mindent betöltő és a mindent magába foglaló, örök és végtelen létező szellemi valóság (tehát az ember számára közvetlenül nem érzékelhető), - teremtője/programozója és gondviselője a térben és időben, s minden megjelenési formában teremtett létezőnek, beleértve az embert is. S mivel nekünk, -  a teremtett értelemnek képzeletét Ő, a teremtő, felülmúlja, akkor mi a "hiányt" hitünkkel kell hogy kiegészítsük, vagy pótoljuk. Természetesen egyik ember több kiegészítésre szorul mint a másik, de az idő, a felfedezések, s a tudomány fejlődése és a saját képességeink fejlődése (szorgalmaskodjunk tehát annak fejlesztésén is) - mind több és több megértést tesz lehetővé. S most térjünk át Isten létének "bizonyítására".

Sajnos a vita Isten létét, vagy nem létét illetően még ma is folyik. Az utóbbi évtizedek legnagyobb "felfedezése" a DNA molekula volt, mely tulajdonképpen az élő sejt (s azon keresztül az élő szervezet) működési programmját foglalja magába. Ez néhány tudósban azt a feltevést támasztotta, hogy ez és az egész Világmindenség olyan jeleket mutatnak, mely egy értelmes (inteligens) tervezésre illetve Tervezőre utalnak.

Ez az elképzelés természetesen ádáz védekezésre késztette az evolúció híveit, - mondván, hogy az Értelmes Tervezés, nem egy tudományos elmélet, mert nem ellenőrizhető és bizonyítható "tudományos kísérletekkel". (Arról bölcsen hallgatnak, hogy az ő elképzelésük: az evolúció sem)

Ha azonban egy lépéssel tovább megyünk és azt mondjuk, hogy a DNA (DNS) molekulák (beleértve a hulladék /junk/ DNA molekulákat is) maguk a "kézzelfogható" bizonyítékok, melyek ha nem is egy tervezőre (Istennek végtelen "Memória tár" áll rendelkezésére /a folyamatos teremtő tevékenységéből feltehetően/, s nem feltétlenül van szüksége "tervezésre", legfelljebb alapelképzelésről, szándékról lehet szó), de egy végtelenül bölcs Programozóra utalnak, akkor még közelebb jutunk egy Végtelenül Bölcs 'Személy' "bizonyításához", Aki, ha nem is egy "varázspálca" módszerével dolgozott, de létrehozta gazdag Világmindenségünket a Maga módján. S hogy hogyan, - azon még tovább elmélkedhetünk. Az emberiség túlnyomó többsége azonban főként állhatatos hitére kell hogy támaszkodjon (felkészültség hiányában). S ezt az utat sem szabad lebecsülnünk, mert hitünk Isten kegyelme, - értékes ajándéka. A feltevések gyártását, s azzal kapcsolatban kifejlődő vitákat pedig hagyjuk tudósainkra, akik bőséges gyakorlatra tettek s tesznek szert ezen a téren. Mi inkább igazodjunk az Irás-hoz, ami pl. a Teremtés Történetben így szól: 6. Nap: ‘Azután szólt az Isten: "Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat,csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint".’ E sorok bizonyítják, hogy Isten közvetve is teremtett, igémybe véve, - helyesebben módot adva a földi körülmémyek természetformáló erőinek, hogy teremtő mukájában résztvegyenek, - amit ma evolúciónak neveznek. Tehát az evolúció Isten szándékának megfelelő folyamat. S most nézzünk más Istenre utaló idézetet.

DNA

 

- - - - - - - - -

"Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre,

mielőtt a hegyek kiemelkedtek,

mielőtt a föld és a világ kialakult

Isten, te öröktől fogva vagy és örökké !

Te a halandót ismét porrá teszed.

Így szólsz: 'Emberek fiai, térjetek oda vissza !'

Mert ezer év előtted annyi,

mint a tegnapi nap, amely elmúlt.

Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.

                        (Mózes imájából)

(Bövebben erről a Tudomány és Vallás főcím alatt olvashatunk)

- Felmerülhet az emberben a kérdés, hogy vajjon szabad - e kutatnunk Isten mibenlétét, - szándékait, - vagy csak feltétlenül hinnünk kell a francia parasztasszony vak hitével.

"Keresd teremtődet minden erőddel" (Sirák 7:30.) - Gyakran visszatérő refrén. Isten azért rejtette el magát elölünk, hogy keressük Őt. Nem tálcán nyújtja magát nekünk. Minden emberben van sejtés irányában. Primitívsége folytán lehet, hogy sejtésének rossz magyarázatot talál, mint ahogy mi "tájékozottak" sem bizakodhatunk el. A mai társadalomban, majd az egész világon, - azonban nincs senki számára mentség. Tud Róla, s ha nem mutat érdeklődést, - vágyat az igazság felderítésére, (vagy ha felderített igazságot szándékosan félremagyarázza) - az már a saját hibája, felelőssége. A primitív embernek talán megbocsájtja Isten a tévelygéseit, - a modern ember kegyelemre nem számíthat.

Ha többre nem képes valaki, a feltétlen és fenntartás nélküli hit eljuttathatja ugyanarra a magaslatokra, mint az Istent megismerni vágyót, aki elméjét arra is használja, hogy megpróbálja érteni Isten üzenetét. - Veszélyes utat vállal, s inkább maradjon meg a francia parasztasszony hitében, ha Isten szándékainak megismerése utáni vágyával párhuzamosan nincs erősebb hite és Isten iránti szeretete, mint egy falura való parasztasszonynak együttvéve, s még azt is megsokszorozva. Mert az Istent keresőnek is a mindent felülmúló hitre kell építenie. Nem új utakat kell keresnie, csupán a meglévőt kell közelebbről megismernie. - A meglévőt, - az öröktől fogva meglévőt, - az örökkétartót, - a mi kis véges világunkban. Tehát az Istent kereső elmének erős hitből kell kiindulnia, s Isten utáni vágynak és szeretetnek kell áthatnia. Ebből eredőn nincs senkinek joga Isten nem létét vizsgálat tárgyává tenni, de a hit és bizonyság erősítésére fel lehet tenni a kérdést, - hogy hol lenne az ember Isten segítsége, Iránta érzett bizalom és szeretet nélkül. Meglepő olvasni az Ószövetségi bibliában, hogy már korán, - nem csak hogy tisztában voltak a zsidók az egy Isten fogalmával, de Isten létének lényegével is. Ime ismét Mózes imájából egy részlet:

........

Taníts meg számba venni napjainkat,

hogy eljussunk a szív bölcsességére !

Fordulj felénk újra, Uram !

Miért késel oly soká ?

Légy irgalmas szolgáidhoz,

üdíts fel minket irgalmaddal,

hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.

Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél,

az évekért, amelyeken nyomorogtunk.

Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak

s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged !

Az Úr jósága virrasszon fölöttünk,

őrizd meg a kezünk munkáját !"

Zsolt. 90:1-17.

Noha e sorok Mózesnek vannak tulajdonítva, - eredete a régmúlt homályába vész. Nem a pontos eredet azonban a fontos, hanem a gyönyörű formába öntött mondanivaló.

Isten "titkai" nincsenek úgy elrejtve, hogy ne lehessen hozzáférni. Határozottan kérni kell azonban az Ő kegyelmét, s szüntelenül vágyódni igazságai után. - S ha felismerünk egyet, - aztán mégegyet, - mindíg könnyebben megértjük a következőt. Mint egy" Mozaik", - van egy bizonyos homályos képünk, elképzelésünk ami az igehirdetésből, keresztény nevelésünkből, vagy csak mástól hallottakból ered. - Ezt kell behelyettesítenünk saját "felfedezéseinkkel" (meditálás, elmélkedés, Szt. Irás olvasás stb.) S a homály helyébe szines kockák kerülnek, - mind több és több, - s Isten arculata mind tisztábbá, szinesebbé válik, - s a homály felszáll.

Természetesen Isten szándékait nem vagyunk képesek felfogni. - Az emberi test igen sokra képes, de Istent emberi testben csak Krisztus volt képes ismerni ( s talán erre hivatott az isteni Hármasság ?). Számára csupán a nehézség a továbbadás volt. Nem azért mert a mi tesünk más lenne mint Krisztusé volt, de hibáink, bűneink mind korlátokat helyeznek Isten és mi közénk. Pl. a zsidó írástudók bár megértették Krisztust talán jobban mint tanítványai, de tisztátalanságuk, önzésük, irígységük, s féltékenységük éket vert Krisztus tanítása és a főpapok közé. Krisztus számára az egyszerű tanítványok jobb, megközelíthetőbb alanynak bizonyultak. Azok közül is a legműveltebbek egyike volt aki elárulta Őt. Ebből eredőn tehát, a másik nagy követelmény az Istent kereső számára az erős hit mellett a tisztaságra való szűntelen törekvés. Azon felül már csak elménk Isten rendelkezésére bocsájtása és igazságának szomjuhozására van szükség.

Ne akarjunk azonban mindent tudni Istenről, csak mindíg egy kicsit többet. Nem kell félnünk, hogy felfedező utunknak valaha is végére érünk rövid vándorlásunk alatt. Viszont Isten mindjobb megismerése erősíti hitünket, reményünket és bizalmunkat. Megvilágítja parányunkat, ami hálánk kimeríthetetlen forrásává válik. Keressük hát Őt, mert Isten kívánja, hogy mind közelebb kerüljünk Hozzá.

"Hagytam, hogy közeledjenek, akik azelőtt nem kérdeztek: hogy megtaláljanak, akik nem kerestek. Ime, itt vagyok ! Ime, itt vagyok ! - így szóltam...."

Izajás 65:1.

"Így lesz ez majd népem számára, amely majd engem keres."

Izajás 65: 10.

Összefoglalóul tehát a hitetleneknek azt tudjuk mondani: - mindenki hisz ezen a földön. Az emberi tudás is hitre épül. Igen, - hiszünk sokmindenben amit soha sem láttunk, tapasztaltunk. Hiszünk tanárainknak, tudósainknak, elhisszük hogy gömbölyű a földünk. A leghitelesebb bizonyítékot űrutazóinknak ajkáról még mindíg csak hinnünk kell. Nem bizonyosodhatunk meg kézzelfogható bizonyossággal mindenről a föld kerekségen és még azon is túl. Mégkevésbé arról ami nem anyagból való, nem látható és nem tapasztalható. Voltak előttünk akik megajándékoztattak egy speciális kapcsolat révén olyan ismeretekkel, sugalmazásokkal, amely nem jut osztályrészéül mindenkinek. Gondolok itt a zsidó prófétákra, akik Isten szócsövei ként készséggel bocsájtották életüket Isten szolgálatába. Vajjon tudunk e hinni nekik ? - S jött Krisztusunk, aki hűséges, szerető Fiú-ként felajánlotta életét, hogy hitelt nyerjen az emberek előtt, s önzetlen életáldozatával kiérdemelje számunkra Isten bizalmát. Vajjon hiszünk e Neki ? Vagy úgy gondolják némelyek, - néhány száz milliónyian, - hogy mindenki más, tanító és tudós több hitelt érdemel, - alkalmasabb a bizalomra ? - Még ezek számára is van reménysugár. Csak a jeget megtörendő, - gondoljanak arra, hogy az anyag és az élet láthatatlan törvényei nem mutatnak - e Isten irányába. A bennük néha - néha megmozduló lelkiismeret nem érzékeltet e valamit, ami kézzel nem fogható, de létező. Ugyanúgy a rosszra való csábítás is mindenki számára érzékelhető időről - időre, mégis megfoghatatlan, s eredete nem az egyén énjéből fakad, hiszen alóla nem vonhatja ki magát a legszentebb életű ember sem, - még Kriszus is ki volt téve kísértésnek. Ki tudja milyen erők hatnak itt ? Bizonnyal mondhatjuk, hogy nem földi, - még csak nem is valamiféle anyagi erők. Nem kelt e legalább kiváncsiságot a hitetlenekben mindez ? - E kis mellékutunk után azonban térjünk vissza az útkeresők táborához....

- - - - -

Isten jósága, szeretete teremtményein tud megnyilvánulni. Ezért volt "szükség" teremtésre. Az anyagi testtel rendelkező teremtményeken kívül vannak anyagi testtel nem rendelkező teremtmények is. Azoknak ugyan az anyag fogyatékosságaival számolni nem kell, - annál inkább ki lehet téve a teremtmény az "intelektuális kísértésnek". Bizonyára minden teremtménynek rá kell szolgálni valamilyen formában Isten szeretetére, bizalmára és kegyelmére. A meghívás azonban nem csak a zsidókra vonatkozott. Ez Krisztus tanítása nyomán határozottan kirajzolódott, s halálával megpecsételődött. Ilyenirányú jószándéknak azonban vannak halvány nyomai már a korai zsidó történelemben. Olvassunk egy részletet pl. Salamon könyvéből:

" Hallgasd meg az égből, lakóhelyedről, és légy irgalmas ! Fizess meg kinek-kinek tettei szerint, ahogy szívét ismered, mert egyedül te ismered az emberek fiainak szívét.... Sőt még az idegent is, aki nem népedből, hanem messze földről jön a te nagy neved, erős kezed és kinyújtott karod miatt, ha eljön és imádkozik ebben a templomban: hallgasd meg az égből, lakóhelyedről.

Tedd meg mind, amiért hozzád kiált az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet és úgy tiszteljen téged, mint néped, Izrael, s tudja meg, hogy tőled kapta nevét e templom, amelyet építettem."

2 Krón.6:30-33.

- - - - - - -

Az Ószövetségi bibliában szembetűnően sokszor előfordul Istennek olyan beállítása, mint a bosszúálló, pusztító, megtorló uralkodó. A keresztényi hozzáállás homlokegyenest más. Szerintünk Isten nem "bosszúálló", - nem romboló erő. Ha a rombolás erőinek szabad utat ad, azzal bizonyára a mi javunkra cselekszik. Mint ahogy az orvos operáló kése, - a gyógyítás szándékát szolgálja. Kriszus sosem beszélt a megtorló, haragos Istenről, - de a kegyelmes, megbocsájtani kész, szerető Istenről. A következő gyönyörű idézet közelebb áll Istenünk lényegéhez. S talán nem a véletlen játéka, hogy ez a helyes bemutatás épp az Ószövetségi bibliából való.

"'Menj és a hegyen járulj az Úr színe elé !' S lám az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az úr előtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után a tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította ezekkel a szavakkal: 'Mit csinálsz itt, Illés ?' Azt felelte: 'Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért.'"

1 Kir. 19:11-14.

Felmerülhet némelyekben a kérdés, hogy vannak e Istennek az emberhez hasonló "érzelmei" ? - Szánalom, öröm, szomorúság, szeretet, kegyelmesség, - harag, bosszú stb. Mint szellemiség, Istennek nics szüksége semmilyen érzelemre vagy érzelmi megnyilvánulásra. A szeretet pedig Isten lényege, - szeretet bizonyára többek között teremtményei irányában, - melyhez kapcsolódhat az ebből fakadó minden, - ember által regisztrálható - "érzelmi tulajdonság". Viszont e szeretetből fakadó szánalom, szomorúság, kegyelem, épp mindenhatóságából eredőn, - kizárja a haragot, bosszút. A szeretet azonban nem zárja ki a nevelőszándékot, - amivel magyarázható próbatételünk. Mert épp a szeretet az ami hajlandó nevelni, törődni. Mi is gyermekeink iránt érzett szeretetből vetünk véget kedvteléseiknek, s késztetjük őket tanulásra vagy munkára. A szeretet az egy csodálatos dolog. Családod tagjait elhalmozhatod vele, - sőt a világ minden lakóját, - embert, állatot, növényeket sőt még a holt anyagot is: - a zordon hegyormokat, s a lágy völgyeket, - a háborgó tengert épp úgy mint az enyhe szellőt a dombok felett. - s a szertetedből még egy lehelletnyi sem hiányzik, mert a szeretet a végtelen Isten lényegéből való. Ne sajnáld hát pazarolni azt érdemesre és érdemtelenre egyaránt, mint ahogy Istened is azt teszi. - S a végtelen Isten iránt érzett szereteted ? Isten azt magába szívja, abszorbeálja - veled együtt ! Ezért van az, hogy a két fő parancs is erre épül: "szeresd".

Mi sejteti még Isten létét ?

Az ember a földünk értelemmel bíró teremtménye sem cselekszik semmit értelem nélkül. Vagy szükségből teszi amit cselekszik, - s ez az állati vonás, - vagy mert valami más, magasztosabb célja van cselekedetének. E céltudat adja emberi lényegét. Mennyivel kevésbbé valószínű, hogy mindaz amit magunk körül látunk az emberi alkotáson kívül, - annak is alkotójának kell lennie. Módszerei természetesen mások, ember számára nehéz követni. (Előre tervezett kölcsönhatások szövevénye.) Célja az ember számára elképzelhetetlen, - de kell lennie.

A nem hívő emberek java materiális gondolkozású. Feltehető a kérdés: Mi hasznuk van hitetlenségükből? - Tudnak e választ adni az értelem kérdéseire? - Mi az értelme életüknek ? Mi jobb, - élet, mely a halállal véget ér, vagy amelyik végtelen ?  A   társadalom szempontjából melyik formula hasznosabb, célravezetőbb ? Nem ambicionál e jobban a hívő ember felfogása ? A hitetlen ember minden Istenre, s a túlvilágra vonatkozó kérdésben bizonyítékot vár, holott a saját materiális élete is túlnyomórészt hitre épül. Elhiszi mindazt amit tanul, s magáévá teszi, holott minden tudományos elképzelés előbb utóbb helyesbítést, megdöntést, szenved.

A hívő ember nem csak a kézzelfoghatót fogadja el. Hisz pl. a lelkiismeret hatásában. Valóban mentes e a hitetlen ember e hatás alól? Őt nem gyötri-e lelkiismeret furdalás, önvád, - cselekedeteinek felelősségét nem érzi-e, legalább egyszer - egyszer ?

A hívő ember Isten-félő. A hitetlent nem fogja-e el egy félelem alkalmakként, hogy hátha téved ?

A Sztháromság lényege:

Isten létezésével kapcsolatban felmerül Isten mibenlétének kérdése. Természetesen ahhoz, hogy erre választ adjunk, nincs meg a szellemi erőnk. De ez nem jelenti azt, hogy abszolút támpont nélkül kell bolyonganunk a sötétben. Az Irások határozottak abban, hogy Isten az embert saját "képére" alkotta, teremtette. S ismét, ha előlegezzük feltétlen hitünket abban, ami ismét a Sztlélek segítségével, - kinyilatkoztatás útján jutott tudatunkba, - még oly komplikált, sokaknak lehetetlennek, vagy ellentmondásosnak tűnő tételt is meg tudunk magyarázni, mint a Sztháromság mibenléte. Ha ugyanis Isten saját "képére" teremtette az embert, akkor bennünk is meg kell lenni a hármas "szerkezetnek". A gondolatot, s ami annál is fontosabb, - az isteni üzenetek, sugalmazások bölcsőjét: - értelmünket is egy hármas "társulás" hozta létre. A törvénynek engelmeskedő teremtett holt anyagnak a  törvény szerinti szervessé bonyolódása és létezése révén lehetővé vált, hogy értelemre tegyünk szert és általa lényünk Isten ajándékának, a léleknek hajlékává (templomává) és eszközévé  válhatott. Isten is valami hasonló hármasság eggyé magasztosulásának végtelen és tökéletes egésze (Atya, Fiú, Lélek /törvény/)(A Teremtéstörténet egy helyén Isten  így szól: "Teremtsünk embert képmásunkra".).- A mai ember agyának ezek már nem elvont fogalmak, s értelemmel már felfoghatók.

Azt is ki lehet hámozni az Írásokból, hogy a szentháromságon belül létezhet némi "tagolódás", egymás mellé rendeltség, melynek összekötő kovásza a végtelen szeretet. Tehát a három személy a Szt. Háromságon belül, nem egy Személy három természete, vagy megjelenési formája, hanem három önálló élettel rendelkező Személyről (*Szellemről") van szó.

A Szentháromság három Én.

"Isten atyaságának csodálatos tanuságában a Nazáreti Jézus önmagát, isteni 'Én'-jét is kinyilatkoztatja: Ő valóban az Atyával egylényegű Fiú, és ezért senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú. Ő az a Fiú, ki 'értünk emberekért és a mi üdvösségünkért ... emberré lett... a Szentlélek erejéből' ..."(II. Vatikáni Zsinat meghatározása)

"Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában." János 5:26. (S minden bizonnyal a Szt. Léleknek is élete van önmagában.)

Itt talán csak azt kell megemlítenem, hogy a "Személy" szó nem valami szerencsés választás volt a fogalom kifelyezésére, mivel nem fedi megközelítően sem amit ki szeretne fejezni. - Túl emberi, körülhatárolt, s egyáltalán nem alkalmas a végtelen létező ("van léte") jelölésére. Még a "Személyiség" is alkalmasabb szónak mutatkozik, de talán a leg találóbbnak tűnik (s sok félreértést kiküszöbölt volna) a 3 létező Szellemiség  megjelölés, mert ez talán fel tud oldódni a végtelenség fogalmában (vagy a végtelenség fogalma fel tud oldódni Bennük). (S itt most nem a "gender" vitához hasonló problémáról van szó/Hittani Kongregció respansum documentuma/).

Az isteni megnyilatkozások mindegyikében a Háromság részt vesz. S mik ezek az isteni megnyilatkozások ? - A végtelen és kimeríthetetlen erő, energia, az alkotó, kivitelező, megvalósító, tervező, programozó, gondviselő és Isten szándékainak tolmácsolója az értelem felé, - a megtestesült ige. Lehet, hogy a mérték változó erősségű, de az egység erős és határozott.

Így, - mint a földi jelölés is érzékelteti, van egy szétválaszthatatlan szeretetre és kölcsönös megbecsülésre épülő kapcsolat az Atya és Fiú (és Szt. Lélek) között. Krisztus pl. utal arra, hogy az Atya akaratát teljesíti és az Atya akaratának "gyermeki" szeretettel alá veti magát. Márk 13:24-32 pedig arra utal, hogy vannak dolgok amit csak az Atya tud:

"Akkor majd látjátok az Embefiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel. .... - Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a fiú sem, csak az Atya."

- S nem, azért nem tudja a fiú, mintha nem tudhatná, de a maradéktalan és tökéletes szeretet, nem enged kiváncsiságot. (Példa felénk.) Ez olyan, mint mikor mi egy respektált és közszeretetben álló személytől nem érdeklődünk olyan dolgok iránt, ami természetszerűleg nem tartozik ránk, vagy csak az illető személy dolga (vagy felelőssége) azt számon tartani.

- - - - - - -

Isten létében való hit bebizonyulása egy folyamat, melynek kiinduló pontja, - bázisa a hit. Az Istenbe vetett hit és Iránta érzett szeretet fokozatosan felnyitja elménket Isten üzenete, a Szt.lélek hatásának befogadására. E készség lehetővé teszi számunkra, hogy meglássuk Isten megnyilatkozását életünk minden mozzanatában. Az imán keresztül való Hozzáfordulás a bizalmunk jele, míg az imánk Isten által való meghallgatása bizonyság létét, hozzánk való szeretetét illetően. Vannak hirtelen megtérések, - előfordulnak spontán felismerések, - de a biztos, - legáltalánosabb módszer, - a hit, - Istenkeresés, - imán és elmélkedésen keresztüli kapcsolattartás segítségével vezet a megbizonyosuláshoz.

Isten létét úgy is jól meg lehet világítani, ha az Isten hitet kivesszük az emberiség életéből. A hit valamilyen formában velünk volt már a kezdet óta. Isten hit adott alapot az emberi "morál" kifejlődéséhez, s tette lehetővé az egymásmellett élést, - a társadalomba formálódást, s ma is szabályozója, védője, bizalmunk záloga a társadalmi életben. Még az istentagadó kései társadalmak is kénytelenek voltak modellnek használni az Istenhívő társadalmakat. Istenhit nélkül azonban a morál nem egyértelmű, s határozottan hézagos. Az ezzel járó lazulás a bomlasztó erőknek a kezére dolgozik, s az adott társadalom széteséséhöz vezethet. Ezt a folyamatot le lehet lassítani ideig - óráig erőszakkal, de az még tovább súlyosbítja a helyzetet (forradalmak). Istenhitre tehát mindenkinek szüksége van. - Talán épp Isten megsejtése volt az, ami a felemelkedés, s nem a megsemmisülés útjára irányította az emberiséget. S itt nem szabad tévedni: az Isten hit minden formája helyes irányban hat, - csak elképzeléseink Isten létét és mibenlétét illetően különböznek (más - más fokát éljük Isten hitünknek), de a mindjobb megismerés irányában haladunk valamennyien. A több istenhit után az egy Isten hívés határozott nagy fejlődés jele. Az egy Isten hit mind könnyebben talál befogadásra alkalmas elméket. Olyanokat is, akik a sugalmazás nyomán vissza is tudják adni megközelítő tökéletességgel a létrejövő megérzésüket, sőt próbálják és igyekeznek meg is magyarázni azt. Prófétáink Isten keresése jó példa erre. Krisztus, mint világító torony áll az emberiség éjszakájában, mint a törvény és az Ige biztos bázisa. Az egyszerű hívő emberek (a nem személyes tanítványok) közül is messze kimagaslik Pál apostol alakja. Ő aki mindenkit felülmúlóan át tudta adni magát Krisztusnak, tanítását magába tudta szívni, s a Szt.Lélek segítségével mások számára is világosabbá, könnyebben hozzáférhetővé tudta tenni. E megnyilatkozások amik az embert bizalommal kell hogy eltöltsék. Isten akarja, hogy megismerjük, - mind közelebb kerüljünk Hozzá, már a földi életünkben. Ezért küldte szent Fiát közénk. Az abszolut szeretetből, a megtestesült szeretetet. S ha Isten akarta ezt, - az bizonyíték arra, hogy célja van velünk (s nem csak földi életünk tartamára). Ha ez áll, az azt jelenti, hogy bízik bennünk, - s sikerünk, ha tévelygések után is, de nem kétséges.

Az Isten létében leginkább a tudósok hajlamosak kételkedni, - mondván, - hogy nincs kézzelfogható bizonyíték. Holott meg kellene látniuk, hogy bármit hoznak létre, bármi újat "fedeznek fel", - tulajdonképpen csupán a meglevőnek a fellelése. A fizika, kémia, matematika törvényei mind megvoltak jóval felfedezésük előtt, - sőt az ember létezése előtt, de még az anyag létrejötte előtt is. Ők egyetlen törvényt sem képesek megváltoztatni, - csak használni képesek. A törvények, - a kölcsönhatások minősége és mennyisége mind egy hatalmas, elképzelhetetlen, s számunkra bizonyíthatatlan Alkotó irányába mutat. S a tudósok távcsöveik, elektromikroszkópjaik, elképesztő felszereléseik ellenére sem találják meg a helyes irányt. - Ahhoz egy egyszerű, alázatos lélek kell csupán, hogy megérezze, hogy a természet nagyszerűsége Isten teremtő munkáját dícséri, amit csak az ember képes elrútítani, ha Isten felé fordulás helyett a rombolás erői mellé szegődik.

"Fennhéjázásukban sokan eltévedtek,

nagyzoló hóbortjukban belezavarodtak."

- - - - -

A bölcs szív nyitva áll a bölcsek szavának,

s a bölcs kívánsága: a rá hallgató fül."

Sirák 3:24,29.

Felmerülhet az emberben az a kérdés is, hogy "merre keresheti Istent". Mielőtt erre a kérdésre választ várhatna, mindenesetre ki kell kapcsolnia a tér, méret, irány fogalom minden formáját. Ebben az esetben az mind helytelen, megtévesztő irányban hat. Ha azt mondjuk, hogy Isten magunkon belül, - elérhető "távolságban" van, - helyesen gondolkozunk , s jó ez az elképzelés a bensőséges kapcsolat kifejezésére, kifejlesztésére. Ha a végtelenségbe révedünk vágyakozva, - ismét helyes az elképzelésünk, - s ez a formula alkalmas Isten végtelen nagyságának s a saját kicsinységünk kihangsúlyozására. (Ha valami megoldhatatlannak tűnő problémád van, menj ki a szabad ég alá. Nézz fel a csillagos égre, s megláthatod hogy te, problémáddal együtt, milyen paránya vagy a mindenségnek.)

Anyagban gondolkozva nehéz elképzelni, s még nehezebb szavakba önteni, az anyagtalant, - a végtelent, - a tökéletest. A Tudomány csak a kézzelfoghatót, - bizonyíthatót ismeri el, - noha, - feltevésre már sok később bizonyítható tudományos tétel épült. Sőt, mondhatni a feltevés szakaszán legtöbb új felfedezés keresztül megy. Kissé talán érthető, hogy nehéz a tudomány emberének követni a bizonyíthatatlant, s leírásukban túlságosan szűkszavú elképzeléseket. A nagy kérdés itt az, hogy vajjon elképzelhető - e, hogy az anyagtalan hatással tud lenni az anyagi világra ? Bizonyára az anyag létrejöttében, s működési törvényeinek kijelölésében (létrehozásában) csak az anyagtalan játszhatta a szerepet. A tudósoknak is el kell ismerni, hogy az anyag szigorú törvények szerint létezik és változik. A törvénynek tehát meg kell előzni a törvény szerint létezőt. S ha az anyagra ilyen meghatározó hatással volt az anyagtalan, - elképzelhető, hogy az anyag kifinomult variánsa elég érzékennyé válik arra, hogy kapcsolatot tartson. Itt nem lényeges, hogy az anyag kifinomult formája kezdettől adva volt e, vagy kialakult. - Lényeg, hogy az anyag legbonyolultabb szerveződése, a szerves élet csúcsán álló ember koordináló és irányító szerve az agy állomány képessé válhat az anyagtalan világ érzékelésére. (A Sztlélek üzenetének fogadására.) Persze az agy, mint egy fordító rendszer, - a hatást több-kevesebb tökéletességgel képes érzékelni. A hatás ugyanis legtöbb esetben képek formájában válik regisztrálhatóvá. E képeket mintegy felvillantja mint szikrát az agyból a "sugallat". A következő nehézség a szavakba öntéskor jelentkezik. Számtalan példa mutatkozik azonban arra, hogy a fordítás csodálatos megközelítést ért el már a kultúrák kialakulásának hajnalán is. Eredetét majdhogy magán viseli a gondolat (próféták). Krisztus bizonyítani tud. Teljesen újat hirdet, megértése még csak ezután válik teljesebbé. A Próféták, Krisztus és Szt. Pál majdnem egy hullámhosszon veszik és adják vissza az isteni üzenetet, a "jó hírt".

Ha egy teremtmény (mindegy milyen úton, - evolúció, vagy egyenes teremtés útján jött létre) eljut arra a tökélyre, hogy a Sztlélek számára csatornát képes szolgáltatni, annak megvilágosító hatása folytán, saját és Isten létének tudatára ébred, valamint a rosszat érzékelni képessé válik, - azzal egyidőben a lelkiismerete által képessé válik nem csak a jó és rossz elválasztására, de a helyes irány tudatára is. Ez az állapot az alap arra, hogy elinduljon Istent kereső útján, - Istent felfedezni minden jóban és a rombolás erőit a rosszban. - A hála és szeretet érzése Isten felé, e kapcsolatot mind szorosabbá fűzi. E kapcsolattal énjét Istenhez köti, s e kapcsolat megtartásához megkap minden szükséges segítséget, de a rossz hatása alól nem válik mentessé. A szabad akaratával élnie kell. - S itt dől el sorsa. - A végtelen boldogsághoz láncolja magát, vagy az örök ármány oldalára áll. - Isten szerette volna, ha minden teremtménye a feléje vezető utat választja. Nem így történt. - Isten mégsem vetett véget teremtményei létezésének, hanem céljai szolgálatába állította ezt a körülményt (hiszen tudta előre, hogy ez így fog történni).

 

Dualizmus.

A világ tele van tragédiákkal. Nap mint nap halljuk, - látjuk, vagy olvassuk a híreket, melyek számot adnak földrengésekről, szerencsétlenségekről, árvizekről, öldöklésekről, háborúkról, éhínségről, - egyszóval az azokkal járó emberi szenvedésről. A csend és béke állapotát egyik pillanatról a másikra felváltja a szenvedés, nélkülözés, - halál. A felületes szemlélő előtt úgy tűnhet fel a világ, mint a jó és a rossz harctere, ahol a kettő nap mint nap összeméri erejét.

E szemlélődés szűlte a dualista felfogást, melyszerint tulajdonképpen két legfelsőbb és egyenrangú, - öröktől fogva létező és örökké tartó erő: - a jó és a rossz méri össze erejét szűntelen és végnélküli sorozatban (mivel időn felüliek) világunkban, s mi csak tehetetlen kiszolgáltatottjai vagyunk e küzdelemnek.

A látszat azonban csal. A rontás szelleme csak ott ronthat, ahol van mit rombolni, van mit megrontani. A rosszat ugyanis nem lehet megrontani, csak a jót. Lerombolni is csak azt lehet amit az emberi szorgalom, vagy szépérzék létrehozott. Megronthatja az emberi morált, - ami jó volt eredetileg stb. A rossznak a rontás ad sikerérzést, míg a jónak a rossz megjavítása, vagy a jó megtartása. A jó alapvető "feladata" azonban a teremtés, - alkotás. Mivel a rontáshoz a rontás szellemének szüksége van a teremtett jóra, - bizonyítja, - hogy előbb volt a jó, amit követhetett a rossz.

Ez igazolja, és minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a keresztény tanítás helyes. Eszerint a rossz szellem is közvetve Isten teremtménye, aki visszaélt szabad akaratával, és Istene ellen fordúlt. Isten szeret a Mindenható végtelenül színes szeretetével és igényli teremtményeitől a szeretet hozzájuk mért, önként nyújtott szeretetét (jót a jóért). S ezt egy teremtményétől, akit minden hatalommal elhalmozott, - nem kapta meg. Kísért a gondolat, hogy ez a méltánytalanság nem érthető meg. - Sajnos azonban rá kell ébrednünk, hogy nekünk embereknek nem kell messze menni példáért, mert mi is, - alacsony szinten ugyan úgy hálátlansággal viszonoztuk Isten végtelen szeretetét. Talán mentségünkül szolgált Isten előtt, s ennek a körülménynek köszönhetjük Krisztus eljövetelét, - hogy mi kísértve, csábítva voltunk és vagyunk az engedetlenségre.

A sötétség ura tehát úgy válhatott azzá, hogy bizonyára keresztül ment bizonyos "romlási fokozatokon", melyeknek főbb motívuma az irígység. féltékenység lehetett. Magas pozíciójánál fogva erre indítatva érezte magát, s ezáltal Istenétől és teremtőjétől mind távolabbra sodródott, - mígnem Isten ellenségévé nem vált, s ezzel kizárta magát Isten országából.

Önkénytelenül felmerül az emberben a kérdés, - vajjon mi teszi a sötétség katonáit hűségessé a sötétség urához ? Szeretet nem lehet, mert az a jó tulajdonsága, - csak félelem. Rosszat cselekedni nem kielégülése a cselekvőnek, csak annak akit szolgál, mert a jó feletti diadal "érzését" kelti benne. A sötétség katonája számára a félelem a teljes kiszolgáltatottságból ered, mert nem remélheti a jó legfellsőbb Úr védelmét, vagy segítségét. S itt nincs vissza út, - ez maga a pokol. Aki egyszer eladta magát, nem megváltható. - Szerencsére kevés az olyan ember, aki maradéktalanul rossz, s általuk sebezhető a rossz.

Meg kell még említenem, hogy a "dualizmus" szót manapság többféle kettősség jelölésére is használják. Így pl. az elme tulajdonsága ként is, jelezve, hogy az elme több mint az agy tevékenysége, mert ahhoz egy anyagtalan összetevő is kapcsolódik, mint pl. a tudat, szellem vagy lélek. Ezek állandó kölcsönhatásban vannak egymással, - míg az ész mint anyagi alkotó rendelkezésre áll. Ez is lehet az isteni hasonlóság egyik jellemzője.  (Roger Sperry kisérletek, J.P.Moreland PhD megfigyelések)

A tudomány és az Alkotó.

A tudomány jelenlegi állása szerint az az elképzelés, hogy minden ami, - anyag, idő, - egy hirtelen robbanás szerű jelenséggel indult. - Tehát volt kezdet, - s minden bizonnyal lesz vég is. A két pont között minden előre meghatározott törvény szerint létezik, - változik, él. Mi csak a törvényeken belül variálunk, de csak egy-egy szemei vagyunk a hatás-ellenhatás láncnak. Szabad akaratunk ugyan rányomja bélyegét a változásokra (legalább is környezetünkben), de csak a törvényen belül, ami már kezdetben "lekövetkeztethető" volt Az számára, Aki a nagy Fellobbanással létrehozta az időt és az anyagot. - Az alkotóra való visszavezetés magától adódik. Tehát az anyag (idő) egyáltalán nem biztos hogy örök, s biztosan nem a mi régiónkban, (s nem a mai állapotában). Létrejött, de ez csak egy Alkotó által történhetett Aki megtervezte a világrendszerünket (törvény alkotás) és megteremtette a törvényt követő anyagot. Mert az szintén logikusnak tűnik, hogy előbb kell lennie a törvénynek, s utána a törvényt követőnek. Egymásra hatás már csak azután jöhet létre, - a meglevő törvény szerint. A "maga magától lett" elképzelés ma már kevesek előtt tudja tartani magát.

Az isteni alkotás fő vonása a közvetett, folyamatos alkotás. Az ember egyszerűen és közvetlenül alkot. Megtervezi és létrehozza alkotását. (Mert meglevő törvényeken belül alkothat csak.) Míg Isten törvényt alkot (programoz), s azzal "útrabocsájtja" alkotásának "csíráját".

Isten nem úgy alkot, mint ahogy mi hajlamosak vagyunk elképzelni az életünkből eredő megfigyelések alapján. - Isten megteremtette a törvényt és abba helyezte az anyagot. Igy feltehető, hogy pl. egy személy újraalkotásához pl. (halála után) nincs szüksége a földi test egy molekulájára sem, mert a "törvényre" való visszahatásunk folytán a túlvilágon "bármikor", "bárhol" "regenerálódhatunk", megjelenhetünk (ezért pl. a túlvilágban nem lesz szükség "utazásra"). Az ideális, (megdicsőült ) test így el tud tünni egyik "helyen", s megjelenni másikon (akár több "helyen" egszerre). - Ez csak egy nagyon homályos elképzelés annak érzékeltetésére, hogy az Isteni alkotás más természetű mint az emberi. Szóba önteni még egy ilyen halvány megérzést is nehéz, mert szavaink nem alkalmasak a tökéletes leírására. Ezért a sok idézőjel a fenti sorokban. - Isten mintegy más "dimenzióban" működik. (Dimenzió manapság nem csak a tudományok /elsősorban a geometria, - átvonatkoztatva - a fizika, matematika stb. területén használatos, leszármaztatott vagy párosított fogalmat kifejező szó de egészen más jelentést öltött magára pl. az üzleti élet, de még a politikai élet területén is /megnyilvánulási - forma, - terület/, de a különböző tudományok is más más jelentéssel ruházzák fel. Eredetileg az anyag térből elfoglalt helyzetét hivatott meghatározni. Tehát a szélesség, hosszúság és mélység fedő neve, amihez negyediknek Einstein az időt csatlakoztatta . Ma már a "legutolsó számlálás" idején több mint húsz "Dimenzióról" beszélnek.)

- Ezért nevetséges evolúció felett vitatkoznunk. Istenbe vetett hitünk alátámasztásában ez a probléma csak részletkérdés.

Idő és logikai sorrend elválaszthatatlan számunkra. Istennél ez másként van. A jócselekedetet nem követi a jutalmazás, - mint ahogy az engedetlenséget sem a büntetés. Így merül fel sokszor a kérdés: - "mivel érdemeltem ki ezt a csapást ?" (Az ellenkezője kevésbé ötlik az ember agyába: - "mivel érdemeltem ki ezt a nagy 'szerencsét'" ?) Isten jutalmazó szeretete természetesen - a rászolgálók számára - a túlvilágon érvényesül igazán, de határozottan kiterjed az anyagi élet időtartamára is. S ez abban nyilvánul meg elsősorban, hogy a rontás szellemének ármánykodását megfékezi.

Isten az embert másképp értékeli, mint azt tesszük mi magunk. Bűnt gondolatban is elkövethetünk, - illetve a bűnös gondolat, ha még csak a szándék szintjét se érinti, - lehet bűnös. A bünös gondolat felötlése a kísértés eszköze, tehát még nem bűn, de ha átadjuk magunkat a bűnös gondolatnak, már bűnt követünk el. Ha ugyanis a szándék nem is fejlődik cselekedetté, - Isten le tudja mérni, hogy biyonyos próbatétel esetén ki hogy cselekedett volna. Tehát ha a próbatétel bizonnyos területen vagy esetben el is maradt, Isten a létező "próbák"-ból teljes képet tud alkotni. Pl. ha sohasem kerültünk olyan helyzetbe, hogy hitünket meg kell vallanunk, mint a nagy vértanúink, Isten le tudja mérni, hogy hogyan viselkedtünk volna egy ilyen próbatétel esetén. Ezért Isten ítélete szélesebb alapokon nyugszik, mint a primitív emberé. - Vagy pl. felmerlühet a kérdés; - Minek van nagyobb értéke Isten előtt : - ha valaki nem vétkezik, mert nem volt kísértésnek kitéve, vagy az, aki száz kísértésből egynek ellenáll, de kilencvenkilencet nem tudott legyőzni ? - Lehet, hogy az egy győzelem Isten kegyelmét elnyeri a kilencvenkilen megbocsájtásához ? (Tékozló fiú története.)

Egy másik probléma ami felmerülhet: - Ha Isten tökéletes, - miért teremtett tökéletlent ? Elsősorban Isten mindenható, s hogy tökéletlent is tud teremteni, az épp a mindenhatóságának bizonyítéka. Tökéletesnek tökéletlent létrehozni épp oly lehetetlennek tűnő, - mint tökéletlennek tökéletest. Isten előtt azonban nincs lehetetlen. Isten lehetőségei között kell hogy szerepeljen a képesség random szituációk létrehozására (a variálhatóság érdekében), annak nyomonkövetésére, eredményeinek előrelátására. Ezért ad egyes teremtményének szabad akaratot. Voltak és vannak teremtmények akik visszaéltek és visszaélnek ezzel az adománnyal, de csak az isteni szándékok keretein belül. Ez a földi tévelygéseink értelmének egyik bizonyítéka. Tehát bármennyire is látszik értelmetlennek az emberi lét, s az emberi cselekedet, végül is Isten végső szándékát viszi diadalra. S ez a biztosíték arra, hogy azok, akik az Ő szándékait munkálták pozitív irányban, - jutalmukat elnyerik.

Az isteni tiszta szeretet érzékeltethető, ha egy emberi csoport kialakít egy aránylag magasfokú szeretetre épülő kapcsolatrendszert egy csoporton belül. (Honfitársi, bajtársi, sporttársi, iskolatársi stb. szeretet). E szeretetnek a legfontosabb eleme az önzetlenség. A sok mesterségesen létrehozott példa mellett rendelkezésünkre áll a természetes csoport, - a család. Különösen az ideális, szoros kötelékben élő család adja jó példáját az önzetlenségnek, - az egymásnak élésnek. Még azonban ez a példa sem hibától mentes, - mégis ad némi elképzelést, hogy Isten országa milyen szeretetre épül. Isten irányából sugárzó szeretetet viszonozni nem nehéz, különösen az adott speciális körülmények között. Egymás iránti szeretet is lehet maradéktalan, - mert anyagi koloncoktól mentessé válik a túlvilágon. - Próbatételünk idején itt a földön kell azonban bebizonyítanunk, hogy alkalmasak vagyunk erre az életre. Állandóan kapni azonban, - részese lenni az isteni javaknak úgy tűnhet, hogy az ebből származó szeretetet az érdek befolyásolja. Az Isten legnagyobb kegyelme épp az, hogy a testhez kötött léleknek be kell bizonyítania az isteni gondoskodás látszólagos hiányában is, hogy szereti Istent, s feltétlenül bízik Benne. A megpróbáltatások idején is kitart Isten iránti hálájában és szeretetében. S az ember megérti azt, hogy a próbatételek nem Isten szeretetének hiányát jelentik, - hanem pont ellenkezőleg, - kegyelmét, mely által lehetőségünk nyílik álhatatos szeretetünk bizonyítására, s akkor azért is hálával kell gondolnunk Istenre, s nem felkiáltani: - hol az Isten ? - Hogy tűri ezt, vagy azt a szenvedést ?

 

Istenben vetett hit, bizalom.

Krisztus maga bíztatott bennünket, hogy kérésünkkel bizalommal forduljunk Istenhez, s kérésünk meghallgatásra talál. - Az ég madarairól szóló példabeszéde arra késztethet bennünket, hogy félremagyarázzuk e bizalomra ösztönzö szavait.

"Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál ? Nézzétek az ég madarait ! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk ? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik ? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok ? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe   kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább ? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk ? Vagy mit veszünk fel ? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja."

Máté 6/ 25-34.

Hajlamosak lennénk ezt úgy magyarázni, hogy kisujjunk mozdítása nélkül is megélhetünk, megfelelhetünk felelősségeinknek. Itt Krisztus nem tétlenségre bíztatott bennünket. Alamizsnából is csak úgy lehet megélni, ha az alamizsnáért valaki más megdolgozik. Hogy értsük tehát ezeket a sugallmazásokat ? - Bizalom a kulcs szó ! - bízzuk minden problémánkat Istenre, adjuk meg magunkat az Ő szent akaratának a madárka alázatosságával,  szerénységével.   Isten minden benne bízónak megadja amire szüksége van  ( hogy azonban mi szolgálja a mi igazi javunkat, nem mindíg világos előttünk, - számunkra a látszat félrevezető lehet ). Szükségeinken felül lehetnek speciális kívánságaink, s ha hőn, de szerényen, fenntartás nélkül (az eredményt illetően ) kérjük az Istentől, - kérésünk meghallgatásra talál. - Aki hisz ebben a gyönyörű kapcsolatban, az sokszor elámul, s nagyon méltatlannak érzi magát. Persze Isten iránti érzéseinket, Utána való vágyunkat e kapcsolat oly régiókba ragadja, ami a természeti határokat döngeti. A rajongás, imádat nem elég kifejező ezen érzés visszaadására, mert e kapcsolat mindennél több, speciálisabb, bensőségesebb. Életünk folyamán sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor úgy érezzük, hogy "már már elmerülünk". Ilyenkor kell, hogy legerősebb legyen bennünk Istenben vetett vak bizalmunk. - S a hullámok egyik pillanatról a másikra elcsendesülnek.

Ennek ellenkező véglete a kicsinyhitűségnek az a foka, amikor valaki nem lát más kiutat problémáinak megoldására, mint véget vet önéletének. Szerintem ez a bűnök egyik legsúlyosabbika, a legnagyobb hálátlanság, a legnagyobb gyávaság, Isten ajándékának semmibevétele.

S végül a fennti idézetet kiegészítendő, álljon itt magának Krisztusnak értelmezése:

"Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is." Máté 6/24. -

Az anyagi világ gondjait ne hagyjuk elhatalmasodni rajtunk, - ne hagyjuk hogy elvonjon bennünket az igazi céltól, - Isten akaratának, szándékainak megvalósításától.

Fogadjunk szót a bíztatásnak:

"Minden teremtményed szolgáljon neked ! Mert szóltál és lettek, elküldted lelkedet és létrejöttek - szavadnak nem állhat ellen senki."

Judit 16:14.

"Te pedig fiam, Salamon, ismerd el atyád Istenét, szolgáld osztatlan szívvel és odaadó lélekkel. Az Úr ugyanis megvizsgál minden szívet, és ismeri minden lélek gondolatait. Ha keresed, megmutatja magát neked. Ha elfordulsz tőle, elvet örökre."

1Krón. 28:9.

Isten mibenléte.

Isten mibenlétét megvilágítani jelen anyagba zárt mivoltunkban képtelenség, mint ahogy megérteni is az. Istenhez való viszonyunk megértéséhez azonban Krisztus igyekezett némi irányt szolgáltatni. Krisztus képe egy kegyelmes, megbocsájtó Istent állít elénk, Aki maga a végtelen szeretet. A Szentlélek megvilágosító munkája nyomán tudjuk, hogy Isten végtelen, amely magában foglal mindent, - beleértve teremtményeit is, s Isten lénye áthat mindent. Az anyag, s benne az ember mintegy ki van rekesztve egy időre Isten lényegéből. E korlát lerombolását ki kell érdemelnünk, - meg kell felelnünk próbatételünknek. Ha kiérdemeljük Isten kegyelmét, Ő magához vonz bennünket, - leégeti rólunk nem csak a bűnt, de a bűnre való hajlamot is. Ez végtelen szeretetének irányunkban ható megnyilvánulása. Tehát "országába" jutva (Istent "színről színre látva") már nem kell tartanunk attól, hogy ellene vétkezünk (a rontás szelleme is elveszti hatását).

Isten emberhez való viszonya.

Szeressük Istent a saját szívünkkel és saját elménkkel, s nem elődeink szívével - lelkével. Gondviseléséért legyünk hálások. Téves azt hinni azonban, hogy az isteni gondviselés azt jelenti, hogy Isten állandóan kontrol alatt tartja életünk folyását. - Helyesebb úgy elképzelni, hogy csak akkor avatkozik be, ha az isteni szándék megvalósulása veszélyben forog. Szabad akaratunk érvényesülésének ez a körülmény azonban nem emel gátat. Isten igazságossága erre a bizonyíték.

Isten tökéletes igazságossága: Máté 11:20-24 - hez fűzött Biblia magyarázat sejteti velünk, hogy a biblia magyarázatok maguk is sugalmazott írások: "Ez a rész szolgál annak bizonyítására, hogy az Isten a feltételes jövőt is ismeri." - Ez a kitétel jelöli, talán tudat alatt, Isten "tulajdonságainak" egyikét, ami döntő fontosságú annak megértésére, hogy az isteni ítélet hogyan tud maradéktalanul igazségos lenni. - Mert egy ember megítélésében nem csak az ember által ismert egy síkon mozog, hanem a körülmények variánsaiba helyezett embert is fel tudja mérni, - így igazságtétele, - ítélete nem csak igazságos, de maradéktalanul igazságos.

- - - - - - - - -

Az ember életében sokszor elháríthatatlan problémák merülnek fel. - Aki hisz, - imádkozik és legtöbbször elképzeléseket alkot, hogy a jó Isten hogyan segíthetne. Anyagi nehézségeket egy főnyereménnyel, betegséget egy csodás gyógyulással stb. - S Isten segít, - de a maga módján, nem olyan primitív egyszerűséggel, ahogy mi elképzeljük. S segít kellő időben. - Nem azonnal, ahogy mi várnánk. S ha nem segít ? - Arra is talán később magyarázatot kapunk. - Egyben biztosak lehetünk, hogy Isten mindíg a mi érdekünkben cselekszik. - Hogy mi a mi érdekünk, természetesen Ő jobban tudja mint mi, mert Ő nem csak a multat s jelent, de a jövőt is ismeri. S sorsunk variációs lehetőségeit is. - S ha nem kapunk magyarázatot, - akkor is biztosak lehetünk, hogy Isten nem hagy el bennünket, - még a halálban sem, mert előre biztosított bennünket Krisztusban. Az isteni gondviselés széles alapokon nyugszik.

Művészeknek, zeneszerzőknek, tudósoknak szükségük van arra, hogy időnként félrevonuljanak, ha alkotni akarnak, - hátrehagyva a hétköznapok zaját, hogy meghallgassák "belső" hangjaikat , hogy az "ihlet", - "múzsa" rájuk szálljon. - Mi lehet ez a belső hang ? - Mi az ami "félre húzza a függönyt" (George Washington Carver) a nagy titkok elöl. Mi az ami hozzáférhetővé teszi számukra a felfedezések útját, - a meglelt formát, színt, hangot, szót vagy megoldást, ami általuk mindenki számára élvezhetővé, hasznosíthatóvá válik ? - Isten kegyelme, a soha meg nem szűnő gondviselés. Kik képesek meghallani e titokzatos belső hangot ? - Mindenki akik hajlamosak vagy késznek mutatkoznak az odafigyelésre. Szerény alázatos elmélyülésre. Mózes meghallotta e belső hangot, s számtalan nagy gondolkodó "oda tudott figyelni". Ez azonban nem egy kiváltság. Ez mindenki számára elérhető aki őszinte szeretettel kitárja szívét.

Isten ismeri kérésünket, mielőtt kimondanánk. Isten ismeri szándékunk eredőjét, s annak gyökereit, s az ahhoz tapadó homokszemeket. Isten tudja mire lesz szükségünk mielőtt a szükség mutatkozna. Istennek nincs szüksége "azonnali" cselekvésre, - mert Isten ismeri jövőnk szükségét is, s az ahhoz való viszonyunkat, - de elsősorban a Hozzá való viszonyunk érdekli, - s igen, - el tudja rendezni jelenünket már a multban. Isten cselekvésének skálája nem oly szűk mint a mienk, s legtöbbször nem várt irányból hat, - előre nemlátott módon, - sokszor rejtett eszközökkel, - de mindíg a mi legjobb érdekünk irányában. Az isteni gondviselés skálája határtalan.

Mily nagyszerű lenne gondolják sokan ismerni a jövőt, - mint a multat és a jelent. Pedig általa az élet értelmét vesztené. Istennek nem jelent "örömet" az általa teremtett dolgok természetének - így pl. az időnek (mult jelen és jövő) az ismerete. Istent megelégedés töltötte el maga a teremtés, s annak eredményének "látványa". "Legyen világosság" és világosság lett. Isten látta, hogy a világosság jó. "Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt. Isten látta, - hogy ez jó. És Isten megteremtette a zöldelő növényeket, fákat, - az égitesteket, az állatokat s végül az embert, - s Isten látta, hogy nagyon jó mindaz amit alkotott, tehát "kedve tellt" abban. S ebben bennfoglaltatik megelégedettsége (minden időben) látva teremtményeinek boldogságát (előre látva sorsuk alakulását) s venni hálájukat és "érezni" szeretetüket. - S az ősi szájhagyomány (Biblia) így kap értelmet, - így szól a mához gyönyörű egyszerűségén keresztül is.

Az Isten keresés, Isten szándékának megfelelő cselekedet,

s azok számára akik bármely Istenben hívő felekezetnek vezetői, - szerintem elengedhetetlen kötelessége az, - mert ha elmulasztják az egyeztetést (a tudománnyal) az ellenfél (ateisták) malmára hajtják a vizet (főként az USA-ban). Jó példát szolgáltattak a Darwin emlékév kapcsán napvilágot látott eszmefuttatások, melyek során az evolúció minden számottevő képviselője előszeretettel használta ki az elmaradt gondolkozású vallási vezetők felelőtlen nyilatkozatait, propagandájuk céljaira. Mint pl. professor Richard Dawkins (Oxford univ.) egyik televíziós programjában felteszi a kérdést egy amerikai szekta vezetőjének: "ön hiszi, hogy földünk nem több mint négy ezer éves?" S a válasz határozott igen volt. Természetesen az ilyen megnyilatkozást az ateisták mindjárt általában a kereszténység számlájának rovására írják és előszeretettel használják ellenérveik sorában, mint ez esetben is. Ez persze csak egy példa a sok közül (de ilyen pl. a teremtés hat napja /arról nem beszélve, hogy a földünk kifejlődésének túlnyomó részében nap - éj váltakozásról nem is beszélhetünk/ és a többi). Ezért van szükség a keresztény felekezetek vezetőinek állandóan feltenni a kérdést, magyarázatot keresni, s minden pillanatban készen lenni a válsz, magyarázat megérkezésére. S ami a legfontosabb, - nem kell megijedni a változtatástól, módosítástól. Krisztus mutatott utat, példát e téren is ! Tanításában magával hozta az Ó-szövetség értékeit, de bátran revízió alá vette annak elavult tételeit, s nem vonakodott a régi farízeusi törvénynek kinevezett hagyományok megváltoztatásától (A régi parancs: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet /Máté 5:43/ = "Szemet szemért, fogat fogért" helyébe Krisztus ezt tanította: "Nektek akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségteket, tegyetek jót haragosotokkal" /Lukács 6:27/). No és Krisztus is elmélkedett és imádkozott, hogy az Atya szándékának maradéktalanul megfeleljen. Az Ő példája a mi útunk és a mi igazságunk. Aki azonban nem keres, nem is találhat. S itt felmerül a kérdés, hogy vajjon a mai kor vallásos vezetői megtesznek e mindent annak érdekében, hogy Isten üzenetét a kornak megfelelően magyarázzák, tolmácsolják ? Mert magától értetődő, hogy az amit több ezer évvel ezelőtt szavakba öntöttek, az megfelelt annak a kornak melyben születtek és lejegyezték azokat, de úgyszólván biztosak lahatünk abban, hogy a mai viszonyoknak, körülményeknek, tudományos szintnek nem megfelelőek. Természetesen nem szabad hinnünk, hogy Isten üzenete változott, csupán a körülmények, s az átültetést kell a modern viszonyokhoz idomítani.

- Igy szól az idézet: "Oda mentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: 'Miért van az, hogy mi és a farízeusok sokat böjtölünk, s a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?' Jézus így felelt: 'Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, mikor elveszik a vőlegényt, akkor majd böjtölhetnek. Senki nem tesz ócska ruhára új szövetből foltot, mert a folt tovább szakítja a ruhát, s a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiőmlik, s a tömlők tönkre mennek. Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is az is megmarad.'    Mark 2:18-22.

 

 Ime Krisztus figyelmeztetése, amit a ma emberének is, de főként a keresztény vezetőknek meg kellene szívlelni. Mert a köntös cserére úgy tűnik elérkezett az idő.

Krisztus hegyi beszédeiben sok példát szolgáltat a bátor hozzáállásra. A köntös számunkra is elnyűtt, megérett a cserére. Gondoljunk csak a reformációkra. Nem érett meg az idő hogy ne csak keressük az utat az ujra egyesülés felé, de eredményt is hozzunk? Nem érkezett e el az idő ahhoz, hogy új tudásunk tartalmát (evolúció) új köntösbe öltöztessük? Hogy bátran belenézzünk paphiányunk problémájába stb. - Igen, a törvény szent teste érinthetetlen. "Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik." (Próféták).

Máté 5:17,18.

Ez azonban nem zárja ki a köntös cserét. Bátorság kell hozzá? - Mérhetetlen!

Mert a felelősség termézsetesen ma sem kisebb mint a multban, az ősfordítóknak volt. Attól sem kell félnünk, hogy valaha is tökéletességet érünk el e téren, csak közelebb kerülümk az igazsághoz, s általa Isenünk szándékához.

 

S végül egy kis anyag az elszánt elmélkedőknek, bátor Isten keresőknek !

Hétköznapi életünkben hozzászoktunk, hogy Isten létét, mibenlétét emberi szemszögből vizsgáljuk, - s így esünk bele abba a csapdába, mely által szemlélődésünk ember - föld centrikussá válik. Nem is gondoljuk sokszor és sokan, hogy Istenünk több, - végtelenül több annál. Teljes képet sosem nyerhetünk, mert ahhoz az kell, hogy az Ő dimenziójába lépjünk át halálunk után, - (ha kiérdemeljük).

Igen, - Istenünk több, - végtelenül több mint a mi világmindenségünk, s azon belül egykis bolygó, (amit mi földnek nevezünk) és az azon létrejött szerves élet, aminek csúcsán áll az ember.

Isten folyamatosan termet, hoz létre különféle rendszereket, létező megnyilvánulásokat. - A Szt.Háromság: az Atya a Fiával és a Szt.Lélekkel (ezek megint emberi elnevezések) együtt végzi ezt a csodálatos tevékenységet. - Tehát ahelyett, hogy a teremtésünknek mibenlétéről, vagy nem létéről vitatkoznánk, túllépve ezen az alacsony szinten, bátrak vagyunk azt mondani, hogy a végtelen Létező memória tárának porszemnyi prograamja keretén belül létezés jutott számunkra osztályrészül. Ebböl a megtiszteletetéből eredőn, hála kell hogy eltöltsön bennünket és engedelmesség. Azok akik mindezt képtelenek meglátni, vagy tudomásul venni, s kijelentik, hogy nincs Isten, s nincs szükség az Ő teremtő / gondviselő munkájára, azok számára létük meddővé válik, - elveszti értelmét. Mert aki Istent megtagadja az tagadja a halálon túli létezést és életet is, - élete, küzdelme, eredményei értelmetlenné válnak. Tudásunk is a létezés (amit senki sem tagadhat), a lehetőségek, a létre robbanások, élő és holt anyag programok, anyagtalan létezők, tér nélküli létezők, idő nélküli létezők (s ezek variációi), a holtnak nevezett anyag "életmegnyilvánulásai", negatív világok, dimenziók labirintusába előbb - utóbb belekavarodna, s épp ezért Isten elvárásai közé nem tartozhat. Elvárja Istenünk azonban, hogy keressük Őt képességeink felső határáig.

Azok a nagy tudású, de szűk látókörű emberek pedig, kik a mi Istenünk, - nagyszerűségét és nagyvonalúságát primitív keretek közé próbálják szorítani, létének szükségszerűségét megtagadva hozzáállásukkal elérhetik, hogy felismeréseik, felfedezéseik (a már ottlevőnek), befogadhatóság szempontjából lehet hasznos, de nem igaz ! S mi az igazság katonái vagyunk, az Ő valóságát kell hogy kutassuk!

VISSZA - ELEJE

 

IV.Fejezet.

KRISZTUS, A  FIÚISTEN KÜLDETÉSE.

 

 

Isten elküldte Szt. Fiát az emberek közé, hogy vigye el számukra az Örömhírt, a megváltás örömhírét és megvalósítsa a megváltás művét. A Gyermeki Személy pedig vállalta az Atya iránti végtelen szeretetből eredőn, hogy a küldetésnek maradéktalanul eleget fog tenni.

Ahhoz, hogy ez jó hatásfokon jöhessen létre, a Fiúisten emberi testet öltött. Az isteni Lényeg anyagi párosítása csak úgy valósulhatott meg, ha a Fiúisten maximális mértékben (de nem teljes mértékben) mellőzi isteni mivoltát, hogy az emberi tökéletlenség befogadni képes legyen az isteni Lényeget. Nagyszerűen érzékelteti ezt Szt. Pál a Filippiekhez írott levelében:

"Ő mint Isten az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiürítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsősségére, hogy Jézus Krisztus az Úr."

Szt. Pál. Filippiek 2:6-11.

S amit Ő majdnem mellékesen, szerény egyszerűséggel fejez ki, - tulajdonképpen egy lényeges pont volt Isten földre születésében. Az isteni üzenetnek be kellett törnie az emberi agyon és az emberi tökéletlen eszközökön keresztül, hogy hallhatóvá, érthető és érzékelhetővé váljon az ember számára. Mert az "ősvallások" létrehozói bizonyítják, hogy Istenünk számtalanszor megpróbálta megmutatni a helyes utat, s kinyilvánítani szándékát, de a közvetítés nem sikerült. Ezért a leg megfelelőbbnek látszott, hogy elküldje Szt. Fiát, hogy megvilágítsa elménket, s tudtunkra adja az Atya szándékait. S Krisztus megváltó munkája az anyagi világban érvényesül. - így a Bárány vérében való megtisztulás (tisztítótűz) is csak az anyagi világban jöhet létre. Ezért kellett Krisztusnak eljönni a világba.

A Krisztusi testben egyesülő Fiúisten tehát lemondott maximálisan végtelen hatalmáról, ami abban nyilvánult meg, hogy még az emberi gyarlóság által ejtett sebeket is eltűrte, sőt az emberi erőszak és gonoszság által előidézett testi halál kelyhét is kiürítette. Ez az isteni hatalom semmivé zsugorítása (kiürítette önmagát) az oka annak, hogy Krisztus sohasem nyilvánul meg isteni mivoltában (kivéve a  hegyi "színelvátozást" /Luk9:28-36/). Ha azonban más kívülálló fedi fel Istenfiúi mivoltát, azt elfogadja és örül a felfedő helyett is a kegyelemnek, melyben a felfedő részesült, s mely által képessé vált Krisztust valódi mivoltában látni. (Pl. Péter esetében). Ő magát azonban mindíg csak Emberfiának vallotta, s a kérdésre, hogy miért, arra a választ az Ószöv. Szt.írásban találjuk meg, amiben foglaltakat Krisztus maradéktalanul végre akart hajtani (Krisztus kívülről, - a végtelenből "nézve"nevezi magát "Ember fiának".  A próféták is hasonlóképpen nevezik a Messiást /végtelenből érkezett üzenet/).Így szól a Szt.írás pl.:

"Te meg 'emberfia', mond meg Izrael házának: Azt mondogatjátok: 'Gonoszságaink és bűneink ránk nehezednek, elveszünk miattuk. Hogy is maradhatnánk életben ? ' Mond meg nekik: 'Amint igaz, hogy élek, - mondja az Úr, az Isten - nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról és él....... Te, meg, emberfia, mond meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik. Ha azt mondom az igaznak: 'biztosan életben maradsz', de ő igaz voltában bizakodva, hitványságot visz végbe, nos, akkor nem emlékszem többé igaz voltára, hanem meg kell halnia, gonoszsága miatt, amit elkövetett. És ha azt mondom az istentelennek: 'Biztos , hogy meghalsz', de ő mégis elhagyja bűneit, és a törvény és az igazság szerint jár el, vissza adja a zálogot, visszaadja amit erőszakkal elvett, s az életet adó parancsok útján jár, semmi igazságtalant nem tesz, biztos, hogy életben marad és nem hal meg. Elkövetett bűnei közül egyet sem rovok fel neki. A törvényhez s az igazsághoz szabta tetteit, azért hát élni fog."

Ezekiel 33:10-16.

Ez mintegy az alapja Krisztus tanításának. S áljon itt egy példának:

"Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előre futott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította. 'Zakeus, gyere le hamar ! Ma a te házadban kell megszállnom.' Erre gyorsan lemászott és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: 'Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette'. Jézus ezt felelte neki: ' Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett'. "

Lukács 19:1-10.

Krisztuusnak azért is el kellett jönnie, hogy a törvényt behelyettesítse a kegyelemmel, mely az örök élet irányába mutat. A törvény ugyanis olyan mint a tükör mely megmutatja ha belenézünk arcunk rendellenességeit. Ha nincs tükör nem veszünk tudomást arcunk rendellenességeiről. Ha viszont a tükör rendelkezésünkre áll, csak nem nézünk bele, szándékosan nem veszünk róla tudomást, - azért a rendellenesség nem tűnik el arcunkról. A keresztény ember számára a tükröt a kegyelem helyettesíti be, mely az ideális arc képmása. A keresztény ember tehát, aki kegyelemben él, - nem a tükör képéhez , hanem a kegyelmi képhez , - az ideális vonásokhoz igazodik, aminek egyébként, a túlvilágon is birtokosa lesz.

"Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást."

Rómaiak.: 5:18.

Krisztus eljövetelére tehát azért is szükség volt, hogy az isteni kinyilatkoztatások kisajátítását megszüntesse, - s kiterjessze az egész világ emberiségére. A zsidók kiválasztottsága csupán mag ként szolgált, bezártságát fel kellett szakítani, hogy mindenki számára hozzáférhetővé váljon. Szt. Pál munkássága ezért nagyjelentőségű, - mert Krisztus ezirányú szándékát valósította meg, mint teljesen kívülálló (nem volt tanítvány). Az időelcsúszás bizonyítja az isteni jelleget. Isten nincs időhöz kötve. Szt. Pál nem volt beszorítva a "tanítvány" keretbe, viszont meg volt a kellő képessége és képzettsége, hogy e feladatnak maradéktalanul megfeleljen. Megfeleljen Ő, aki zsidóbb volt bármelyik tanítványnál.

Krisztus küldetésére vonatkozó jövendölések:

Az Úr szolgájáról szóló első ének.

Nézzétek, a szolgám, akit támogatok,

a választottam, akiben kedvem telik.

Kiárasztom rá lelkemet,

hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.

Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját,

szava se hallatszik az utcákon.

A megtört nádszálat nem töri össze,

a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.

Hűségesen elviszi az igazságot,

nem lankad el, sem kedvét el nem veszti,

míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön.

Az Ő tanítására várnak a szigetek.

(Izajás 42:1-4)

Vessző kél majd Izáj törzsökéből,

hajtás sarjad gyökeréből.

Az Úr lelke nyugszik rajta:

a bölcsesség és az értelem lelke:

a tanács és az erősség lelke:

a tudás és az Úr félelmének lelke,

s az Úr félelmében telik öröme.

Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát,

s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall,

hanem igazságot szolgáltat az alacsony

sorúaknak,

és méltányos ítéletet hoz a föld

szegényeinek.

Szája vesszejével megveri az erőszakost,

s ajka leheletével megöli a gonoszt.

Izajás 11: 1-4.

S itt a próféta átcsap Isten országának leírásába, mintegy jelezve, hogy Isten országa Krisztus megjelenésével" kezdődik":

Izajás 11: 1-9.

Az igazság lesz a derekán az öv,

s a hűség csípőjén a kötő.

Akkor majd együtt lakik a farkas a

báránnyal

és a párduc együtt tanyázik a gödölyével.

Együtt legelészik majd a borjú

s az oroszlán,

egy kis gyerek is elterelgetheti őket.

Barátságban él a tehén a medvével,

a kicsinyeik is együtt pihennek:

és szalmát eszik az oroszlán, akár csak

az ökör.

A csecsemő nyugodtan játszadozhat

a viperafészeknél,

s az áspiskígyó üregébe is bedughatja

a kezét

az anyatejtől elválasztott kisgyerek.

Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak

az én szent hegyemen.

Mert a föld úgy tele lesz az Úr

ismeretével,

                mint ahogy betöltik a vizek a tengert.

Izajás 11: 1-9.

 

Az első része a leírásnak természetesen a korhoz mért elképzelés, de a záradék a lényeg, s az helyes. Az Immánuel-jel.

Erre a próféta azt mondta:

" Halljátok hát, Dávid háza!

Nem elég nektek, hogy próbára teszitek

az ember türelmét,

még az én Istenem türelmét is

próbára teszitek ?

Ezért az Úr maga ad nektek jelet:

Ime a szűz fogan, fiút szül,

és Immánuelnek nevezi el.

Aludttej és méz lesz a tápláléka,

míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz,

és a jót választani.(Iz. 7:13-16.)

 

Itt érezhető, hogy Izaiás kilép az időből, s a jövendölése nem a közeljövőre vonatkozik. (De a jövendölés és az időszerű részek váltakoznak, - a próféta csapong.)

Az Úr szolgájáról szóló negyedik ének:

Nézzétek, szolgám diadalmaskodik,

fönséges lesz és felmagasztalják,

és nagy dicsőségre emelkedik.

Amint sokan megborzadtak láttán,

- hiszen oly dicstelennek látszott,

és alig volt emberi ábrázata -,

úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta,

és királyok némulnak el színe előtt.

Mert olyasmit fognak látni,

amelyet még soha nem hirdettek nekik,

és olyan dolognak lesznek tanúi,

amilyenekről soha nem hallottak.

(Izajás 52:13-15.)

 

Ki hitt abban, amit hallottunk

és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg ?

Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás,

és mint a gyökér a szomjas földből.

Nem volt sem szép, sem ékes - [hiszen láttuk],

a külsejére nézve nem volt vonzó.

Megvetett volt, utolsó az emberek között,

a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés,

olyan, aki elöl iszonyattal eltakarjuk arcunkat,

megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.

Bár a mi betegségeinket viselte,

és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,

mégis (Istentől) megvertnek néztük,

olyannak, akire lesujtott az Isten, és akit megalázott.

Igen, a mi bűneinkért szúrták át,

a mi gonoszságainkért törték össze,

a mi békességünkért érte utol a büntetés,

az Ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,

ki-ki a maga útjára tért

és az Úr mégis az Ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.

Megkínozták, s Ő alázattal elviselte,

nem nyitotta ki a száját.

Mint a juh, amelyet leölni visznek,

vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt,

Ő sem nyitotta ki a száját.

Erőszakos ítélettel végeztek vele.

Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével ?

Igen, kitépték az élők földjéből,

és büneink miatt halállal sujtották.

A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el,

bár nem vitt végbe gonoszságot,

sem álnokság nem volt a szájában.

Úgy tetszett az úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel.

Ha odaadja életét engesztelő áldozatul:

látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete

és teljesül általa az Úr akarata.

"Majd ha végetér lelkének gyötrelme,

látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el.

Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám,

mivel gonoszságaikat magára vállalta.

Ezért osztályrészül sokakat adok neki,

és a hatalmasok lesznek a zsákmánya,

amiért életét halálra adta,

és a gonosztevők közé sorolták,

noha sokak vétkeit hordozta,

és közben imádkozott a bűnösökért.

Izaj. 53: 1-12.

A következő jövendölés Krisztus egyetemes küldetésére vonatkozik. Megváltó műve időtől független, mindenkire kiterjedő. Az idézet első része ezt domborítja ki, míg a második a teljes beteljesülést példázza. Krisztuson keresztül Isten Dávidnak tett igérete a mi örökségünké vált. Krisztus "száll alá a poklokra" még a halottak megváltója is volt, s innen az öröm azok számára is, "akik a halál országának árnyékában laknak".

 

A nép amely sötétben jár,

nagy fényességet lát.

Akik a halál országának

árnyékában laknak,

azoknak világosság támad.

Nagy ujjongással töltöd el őket,

kitörő örömet adsz nekik.

Úgy örülnek majd színed előtt,

ahogy aratáskor szoktak örülni,

s ahogy akkor örülnek,

amikor a zsákmányt osztják,

Mert terhes igáját,

a vállára nehezedő rudat,

sanyargatója botját összetöröd,

mint Midian idejében.

Mert minden harcban viselt sarut,

minden vérben forgatott ruhát

elégetnek,

s tűznek lesz martaléka.

Mert gyermek születik,

fiú adatik nekünk,

s az Ő vállára kerül az uralom.

úgy fogják hívni:

Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,

Örök Atya, Béke Fejedelme.

Messzire kiterjed majd uralma,

és a békének nem lesz vége

Dávid trónján és királyságában,

amelyet megerősít és megszilárdít

a jog és az igazság által.

Mostantól mindörökké ezt teszi

a Seregek Urának féltő szeretete.

Izajás 9:5,6.

 

Örök szövetséget kötök veletek,

a Dávidnak megigért irgalom jegyében.

Nézd, tanuul rendeltelek a népeknek,

vezérül és parancsolóul a nemzeteknek.

Olyan nemzeteket hívsz majd meg,

amelyeket nem ismertél,

és olyanok sietnek hozzád,

amelyek nem ismertek,

az Úrért, a te Istenedért,

Izrael szentjéért, aki majd megdicsőít.

Izajás 55: 3-5.

Ezt mondja az Úr, a te Megváltód,

Izrael Szentje:

Én az Úr, a te Istened tanítalak arra,

ami jámborrá tesz,

ami arra az útra vezet, amelyen járnod

kell.

Izajás 48: 17.

"Ujjongj, Sion leánya !

Zengj éneket Jeruzsálem Leánya !

Nézd, közeleg királyod:

igaz és Győzedelmes,

alázatos, szamáron jő.

szamár hátán, szamárnak csikaján.

Szétzúzza Efraimban a harci szekereket,

Jeruzsálemben a méneket.

Széttöri a harci ijjakat,

és békét hirdet a népeknek,

uralkodik tengertől tengerig,

a Folyótól egészen a föld határáig.

Zakariás 9: 9, 10.

Isten üzenete Nátánon kereszül David számára így szólt:

"Ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre." 1 Krón 17:11-14.

 

Ez időn kívüli fogalmazás, s csak Krisztusra vonatkozhat, - Salamon csak magára vehette és kötelezve érezte magát a templomépítésre. Isten üzenete azonban nem cédrusból épült templomra vonatkozott.

A következő jövendölésszerű idézet a Zsoltárok könyvéből való. A 89. zsoltár 21-29 versig:

 

Kiválasztottam szolgámat, Dávidot,

szent olajommal fölkentem,

hogy kezem mindíg segítse

és karom erőt öntsön bele.

Nehogy rászedje ellenfele,

s a gonosz hatalmaskodjék fölötte.

Nem, szétzúzom előtte ellenségeit.,

és akik gyűlölik, azokat megverem.

Hűségem és kegyelmem kíséri majd,

nevemben fölemeli fejét.

Kezét kinyújtom a tengerig,

jobbját kiterjesztem a folyamokig.

Így szólít majd engem:

Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája!

Én pedig elsőszülöttemmé teszem,

nagyobbá a föld minden uránál.

Örökre megőrzöm számára kegyelmem,

szövetségem vele nem szűnik meg.

 

Ez a jövendölés szerű vers Dávidból indul ki ugyan, de Jézusra vonatkozó jövendölést tartalmaz, s csak Őrá vonatkozhat.

A legtöbb próféta olvasásakor találhatunk olyan részt vagy részeket, mely a jövőben Krisztusra utal, mint pl. a következő rész Ezekiel könyvéből a 17. fejezet 22-24-ig terjedő versében:

"Ezt mondja az Úr, az Isten: Én is veszek a nagy cédrusfa tetejéből, a legmagasabb ágáról egy hajtást, és elültetem egy igen magas hegyen. Izrael magas hegyén ültetem el, s ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem és pompás cédrussá fejlődik. Mindenféle madár alatta lakik és mindenfajta szárnyas ágai árnyékában pihen meg. S a mező minden fája megtudja, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát, én szárítottam ki a zöldelő fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr mondom ezt, és véghez is viszem."

Krisztusra való utalást tartalmaz a következő idézet is:

"Majd ha véget ér az elnyomás,

elpusztul a pusztító, s akik most a földet tiporják, letűnnek:

akkor majd királyi széket állít fel az irgalom,

és rajta hűségesen, Dávid sátorában

olyan bíró űl majd, akinek gondja lesz az igazságra,

és sietve megadja azt, ami jogos."

Izajás 16:4,5.

Krisztus küldetésének egy szabatos rövid meghatározását találjuk Izajás próféta könyvének 49. fejzetének 5a,6. versében:

És most ezt mondja az Úr,

aki már anyám méhétől fogva

szolgájává tett,

hogy visszavezessem hozzá Jákobot,

és Izraelt köréje gyűjtsem:

"Kevés az, hogy szolgám légy,

s fölemeld Jákob törzseit,

és visszatérítsd Izrael maradékát.

Nézd a nemzetek világosságává tettelek,

hogy üdvösségem eljusson a föld

határáig."

Ebből egyértelműen világossá válik, hogy Krisztus nem azért volt küldve az Atya által, hogy Izraelt lelki vonalon (mégkevésbé materiális felszabadítóként) visszatérítse Isten útjaira, hanem Krisztusnak egyetemes megbizatása volt az egész emberiségre vonatkozóan. Ezen egyetemses küldetés magasztosul Krisztus életévé, kereszthalálává és dicsőséges feltámadásává.

"melyet minden nép színe előtt készítettél,

világosságul a pogányok megvilágítására,

és dicsőségül népednek, Izraelnek."

Luk. 2:31,32.

A Szt. Írás olvasásakor nem szabad lebecsülnünk a magyarázatokat sem, mert azok is sugalmazott írások. A magyarázó kezét a Szt.Lélek irányítja. Jó példa erre, s egyben kidomborítja Krisztus jelentőségét a Jeremiás 18: 18-23. terjedő szakaszról ("Juttasd ezért fiaikat éhinségre, és hányd őket kardélre ! Asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé, férjük haljon meg dögvészben, az ifjaikat meg járja át a kard a harcban !" stb.) szóló magyarázata: "Jeremiás gúnyos prédikációi már igen kényelmetlenek kortársai számára. Összeesküvést terveznek tehát a próféta ellen: el akarják őt teljesen hallgattatni. Az üldözött próféta Istenhez menekül, s keserves szavakkal sírja el panaszát. Átok számba menő keserű kifakadásait nem szabad az Újszövetség mértékével mérlegelni. " - Ezt mindíg ki lehet érezni az olvasottakból, hogy a mérték más. Krisztus jelentősége ebben is világosan megnyilvánul. - S ha a zsidóság Jeremiás intelmeit se tudta elviselni, - még kevésbé megszívlelni, - mennyivel inkább irritálta őket Krisztus tanítása az adott korban.

Erre a kemény magatartásra jó példa még Siráknak a rabszolgák kezelésére adott "jótanácsai":

" Széna, bot és teher - ez kell a szamárnak,

a rabszolgának kenyér, fenyítés és munka.

Adj a rabszolgának munkát s nyugalmad lesz,

ha szabaddá teszed a kezét, szabadulást keres.

Az iga és gyeplő meghajtja a nyakat,

a rossz rabszolgának kaloda s verés kell.

Szorítsd hát munkára, hogy ne tétlenkedjék,

mert a tétlenkedés sok gazságra tanít.

Állítsd munkába, hiszen arra való,

és ha nem fogad szót, verd lábát bilincsbe."

E sorok ízelítőt adnak a kor hamis életfelfogásáról, s egyben rávilágít Krisztus forradalminak számító tanításaira. A felebaráti szeretetről hirdetett törvény homlokegyenest ellentéte a fennt érzékeltetett hozzáállásnak. Noha Sirák nem került be a zsidó kánonba, a fennti idézet híven tükrözi a Krisztust két évszázaddal megelőző kor vezetőrétegnek a hozzáállását. Ilyen és ehhez hasonló korlátokat kellett Krisztusnak ledönteni.

A zsidók furcsa felfogására jellemzőek a következő példák is, melyeket a zsoltárok könyvéből veszünk:

"Hozzád kiáltok, adj szabadulást,

s megtartom parancsaidat."

"Ahogy megigérted, adj nekem életet."

"Tekints nyomorúságomra és ments meg,

hiszen nem feledkeztem meg törvényeidről."

"Nézd, Uram, én szeretem parancsaidat

ezért irgalmadban tartsd meg életemet."

Csupa alkudozás ! - Krisztus feltétlen, - szeretetből fakadó engedelmességet tanít. Miből ered ez a szeretet ? - Isten irányunkban gyakorolt kegyelméből és számtalan segítségéből, - hálából !

Krisztus korának másik jellemzője az volt, hogy egy világi felszabadítót vártak, aki isteni képességeit a zsidóság felszabadítására, és az ország felvirágoztatására fogja felhasználni.

Ezért nem ismerték el Krisztust, aki megváltóként jött és nem földi uralkodóként. S ezért életével kellett fizetnie.

'Ezért ezt mondja nektek Isten, az Úr:

"Nézzétek, egy követ helyezek el a Sionon,

egy értékes szegletkövet, egy erős alapkövet.

Aki hisz, nem inog meg,

és a jogot teszem mérőónná,

az igazságot mérővesszővé."

Izajás 28: 16,17.

Nincs szó a felszabadítóról, a felmentőről, - hanem az igazság, - Isten igazságának hirdetőjéről. Izrael népe nem figyel a szóra. Ők felmentőt vártak, s az igazságot, - Isten igazságát elengedték fülük mellett.

Az előző idézetekből láthattuk Krisztus megjelenésének előrejelzéseit, s érzékelhettük némileg a közfelfogást, amibe beleszületett. Most a küldetés megvalósításának történetét kell megvizsgálnunk, hogy megérezhessük, felmérhessük legalább némileg Krisztus jelentőségét és Krisztuson keresztül kapott isteni ajándékokat.

=======

Krisztus megkísértése a negyven napos böjtölés után, párhuzamos a keresztrefeszítés haláltusájával. Két nagy próbatétel, - két nagy válaszút.

Krisztus második kísértésénél az ördög a magaslat tetején megmutatva a világ országait, hatalmasságait, felajánlotta Krisztusnak, hogy mindezt neki adja. S megmagyarázza, hogy az mind az ő (ördög) domíniuma. - Mi tehát, akik Krisztuséi vagyunk, - mi nem e világból valók vagyunk (lelkünk). A testi világ viszont, amiben élnünk kell, a kísértés világa. Ezért van az, hogy igazi keresztény gondolkozású ember csak zarándoknak érzi magát e földön és vágyódik Isten világa után. E zarándok út a próbatételek ideje, ami alatt be kell bizonyítanunk Istenhez való hűségünket, - mint ahogy azt Krisztus tette a pusztában való elmélkedése, a Sztlélek által való eligazítás után.

Krisztus az anyagi világ szempotjából egy kudarc volt, sikertelen egyéniség, mert a materiális vezéralak helyett, lelki vonalon működött, így a világ szemében, - hasonló emberi karakterek Krisztussal azonosulnak. Az élet sikertelenjei, - a versenyben lemaradók, - a magaslatokra nem törekvők, - a mindennel megelégedők, - az Isten akarartában gyermakien megnyugvók, - tehát Krisztus nyomdokain haladók, ha párhuzamosan a lelkiekre koncentrálnak, Krisztus "sikertelenjeivé" válnak. Mert őket könnyen kihasználják az ügyeskedők, szolga sorba döntik a földi hatalmasok, kirabolják, földre sujtják a rontás katonái. Isten igazsága azonban diadalmaskodni fog !

Krisztus tanítványai, mint "kis-iskolások" vették körul Krisztust és csüngtek ajkának minden mozdulatán. Igyekeztek betanulni mindazt, amit Krisztustól hallottak. S mivel önálló gondolkodásra vallási téren nem voltak képesek, - arra törekedtek csupán, hogy a tanultakat hűen magukévá tegyék. Ha vallási téren kiművelt elmék lettek volna, esetleg válogattak volna, - tudatosan kihagytak volna valamit, sőt kiegészítették vona saját gondolataikkal, - hozzátettek volna. Az is valószínű, hogy az akkori szokás szerint a sokszori elismétlés módszerét alkalmazták.. Mindenesetre hálásan gondolhatunk mindannyiukra, hogy a Mester mondanivalóját oly hűen megtartották és talán össze is gyűjtötték számunkra (Quelle elmélet). Mégis ide kívánkozik az is, - márcsak a Sztlélek munkáját is bizonyítandó, - hogy nagy elismeréssel és szeretettel kell gondolnunk Szt. Pál apostolra, aki Isten kegyelméből s több mint valószínű szándékából, a Szt.Lélek munkája nyomán képes volt megérezni a tanítás igazi értelmét. Nem ismerte Krisztust közelebbről, nem volt részese a közvetlen kapcsolatnak, mint az apostolok. De ismerte a tanítást, csak talán elnyomta magában a hatást, míg "le nem hullott szeméről a lepel", s felszabadulva elmerült annak lenyűgöző mivoltában. - S hátrahagyta nagyszerű útmutatásait levelein keresztül nekünk.

Az emberek java túlságosan a testi Krisztusra építik hitüket (csodák, gyógyítás stb.), holott a lelki, örök Krisztus a mérvadó.

Krisztus megdöbbentő figyelmaztetése:

Máté 11/34-39. "Ne véljétek, hogy békét jöttem hozni a földre....."

Lukács 14/25-35. "Ha valaki követni akar, de nem gyülöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, - sőt még saját magát is, - nem lehet a tanítványom....."

Sok embert gondolkodóba ejt, s nem tudja megérteni, hiszen Krisztus tanítása a szeretetre épül. E gyülölet azonban nem érinti az alapvető törvényt, illetve annak második részét (szeresd felebarátodat úgy mint tenmagadat), csupán annak első részét , - Isten iránti szeretetünk elsőbbségét emeli ki, - s azt jelenti, hogy mindazt ami Istentől elválasztani igyekszik, - a gyűlölet szintjéig vissza kell utasítanunk. - Ennek megvilágítására álljon e kis példa:

Egy kis legény rajongott a futbalért. Egy nagy meccsre készülődött éppen, s mint mindíg, most is korán ott akart lenni, hogy élvezhesse a várakozás hangulatát, mely ilyenkor elönti a nézőteret. Édesanyja azonban ráparancsolt, hogy végezzen el egy feladatot amielőtt elmegy. A kislegény duzzogva végezte a feladatot, miközben anyja iránt gyűlöletet érintő ellenszenvet érzett. Dolga végeztével rohanni kezdett a pálya felé, - gyalog, mert az utiköltség megtakarításából programot akart vásárolni. Mire a pályára ért a meccs már megkezdődött. - Sőt már egy gólt is rúgtak. Rettenetes bosszús lett, s a gyűlöletet érintő önvádat érzett maga iránt, hogy miért tette gyalog meg az ide vezető utat. - Mind két esetben a gyűlölet a céltól való elválasztás irányában hatott. - Az alaptörvény második része talán kissé háttérbe szorult, de nem szűnt meg.

A példabeszédekben van néhány, amire nehéz magyarázatot találni, nehéz megérteni. Ilyenek pl., hogy "hagyj el mindent, mindenkit és kövess engem", - " ha valaki arcul üt, ajánld fel a másik oldalt" (az Ó-szövetségi : "Tartsa oda arcát annak, aki üti, telljen el gyalázattal" /Siralm.3:30/ tovább fejlesztése), - "ne törödj a holnappal , Isten mindenkiről gondoskodik". - Nincs szükség törekvésre, munkára ? - Természetesen kiragadva ezeket a korból és körülményekből amiben elhangzottak, kis méltatlankodást válthat ki bennünk. Pedig pl. az utóbbival Krisztus azt akarta érzékeltetni, hogy két úrnak nem hódolhatunk. S ha hagyjuk, hogy az anyagi világ hatása elhatalmasodjon rajtunk, Isten számára nem marad hely lelkünkben.

Példa: - Két család a megpróbáltatás idején. Az egyiknél az apa anyagiakra építette a család életét. Gyűjtötte az anyagi javakat, s kapzsisága nem ismert kielégülést. Isten számára nem maradt sem ideje, s később még lelki igénye sem, hiszen módszerei ellenkeztek Isten parancsaival. - A másik, aki a lelkieket, de mindenek felett Istent állította élete központjába, az anyagiakat csak annyiból tekintette szükségesnek, hogy embertársai és családja felé megfeleljen kötelességeinek. Szép kiegyensúlyozott, de egyszerű életet élt. Mindkét családot elérte a tragédia. Az egyik tönkrement, a másiknál az apa elvesztette az állását, s korára való tekintettel nem is volt kilátása másikra. Az apa azonnal lefaragta a családja minden nélkülözhető igényét, s arra öszpontosított, hogy a betevő falat és a legszükségesebb biztosítva legyen. Családja számára mindíg volt megnyugtató szava (vannak még ennél rosszabb helyzetben is. Itt  - egy kis történet jut eszembe 'Toljsztoj Mindennapra' c. könyvéből, melyben egy szegény ember zúgolódni kezdett, mert nem volt lábára cipő és nem tudott venni magának. Elment a mecsetbe és ott megpillantott egy férfit, akinek mindkét lába hiányzott. Ekkor hálát adott Istennek, hogy neki csak a cipője hiányzik.). Nem lázongott Isten ellen, - inkább hálát érzett, hogy Isten e próbatételre érdemesítette. - A másik családfő nem látott kiutat, - öngyilkos lett.

A célunk Isten szeretete és törvényeinek megtartása. Isten tőlünk tellhető megismerése annyira fontos, s oly nagy a tét, hogy az "úttól" való minden elhúzó erőt oly határozottan és drasztikusan el kell taszítani magunktól, amit csak ez a súlyos szó fejezhet ki: - gyűlölet. Mert az elhúzó erő a rontás szellemének a munkája, így gyűlöletünk az ő irányában hat. Ez a kegyelemből fakadó felvilágosultság (Szt. Lélek munkája nyomán) az ami az Isten szeretet e szintjének elérését lehetővé teszi. Ez nem mindenkinek adatik meg, s nem zár ki Isten országából, csak Krisztus kevés tanítványainak köréből. Krisztus nem mondja, hogy az nem üdvözülhet, csupán, hogy "nem lehet a tanítványom" ( ez Krisztus követésének legmagasabb foka, amit néhány pap v. szerzetes/apáca vállal, de akadtak bőven a történelem során a laikusok között is példák erre.).

Krisztus a kiválasztott tanítványainak szűk körére gondol, s azokra, akik távozása után képesek e követelménynek megfelelni, - tehát a papok javára. - Ezzel magyarázható az egyház papok nősülésétől való idegenkedése, sőt irtózása. (Ismét erős szó, mint a "gyülölet".)

Krisztus e szent gyülölettől indíttatva nevezi Pétert sátánnak (sátán képviselőjének), s veri ki a kúfárokat a templomból. Ő is gyülöl mindent ami a szent céljától eltéríteni akarja Őt, vagy Isten templomát.

"Nem lesz hatalma rajtam." - Krisztus "Istenfiúi" feladata beteljesül. (Az időből és materiából betakarítja termését és átadja az Atyának, - tehát az atyától kapott megbizatást teljesítette, - az Atyával s a Szt. Lélekkel egyetemben azonosul, - kilép az időből (anyagból). Mi is (lelkünk) feladattal vagyunk a világba küldve és Krisztusban "feloldva" térünk meg Isten országába. Krisztus számos utalása idézhető itt. "Csak Rajta keresztül juthatunk Isten országába." - Mi alkotjuk Krisztus testét és épp a világ /materiális/ feladata végeztével mint Krisztushoz szorosan tartozók /teste/ térünk meg Istenünkhöz, hogy átvegyük jutalmunkat. S érdemünk csak a rossz lélek leküzdésében van, - ez az az érték ami az Atya előtt kedves. Az Ő dicsőségének munkálói vagyunk életünk folyamán, s a jutalom a nagy számadásnál teljesül be.

Krisztus nem azért jött a világra, hogy Isten létét bizonyítsa nekünk.

"Akinek füle van hallásra, hallja meg."

Máté 4/12. "Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek s bocsánatot nyerjenek."

Krisztus képes lett volna a Szt.lélek közremüködésével legyőzni minden "kommunikációs" akadályt, ami természetesen minden egyéni erőfeszítést mellőzve egy sereg "hívőt" (idézőjelben), helyesebben "meggyőzöttet" eredményezett volna. De Ő nem azért jött, hanem csak "kovász" ként, - magvetőként, hogy egy folyamatot elindítson. - Ez az Isten országáról szóló hasonlatra is rávilágít. Isten országa olyan mint a kovász a kenyérben. Nem parancsuralom, - a szabad akarat még ott sem szűnik meg, az a lélek tulajdonsága. Isten megismerése egy folyamat, nem egy állapot. Ez jelzi, hogy Isten országában is folytatódik az "élet", csak ott már nincs kísértés, így a pálya töretlenül felfelé ívelő. Krisztus a cél, a beteljesedett igéret, tehát a Szt.háromság egy Isten része (ezért időtlen) is örök (ezért volt a teremtés részese). Ő jött le hozzánk, hogy elindítsa a folyamatot, s a keresztségben az egyén elindul e folyamat részese ként (Isten országa "közel" van /at hand/). Tehát Krisztus részévé válik, - Krisztusban a halált legyőzi, - s így töretlenül folytathatja Isten megismerésének útját, ami Krisztusban tetőzik. (Más vallásokban is felfedezhető hasonló motívum, pl. buthizmusban a Nirvána fogalma /feloldódás Istenben/.)

Márk 4/10. "Ti be vagytok avatva" - jelenti, hogy az apostoloknak Krisztus messzemenően, s számukra érthetően megmagyarázta Isten szándékait, rájuk vonatkozó titkait.

Máté 9/13. " Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."

Máté 4/31. "Példabeszéd nélkül nem tanított. - Tanítványainak mindent megmagyarázott."

A menyországnak hasonlata ismét az elképzelhetetlen (ember számára) fejlődés demonstrálása. Isten a világosság "örvénye", a sötétségben pislákoló kicsiny szikrákat vonza és a halál után ellenállhatatlanul magához ragadja őket (fejlődés, - a végtelen jó /bölcsesség, szeretet/ felé sodródik a lélek.).

Márk 11/20-25. A hit hatalom. Az ember ha nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. (A csodák titka, s az ima ereje) A túlzott önbizalomra azonban vigyázni kell, hogy az Istenben való hit nehogy istenkisértéssé váljon. (Főként nyilvános kérésnél mindíg jelen legyen Isten akaratában való megnyugvás, - különben istenkísértéssé változik az egész szándék.) Kérkedni, mutatványosságot (no és hasznot) csinálni belőle bűn.

Lukács 4/6. Krisztus tisztán látta, hogy nem földi megváltás a feladata (a zsidókat megszabadítani az igától), noha tudta, hogy annak a feladatnak is meg tudott volna felelni. Ez és ehhez hasonló problémák tisztázására volt hivatva a pusztában töltött 40 nap /az ördög kisértése és Krisztus válasza/.

Lukács 4/18. Krisztus Izaiás szavaival közli küldetése értelmét, de itt se földi dolgokra gondol. "Az Úr esztendeje elérkezett". - "Közel Isten országa". Földi születésünk, - földi utunk kezdete keresztelésünk, - tehát Krisztus az örökkévalóság felé (Isten országa felé) indít útra bennünket, s a Sztlélek segítségével elindulunk Isten megismerésének útján.

Lukács 5/17. "Az Úr ereje gyógyításra ösztönözte". Ez arra mutat, - hogy Krisztus nem csak szánalomból gyógyított, hanem küldetésből.

Lukács 6/35,36. "A magasságosnak lesztek fiai, - hiszen Ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, mint Atyátok is irgalmas". Földi ésszel kissé nehéz magyarázatot találni erre, mint ahogy arra is, hogy "jobb félszemmel jutni a menyországba......" - Az értelme e tanításnak az, hogy legyünk magunkhoz szigorúak és elnézők felebarátainkkal szemben. - Az ítélet Istené!

János 8/33, 37,38-59. Krisztus minnél jobban leírja beszédében az igazságot, annál érthetetlenebb a tömeg számára. - Ez mutatja, hogy milyen nehéz volt megértetni magát nem csak a tömeggel, de az írástudókkal is. - Még nem jött el a tömeg órája a megértésre? - A történelmet ismerve, - sosem jött el, s a jövö még kevésbbé kecsegtet. - Ez bizonyítja, hogy sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. Isten kegyelmének szelekciója előlünk el van takarva. Olyasmi lehet, mint a mag melyből egyik kőre, másik termőtalajra hull. A tömeg embere hozzáállásából kifolyólag képtelen a kegyelem befogadására. (Jószándék, szerénység, segítőkészség, szeretet hiánya miatt.) Krisztus hosszú bizonygatása után is, még a benne hívő zsidók is így reagáltak: "Ábrahám utódai vagyunk - felelték - s nem szolgálunk soha senkinek. Krisztus így felelt: Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek amit atyátoktól tanultatok. ..... Ha Isten volna az Atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. ..... Miért nem értitek a beszédemet ? "

János 4/31-42. "Mester egyél". - "Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok. - Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem aki engem küldött, s hogy elvégezzem az Ő művét". - Krisztust ebben is másolni kell, hogy minden ember életét Isten szolgálatába kell állítani. Kicsiny morzsa amit mi tenni tudunk, de értékké emeli az a körülmény, hogy ugyanúgy Isten művét, szándékait szolgálja, ahogy Krisztus elénk állított életműve. Nem kell prófétának lenni, csak élni Istent kereső és áhító életünket azon a területen amit Isten adott nekünk.

János 9/1-6. A világban előforduló tragédiákra adja Krisztus válaszát. "Sem ő nem vétkezett, - sem pedig a szülei, hanem Isten művének kell megnyilvánulni rajta." Tehát mi azért vagyunk itt a földön, hogy Isten műve megnyilvánuljon rajtunk. Ezzel Krisztus meghatározta életünk "értelmét".

"Nekem Addig kell végbevinnem annak műveit, aki engem küldött, amíg nappal van, eljön az éjszaka, amikor senki sem működhetik. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok ennek a világnak." Krisztus is egy drámának, Isten győzelmi drámájának (melyben legyőzte a halált), tervének felelt meg kereszthalálában (a halálnak be kellett következni, hogy győzelmet arathasson felette /a rontás szelleme felett/. Mi tehát bármilyen tragikus formában Isten művének vagyunk része. Krisztus cselekszi (végbeviszi) Isten műveit (része van benne, így változtathat rajta, - pl. a vak meggyógyítása), míg világosság van, míg Krisztus cselekszi Isten szándékait, - az Ige a világban (anyag - idő) van. Ez alatt kell mindennek lezajalani, mert ezután a sötétség, teljes anyagi megsemmisülés következik, Istennek nincsenek további "szándékai", - megvonja az Igét. Idő, anyag megsemmisül. A világmindenség tehát addig létezik, míg Istennek szándéka van vele. Az isteni szándék megnyilvánulása az ige, - Krisztus (az értelemmel bíró anyag felé). Isten szándéka megnyilvánul a holt anyagon is (beleértve a szerveződött, - szerves anyagot is). Mindezen megnyilvánul a rossz hatása is, de az, mint Isten teremtésének része megsemmisül (a hatás) az anyaggal együtt, amint Isten megvonja az Igét. Az Ige örök = Krisztus (értelemmel rendelkezők felé) = Krisztusban az értelemmel felruházott lélek örök, - Krisztus nélkül a lélek terméketlen talajra hullt, nem hoz értelmet magával és visszaszáll az eredeti örök forrás állományába. Nincs "identitása" (egyénisége).

Krisztus türelmes, ha Isten elvárását kell teljesíteni, de rendre utasít, ha Istent meg kell védeni. (Kúfárok kiűzése a templomból.) Pilátus előtt válaszol egy ideig a kérdésekre, mert nem akar sérteni, de nem akarja meggyőzni Pilátust az igazáról, mert az ellentétes Isten szándékaival szemben. - Tanulság : nem alkudozhatunk, - kötelességünk rendreutasítani, ha Isten törvényeit megszegi valaki, - ítélkezni azonban nincs jogunk.

János 15/1,4-8. "Maradjatok énbennem." - Milyen fontos a pontos tolmácsolás. Ha a továbbító pontatlan lett volna, - vagy nem tudta volna miről beszél, - könnyen továbbíthatta volna ezt - "Maradjatok velem", - "mellettem". Az "énbennem" - nem emberi eredetű kifejezés, s csak azok számára van értelme, kik Krisztus tanításával, Isten kegyelmével, s a Szt.lélek világosságával át vannak itatva.

János 6/16. Itt-ott kiütközik, hogy Krisztus Istenfiúi oldalról fogalmaz. Az időtlenségből néz vissza. "Rövid időn belül nem láttok engem, de újabb rövid időn belül viszontláttok engem". A végtelenséghöz képest ezek csak időközök, - jelentősége annak van ami e "rövid" időben történik. "De majd viszontlátlak titeket ..... - Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit sem". - Az ige beteljesül.

János 10/-16. "Más juhaim is vannak, melyek nem ebből az akolból valók, azokat is vezetnem kell, hallgatni is fognak szavamra, - egy nyáj és egy pásztor lesz." Itt talán nem feltétlenül e világ népeit érti Krisztus, - de lehet, hogy más értelemmel bíró lényeket a világmindenségben.

Máté 16:28. "Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, míg nem látják az Ember fiát, amint eljön országában." - Itt is mint a lator esetében: időn felül (kívül) nyilatkozik. ("Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.")

János 14. Krisztus búcsúbeszéde. (Gyönyörü összefoglaló.) "Én az Atyámban vagyok, ti pedig bennem és én tibennetek." Ez nem a test kapcsolata, - hanem a léleké. Földi életünkben ez a kapcsolat korlátozott, - tökéletlen a test miatt. Értelmünk a szeretet, önzetlenség, jóra való törekvés, - mind lelki tulajdonság (noha a test által nyilvánul meg), s akkor képes kiteljesedni, - amikor a test békjóitól megszabadul. Pl. nem lesz szükségünk szemre, hogy lássunk, - lelkünk egészével érzékelünk, - értelmünk kitárul, s az Atya örök forrásából táplálkozik. Tudni fogunk, - anélkül, hogy tanulnánk. Ami számunkra jelenleg fogalom, az lesz a lélek tulajdonsága, mint a test tulajdonságai a földi életünkben. - Ez egy más dimenzió. Jelen állapotunkban nehéz megérteni. Aki azonban eszerint gondolkozik, valamit megért belőle, - illetve megérez belőle. - Érdekes elképzelni azt a helyzetet, ha Krisztus tanítását a főpapok meghallgatták és elfogadták volna. - Elengedhetetlenül a tanítás eltorzult volna, mert elméjük, gondolatviláguk át volt itatva fix dogmákkal. Hogy Krisztus, aki szintén ilyen légkörben nevelkedett, hogy függetleníteni tudta magát mindettől, - az már maga egy isteni csoda. Az is érdekes, hogy a próféták nyomán a főpapi szórágás nem tudta őket még közelébe se vezetni a krisztusi tanításnak. Ezért kereste Krisztus az egyszerű embereket, s a fertőzés mentes értelmet tanítványaiban.

Krisztus kereszthalála.

Krisztus halálának és feltámadásának értelmet ad, ha belegondolunk, hogy a nagy "engedetlenségünk" előtt, az ember lénye, tehát teste is az örökkévalóság kiváltságát bírta. Isten parancsának megszegésével az emberi lény korruptálta magát és magára vonta a halált, a megsemmisülés végzetes jegyével. Isten Fiának kellett eljönni és testet ölteni (az eredeti bűntől mentes, de korruptált, tehát minden nélkülözésre és fájdalomra érzékeny testet), hogy megjárja és felnyissa előttünk az egyetlen lehetőséget és utat a hallhatatlanság irányában. Ezért mondja Krisztus:

"Én vagyok az út, az igazság és az élet, ..... Senki sem juthat el az Atyához, csak általam."

János 14/6.

Az egyház Krisztus teste. Az egyház és az azt alkotó keresztény közösség Krisztus halála után, Krisztus emberi (testi) fő funkcióját, - a tanítást igyekszik betölteni, tehát Krisztus testének helyébe lép. Krisztus tanításának ránk vonatkozó isteni, lelki, szellemi részét igyekszünk amennyire emberileg lehetséges, változtatás nélkül továbbadni, szét terjeszteni.

Korint. 10/4. "(Atyáink) ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, - s a szikla Krisztus volt."

Ilyen átvonatkoztatás, valamint az ősatyák, próféták elfogadása is arra utal, hogy Krisztus megváltó műve egyetemes, s időn felül áll. Tehát vonatkozott minden jóhiszemű, erkölcsös emberre a multban épp úgy mint a jövőben (ha Krisztusi tanítás nem is jutott el hozzá). Krisztus fizikai jelenlétével Isten-hitünk rendeződött, - mintegy fokozatosan szilárduló keretbe foglalódott. Ma hitünk a Sz.tlélek gyámolítása folytán kikrisályosodott forma. Tisztább, világosabb mint az őskeresztények korában. Egyházunk a sok kritika tüzében mindjobban megtisztul. (A kutatást a kritika ösztönzi, igy a rossz szándék is Isten útját szolgálja.)

Korint. 13/12 "Ma még csak tükörben, homályosan látunk, - akkor majd színről- színre. Most még csak töredékes a tudásom, - akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek." (Elsősorban Isten.)

Pál/Rómaiak 16/17. " Tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással, széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket." Ez hasonló Krisztus azon utasításához, melyet az  apostoloknak  adott olyan helységgel kapcsolatban, amely nem fogadja apostolait, illetve rajtuk keresztül az Ő tanítását jó szívvel. "Verjétek le még a port is szandálotokról." -  Tehát  a rosszat képviselő embertől joguk van távoltartani magukat. (Még általánosítva is, - tehát ha túlnyomó többségük hitre, s a jóra "süket".) - Krisztus sem meggyőzni akart, csak tágra nyitotta előttünk Isten országának kapuit. "Akinek füle van hallja meg." A választás a "hallgatón" múlik. Ez a felhívás nem csak a jelen levő tömegnek szólt, hanem a jövőbe is kiáltott. Tehát a ma emberének is szólt. Azoknak szólt minden időben, akik szívük és értelmük felnyitásával Krisztus tanítását illetően, képesek befogadni Isten üzenetét.

Krisztus tanítása nem egy minden részletében előre lefektetett tan. Krisztus csak megadta a kezdő lökést, - beletette a "kovászt" az "örök kenyérbe". Hiszen nem azért jött, hogy nekünk elmondja Isten titkait (az emberi nyelv különben sem lenne alkalmas arra, s az emberi elme a befogadására), csak hogy tudtunkra adja a "jó hírt". S míg a tanítványokból lett apostolok igyekeztek átadni és megőrizni azt amit Krisztustól hallottak, - addig Szt. Pál az elméletet rendszerezte áttekinthető formába öntötte, kizárólag a Szt.Lélek sugalmazására. Ez a felelőségteljes tevékenység vonul át az egyház életén széthúzva, de lépésről lépésre közelebb hozva, érthetőbbé téve Isten szándékait. Krisztus tanításának nem csak multja és jelene, de méginkább jövője van.

Zsidóknak 9/26. "így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent." -

Ez abból a félreértésből ered, - hogy Krisztus második eljövetelét kortársai még abban a generációban képzelték, - vagy közel ahhoz. A megváltás műve azonban egyetemes, s időn felül áll. Krisztus első megjelenése azonban az első adódó, - alkalmas időben történt. A másodikra Ő maga mondta, hogy nem ránk tartozik. Ami ránk tartozik az az, hogy mindíg készen legyünk.

Péter 2/3/8. Isten időn felüli mivolta gyönyörű egyszerüséggel van kifejezve: "Egy nap az Úr előtt annyi mint ezer év, - ezer év pedig annyi mint egy nap."

Ez mutatja, hogy Krisztus mély titkokat (korukat messze meghaladó) bízott az apostolokra, de a kor előtt érthetetlen tételekből talán néhány elfelejtődött. Nekünk újra fel kell fedezni azokat a magunk számára. (Ez egyben bizonyíték arra is, hogy mért nem jöhetett Krisztus előbb.)

Péter 3/10, az előbbi bizonyítása. Krisztus nagy "titkokat" bízott az apostolokra.

Péter 14/18. Mutatja, hogy ezek az ismeretek mennyire megemészthetetlenek voltak a tömeg, de még az írástudók java számára is. (Mintha Péter kissé aggódna Pál levelei miatt, tartva azokat túl elvontnak, nehezen emészthetőknek./Abban a korbam./)

Sajnos a Szt.írásban nagyon sok a nehezen érthető szó . - Szó, - amiknek értelmét tulajdonképpen nem tudjuk. Pl.

1 János. "Az Istentől való". (Helyes meghatározás!) - "Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten szülötte". - Isten fia, szülötte stb. - ezek erősen emberi meghatározások, s természetesen csak megközelítések. Emberi kapcsolatokhoz mérve, - holott az "Atya" - "Fia" közötti kapcsolat magán kell hordja a végtelen tökéletesség jegyeit. - Míg gyerekek vagyunk, gyermeki az elképzelésünk az Isten titkairól. Érettebb hozzáállás (annak elismerése, hogy tulajdonképpen megközelítő elképzelésünk sem lehet a valóságról) sem hoz azonban Istenhez közelebb, - mert az értelem a hit rovására hat. Tehát aki úgy érzi, hogy rendezettebben látja az élet (nem Isten) problémáit, nem élvez előnyt a gyermeteg hívővel szemben. - Viszont az apostolok szótárának ez ismétlődései sejteti velünk, hogy szavaik talán épp krisztusi eredetűek. (Épp azért, mert értelmét sokszor nem tudják adni.)

1 János 3. "Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete. De a világ elmúlik a kívánságával együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre."

Ez nem jelentheti az élet (földi) megtagadását, elvetését, - teherként való felfogását. Minden Istentől van, így a földi élet is, s minden Isten szándékainak viselője, - végrehajtója akarva, akaratlanul. Semmit ami Istentől van, nincs jogunk megvetni. El kell fogadnunk úgy, ahogy kapjuk és meg kell felelnünk Isten szándékainak általa. Krisztus csupán azt kéri tőlünk, hogy ne váljunk a földi élet rabjává, - ne állítsuk javait életünk központjává, mert akkor biztosan zátonyra futunk. Meg kell viszont becsülnünk az életet, mint Isten ajándékát, - azt a lehetőséget amivel bizonyíthatjuk, hogy méltók vagyunk Isten szeretetére, - bizalmára.

"Azt hiszitek azért jöttem, hogy békét hozzak a földre ? Nem azt, hanem - mondom nektek - széthúzást. Ezentúl ha öten lesznek egy házban megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembeszáll az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával." (Lukács 12:51-53)

Nehéz megérteni, hogy mit akar itt Krisztus tudtunkra adni. Hiszen Ő mindíg a békességet, engedelmességet hirdette. Hogy megértsük Őt, nekünk az évszázadok távlatán visszanézve, kissé fel kell idéznünk az akkori körülményeket, melyben a figyelmeztetés elhangzott. - A zsidó ember minden napját és főként ünnepeit, sok sok törvény, szabály és előírás által a legrészletesebben előírták. Számára nem jelentett kérdést, hogy életét hogy vezesse, vagy, - hogy adott esetben hogy viselkedjen. Eleget tett ezen előírásoknak, s magának tudhatta azt a kielégítő érzést, hogy megtette mindazt amit Isten elvárt tőle. Krisztus e téves elképzeléstől akarta felszabadítani tanítványait, s rajtuk keresztül minket, - követőit. Le kívánta rombolni nem a törvényt, csupán a tilalomfákat, s azt várta híveitől, hogy ők maguk állítsanak szabályokat életüknek, - saját megérzésük, Isten iránti szeretetük szerint. Krisztus tehát fel kívánta szabadítani az emberi lelket az előírások békjói alól, s magára az emberre bízni, hogy utat válasszon, határokat szabjon önmagának. De nagyon jól tudta Krisztus, hogy ezzel felszabadítja a nézeteltérések áradatát. Példájában nem megy a családi kereteken túl, - de jelezte általa a társas életbe átvonatkoztató egyenetlenségeket is. Krisztus azonban egy élő egyházat kívánt Isten zsámolyára tenni, melynek vajúdásai élő szeretetet eredményeznek. - Nem pedig egy szabályoktól megbénított, tetszhalott egyházat, mely nem mer és képes a tilalomfákon túl gondolkozni. Krisztus tudta, hogy az ember ennél többre, sokkal többre képes. Krisztus békéje, amit nekünk adott különben is belső, lelki béke, mely épp annak a törekvésnek az eredménye mely Isten megismerésére irányul, s Iránta érzett szeretetet erősíti. A külső béke az emberek között sosem jön létre, még ha csak a nézetkülönbségekre gondolunk is, mert az fejlődésünk motorja, - legalább is lelki területen. Itt van szükségünk a Szt.lélek állandó segítségére. S mig Krisztus bátran lerombolta korlátainkat, mintegy előkészítve a Szt.lélek és ember kapcsolatának sohanem tapasztal eredményességét, hogy végre a helyes úton célba vezesse e megtiszteltetésre érdemes követőit..-

- Sokszor mondják az emberek, hogy milyen boldogok lehettek azok akik személyesen láthatták Krisztust, s hallhatták tanítását. - "Könnyü volt azoknak hinni". Bár Krisztus maga mondta (Tamásnak), hogy boldogok azok akik nem látták Öt és mégis hisznek. Nem vitás, hogy mindannyian boldogok lennénk, ha megérinthetnénk ruhájának szegélyét. Érezzük azonban magunkat nagyon szerencséseknek, hogy Krisztus ilyen szépen emlékezik meg rólunk, - a láthatatlan hívőkről. Magunk felett azonban nincs jogunk sajnálkozni, mert Krisztus minket sem hagyott cserben. Az újszövetségi Szt.írásban ránk maradt Krisztus életműve, s a szent könyv elénk tárja azt, mint egy gyönyörű festményt, szeretettől átitatott örökséget. S midezen kívül, ha bele gondolunk, hogy a Krisztust kísérő tömegnek Krisztus lenyűgöző megjelenése mellett mozaik kockákkal kellett megelégedniük, s hitükhöz forrást, alapot keresni, - addig nekünk rendelkezésre áll a gyönyörü tanítás egésze. - Látjuk az összefüggéseket Krisztus munkájának egészét, küldetésének célját és értelmét. Rajta keresztül bepillanthatunk isteni titkokba, bátorítást nyerhetünk életünk küzdelmeihez, - választ a nagy kérdésre "Miért", - mi célból vagyunk itt a földön, mi a küldetésünk, - mi az értelme életünknek. Krisztus életének, munkásságának ismerete azonban kötelez is. Egyik legfontosabb feladatunk az isteni üzenetet továbbadni, megismertetni Krisztust és küldetését mindenkivel aki még nem ismeri, - vagy nem eléggé ahhoz, hogy higyjen.

Miért kellett Krisztusnak eljönnie? (S miért abban az idöben?)

Ha Krisztus nem, vagy nem abban az idöben jött volna közénk mint amikor jött, ma is olyan lenne az emberek élete, mint amilyet még manapság is élnek a zsidók. Vallásos életük befelé élés. Nem kívánják vallásos hitüket terjeszteni. Mintha Istent szeretnék kisajátítani önmaguk számára. Nem igyekeznek segíteni másokon, csak saját magukon. Nincs missziójuk, segítő szolgálatuk ami válogatás és megkülönböztetés nélkül hajlandó segíteni. - Ezzel szemben mit látunk a keresztény oldalon ? Mi nem vagyunk féltékenyek Istenünkre. Mi szeretnénk ha mindenki megismerné Őt és szándékait. Igyekszünk szétszórni a "jó hírt" a világban és segítő szándékunk sem szelektál. Segítünk azon aki segítségre szorul. Mert Krisztusunk megérttette velünk, hogy ez Isten kívánsága.

Isten mindíg hozzánk méri várakozását. Először annak felismerése elég volt, hogy van felettünk egy erős, - védelmünkre képes Valaki, - akit nevezhettünk érzéseink szerint, - a gondolat volt a fontos. Aztán jött Ábrahám egy Isten hite, ami nagy lépés volt (Persze ez nem tőle származott, - eredete a mult homályába vész.), de hamar kinőtte kisajátított állapotát. El kellett jönni Krisztusnak, aki megvilágította előttünk Isten igazi akaratát. Aki nem tudta ezt felfogni, megérteni, vagy legalább megérezni, - az lemaradt. Így jártak a zsidók. De hozzájuk hasonló tévelygők számosan vannak a világban. Bizonnyal Isten elérkezettnek látta az időt, az Ő szent terveinek megfelelően, hogy újabb feladatot állítson elénk. Mert Krisztus tanítását kezdjük nem csak érezni, hanem érteni is, s így joggal el lehet várni tőlünk, hogy éljünk mostmár Krisztus által megmutatott modell szerint. (Milyen lehet egy társadalom, amely Krisztus tanítását nem megvalósítani, de élni akarja?)

Krisztus tanítása folytán megismerhettük Isten titkainak ránk vonatkozó tételeit. Krisztus távozása után a Szt.lélek veszi át a tanító, felvilágosító szerepet. Hogyan tudja az ember ezt a végtelen forrást maga számára hozzáférhetővé tenni ? Ki kell tárni szívünket és elménket a Szt.lélek tanító szándéka számára.

Aki nem hiszi, hogy Isten képes az "Igéjét" emberi testbe plántálni, aki nem hiszi, hogy Isten képes az emberi testet eszközül használni akaratának, szándékainak kivitelezéséhöz, az nem hiszi Istent. Istent félig hinni nem lehet. Ha elfogadjuk Isten mindenhatóságát, akkor hinni tudjuk meggyőződéssel Krisztus történetét, tanítását. S ha idáig eljutottunk, kérésünkre a Sztlélek mind mélyebbre visz bennünket a megértésben.

  • Krisztus testének eltűnése a sírboltból.

  • Krisztus testének áthasonulása.

  • Sok ember képzeletét foglalkoztatja ez a probléma. Vannak akik holttestének erőszakos eltávolítását sőt ellopását feltételezik, valakik, - érdekelt felek /mint pl. az apostolok, vagy a zsidók/ által.Mi más lehet a magyarázat?A feltámadás maga volt az az út amit Krisztusnak végig kellett járnia, hogy megnyissa az utat számunkra is. - Az utat, - az áthasonosulás útját, melynek folyamán a test az enyészet felé, míg a felmagasztosult test a tisztítótűz felé veszi útját /ha szüksége van rá/. Krisztussal kapcsolatban nekünk keresztényeknek egy alapvető, biztos kiindulópontunk van, s ez lehet alapja a további elmélkedésnek; hogy Krisztus testét nem érinthette az enyészet. A tudomány mai állását is igénybevéve az egyik válasz talán az lehet, hogy egy molekuláris szintű befelé égés következtében a test anyaga robbanásszerűen gázokká szublimálódott (ez hagyhatott nyomot a leplen, (aminek - talán másolata - maradt ránk /Turini lepel/), s helyét elfoglalta a megdicsőült anyagtalan test, mely képes volt mentesíteni magát az anyagi kötöttségektől (megjelent a bezárkózott tanítványok előtt, - felemelkedett és így tűnt el a tanítványok szeme elöl mennybemenetele alkalmával stb.) De materializálódni is képes volt ( Tamás kézzelfogható megbizonyodása, / evett a tanítványokkal stb.)Tanítványai, követői, - főként a hölgy tagjai - bizonyára szeretettel megőrizték a hátrahagyott leplet és a holt testet borító más tartozékokat. Ez lehetett alapja a bizonyára hátra hagyott más emlékanyag gyűjteménynek, - s ezeket, (mint a Qwellét, ami Krisztussal kapcsolatos események leírásának gyűjteményét foglalta magába), - gondosan megőrizték. - Később ezek az ereklyék több felé tagolódhattak, sőt eltűnhettek.Krisztus Személye a megdicsőült alakban csak a megváltottak számára jelöli az isteni Személyt, mert Akit mi emberi módon Isten Fia ként tisztelünk tulajdonképpen végtelen és időn felül /kívül/ áll. Ennek megértése azonban csak Isten országában válik számunkra felfoghatóvá.

  • KRISZTUS ERKÖLCSI TANÍTÁSA.

    Amit Krisztus helyesnek és szépnek talált a korabeli zsidó tanításból, azt örömmel magáévá tette, s így sokan úgy vélik, hogy az erkölcsre vonatkozó tanítása a legjobb korabeli Zsidó közszellem, morál alapján jött létre. Kétségtelen hogy Krisztusra hatott a zsidó erkölcsi felfogás, de Krisztus bátran válogatott, s egy percig sem vonakodott az azzal ellenkezőt tanítani, ha valami nem símult bele az Ő erkölcsi felfogásába. Krisztus felfogása ezen és minden téren annyira harmonikus egész volt, hogy abba csak fedhetetlen igazságok illettek bele változtatás, helyesbítés nélkül. Ennek köszönhető, hogy egy szó, vagy hang amely nem tőle ered, hamis ként kiütközik egy idézetből, ha azt nem pontosan, vagy hiányosan, vagy akármilyen hozzáadással próbálná valaki Krisztustól eredőnek feltüntetni.

    Egyik lényeges új irány volt Krisztusnak az Atyára vonatkozó tanítása. Szemben az Ó-szövetségi haragvó, büntető Istennel való fenyegetőzéssel, Krisztus tiszta vizet önt a pohárba. Az ó-szövetségi próféta figyelmeztetéseiben azonban az Istennel való fenyegető tendencia kissé túl erős hangot kapott, melynek a félelemkeltés volt a célja, hogy hallgatóságát jobb belátásra bírja általa. A nép tévelygő magatartása, - Istentől való hűtlensége lehet, hogy ezt a magatartást indokolttá tette. Krisztus ettől határolta el magát. Az Ő istenképe a jóságos és gondviselő Atya. Istenben nincs harag, megtorlás (nincs szüksége rá), s ítélete is úgy értendő, hogy - az Atya a Szt.lélekben létrehozta a törvényt, s aki attól eltér, - az választja el magát az isteni jóságtól, kegyelemtől. A csónakban űlő nem a partokat löki el magától, hanem saját magát löki el a parttól. Istenhez való ragaszkodásunkat életünk megpróbáltatásain keresztül kell bizonyítanunk. Ezért küldettünk a földre, az anyagba, az időbe. A földi élet a rontás szellemének világa, s mi Istenéi vagyunk, - hacsak szabad akaratunk lehetőségeit rosszra nem használjuk és általa elhatároljuk magunkat a Szeretet Forrásától.

    Krisztus, az egyén erkölcsére kiható elvárásai:

    a) A mai élet sokkal bonyolultabb mint Krisztus idejében volt. Krisztus "alapelve" a keresztény magatartásra mégis minden nehézség nélkül alkalmazható a jelen korban is.

    b) Krisztus igyekezett követőit bíztatni arra, hogy kövessék Őt Istenben való feltétlen bizalmában. Istenben, aki feltétlenül igazságos és .

    c) Krisztus kihangsúlyozza az egyén kapcsolatát Istennel. - Az egyén felelősségét tetteiért és Isten minden egyénre kiterjedő gondviselését. (Nyoma már az Ó-szöv. Szt.-írásban is megtalálható):

    "Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szőlőt és fiak foga vásik el tőle ? Amint igaz hogy élek - mondja az Úr, az Isten, - nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg ! " Ezekiel 18:1,2.

    d) Krisztus kihangsúlyozza tanításában nem csak a rossz cselekedet, de a szándék fontosságát, s annak elmarasztaló hatását.

    e) A fő törvény az ősi népek irodalmában mindíg negatív formában jelentkezett. - "Ne tedd mással azt amit te sem szeretnél, hogy veled cselekedjenek mások." Ezt Krisztus pozitívvá formálta mondván: - " Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Ezen fogalmazásnak az a jelentősége, hogy nincs határa pozitív irányban. Tehát onnan indul ki, ahol a régi fogalmazás (felelősség) tetőz.

    f) Krisztus a vallásos formaságok fontosságát erősen leszámítolja, főként, mikor öncélúvá válnak.

    g) Krisztus példája teljesen közel hozza hozzánk tanítását és leegyszerűsíti, példájának követésére bíztat általa, bár a mérce magas. Tudatában kell lennünk annak a ténynek is, hogy az evangéliumokban Krisztus tevékenységéről és megnyilatkozásairól szóló beszámolók nagyon kivonatosak és nem teljes feljegyzések. Krisztus működése sokkal sokrétűbb és időben bővebb volt a le, vagy megjegyzetteknél. Lehet, hogy a Q (Q = Qelle - egy Krisztus működésével kapcsolatos, feltételezett gyűjtemény. Sajnos elveszett.) gyűjteményben gazdagabb tárháza volt a krisztusi megnyilatkozásoknak lejegyezve. (Amiből az evangelisták egyike - másika többé - kevésbé meríthetett is.)

    h) Igen nagyjelentőségű és lényeges különbözőség Krisztus tanítása és a régi tanítás között, hogy míg a régi törvény megengedte a zsidóknak, hogy sérelem, bántalom esetén a szemet - szemért, fogat - fogért elv alapján elégtételt vegyenek, - addig Krisztus azt tanította, hogy még ellenségeinket is szeretnünk kell, - ha megütnek tartsd oda arcod másik felét is, - ha elveszik köntösöd, add oda ruhádat is stb. (persze bűnös cselekedeteiket, megnyilvánulásaikat továbbra is el kell utasítanunk, s hibáik ellen küzdenünk kell, épp felebarátunk iránti szeretetből.) - Viszont az embernek magának nem hétszer, de hetvenszer hétszer meg kell bocsájtanunk.

    i) Krisztus ahelyett, hogy törvényeket, szabályokat alkotott volna, inkább alapelveket hirdetett. Olyan alapelveket, melyek nem voltak számosak, de szélesek, átfogók, melyeket nehéz kikerülni, nehéz bennük kibúvókat találni. A törvény alkotónak meg kell határozni, hogy egy személy hogy viselkedjen. Bizonyos esetekben körül tűzdelve biztosítékokkal, bekerítve határmesgyékkel azokat. Krisztus az ellenkező módszert alkalmazta. Elveinek mércéit oly magasra állította, hogy nem kell félni attól, hogy azt valaki túlszárnyalja. Tehát az elvárás valahol a cél felé vezető úton képzelte az egyént, adottságától függő erőfeszítést várva tőle.

    Maga a példabeszédeken keresztül bemutatott morális elv is ezt a célt szolgálta, - egyrészt rábízva a hallgatóra az erkölcsi tanulság leszűrését és életébe való beillesztését. Pl. Krisztus tanítási módszere az volt, hogy a helyes hozzáállást meghatározta, - de mindjárt kiegészítette egy történettel, - mondván, hogy egy ember azt így valósította meg, - mint pl. az irgalmas szamaritánus esetében.

    j) Krisztus sosem tagadta meg a Mózesi törvényeket és a szent könyveket, hiszen mindíg hirdette, hogy azok beteljesítésére jött. Azonban a beteljesítése az írásnak, egy új szakasz kezdetét jelezte. S hogy az írások és a törvény eredeti fényességükben ragyogjanak, meg kellett szabadítani azokat a rárakódó tradíciótól, - formaságoktól, melyek elvonták a lényegről a figyelmet és hangsúlyt. Az írástudók hajlamosak voltak szem elöl téveszteni az okot, amiért a törvény létrejött, vagy megfogalmazódott. Az idők haladtával az erkölcsi törvény ellentmondásba került a tradícióból eredő előírásokkal. Egyformán bűnös cselekedet volt gyilkolni, vagy bizonyos ételeket fogyasztani, vagy megszegni a szabbatot. Krisztus hirdette, hogy a külsőségek másodrendűek az erkölcsi magatartáshoz képest. Tehát a segítőkészség fontosabb, mint a szabbat törvény megtartása. (Ezért Ő szombaton is gyógyított.) - Krisztus tehát a mózesi törvényeket nem vetette el, - talán más fogalmazásba helyezte, - "modernizálta", a megváltozott életkörülményeknek és a várható változásoknak megfelelően. - Sőt volt amit megszigorított, - mit pl. a házasság törvényét ( a mózesi törvény pl. megengedte az "elbocsájtást" stb.). - A lényeges különbség abban mutatkozik, hogy Krisztus a mózesi törvények mőgé mutat és tévesnek (vagy legalább is idejét multnak) minősíti a felfogást, amely a formaságokban éli ki magát, s annak eleget téve az egyén úgy hiszi, hogy Isten szándékainak megfelel. Holott a formaság csak eszköz, - mankó a kézzelfoghatóhoz görcsösen ragaszkodó ember számára. Krisztus példabeszédeinek a mesefonása lenyűgöző, de csak a "mankó" a megérthetőség számára. - Krisztus nem kényeztet, - sokszor frappánsan rövid: - "akinek füle van hallja meg". Akiknek nincs, - azok számára csak szép, tanulságos történet marad a példabeszéd. Az adófizetés kérdésénél is Krisztus rövid, mert a kérdés tulajdonképpen provokáló, - de a válasz igaz. - A császárnak meg kell adni ami az övé, hisz a szervezett társadalmi élet sok apró szükséglete elengedhetetlenné teszi azt. Hogy amellett a császár és környezete abból fényűző életet él, - még az is elfogadható, hisz általa emberi szükséget (gyengeséget) elégít ki. Hiszen ki respektálna egy szürke emberkét, ki rajongana egy igénytelen, jelentéktelen jelenségért. - S a tömegnek kell a rajongás, s kell valaki akit dicsőíthet. Ez esetben is az érem MÁSIK oldala a fontos : "adjátok meg az Istennek ami az Istené". - Isten nem anyagi adót igényel, - az áldozati állatok kora Krisztussal lezárult. A formaság is csak az ember mankója (díszes ruhák, ceremóniák). Isten jócselekedeteket, szeretetet, bizalmat, gyermeki engedelmességet, türelmet, mindenhatóságának elismerését, akaratában való feltétlen megnyugvást, a megpróbáltatások zokszó nélküli vállalását stb. várja tőlünk. Nem farízeuskodást. S ha előveszünk egy mai zizegő pénzt, mit mond az Krisztus szellemében nekünk a mai embernek. - Mennyi jót lehetne tenni azzal, ha a világ minden feleslege rendelkezésünkre állna. Élelem az éhezőknek, ruha a ruhátlannak, fedél a híd alatt alvóknak, gyógyszer a szenvedőknek, vigasz az elkeseredetteknek stb. S aki hatalmas többlettel rendelkezik, - felmerül a kérdés, - hogyan tett szert arra ? Mások verejtéke, vagy élete árán ? S mire használja azt? Saját igényeinek minden szükségletet felülmúló kielégítésére ? - Cseppeket juttat a nélkülözőknek sebeiket mélyítendő ? - A "zizegő" pénz a bűnözés melegágya. Érte lopnak, rabolnak, gyilkolnak lélekben sérült emberek. S hány milliónak jelent problémát a hiánya ? - S mégsem folyamodnak a bűnhöz, hanem türelmesen húzzák az igát, - puszta megélhetésükért, - míg néhányan milliókat harácsolnak a sok "együgyü" verejtékéből. - Szerencsés együgyü testvéreim, - hányan tudjátok, hogy Isten kegyelmének birtokosai vagytok és várományosai az Ő országának, - ahová nem ér el az "ügyeskedők" cselszövése. - Mert cselszövések és a cselszövők szerencsétlen karámja messze távol esik attól.

    Formaság, tradíció - szemben- az erkölcsi magatartással.

    Krisztus igyekezett ösztönözni az embert egy belső erkölcsi törvény kialakítására, melynek az alapja Isten (Atya) iránti szeretet és hála. Ennek kell felváltani a rideg kívülről jövő parancsokat, előírásokat, melyek annakidején is valósággal behálózták a zsidó ember életét. Nem vették észre, hogy e háló nem csak hamis önelégültséget eredményez, de korlátozó hatása is van. - Igen, - Krisztus e hálót kívánta lefejteni az emberről, s behelyettesíteni az Ő belülről ható erkölcsi önszabályozó rendszerével. Krisztus az erkölcsi érzékünket kívánta felébreszteni, - szemben a korabeli tilalomfa rendszerrel.

    Krisztus a zsidók Isten iránti félelemre épülő engedelmességét felváltotta a szeretetből és hálából fakadó engedelmességre.

    A másik motívum, ami áthatotta Krisztus erkölcsi tanítását, az Atya iránti feltétlen bizalom hirdetése.

    ========

    Isten iránti feltétlen bizalom tana:

    A mai modern civilizációnak le kell egyszerűsíteni önmagát, hogy a keresztény normák ismét megközelíthetők legyenek. Krisztus tanítása, hogy ne aggódjunk a holnapért, mert Isten megoldja problémáinkat, - átsegít a nehézségeken, - a mai világban is érvényes. Krisztus nem lustaságra akart nevelni bennünket e tanítás által, , - nem azt akarja, hogy ölbetett kézzel várjuk a "sűlt galambot", - csupán arra ösztönöz, a legnagyobb problémáink idején se szűnjünk meg bízni Isten segítségében. Isten mindíg közbelép az Általa helyesnek ítélt időben és alkalommal. Meg kell látnunk, hogy Krisztus nem az előrelátást, felkészülést hejteleníti, hanem az azzal járó aggódást, bizonytalanságot, s a kilátástalanságot, sőt kétségbeesést, mely sok embert a halálba kergetett már, s a legszörnyűbb bűn elkövetésébe, az öngyilkosságba hajszolt. Igen tegyünk meg minden tőlünk tellhetőt a bajok elhárítására, kiküszöbölésére, - a többit bizzuk Istenre. Krisztus e tanításával önbizalmat kíván kölcsönözni az embernek és bátorságot akar adni a mindennapi problémák és megpróbáltatások leküzdéséhez.

    Krisztus tanításában sokszor találnak ellenségei, de hívői is nehezen érthető és értelmezhető mondásokat. Ilyenek egyike az, amelyben Krisztus látszólag a teljes kiszolgáltatottságot ajánlja hallgatóinak, - mondván : - ha arcul ütnek fordítsd a másik arcod is oda. - Természetesen már tudjuk Krisztusról, hogy a mércét mindíg majdnem elérhetetlen magasságba állítja. Ebben az esetben csupán a megtorlás törvényétől (szemet - szemért, fogat - fogért) határolja el magát. Mert e tanítása csak arra az esetre vonatkozik ha téged személy szerint ér támadás. Ha viszont felebarátodat bántalmazzák, - még életed kockáztatásával is kötelességed megvédeni őt. Megtorlás azonban ez esetben sem a védelmező hatásköre. - Ha személy szerint téged ér támadás, az a rontás szellemének próbálkozása. - Az ördög hatása csak emberen és ember által tud megnyilvánulni (hatása természetesen mindenre kiterjed, csupán lelki vonatkozások nélkül, ami a rossz szellem tulajdonképpeni célja.) - Ha valaki arcul üt (minden ok nélkül, vagy vélt okkal), rajta keresztül az ördög téged provokál megtorlásra. Ennek az ördögi szándéknak kell ellenállni. - S ha mód van rá a megtorlás helyett jóval kell viszonozni a támadást, amit a másik arc odafordítása jelképez. (Az ellenség szeretete.) - Ez persze a mérce legmagasabb foka, de effelé kell törekednünk. Krisztus erre számtalan példát szolgáltat rövid működése során.

    Itt azonban nem egyszerű "pofozkodásról" van szó, hanem a testi indulatoknak legyőzéséről ( majdnem szó szerint csak akkor lehet venni, pl. ha valaki a fizikai ereje következtében hajlamos a megtorlásra, s azt kell legyőznie ). Ez azonban a szó szoros értelmében nem fizikai küzdelem. - Ha valaki pl. természeténél (vagy fizikai adottságánál) fogva gyáva bármiféle megtorlásra egyébként is, - az nem jelent annak személynek különösebb lelki győzelmet, hogy kitérjen, hanem megkönnyebbülést, vagy egy reményt, a megmenekülésre. De ha ezt a személyt, vagy bárki mást, lelki megbántás vagy megalázás éri, - azért haragot nem szabad gerjesztenie. Ez esetleg bátorítja az ellenfelét és bíztathatja további "arculütésre", illetve ha természeténél (esetleg fizikai adottságánál) fogva hajlamos lenne erre, - a védekezőnek küzdenie kell ellene.

    Nézzünk egy másik "kényes" pontot. A kalmárok templomból való kiűzésénél Krisztust közvetlenül nem személy szerint érte sérelem, hanem az Atya iránt elvárt tisztelet szenvedett brutális támadás. - Felmerül bennünk a kérdés: - Nem igyekeznél te is megvédeni apádat, vagy anyádat, ha valaki tiszteletlenül viselkedne velük szemben ?  - S  Krisztus esetében mennyivel nagyobb ok volt erre ?!

    S most irányítsuk figyelmünket néhány bekezdés erejéig jelen mindennapi életünk problémáira, - a keresztény hozzáállás tükrében nézve. -

    Felebarátunk szeretete milyen kötelezettségeket ró ránk a közvetlen szeretet megnyilvánulásokon kívül ? - Ez a szeretet nem mindíg egyszerű és magától értetődő. - Az orvos is fájdalmat okoz, mikor operál. Nekünk is van egy e szeretetből eredő "rejtett" kötelességünk, mely esetleg félreérthető vagy félremagyarázható, noha a felebarátunk érdekét szolgáljuk általa. Ez a nevelés, tanítás, büntetés, elkülönítés stb. kötelezettsége, mely kétirányú: - az egyén és a társadalom szolgálata. Tehát amikor pl. felebarátunkat megbüntetjük, a tanító, - segítő szándéknak kell hangsúlyt kapni, - kifejezést adni. Különben is a rontás szelleme ellen küzdeni kötelességünk, hogy hatásait kigyomláljuk a társadalmi életünkből. S ha teszünk e téren valamit, - a rosszat el kell választanunk az egyéntől, aki hatása alatt cselekszik. Ezen igyekezet időt és áldozatot követel a társadalom részéről. Módszerei nem okozhatnak testi fájdalmat, szenvedést az egyén számára, de feltétlenül hatásos megtartóztatásokat , - olyanokat, melyek nevelő szándéka mihamarabb eredményt hoz, tehát alkalmassá teszi az alanyt a társadalomba való mihamarabbi visszatérésre. Hogy minden egyén hasznos és nem káros tagja tudjon lenni a társadalomnak, - határozott tiszta és könnyenérthető szabályokra , törvényekre van szükség.

    E témához szorosan látszik kapcsolódni a szociális ellátottság kérdése. A bűnözés nagy hányadának ugyanis a gyökere a szociális ellátottság hiányából, a helytelen jövedelem elosztásból és a helytelen életszabályzó politikai felfogásból táplálkozik. Nem kívánunk itt a pártoskodások és izmusok útvesztőjébe keveredni, csupán rámutatni arra, hogy azon életszabályok, melyek biztosítják az élet biztonságos és igazságos mederben való folyását, - ki kell terjednie az élet minden területére, s a társadalom minden rétegére. - Az egyén megélhetésére és biztosítására (öreg korát illetően is), a család erősítésére és nem felbontására, az erkölcsi nívó fejlesztésére, - s nem rombolására stb. Persze a kapzsiság és anyagiasság, ellenkező irányban hatnak, s az emberség hiánya következtében az elképesztő méreteket ölt, melynek következménye a társadalmi vagyon eltorzult megoszlása, - a bűnözés növekedése, s a morál katasztrófális zuhanása. Ez a folyamat nagyon rövid idöt igényel, annál több időt és áldozatot, annak helyrehozása. Kimondhatatlanul hosszú időt és mérhetetlenül nagy áldozatot. Csábító tehát szemethúnyni felette.

    A család.

    Az ember földi élete és körülményei szükségessé, sőt elengedhetetlenné teszik a társulást, - a társadalomba való formálódást. E társadalmak természetes alap csoportosulása már ősidők óta: - a CSALÁD. E család hűségesen és eredményesen szolgálta az emberi közösségeket évezredeken keresztül. Szervezetén belül legjobban tudott érvényesülni a szeretet és bázisa lett az alapismeretek, együttélési szabályok elsajátításának. Krisztus is nagyrabecsülte a család ősi intézményét, s bíztató szavaival ösztönözte azt, noha tudta, hogy Isten országában elvesztik jelentőségüket ezek a kapcsolatok. Tanítványaitól meg is kívánta, hogy családi kapcsolataikat helyezzék háttérbe, - Isten szolgálata mögé. Működésének megkezdése után Ő maga sem tartott kapcsolatot családjával. Ő már Isten országának körülményeit akarta megvalósítani legalább szűk környezetében. Számára már külön figyelmet igényelt, hogy a földi körülmények figyelembevételével éljen és cselekedjen. Isten üzenetének továbbítása nagyon nehéz feladatot rótt az emberi testre. Lekötötte minden szellemi és testi energiáját, s nem maradt hely a földi dolgok számára. Ez a speciális állapot azonban egyben példaként állhat előttünk, s általa felfoghatjuk, hogy Krisztus mit értett azalatt, hogy Isten országa közel van hozzánk. Akiben elég nagy az elhatározás és akarat, - beléphet Isten országába már itt a földön, - noha mostoha földi viszonyoktól terhelten (annál nagyobb az érdeme). A nagy követelmény számára az, hogy a földi élet minden pozitív vonatkozásáról (az életfenntartást kivéve) le kell mondania, s Isten szolgálatában fel kell oldódnia.

    Az egyén.

    Az egyén erényei azok, amiket fejleszteni, finomítani kell a kötelességeken túl, mert a kötelesség teljesítés még nem érdem. Krisztus tanításában mindíg az erények végtelen skálájára hívja fel figyelmünket . - Miért ? - Nem elegendő ha betartjuk Isten és a társadalom törvényeit. A törvények az egyén kötelességeinek meghatározásai. Azoknak aránylag könnyű megfelelni, ez kielégültséget, önmegelégedést kölcsönöz az egyén számára. Ezt tették a farízeusok is Krisztus idejében. Mindenben eleget tettek a törvényeknek, előírásoknak és ezzel különbnek tartották magukat a többi halandónál. - Veszélyes terület ! - Az önelégültség bénává tesz a jócselekedetek irányában. - Ezt ostorozta Krisztus. Manapság is sokan beszélnek pozitív, aktív kereszténységről. - Ilyen nincs ! - A keresztény szóban, - Krisztus tanításában bennfoglaltatik minden pozitívum.

    A nők szerepe az egyházban.

    Kényes kérdés, s Krisztus hozzáállására csak következtetni lehet. Nem vagyunk azonban teljesen támpont nélkül. Először is Krisztus korát és körülményeit kell figyelembe vennünk A zsidó társadalomban a nők helyzete eléggé korlátozva volt. Krisztus mégse tett különbséget, mert tanított nőt, férfit egyaránt. Jellemzőnek lehet talán venni a jó barátjának Lázárnak két testvérkéit: Mártát és Máriát. Míg Mártát megbecsülte gondoskodó szeretetéért, - addig Máriát kimagasló tisztelettel és ragaszkodással, őszinte érdeklődéséért tanítása irányában. Sokan meghatározó jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy tanítványai között nem volt nő. Pedig ez a körülmény félrevezet, mert az csak az adott körülményeket tükrözi, s gyakorlati meggondolásokat fedhet (pl. tanítványait szét küldte, hogy tanító feladatot hajtsanak végre, minimális ellátottság mellettt). Krisztus nem hagyja, hogy a helyzet korlátok közé szorítsa őt, mert még a hagyományokat sem veszi figyelembe, mikor pl. a szamaritánus asszonynak fölfedi Istenfiúságát. Még Szt. Pálnak is voltak köztiszteletnek örvendő női segítői térítő munkájában. Tehár a nők kezdettől fogva (pl. női kísérőI a tanító munkája során. S közülük néhányan értkes részleteket megőriztek tanításából) kivették részüket Krisztus útjának egyengetéséből. Mint ahogy a tőrténelem során számtalanszor az egyház motorjai voltak (Szt. Helén). Az elmúlt századokban pedig a női szerzetesrendek jeleskedtek a szegények gyámolításában, gyógyításában; - neveltek, tanítottak ; és

    részt vettek az egyházak térítő munkájában az elmaradott országokban stb. Sajnos azonban létszámuk mindjobban csökken, s ma már alig találkozunk velük. Kihalnak, utánpótlás pedig lassan kiapad.

    Jelenleg az Anglikán egyház jeleskedik a nők elismerésében, mint előtte a papi nősülés terén is tette. Nem kritika akar ez lenni a katolikus egyház iányában, mert itt számtalan szempontot figyelemmel kell kísérni, hogy utat nyithassunk a fejlődés felé (pl. még jelenleg is főldünket borító országok több mint felében a nők képzése el van hanyagolva, vagy egyenesen meg van tiltva /mint a muzulmán országok egy részében/).

    A katholikus egyház mindíg óvatosan haladó volt és az idő mindíg az egyházat igazolta. Most is, e területen is, bíznunk kell Isten segítségében, s útbaigazításában.

    Erények.

    A világi felfogás szerinti a hét fő erény: hit, remény, igazságosság , körültekintő (figyelmesség), mértékletesség, álhatatosság, bátorság. Mi keresztények köszönve Krisztusnak jelentősen meghosszabbítjuk a listát. Egy ideális keresztény embetől elvárt, hogy a következő listának megfeleljen: - szelídség, - segítőkészség, - egyszerűség, - kedvesség, - emberiesség, - barátságosság, - szerénység, - önzetlenség, - mérsékeltség, - mértékletesség, - példamutató, - elnéző, - megbocsájtó, - áldozatkész, - türelmes, - kíméletes, - adakozó, - bőkezű (tehetségéhöz mérten), - jóindulatú, - jóakaratú, - udvarias, - tisztelettudó, - tapintatos, - gondoskodó (féltő), - vigasztaló, önfeláldozó stb.

    Krisztus sosem említi az erények között a bátorságot. Nem azért, mitha egyéb erényei között nem szerepelne rejtve. A hétköznapi használatban azonban a bátorság fogalma erősen összetett. Mindenekelőtt meg kell különböztetni a vakmerőségtől (amikor minden ok és szükség nélkü kockáztatjuk életünket, vagy testi épségünket), - amely bűn. De bátor az a katona, aki a felsőbb parancsra (még nézeteivel ellentétben is) harcba indul. De bátor az a beteg is, aki gyógyíthatatlan betegségét zokszó nélkül tudomásul veszi és néz az elkövetkező szenvedés és végül a halál elé. - Krisztus is nagyra értékeli azt, ha életünket vesztjük, vagy üldöztetést szenvedünk hitünkért, vagy felebarátunkért. - S ehhez is bátorságra, - nagy bátorságra van szükség, még ha nem is az oroszlán karmaival, véres fogaival állunk szemben, mint az őskeresztények, az arénában. De Krisztus itt is példát mutat és bátorít: "Ne féljetek !". - "Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani. Nektek minden szál hajatokat számontartják. - Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt." (Máté 10:28,30,32) (Lk. 12:7,8)

    Az új ember típusa.

    Az új ember típusa a keresztény (morál) erkölccsel átitatott ember, - helyesebben a keresztény erkölcs forrásává vált ember alakja. Ezen erkölcs tükrében nézve a világot, minden szembetűnőbbé válik, ami attól eltér. Ez az embertípus Isten országának földi várományosa. Nem a törvényt vakon követők, de a belső forrásból táplálkozó, - belső hangra figyelő ember Krisztus ideális embertípusa. - A belső szabályok forrása az Isten iránti őszinte szeretet. Ez az az alap, - indíték, - mely létre hozza bennünk az új embertípust, aki nélkülözni tudja a külső törvényt, mert eleve kizár minden azzal ellenkezőt (amennyiben a törvény maradéktalanul a jó irányában hat). Ám ez az ember egy társadalomban éli mindennapi életét. Részt vesz a mindennapok örömeiben és bánataiban, eseményeiben, munkájában és szabadidőtöltésében. Látszólag úgy él mint minden más ember, mert a belső iránytűt senki sem látja, csupán megnyilvánulásaival a társadalom iránytűjévé válik, jó példájával hat. S bizonnyal talál követőkre is, s bizonnyal a rossz fékjévé válik.

    Krisztus nem foglalkozott kimondottan a társas élet problémáival, azzal kapcsolatban nem adott közvetlen útbaigazítást. Sosem ment a családi kereten túl, - sőt azzal is keveset foglalkozott. Pedig a mai "modern"-nek becézett kor sarkalatos problémái ezek. Háborúk, munkás és munkaadók viszonya, állam és állampolgár viszonya, nemzetek egymás közötti viszonya stb. Krisztus nem foglalkozott a társas élet problémáival, mert Ő az egyénre öszpontosított. Az egyénre, aki a társadalom építőköve. Krisztus az alapvető embertípust rajzolta elénk, amelyből felépül a társadalom, akik alkotói a népeknek és ezek hatnak a csoportosulások viselkedésére és a köztük fennálló viszonyra, s ezen belül a tásadalmi élet minden vonatkozására. (Ipar, kereskedelem, közoktatás, művészetek, szórakozás és szórakoztatás stb.) Komplikált életünk építőköve az égyén, - az az egyén, akire Krisztus öszpontosította tanítását. Krisztus csupán az élesztőt tette a kenyérbe, s hogy milyen kenyeret hoz ki abból az ember az a szabadakaratának milyenségétől függ. Krisztus tudta, hogy működésének napjai meg vannak számlálva, igy csak az alapvetőre és időtállóra öszpontosított.

       VISSZA - ELEJE

                                          V.FEJEZET.

    Szt. Lélek.

    a felvilágosító, a megerősítő isteni Személy, s

    AZ ISTENI HÁRMAS TÖRVÉNYT ALKOTÓ,  GONDVISELŐ - SZABÁLYZÓ "FUNKCIÓJA", S AZ ISTENI ÜZENETEK TOLMÁCSOLÓJA.

     

    A Szt. Lélek felé való felnyílás útja.

    A Szt. Lélek sugalmazásaira jó bizonyíték,  általam egy könyvben véletlenül felfedezett sírfelirat, mely az én (és bizonyára sokak) felfogásommal teljesen megegyezik.

    "Az Ő utolsó szavai ezek voltak": -

    'Kedves Barátom, én oda megyek,

    ahol nem kell mosni, sem söpörni, sem varrni,

    de minden úgy van ahogy én kívánom,

    mert ahol nem esznek, nem kell edényt mosogatni.

    Én ott leszek ahol himnusz hallatszik állandóan.

    Noha nincs hangom, mégis énekelni fogok.

    Ne gyászoljatok engem, ne gyászoljatok soha:

    Én nem fogok dolgozni soha soha többé,

    Tétlen leszek örökre, - mindörökre.'

    Egy egyszerű kis cseléd, - ő tudta, vagy egy hozzá közel álló személy, hogy hova megyünk. Tudta, - jobban tudta, mint sok nagyhírű tudós. Hiszen maga Krisztus jelzi hálaadó imájában (Máté 11/25), hogy Isten épp az egyszerű ember számára fedi fel titkait, s nem tartja fenn a nagy koponyák számára. Ime így szól az idézet:

    Abban az időben Jézus ezeket mondta:

    " Dicsőítlek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosok és a bölcsek elöl elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja." (Krisztus halála után a Szt.léleken keresztül)

    S mindjárt bíztatásul idézzük e gyönyörű ima második részét is:

    "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, - én megkönnyítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű." (Máté 11/27-30) - E szeretetteljes meghívást már azért sem érdemes visszautasítani, vagy figyelem nélkül elmenni mellette, mert az, hogy élünk vele az a saját érdekünk, - s Krisztusunk öröme.

    A Szt.Lélek megnyilatkozására a legszebb példa maga Szt Pál apostol, ki nem volt Krisztus tanítványa, mégis tanítását jobban megértette és vissza is tudta adni, mint közvetlen tanítványai. E csodálatos megnyilvánulás később Krisztus egész egyházán és annak történetén is végigvonul, s ma sem halványul.

    A Törvény és a Hit viszonya:

    "Mielőtt a hit elérkezett, a törvény (nem a természetiről van szó!)  fogott össze és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. Igy a törvény, - nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazoljunk. A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól. Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben. Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban. Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az igéret szerint örkösök." Szt. Pál Galatáknak 3:23 - 29

    "Ti tehát testvéreim, az igéret fiai vagytok, mint Izsák. De ahogy akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az írás ? 'Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával'. Mi tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi."

    Szt. Pál Galatáknak 4: 28 - 31

    "Mi a hit által a Lélek közreműködésével várjuk a megigazulásból fakadó reményt." Szt. Pál Galatáknak 5: 5

    Tehát Krisztusban, de nem a Lélek közreműködése nélkül. A Szt. Lélek a mi erősségünk és menedékünk. Krisztus Istenfiúságát bizonyítja, hogy tudta, hogy sok idő eltellik, míg a Szentlélek ki tudja fejteni hatását és az ember képessé válik arra, hogy Isten "kézzelfogható" bizonyságára rá tud találni (DNS). - S ime két ezer év tellt el mire az élő bizonyítékot "fellelte" az ember.  No,  de mi az idő Isten számára ? "Szeretteim , főként egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi , mint egy nap." 

    2Péter 2/8.

    Mert ezer év előtted annyi,

    mint a tegnapi nap, mely elmúlt.

    Vagy annyi mint egy éjjeli őrtállás.

                             Mózes imájából Zsolt 90:1

    S még egy idézet arra vonatkozóan, hogy Krisztus elküldi a felvilágosító Sztlelket, Aki velünk volt az utolsó 2000 év alatt és végül érettségünk megfelelő szintjén megmutatta nekünk az Istenre utaló törvény egy fontos tételét, hogy hitünk erősödjön általa. Ime az ide vonatkozó idézet:

    " Jobb nektek , ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.... Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem mikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra."

    János 16:7-13.

     

    A következő szemelvényt kölcsönözzük a II. Vatikáni Zsinat idevonatkozó sugalmazott buzdításából:

    A Szentlélek, aki Isten népének megszentelésén a szolgálat és a szentségek által munkálkodik, apostolkodásukhoz a hívőket is ellátja különleges adományokkal 'tetszése szerint osztván kinek-kinek', hogy valamennyien a kapott ajándékok szerint 'egymás szolgálatára legyenek', mint 'Isten sokféle kegyelmének letéteményesei'....E karizmák - a legkisebbeket is beleértve - elfogadásából ered minden és kötelessége, hogy a kapott ajándékokat az emberek javára és az Egyház épülésére hsználja föl az Egyházban és a világban: a Szentlélek szabadságában, aki 'ott fú, ahol akar'."

    S ime a szívet melengető buzdítás: "Mivel pedig korunkban új kérdések merülnek föl, és a vallást, erkölcsi rendet, sőt magát az emberi társadalmat is alapjaiban fölforgatni akaró súlyos tévedések pusztítanak, ez a Szent Zsinat szívből buzdítja a világi hívőket, hogy valamennyien az Egyház szelleme szerint - képességeiknek és képzettségüknek megfelelően - hatékonyan vegyék ki részüket a keresztény elvek kibontásában, megvédésében, és korunk problémáira való helyes alkalmazásában."

    A SZENTLÉLEKRŐL NÉHÁNY IDÉZET II.JÁNOS PÁL PÁPA "DOMINUM ET VIVIFICANTEM" C. ENCIKLIKÁJÁBÓL.

    Krisztus után a Szentlélek az új "kommunikáror".

    "A megváltás, amelyet a Fiú befejezett az ember evilági történetét tekintve -- befejezett a kereszthalál és feltámadás általi 'elmenetelével' --, teljes üdvözítő erejével egyúttal átadatott a 'Szentléleknek', 'aki az enyémből merített'. 39 Szent János szövege azt mutatja, hogy Krisztus távozása az isteni terv szerint elengedhetetlenül szükséges feltétele a Szentlélek küldésének és eljövetelének, de azt is mutatja, hogy akkor kezdődött meg Isten új, üdvözítő kommunikációja a Szentlélekben. (Ez a kommunikáció, amiről a fennti idézetek szólnak, s mely a jelen időkben mind aktívabbá válik /az író megjegyzése/)

    A Szentlélek tevékenysége szünetelt Krisztus működése alatt ?

    "Úgy tűnik tehát, hogy Jézus búcsúbeszédét is ilyen távoli, de alapvető 'kezdettel' kell értelmeznünk, ahogy azt a Teremtés könyvéből megismertük. 'Ha én nem megyek el, akkor a Vigasztaló nem jön el hozzátok, de ha elmegyek, elküldöm Őt nektek.' Amennyiben Krisztus az ő elmenetelét a Vigasztaló eljövetele feltételének tekinti, Isten új, a Szentlélekben üdvöt hozó önközlésének kezdetét összekapcsolja a megváltás misztériumával."

    Két nagyszerű meghatározás:

    " A húsvéti események -- Krisztus szenvedése, halála és feltámadása -- egyúttal a Szentlélek új eljövetelének ideje: Ő most a Vigasztaló és az igazság Lelke. Ez az új kezdés ideje melyben a háromságos egy Isten önmagát közli az emberekkel a Szentlélekben, Krisztusnak, a Megváltónak a műve által."

    A Szentlélek elleni káromlás /bűn/ (megbocsájthatatlan) =Ha az ember elvéti (elmulasztja, vagy megtagadja) a meggyőzést a bűnről (akár halála után is). Ez a "meg nem bánás", (konokság) megbocsájthatatlan!

    "A Szentlélek elleni bűnről. - Az elmondottak alapján érthetővé válik Jézus néhány súlyos és nyugtalanító kijelentése, arról, hogy vannak bűnök amelyekre 'nincs bocsánat'. A szinoptikusok használják ezt a kifejezést arra a különleges bűnre, amelyet a 'Szentlélek elleni káromlásnak" nevezünk. Ime három evangelista elbeszélése:

    Máté: ' Minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot. Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.'

    Márk: 'Minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad

    Lukács: ' Aki az emberfia ellen beszél az bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot.'

    Miért nem nyerhet bocsánatot a Szentlélek káromlása ? Hogyan kell értelmeznünk ezt a káromlást ? Aquinói Szent Tamás szerint itt olyan bűnökről van szó 'amely természetüknél fogva megbocsájthatatlanok, mert kizárják azt, amiért a bocsánat elnyerhető.'

    Ilyen értelemben a 'káromkodás' nem azt jelenti, hogy a Szentlelket szóval sértenénk, hanem az üdvösség visszautasításáról van szó, amelyet Isten a Szentlélek révén ajánl fel az embernek, a keresztáldozat érdeméből. Ha az ember elveti azt a 'meggyőzést a bűnről', amely a szentlélekből árad és természeténél fogva üdvösséges, elveti egyúttal a Vigasztaló 'eljövetelét' is, azt az 'eljövetelt', mely a húsvéti misztériumhoz tartozik és kapcsolódik Krisztus megváltó vérének erejéhez: ahhoz a vérhez, amely 'megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől." - (Tehát a bűntől.)

    A Szentlélek az Egyházon túlnövő tevékenysége.

    "A II. Vatikáni Zsinat, mely figyelmét főként az Egyházra öszpontosította, emlékeztet a Szentléleknek az egyház látható testén túlnövő tevékenységére is. A zsinat szerint mindez 'nemcsak Krisztus - hívőkre érvényes, hanem minden jóakaratú emberre is, kiknek szívében láthatatlanul munkálkodik a kegyelem. Mivel ugyanis Krisztus mindenkiért meghalt, s minden ember végső hivatása azonos, tudniillik isteni hivatás, vallanunk kell, hogy a Szentlélek mindenkinek fölkínálja a lehetőséget, hogy csak Isten előtt ismert módon csatlakozhassanak e húsvéti misztériumhoz."

    A Lélek gyengeségünkben segítségünkre siet.

    "A húsvéti misztérium csúcspontján Isten Fia, aki a világ bűneiért emberré lett, és akit keresztre feszítettek, feltámadása után megjelent tanítványai körében, rájuk lehelt és így szólt: 'Vegyétek a szentlelket.' Ez a 'lehelés' sohasem szűnik meg. És ime,' a Lélek gyengeségünkben segítségünkre siet."

    A szt. Lélek válogatós! - Csak olyan elmébe vet, amely fel van készülve, meg van munkálva (meditálás) a szent dolgok befogadására.

     

    VISSZA - ELEJE

                                           VI.FEJEZET.

     

    BIBLIA.

    Ó és Újszövetségi Szentírás.

    Mit jelent a Szentírás szó ? -Mindenekelőtt nézzük, mit jelent a szent szó ? Valmi különösen értékeset, nemes lelki értelemben. Egy arany órának van anyagi értéke. - egy gyémánt gyűrűnek még nagyobb. Egy szinfóniának, vagy költeménynek nem az ad értéket amit a papír képvisel, amire írták, - hanem az elvont szellemi érték, mert nemesen gyönyörködtet, szépérzékünkre, - lelkünkre a jó irányban hat. - Tehát lehet mondani, hogy szent megnyilvánulás. A Biblia szent, mert a legszentebb, legtömörebb lelki érték és tisztán a lelki fejlődés irányában hat. Ki írta a bibliát ? - Ezerötszáz éven keresztül íródott, - de a leírt gondolatok régebbi eredetre vallanak.. Oly messzire nyúlnak vissza amikor a gondolatok szájhagyomány formájában voltak csak "rögzítve". Kezdetben a primitív bibliai népeket a megmagyarázhatatlan természeti jelenségek, katasztrófák, ámulattal és félelemmel töltötték el. Titokzatos hátteret képzeltek a jelenségek mögé és egy irányító személyt, aki az embert formálni kívánta a jelenségek által. - Büntette, vagy jutalmazta. Ebből alakultak ki a hála és az engesztelés megnyilvánulásai. Minden lényeges kultúrának pl. meg volt a maga teremtés története. A Szuméroknak, Babilóniaknak, Zsidóknak, Görögöknek, Egyiptomiaknak, Hindúknak, Perzsáknak, Japánoknak - meg volt a maguk egymástól többé - kevésbé különböző teremtéstörténete. Ezeknek a Genezissel való összehasonlítása nyomán, megállapíthatjuk, hogy a mi Bibliánk Teremtés története a legközelebb áll az általunk jelenleg felfedett "valósághoz". A Világmindenség, föld s a rajta létező szervetlen és szerves anyag kialakulása természetesen egy folyamat, de mi "modernek" is rendszerező készségünk folytán, periódusokra bontjuk e folyamatot az áttekinthetőség érdekében. A Teremtés hat napja is ilyen, - a folyamat felbontása hat szakaszra, melynek legvégére helyeződött az ember teremtése, illetve megjelenése. A por, - amiből Isten létre hozta az embert, a Genezis történet korát jellemzi. Az akkori ismereteknek megfelelően, a legkisebb részecske, a por volt. Ma már tudjuk, hogy az építő anyag annál sokkal kisebb részecskék, - atomok és élő sejtek (amik maguk is összetettek)   szerveződéséből jött létre.

    Mit várunk azonban a titokzatos legendát szájhagyomány útján tovább adó primitív embertől ? A mai ember tudásával pl. hogyan lennénk képesek e primitív embernek megmagyarázni létrejöttének történetét ? - Igen, - a Biblia teremtés története gyönyörű egyszerűséggel leírt valóságot örökít meg. Most azonban nem látszik hasznosnak a további boncolgatás. Hagyjunk helyet az ezen való elmélkedésnek, s térjünk vissza a mi Bibliánkhoz.

    A bibliában leírt történetek nem csak ismertetés céllal íródtak. Azok mögött mindíg tanító, okító, figyelmeztető szándék is húzódott. - Egy magasztos cél. - S e cél a tévedhetetlen, hiteles és megmásíthatatlan. A leírt esemény ha megtörtént, ha nem, - vagy ha nem is lehet szó szerint venni, e célt szolgálta. S a cél Isten iránti mélységes tisztelet és hála gerjesztése.

    A Biblia egyes részei (Genezis) titokzatos eredűek. Ősinek tűnnek a későbbi részekhöz képest. - Mintha ezeket a részeket egy fejlettebb, tapasztaltabb emberi csoportosulás hagyta vona hátra a primitívebb, hosszú idővel utánuk következő leszármazottak számára. Úgy tűnik, hogy az emberiség története nem olyan egyenes vonalú, mint ahogy ma elképzeljük. Civilizációk jöttek, mentek, - megsemmisültek és keveredtek, épp hogy túléltek, s ha egy vékony szálon is, - átvergődtek és újra kezdtek, majd ismét virágzásnak indultak. Végtelennek tűnő, - és mérhetetlenül változatos, színes lánc.

    A genezis történetének persze sok mondanivalója van. Szavai mögött húzódik a lényeg.

    Isten az eredete és létrehozója mindennek ami létezik, létezett vagy létezni fog.

    Isten az embert saját képére teremtette és ezzel lehetőséget adott arra, hogy az ember visszakövetkeztessen (Isten mibenlétére).

    A Genezis szerint Isten egy embert, - emberpárt teremtett. A történet szólhatott volna úgy is, hogy Isen egész nemzetséget, sőt népeket teremtett. Az emberpár megalkotásával azonban kizárta a hagyomány, hogy bárki is többre tartsa magát, vagy faját a másiknál. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy Isten teremtett, mert célja volt azzal. A mi életünk is kimondhatatlan érték épp ezért. Nincs jogunk tehát ez értéket elvenni senkitől vagy eldobni magunktól.

    Az Ó és Újszövetségi Szt.Irással kapcsolatban a kételkedők, - jóhiszemű tévedés, vagy ellenséges hozzáállás szemszögéből nézve próbálják szembeállítani a leírttakat az általuk vélt igazsággal. Véleményük vitorlája azonban csak a tévedések szelében duzzadoznak, - s mi kifoghatjuk még ezt a szelet is vitorláikból, - rávilágítva a mi igazságunkra, - mely szerint mi mindíg a Szt.Lélek erejére támaszkodunk, s benne bízunk. Pl. Krisztus mint történelmi személy csak egy mag Isten szándékainak megvalósításában, s Krisztus bibliai személye a Szt.Lélek sugallatára ollyá lett alakítva, Aki Isten céljainak maradéktalanul megfelel. -

    Erőteljes példa erre Szt. Pál személye, aki nem tartozott Krisztus tanítványai közé, - mégis ő értette meg legjobban a bibliai Krisztust, mint Isten útjainak egyengetőjét, - s ismét a Szt.Lélek hatására hozzájárult ahhoz, hogy Isten szándékait tisztábban lássuk, annak a folyamatnak értékes láncszeme ként, amit Krisztus indított útjára. Nehéz a kételkedők számára megérteni, hogy számunkra nem az a fontos, hogy Krisztusról szóló, vagy a feljegyzések általában, - úgy történtek-e ahogy leírták, - nem az a fontos, hogy a Szt.Írás (Ó és Új) történelmi igazságokat tartalmaz-e, - hanem az a fontos, hogy az Írás Isten szándékát tükrözi -e vagy sem. - Jóra ösztönöz -e, vagy sem. Istenben való hitünket, bizalmunkat erősíti-e vagy sem. - Ha igen, - Szt. Lélektől való, s el kell fogadnunk, s aszerint kell élnünk, - mert az a helyes út, - az kell, hogy legyen iránytűnk életünkön át. Ezért adott az Isten nekünk értelmet és emelt ki többi teremtményei sorából.

    A kételkedők és hitetlenek kedvenc támadási pontja, a bibliának a teremtés története azért is mert mióta módjukban van az evolúció elméletet szembeállítani azzal, úgy vélik, hogy az megsemmisítő igazság. Kárörvendő, vagy lenéző mosollyal illetik a bibliához ragaszkodókat, hiszen úgy látszik, hogy a biblia gyönyörű és misztikus történetével szembe tudják állítani a tudományt. Maguk mögött érezve annak érveit, - úgy érzik, hogy az valamiféle önbizalmat (ha hamisat is) kölcsönöz nekik. A biblia, mint már említettem, nem csak események száraz leírása, hanem az egy gyönyörű irodalmi mű is, ami rengeteg adathalmazt igyekszik élvezhető, - sőt gyönyörködtető formába önteni, s észrevehetően a későbbi szakaszok igyekeznek az előző szakaszokhoz méltó szintet elérni. - Így a teremtés történet is érdekfeszítő, - drámai leírása egy eseménysornak. Nem kíván tudományosnak látszani, s a mondanivaló a sorok közé van rejtve. Így nekünk is a sorok között kell keresnünk az értelmét, mondanivalóját. Lehet, hogy egy ős kultúra ránk maradt üzenete ez ? Az kézenfekvőnek tűnik, hogy aki vagy akik tanították nagy tudású, korukat messze meghaladó ismeretekkel rendelkeztek, akik le tudták vetni az emberi "idő-békjót" és ha nem is a végtelenből tekintettek vissza, de minden bizonnyal a csillagok és égitestek világának méreteiben gondolkoztak. S mi a mi kis világunk a világmindenséghöz képest ? - A teremtéstörténetével, és az emberiség "globális", mindent magába foglaló, - mult, jelen és jövő történetével egyetemben egy porszem, egy majdnem elhanyagolható parány vagyunk.

    Ha tehát bele helyezzük magunkat egy ilyen szemlélet nézőszögébe, - korszakok, fejlődési szakaszok, pillanatokká zsugorodnak. Önként fel kell, hogy merüljön a gondolat bennünk, hogy mi a teremtés egész folyamata a mindenséghöz képest ? - Az isteni teremtés sorozat végtelenségéhöz képest. ("Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év , ezer év pedig annyi, mint egy nap." 2 Péter 3:8.) Igen, a teremtéstörténet megfogalmazójának kissé túloznia kellett, hogy tanítványai számára felfoghatóvá tegye a teremtés "viszonylagos" időtartamát. Úgy tűnik, hogy a történet, a mi erősen véges és korlátok közé szorított képzelő - erőnk, - tehetségünkhöz lett mérve, s csupán Isten nagyszerű alkotóképességét akarta elénk állítani, csodálatunkat és mély tiszteletünket igényelve.

    Aki a biblia teremtéstörténetét úgy akarja magyarázni, vagy beállítani mint egy tudományos dolgozat, az elsősorban önmagát csapja be, s másokat vezet félre. A Bibliát azonban határozottan elfogadhatjuk úgy, mint az események hű és jószándékú leírását.

    Meg kell  emlitenünk azonban, hogy mivel a biblia többszörös fordításon keresztül jutott el hozzánk, a fordítások (fordítók) itt - ott nem a legmegfelelőbb szavakat alkalmazták (tehát nem a Bibliában van a hiba), - s ez félreértésre, félremagyarázásra ad alkalmat. Pl. mikor a fordító az emberi életből vett példával próbál elvont fogalmat kifejezni. Ilyenek pl.:

         "Isten Fia" - emberi kapcsolatot használ isteni kapcssolat kifejezésére. Nem fedi a valót! A második isteni Személy Krisztusnál, a földi megtestesülésnél több, - végtelen "időben és térben", része az Alkotónak, az Atyával, s a SztLélekkel együtt és részese az alkotásnak az Atyával és a SztLélekkel  együtt.

         S egy másik ilyen emberi tévedés : - A magyar bibliafordítások pl. a világ létrejöttére, a "termtés" szót használják, ami nem fedi a történt eseményt, eseménysort, mert azonnali cselekményre utal. Az angol "creation (kriésön) creator" = alkotás, alkotó szó pl., sokkal jobban kifejezi (fedi) a folyamatot, s ez a valósághoz közelebb áll.

    Ezért a biblia szöveget szeretetteljes megértéssel és óvatossággal kell olvasnunk, s néha  a szavak mögé kell gondolnunk, hogy a helyes jelentést tegyük magunkévá, nem a külső formulát.

    S végül, mint már előzően megállapítottuk, a Bibliának határozottan van olyan varázsa, mely szépérzékünkre hat, mélysége és bölcsessége elménket üdíti fel. Ragadjunk ki néhány példát. Pl. Dávid Istent dicsőítő énekét, s míg az okosak (vagy okoskodók) azon vitatkoznak ki volt az igazi szerző addig mi gyönyörködjünk, s oldódjunk fel mondanivalójában.

    Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre.

    halld meg szavamat amikor hívlak !

    Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje,

    kitárt kezem leggyen esti áldozat !

    Állíts, Uram, őrséget szám elé,

    és védelmet ajkam kapujához !

    Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon,

    és aljas gonoszságot kövessek el !

    A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok.

    Ha megüt is az igaz,

    csak jóságból dorgál.

    De az istentelen olaja

    soha ne díszítse fejem.

    Gonoszságuknak imámat szegezem szembe.

     

    Zsolt. 141:1-5.

    Sziklám és mentsváram az Úr,

    szabadítóm nekem az Isten,

    elrejtőzöm benne.

    Kősziklám, pajzsom,

    üdvösséget szerző szarvam,

    váram és menedékem,

    megmentettél az erőszaktól !

    Az Úrhoz folyamodtam,

    aki minden dicséretre méltó,

    és megszabadultam ellenségeimtől.

    ....

    Uram, te vagy az én fáklyám,

    Istenem, derítsd fel sötétségemet.

    Veled nekirontok a gátaknak,

    Istenemmel átugrom a falakat.

    Igen, az Istennek egyenes az útja,

    igaz az Úrnak szava.

    Pajzsul szolgál azoknak,

    akik hozzá menekülnek.

    Ki hát az Isten, ha nem az Úr ?

    Van más kőszirt Istenünkön kívül ?

    Az Isten erővel övez

    és egyenessé teszi utamat.

    ....

    A bölcsesség és tanulság is valósággal árad a Szt. Írás soraiból.

     

    "Senki fiát ne dicsérd a szépsége miatt,

    s a külseje miatt ne vess meg senkit."

    Sirák 11:2.

    Az ember csak atyjafiához irgalmas,

    de az Úr irgalma mindenkit átölel.

    Rendreutasít, fenyít és oktat,

    aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját.

    Megszánja mind aki meghallja intelmét,

    s aki törvényeit szorgosan kutatja.

    Sirák 18:13,14.

    Fiam, jótettedhez ne fűzz ócsárló szót,

    sem adományodhoz bántó beszédet.

    Nem szünteti - e meg a harmat a hőséget ?

    Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó.

    Nem ér - e többet egy szó az adománynál ?

    A jótékony ember mindkettővel szolgál.

    A bolond mit sem ád, csak fájdalmat okoz,

    az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt.

    Sirák 18:15 - 18.

    A bőségben az éhség napjaira gondolj,

    a gazdagság napjain a bajra s szegénységre.

    Reggeltől estéig elillan az idő,

    s elrohan minden az Úr színe előtt.

    A bölcs ember mindenben óvatos,

    a bűntől bűnös időkben is óvakodik.

    Sirák 18:25 - 27.

     

    Jobb, aki istenfélő, ha kevésbé okos is,

    mint aki sokat tud, s megszegi a törvényt.

    Sirák 19:24.

    Jobb kérdőre vonni, mint némán duzzogni.

    Sirák 20:2.

    Van, aki hallgat és ezért bölcsnek tartják,

    és van akit gyűlölnek mert túl sokat beszél.

    Sirák 20:5.

    Van aki kevés pénzen sokat vásárol,

    mégis hétszeres árat fizet.

    Sirák 20:12.

     

    A bűnös életútja ki van kövezve,

    de az út vége az alvilág mélysége.

    Sirák 21:10.

    Ennyit csak izelítőül. Ha kedvet kaptál kedves olvasó, - vedd elő a bibliát, - végtelen sorát találhatod a hasonlóknak. Nézzünk néhány példát a Bölcsesség könyvéből.

    "Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál."

    Bölcs 1:4.

    "A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik."

    Bölcs 6:12.

    "Mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb, mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság."

    Bölcs 7:19,30.

    "A gazdag bölcsnek gondolja magát,

    de az okos szegény keresztüllát rajta."

    Péld 28:11.                               

    VISSZA - ELEJE

     

                                                               VII.FEJEZET.

     

                                                                                 E M B E R.

                    A kis okos !?                                            Ösztön - Tudat.

    Az állatok alkalmazkodó képessége pl. a védő szinezet, nem az állat akaratától függ. - Még a kaméleon sem akarattal változtatja színét a környezetének megfelelően. - Minden automatikus. Az állatok élelemszerző, vagy védekező "ügyeskedése" mind, - spontán és ösztönös, akarattól független megnyilvánulás, s az éhség leküzdésének szüksége, illetve saját önvédelme (beleértve az utódlást és utód védelmet is) ösztönzi az állatot arra, hogy a rendelkezésére álló minden eszközét, - tehetségét a cél érdekében felhasználjon.

       

    Az emberi test reflex reakciói hasonlóak az állati reakciókhoz, illetve azonosak azzal, de ezen felül az ember birtokában vannak egyéb tulajdonságok, megnyilvánulások, amelyek az akaratától függnek, s az által vannak irányítva (beszédkészség, alkotóképesség, elmélkedés stb.). Ez teszi az embert az állatoktól megkülönböztetetté (evolúció eredménye ?).

    "Az ember, ha nincs benne belátás,

    akármilyen gazdag, olyan, mint az állat,

    amelyre pusztulás vár.

                                                Zsoltárok: 49/13.

    - - - - -

    De az én lelkem Isten kimenti

    az alvilág karmaiból, és magához vesz."

                                                Zsoltárok:49,16.

     

    Ha a test, mint a lélek eszköze, közömbös marad, vagy terheli bűnökkel a lelket az élet folyamán, - a  test elkárhozik,  a lélek pedig visszatér az eredeti állományba("Ne féljetek !". - "Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani. Nektek minden szál hajatokat számontartják. - Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt." /Máté 10:28,30,32/ /Lk. 12:7,8/ -

    Ha kapcsolódik a lélekhöz az életből eredő szeretet (Isten és ember iránt), bölcsesség állomány, s mindaz ami Isten előtt kedves, - Isten átmenti a testtel együtt a lélek által  az örök életre.

    "Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé."

    Lukács 8:18.

    A fennti, Mátétól származó idézet elgondolkoztató. - Valóban a lélek meg tud semmisülni ? A  lélek olyan mint  a törvény, mely szerint az anyag létezik éél. Istentől származik és feladatot lát el. (Isten szándékát hajtja végre de nem lényege Annak) A lélek sem Isten lényege, de Isten ajándéka minden értelemmel bíró lény számára (tehát teremtmény). A  lélek feladata regisztrálni és megőrizni az ember cselekedeteit, s mint egy jelszó, átsegíteni a test halála után a lelket a bizonyos "tű fokán", s részt venni a felmagasztosult test létrehozásában és esetleg azzal tovább élni.

    (A bölcsesség)  "Nemes  származással  dicsekedhetik,  mivelhogy  együtt  lakik  az  Istennel,  és  a  mindenség  Ura szereti." Bölcsesség 7 /Salamon  bölcsessége 8:3./ A bölcsesség, mint a lélek tulajdonsága és lényege, a halállal nem szűnik meg, hanem felszabadul (felmagasztosul). A fennt felidézett fejezetben körülírt tulajdonságai magyarázzák, hogy a túlvilági élet egy egész más szerkezetű rendszerben, - folytatása a jelenlegi életünknek, ahol a szeretet, bölcsesség a fő építőkocka, - s a rontás szellemétől megszabadult "test" csupán egyének jelölésére marad használatban (s nem mint a földi örömök és szenvedések viselője).

    A gondolat minőségben más mint az agy és annak fizikai tulajdonságai (elektromos, kémiai stb.) A gondolat ha megszületett maradandó, de egy másik "dimenzióban" érvényesül, s a lélekhez kapcsolódik, mint egy mágneshez (ezért Krisztus tanítása szerint gondolatban is el lehet követni bűnt.) S ha ebben a dimenzióban gondolkozunk, nagy jelentőséget kapnak olyan fogalmak, mit szeretet, becsület, gyengédség stb. épp úgy mint gyűlölet, rosszindulat, káröröm stb. Ez az állomány az anyag szüleménye, de értelmet csak abban a bizonyos másik "dimenzióban" kap. Az emberi bölcsesség Istentől származik, - a tökéletes bölcsességtől.

    Mindannyian tagjai vagyunk egy nagy családnak. Valami a természetünkben közös. Ami közös az a teremtmény mivoltunk,s a lelkünk eredete. A másik közös vonás, hogy mint teremtmények valami célból lettünk teremtve, s e célnak meg akarunk felelni, - tudattal, vagy tudat nélkül.

    A személyiséged nem anyagi természetű. Nem látod, vagy nem tudod megérinteni. Ha elveszítjük kezünket vagy lábunkat, személyiségünk nem lesz kevesebb. Ha elveszítjük agyunkat, melyen keresztül személyiségünk megnyilvánul, - megszűnik egyéniségünk is ? Egyéniség egyenlő e a lélekkel ? - A lélek összetettebb e mint az egyéniség ? - Vagy az egyéniség több e mint lélek ? (Lélek, plusz rárakódott bölcsesség, érdem ?) S ez e az ami a túlvilágba jut ? A lélek ami Istentől való (de nem lényege), elkárhozhat e? Vagy a lélek csak a jónak kizárólagos viselője ? Vagy annak megvonása egyenlő a túlvilági szenvedéssel, vagy része annak ? - Az egyéniség a lélek és test kapcsolatából adódó tulajdonság együttese, s a lélek csak az elméhez kapcsolódik maradandó módon, mint ahogy az agy, a testhez ? Kínzó kérdések ! Az egyszeri prédikátort is e kérdés foglalkoztatta, mikor prédikációját így kezdte: " az embernek nincs lelke !" - Majd a megdöbbent halgatóit gyorsan megnyugtatta mondván: "Az embernek teste van !" Az emberi test a lélek eszköze, mely által a lélek megnyilvánul. Az ember elmével rendelkezik, melynek eszköze az agy. Általa tesz szert benyomásokra és az az elmét gazdagítani hivatott.

    Az egyéniség magában foglalja az Egyén (ön-) tudatát, erényeit (bátorság, alkotóképesség - zene, irodalom, művészetek, munka, ) érzelmeit, gondolatait, elképzeléseit, morális értékeit, vagy mindezek ellenkezőit, vagy mindezek valamilyen arányú keverékét. Ez adja "egyéniségünket".

    Az ember kiváltsága, hogy olyan aggyal rendelkezik, mely gondolkodásra képes (a környezet hatásainak mellőzésével is) és az ember "értelmét" produkálja. Az értelem koronája a szabad akarat. Az ember egyedül képes tudatosan jót v. rosszat cselekedni. Az isteni szikra Istenből való lényeg - a lélek - gazdagodik a jócselekedetek anyagtalan lényegével, míg veszít az ellenkezőjével. Az anyagtól elvonatkoztatott lényeg a hallhatatlan Lényeggel azonosul. Ilyen azonosulások jönnek létre pl. ima következtében. A hit is ilyen irányban felmagasztosít.

    A leghatásosabb, s a legjobb hatásfokú jócselekedet, - ima az, amikor a jót bezárjuk, - nem kamatoztatjuk, - "anyagiasítjuk". Tehát ha jót tettünk, teljesen önzetlenül tesszük, - magunkba zárjuk. - Egyszerűen, - észrevétlenül cselekszünk jót.

    Krisztus figyelmünket az anyagiról az anyag nélküli, - lelki felé fordítja. Lelki javaknak vegyük (pozitívum) mindazt az anyag nélküli állományt, ami jót tartalmaz, tehát kizárja a rosszat. (A rossznak, mint negatívumnak is meg van az állománya, - nevezzük rontó elemnek, - rontásnak.) Az emberi elme gondolattermő "forrás", s belőle fakad mindaz a jó ( vagy rossz), ami az anyagi világon túli élet "karakter" alkotó eleme. Tehát amikor szeretetről, jószándékról (ami cselekedetig nem jut el) lovagiasságról (saját érdek háttérbe szorítása, s mások érdeke mögé helyezése) gyengédségről, figyelmességről, vígasztalásról, szerénységről stb. beszélünk, - egy olyan szintű, örök értékű, maradandó területről szólunk, - olyan "régiókba" sodródunk, amelyet kevéssé ismerünk, s melynek szerkezete kémiai képlettel ki nem fejezhető ugyan, de valóságához, - létezéséhez nem férhet kétség. - S mikor mindez Isten felé mutat, tehát tudatossá válik elménkben, - beszélünk isteni kegyelemről. E kegyelem folytán a Szt.Lélek kifejti hatását, s a jó irányába vonz, - míg az ellentét, - a kísértés, - a rossz irányba szándékozik elcsábítani bennünket. A szabad akaratunk gyakorlása teszi elménket a "választó vízzé", s emel bennünket az állati szint fölé.

    A keresztény embernek mindíg lelki vonalon kell megnyilvánulnia. - " Krisztus teste", "Krisztus Egyháza", "Krisztus teste és vére" az utolsó vacsora áldozatában, - a keresztség felvétele és a számtalan keresztény tanítás misztériumai, mind ezekben a régiókban mozognak. A keresztény embernek képessé kell válni, hogy anyagtól mentesen, - elvonatkoztatva is tudjon gondolkozni (meditálás, elmélkedés, vallásos elmélyülés). A lelki vonalra jó példa a szeretet gyakorlása. Az agy terméke az érzés és következménye a cselekedet, - de a lelki értéke az anyagtól elvont, mégis létező és felfogható. Krisztus teljes áthasonulást vár tőlünk. Mindennek ami világi, - anyagi, másodrendűvé kell zsugorodnia életünkben (sőt ideálisan teljesen meg kell semmisülnie) hogy Istennel (Isten országával) való azonulásunk útjába semmi ne álljon. Az örök élet nyitjára rájönni csak egy pillanat műve, de a hozzá vezető út hosszú és sok áldozatot követel. Gyakorlati megvalósítás kezdete lehet Krisztus tanácsát megfogadni és nem hagyni, hogy a hétköznapok gondja, problémái lekössék lényünket. Ne veszítsük el hitünket és bizalmunkat Istenben, mert Ő ismeri szükségünket és segít alkalmas időben, s segítségében sose kételkedjünk, ne veszítsük hitünket. Mint ahogy Krisztus várta az apostoloktól a bárkában, melyet a hullámok már már elnyelni "látszottak". Sose feledjük, hogy Istenünk is bízik bennünk. S bizalma nem válogat, mindenkinek kijár, még a bűnös embernek is, aki számára a megbocsájtás mindíg készen áll.

    Isten előlegezett bizalma megmutatkozik abban is, hogy lelket adományoz az emberi lénynek az értelem igéretes fokától (gyermek kortól), - s nem csak a kifejlett értelmi szinttől (felnőtt kortól). - Hogy az értelemhez kötött ez a bizalom (lélek) bizonyítja az is, hogy az emberen kívül másnak a földön nincs lelke, még a legfejlettebb idegrendszerrel rendelkező állatnak sem (bár vannak akik azt tartják, hogy valamilyen formájú és szintű "lélekkel" az állatok, a növények, de még a holt anyag is rendelkezik). Ezek Isten lényegéből nem képesek lekötni és kötve tartani egy életen át semmit. Az ember viszont a kapott köteléket még szorosabbra képes fűzni, - úgyannyira, hogy a lélek visszavonásával együtt az értelem is vele távozik. Az anyagi világtól (hatás) és az anyagtól való felszabadulása után az isteni erőt maga mögött tudva, képes létrehozni a test túlvilági tökéletes változatát. A halál tulajdonképpen a földi (anyagi) test megsemmisülésével egyidőben anyagi szemmel nézve egy összeomlás ellenállhatatlan hatására bekövetkező áthasonulás. Ennek tempója a lélek tisztaságának függvénye. E folyamat megértésében igen fontos szerepe van az IDŐ-nek. Az anyagnak szüksége van  térre  és  időre,  hogy  megnyilvánulhasson,  s hogy az eseménysorok létre tudjanak jönni. Az embernek viszont    szüksége van az idő mérésére, hogy rendszerezni, beosztani, csoportosítani, tervezni stb. tudjon. Vizsgáljuk ezt kissé részletesebben.

     

    IDŐ - IDŐTLENSÉG - ÖRÖKKÉVALÓSÁG.

    Péter apostol így próbálja érzékeltetni Isten végtelenségét, időn felüli (kívüli) voltát:

    "Szeretteim,  főképp  egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap."

    2 Péter 3:8.

    Nehéznek tűnik a végtelenség érzékelése, míg annak felfogása számunkra lehetetlen. Ha azonban megpróbáljuk érzékelni, vagy érzékeltetni az idő - időtlenség fogalmát, természetesen hasonlatokhoz kell folyamodnunk. - Azt majdnem mindenki személyesen tapasztalta már, hogy álmában az eseményképek néha sokkal gyorsabban peregnek mint a valóságban. Mintha az agy, - a képek létrehozója, - felszabadulna az általunk ismert idő békjója alól. Pár másodperc telik el időben és az álmunkban egész hosszú eseménysor zajlik le. Ezt akkor lehet leggyakrabban észlelni, ha valami oknál fogva figyeljük az időt alvásunkkal párhuzamosan (de természetesen nem egyidőben). Pl. ha valamilyen időpontban fel akarunk kelni. - Megnézzük az óránkat, s gondoljuk, adunk magunknak még néhány percet. Ismét mély álomba szenderülünk, - peregnek  a képek "szemünk" előtt. Ezek a képek nem érzékelés /szemünk által való/következtében kerülnek az agyba. - Hegyeket mászunk, - repülünk, lekéssük a vonatot, valamilyen kincsre bukkanunk, - s ekkor megriadunk, hiszen ennyi esemény után biztosan órák telltek el, s jócskán túlaludtuk a felkelés előre tervezett időpontját. Riadtan kapunk óránk után, s megnyugodva észleljük, hogy alig pár perc tellt el előző felriadásunk óta.

     

    Ábra I.:

     - - - - - - - - - - - - - - - - - Norm. eseménysor (ok és okozat)

    .............................. Felgyorsult eseménysor

    . Az eseménysor időtlenné válik.

    (a látható pont csak jelölése a végtelen poziciónak)

    Elképzelhető, hogy az anyagtól függetlenné válás után (során) a felgyorsult események végtelen sora időben egy pillanattá zsugorodik, sőt az idő számára kihúny, időtlenné válik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eseménysor megsemmisül (csupán az idő és időben gondolkodók számára).

    "Ő határozta meg itt lakásunk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszn nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: Az ő fiai vagyunk."

    Apcsel 17:26-28.

    E tapasztalat arra gondolatra juttatja az embert, hogy az ember agyában az események fel tudnak gyorsulni (vagy az idő lelassulni) a tőlünk megszokott tempótól. Az idő viszonylagosnak mutatkozik ébrenlétünk alatt is, amikor pl. kellemes időt töltünk rohanni látszik, míg kellemetlen körülmények között "ólom lábakon jár". Az értelmünktől (érzésünktől) függetlenül azonban ébrenlétünk alatt a hatások, képek, események szigorú egymásutánban és egy bizonyos tempóban követik egymást. - Az álomban az agy által kreált eseménysor felszabadul a fizika törvényei alól, - s a sebességnek csak az agyi képességek (kémiai és egyéb reakcióinak sebessége) szab határt. Természetesen a távolságok pl. leszűkülnek az agy sejtjeinek méretére, s ez létrehozhat fantasztikus sebességet az eseménysor lepergésében. Az idő viszonylagossága az ellenkező irányban is elképzelhető, amikor az időhöz képest (aktuális vagy biológiai, amit hétköznapjainkban használunk és óráinkkal mérünk) az eseménysorok lelassulnak, - sok időt "emésztenek" fel, s így az érzékelt idő viszonylagosan rövidebbnek tűnik. Talán szemléltetőbbnek látszik a következő  ábrán:

    No. I.a. Ábra.

    Normális eseménysor, valóságos idő.

       I-------I------I-------I------I------I------I------I------I       

     

    Tisztító periódus

    A halál be-  I-------------I-------------I---------------I---------------I      A végítélet

     

          Azonnali célbaérés,               

         állta      I--------------------------------------------------------------I           "Idő - pontja"

         

    - feltételezhető évmilliók múlva (Valóságos idő).    

    Az "út" megtételéhez szükséges "időérzést" mutatja be a fennti ábra, mely szerint a valóságban hosszú - hosszú idő telik el a végítélet időpontjáig (a földi élet megsemmisülésének időpontjáig) amit az akármikor bekövetkező halál után az ember (elme) egy ideig érzékel (tisztulási szakasz, - "tisztító tűz"), - míg akinek arra nincs szüksége, a halál pillanatában a végítélethez ér (úgy érzem nagyon kevesen érdemeljük ki ezt). Egy másik formában kifejezve a fennti No.I.a. ábrát:

     

    Még közelebb hozza a fennti elképzelést, ha az előző ábrázolást mind a négy térnegyedbe helyezzük:

       Abra No.1a.  Vissza Abra No.5.-hoz.

    Egy másik igen fontos probléma imertetésére is alkalmas a fennti ábra. Az esemény láncok végtelen tömege beleképzelhető egy, illetve mindnnyolc térnyolcadba, - melyek az origoban (O-val jelölt vertex-be) egy ponttal jelölhető "semmibe" futnak össze, s ez az örökkévalóság határát jelöli. * Onnan szemlélve az esemény láncokat, azok mindenkor egyszerre felfoghatókká válnak. Isten tehát így kíséri talán figyelemmel az anyagi világ életét az időtlenben (illetve végtelen időben ? - ahogy az szemléletesebb fogalmazás az ember számára.)

    *Az utóbbi évtizedekben újabb elképzelések jelentek meg a tudomány színpadán, melyeknek egyike  szerint a mi világegyetemünk /3+1 dimenziós, Brane world/ egy "bulk univers"-nek nevezett (mi nevezzük egyetemes) /11 dimenziós/, -   mindent magába foglaló Mindenségbe foglaltatnak benne /végtelensok hasonló világegyetemmel együtt/.

     

    ESEMÉNYSOROK A „VÉGTELENBEN”.

    ^

     ……………………………………………………………

       ………………………....…………………………………....

       …………………….....…………………………………….

       ………………..…….............………………………………………

       ……………………………………………………………

       ………………...............……………………………………………

    …………………………………………………………

    ……………………................……………………………………  

    ……………………………………………………………

       …………………………….............………………………………

      ……………………………………………………………

       ……………………………….......……………………………

       ……………………………………………………………

       ……………………………………………………………

      ˇ

        

                         Ábra No.1b.

            ∞ = a végtelenség jelölése.

                           - - - - - - - - - - - -

    - Földünket időről időre nagy katasztrófák érték a multban és érni fogják minden bizonnyal a jövőben is. Tudósaink minden 50.000 évre egy közepes és minden 100.000 évre egy nagy katasztrófát jósolnak. Ezek mibenléte - a meteor, üstökös becsapódásoktól, teljes eljegesedéstől a különféle eredetű végzetes sugárzásokon keresztül, - a tömegpusztulást előidéző járványokig (pl. az ember természet rendjébe való beavatkozásai következtében) széles skálán mozog és termékeny tápot adnak a szenzációra vadászó szak és tudományos és kevésbé tudományos hírközlő és tömeg kommunikációs források mesemondóinak, és anyagul szolgálnak azok kreálta rémtörténeteknek.

    A lehetőségét e katasztrófáknak azonban nem lehet sem tagadni, sem lebecsülni. - A végnapok leírásából azonban a föld nem rész, de teljes megsemmisülésére lehet következtetni.

    "Mindjárt e gyötrelmes idők után a nap elhomályosul, s a hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, s a világmindenséget összetartó erők megrendülnek."

    Máté 24:29.

    "Aztán így folytatta: 'Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhinség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.'" Lukács 21:10, 11.

    "Jelek lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbe esett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásában. A mindenség összetartó erői megrendülnek." Lukács 21: 25,26.

    Ez azonban nem feltétlenül jelentheti az egész világmindenség megsemmisülését. Gallaxisunk, vagy annak egy részének megsemmisüléséről is lehet szó. Vagy legrosszabb esetben, gallaxisunk egy másik gallaxissal való összeütközéséről, - amire Andromeda, a legközelebbi szomszédunk lehet a legvalószínübb jelölt. Az is elképzelhető azonban, hogy az ember mesterévé válik az űrben való közlekedésnek és talál megélhetésre, gyarmatosításra alkalmas más égitesteket, - talán gallaxisunkon kívül is. Ez esetben csak a mi világmindenségünk megsemmisülése jelentheti a véget, - a nagy elszámolást. Isten szándéka azonban kiszámíthatatlan. A tragédia bekövetkezhet a közel jövőben is.

    "Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, még az ég angyalai sem, csak az Atya. - Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, mely órában jön el Uratok. - Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok."

    Máté 24: 36, 42,44.

    Azt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy kissebb katasztrófák is visszadobhatják a civilizációnkat évezredekkel, s az ember újra kezdhet, - mint mindenbizonnyal tette azt a multban is, s talán nem is egyszer.

    Az idő, végtelen, örökkévalóság viszonyát a No.2-es ábra egy másik formában igyekszik bemutatni:

    Abra No 2.

     

    No.1. : - Az idő-tér-anyag (ITA) kezdete (Big Bang,- a Nagy /Ős - Robbanás) és vége (Big collapse, - a Nagy Összeomlás - Ciklus Világmodell - Paul Steinhardt és Neil Turok. - Big Bounce /Nagy Visszapattanás ? - Szerintem a  "trampolin elmélet" találóbb elnevezés/. A kör a világegyetem élettartama. Benne események: - élet és halál, születés és enyészet ismétlődik végtelennek tűnő láncban. Az emberiség egyedei egy-egy kis szakaszt foglalnak le - (No.3.szakasz) a végtelennek tűnő láncból. A szakasz végén (halál) az anyagtól függetlenné váló lélek és a hozzá kapcsolódó elme elválik az idő-tér-anyag pályától és az origo, - túlvilág, - Isten országa felé kezd vonzódni. ("Én meg, ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok." - János 12:32.) A vonzódás erőssége (No.2,3,4 példa) függvénye az elme "salakanyagainak" (tisztátalanságának) mértékétől, mely fékező hatással van. Ez az a szakasz amikor az ítélet felé vonzódó lelkek megpróbálják fehérre mosni magukat a "Bárány vérében". Az origo és az ITA pálya közt nincs kifejezhető "mennyiség" (Idő, távolság), Azaz az = 0. Az elme azonban az idő érzékelésétől csak fokozatosan tud megszabadulni, s végülis belezuhan az örökkévalóságba, - ha erre érdemes. - Ha nem, - az idő érzékelés végleges lehet, - örökké megmaradhat.  Idézzük itt Szent János apostolt a Jelenések Könyvéből :

    'Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Harsányan zengték. "üdv Istenünknek, aki a trónon űl és a báránynak !"

    Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent: Amen, áldás, dicsőség bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön örökké ! Amen.

    Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek ?" Így válaszoltam: "Te tudod, uram." Ezek a nagy szorongatásból jöttek - magyarázta meg -, ruhájukat fehérre mosták a bárány vérében (tisztítótűz). Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel nappal szolgálnak neki a templomban. A trónon űlő közöttük lakozik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet."' (János Jelenések 7:9-17)

    'Erre szózatot hallottam az égből. "Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket." ' (János - Jelenések 14:13.) - Ebből is következik tehát, hogy van egy előkészítő szakasz az ITA pálya és a O = örökkévalóság között azok számára, akik nem a kegyelm állapotában halnak meg, továbbá, hogy az elme kapcsolódik a lélekhöz. S ime Lukácstól egy idézet, mely ugyanezirányba mutat:

    ' Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus ? Szabadítsd meg hát magad és minket is." A másik rászólt: Nem félsz az Istentől ? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ez nem csinált semmit." Aztán hozzá fordult: " Jézus, emlékezzél meg rólam, mikor eljön uralmad." Ezt válaszolta neki: " Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban." ' (A 2-es ábrán a No.2. variáció.)

    (Lukács 23:39-43)

    " Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. - ....Először a Krisztusban elhúnytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk."

    1 Tesszalonikiaknak 4:15-17.

        A bűnbánat és kiengesztelődés szentségéről szóló rész a Katekizmus Második fejezetében igy emlékezik meg erről:

        "A keresztény embernek mindenfajta szenvedést és megpróbáltatást türelemmel viselve, és amikor eljön a nap, a halált derűs lélekkel fogadva, törekednie kell arra, hogy a bűn ezen ideigtartó büntetéseit (tehát ezek már a vezeklés részei - /az író megj./) kegyelemnek tekintse: az irgalmasság és szeretet cselekedetei, az imádság és a különböző vezeklési gyakorlatok által igyekeznie kell, hogy teljesen levesse magáról a 'régi embert' és magára öltse az 'új embert'."

        János 5:24-ben így idézi Jézus szavait:

        "Bizony, bizony mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre." Aki tehát a kegyelem állapotában van, már itt a földön Isten országának várományosa, amíg a kegyelem állapotában van, de csak a halál a garancia arra, hogy többé nem vétkezik.

    A fennti fejtegetések természetesen csak elképzelések a valóság és helyesség igénye nélkül, s csupán annak bizonyítására szolgál, hogy nem lehetetlen számunkra érzékelhető és elképzelhető formulát találni a mégoly elvont és első látásra elképzelhetetlennek tűnő dolgok magyarázatára is. A lényeg, - hogy ne képzeljük, hogy ha valami meghaladja a fantázia kereteit, - hogy az lehetetlen. Ne hagyjuk, hogy hitünket, bizalmunkat csorbítsa e körülmény, - helyette kérjük a Szt.Lélek segítségét, tárjuk ki elménket és hagyjuk barangolni az ismeretlenben, - a lehetetlenben. - A válasz megérkezik. - Megérkezik, képességeinknek megfelelő formában és szinten.

    Nem akarunk azonban ezalkalommal belemerülni e probléma taglalásába, mert számunkra csak annyiból fontos, amennyiben érzékelteti velünk az anyagtalanság lehetőségét és milyenségét, az idő relatív voltát, s felhívja figyelmünket az agy szerepének fontosságára. S ezután tanácsos megvizsgálnunk, hogy az agynak milyen szerepe lehet lelkünk megnyilatkozásaiban, s milyen hatással lehet annak életére.

    Az agy mint a lélek eszköze.

    Az ember mindíg nagy érdeklődéssel viseltetett aziránt, hogy kitalálja, mi az egyéni létének "központja". Természetesen saját testének keretein belül próbálta megtalálni azt a kulcs szervet, amely egyéniségét meghatározza, énjét képezi. Nyomozásának iránya sokáig a szív (és vese) felé mutatott. A szív egyébként is kínálta magát, mert egyrészt nagyjából az emberi test közepén foglal helyet, - másrészt érzelmi változásaira észrevehetően ez a szerv reagált leginkább. A szólásmondások is erre utalnak: - "Szíve majd meghasadt" (bánatában), - "Torkomban dobogott a szívem" (félelmemben), - "Szívem majd kiugrott", (ijedtemben) - "Kő szíve van", (rideg természetű) stb. A szívet legtöbb esetben a szeretet forrásának tekintették. "Nincs szíve", tehát jelentette, hogy az illetőben nincs szeretet, hiányzik a részvét, szánalom. Az ember szerelmi életében is fő szerepe volt a szívnek, s általa kapott helyet az irodalomban, költészetben.

    Az agyat inkább kizárólagosan a tudás, bölcsesség forrásának tekintették. A szívet a test leghalálosabban sebezhető pontjának tartották, s fontosságát ez is növelte. - Amint azonban az ember mélyebben belemerült a test belső felépítésének tanulmányozásába, - mindinkább megvilágosodott az agy fontossága és irányító, kulcs szerepe. Agyunk egy fontos tulajdonsága tette erre is képessé az embert. - S ez az ami az állattól mindíg elválasztotta, ami utolérhetetlenné tette: - hogy míg az állatvilág legfejlettebbjei is csak alkalmazkodni voltak képesek környezetükhöz és körülményeihöz, addíg az ember képes volt megváltoztatni azt a szükségletein túl is. Nem csak fészket, hajlékot biztosított maga és övéi számára, de azt a célszerűségen túl is szépítette, - lakhatóságán túl kényelmessé is tudta tenni, - mert igénye volt rá. - Egy meghatározása a szépnek: -"szép az, ami érdek nélkül tetszik". S az ember ilyen tevékenységre is indítatva érezte magát.

    A fontossága az agynak ott is kidomborodik, hogy nem nélkülözhető, s nem pótolható. - Elveszthetjük végtagjainkat, érzékszerveinket, - kicserélhetik belső szerveink egy részét, - még szívünket is, de agyunk komolyabb beavatkozást nem tűr el minőségi változás nélkül.

    Agyunk megismerése mind világosabbá teszi előttünk az agy fontos szerepét, - nem csak szervezetünkre vonatkozóan, de a gondolatképzés útján mint egyéniségünk építőköve, annak fontos meghatározója is. Szabadakaratunk megnyilvánulása is agyunkon keresztül érvényesül. S agyunk nem csak a mindenség távlatába képes vinni bennünket, de maga ez eszköz képes bennünket magán az eszközön belülre is vinni, - gondolatainkkal manipulálni, s ezzel gazdagítani az elmét. - S korlátot jóformán nem ismerve teszi ezt, mert a variációs képessége majdnem határtalan. Agyunk ugyanis 100 billió sejtből tevődik össze. Mindenegyes sejt számtalan más sejttel (közvetve az egész aggyal) van összeköttetésben. Variáló képességét azonban egy fontos körülmény viszi elképzelhetetlen távlatokba.

    Tudott, - hogy az érzékszerveink és egyéb belső szerveinkből idegszálakon (nyalábokon) keresztül az agyba érkező jeleket az agy sejtjeinek nem csak egy sejtje, vagy sejt csoportja veszi, hanem e jelek bizonyos hatással vannak az egész szervre. - Mert az agy úgy működik, mint egy zenekar, amelyben a hangszerek nem csak hangot produkálnak, - de öszhangban vannak egymással is, - még ha pillanatnyilag szünetjeleknek engedelmeskednek is. Ezen felül a sejtek nem közvetlenül vannak összeköttetésben egymással. A folytonosság megszakad, s közbe van iktatva egy kémiai kapcsolás, s ez az, ami a variációt, s annak lehetőségét mérhetetlen módon megnöveli. Ez a képessége agyunknak szerintünk, keresztények szerint Isten mérhetetlen ajándéka, mely testünket, - lelkünk eszközét alkalmassá tette Isten magasztos szándékainak megvalósítására. E lehetőség azonban teljes sújjal teszi vállunkra felelősségünket (más földi teremtménynél ez hiányzik). - Nincs tehát kifogás, mentség !

    A szándék és döntés (végrehajtásra), között idő (néhány másodperc) tellik el /Marcus du Sautoy kísérlet/ , mert a hatás következményeként jelentkező elhatározás (szándék) az egész agy ellenőrzése alá kerül. Ezt akarom cselekedni, - van e ellenvetés, vagy módosításra szükség, - cselekedet.

    Igen, - képesek vagyunk nem csak információ szerzésre, - de annak feldolgozására, - sőt rögzítésére is. Ez képezi memóriánkat, melynek következtében tanulni, elsajátítani tudunk, közvetlen szükségleteinken felül is. Képzelőtehetségünknek is az agy a melegágya, melynek következtében alkotni, - új utakat, módszereket vagyunk képesek találni. Minden személy egy öntudattal, lehetőségekkel rendelkező egység. - Egy ígéret ! - Ígéret, - az élet ígérete, Isten elvárásának ígérete, - egész halála napjáig.

    A tudaton innen és túli állapot, de maga az átmenet is nagy talány az ember számára. Éles a határ, vagy finom az átmenet? - A látszat az első feltevést látszik alátámasztani. Mióta vagyunk tudatunk birtokosai ? A létre ébredés egy pillanat műve, vagy egy folyamat eredménye ?

    Egy oxfordi professzor Marcus du Sautoy (matematikus) érdekes módon választotta ezt a kutatási területet. Mint számadásában elmeséli, hogy egy rokon terület problémája foglalkoztatta és a vonaton utazva Oxford felé egyszer csak mint egy villanás ötlött az agyába a problémájára a válasz ami elkötelezte őt a terület kutatásával. Ő hajtatott végre egy érdekes kísérletet saját magán (mivel a kísérlet komoly kockázattal járt /életveszély lehetősége állt fenn/). Egy speciális injekcióval fokozatosan a halál szintjére sülyesztette az agy funkciót, miközben réteges átvilágításnak (scanning) vetette alá magát, s az eredményt filmre vették. Meglepve észlelték, hogy az agy a tudat megszünésén túl is mutat működést. Tehát a tudaton túl, a halál beállta előtt az agyműködés nem szűnik meg azonnal. A tudós ide sejti becsúsztatni a lélek személlyel kapcsolatos működését. Ami lehet az életanyag (lepereg az élete a 'szeme' előtt) összegyűjtése, az egyéniség összefoglalása, mielőtt az isteni memóriába átlép. Sokan számolnak be halál közeli élményről, amiből valami oknál fogva sikerült visszatérniük, s innen eredhetnek az úgynevezett testen kívüli állapot átélőinek beszámolói is. A halottnak minősített agy még tovább működik és képes a testből kilépve látni saját testét és a körülötte történő dolgokat. Új kutatási terület ! bizonyára fogunk még erről hallani.

    Azt mondtuk, hogy a lélek eszköze, - az agyon keresztül, - az emberi lény. Az agy az összekötő kapocs. A lélek hat az agyon keresztül az egyénre és az egyén visszahat a lélekre az agyon keresztül. E kölcsönhatás, mely által megvalósítjuk Isten szándékát. - Tanuságot teszünk arról, hogy Isten bizalmára, Isten országára érdemesek vagyunk. S ez a csatorna melyen keresztül a Szt.lélek segítségünkre siet, ha igényeljük. Kézzel fogható bizonyíték ?

    Az agyon keresztül a lélek összekapcsolja a Világmindenségben létező értelemmel bíró teremtményeket, beleértve a földön élő embereket is. Érezzük, s sokszor megbizonyosodhatunk arról, hogy egy közös forrásból táplálkozunk, s kaphatunk irányítást, információt,   ha   elég   érzékenyek   vagyunk   annak   felfogására.   (Szentek   eggyessége?) Érdekességnek megemlítem itt, hogy két évvel azután, hogy ezt én megérzés alapján leírtam e helyen, - most az Interneten bukkantam rá egy nagyszerű dolgozatra Dr. Pilling János tollából "Élmények a halál közelében" címmel, s benne ezt olvastam: "Míg a természetudományos magyarázatok elsősorban az élmény kialakulásának biológiai hátterét tárták fel, addig a pszichológiai magyarázatok a tartalmi elemek értelmezésében segíthetnek. Ezeknek az elméleteknek az egyike C.G. Jung analitikus Pszichológiájából indul ki. Jung megfigyelte, hogy a világ különböző részein élő - és egymással kapcsolatban sohasem volt - népcsoportok meséiben, mitoszaiban, mondáiban ugyanazok az elemek ismerhetők fel. Ennek magyarázataként felfedezte, hogy az emberiségnek egy általa kollektív tudattalannak nevezett közös sajátsága van, amelynek szerkezeti elemei - az úgynevezett archetípusok - mindnyájunkban jelen vannak.

    - - - - - - - - - - - - - -

    Istennel kapcsolatban semmi sem kézzelfogható ! - Mindenki érezheti azonban, hogy a lelkiismeretének hatása alatt áll. - S ez letagadhatatlan ! - A lelkiismeretet el lehet altatni ideig-óráig, de egyszercsak váratlanul elemi erővel tör fel lelkünkben, s kínzó gyötrelemmel jelentkezik. Mindezeken felül az agy az a csatorna, melyen keresztül Istenünkkel tartjuk kapcsolatunkat. Imánk kreálója és továbbítója. Általa e szervünk megszentelődik, - felmagasztosul. - A bűn pedig leértékeli, megbecsteleníti e szervünket, s rajta keresztül az egyént magát.

    Vannak esetek amikor Isten kapcsolatot teremt egyes személlyel, hogy tudására hozza szándékát, vagy kinyilatkoztasson olyan dolgokat, amire az ember különben magától nem jönne rá. - Ez arra is rávilágít, hogy az ember azért van a földön, hogy Isten szándékait megvalósítsa. Felmerülhet a kérdés, - vajjon Isten szándéka e az, hogy valaki rosszat cselekedjen, - mert az az ember felelősségét minimálisra csökkentené. - A dolog azonban nem ilyen egyszerű.

    Isten időn felül áll. A teremtés pillanatában tehát ismerte a véget. Megadta az embernek a szabad akaratát, de az ember viselkedését, reakcióit tudta előre, - így számolni tudott vele. Noha a rossz is Isten szándékainak irányába hat, - a rosszat az ember azonban szabad akaratából cselekszi, tehát felel érte. - Próbatétele a jónak csak a rossz lehetőségének létezése mellett jöhet létre, - a korlátokat azonban Isten torvénye szabja meg.

    Csodák.

    Isten ha akar, beavatkozhat, - megmásíthatja a természet folyását. S ha teszi, nem oly látványos formában, mint ahogy a szájhagyományok továbbadják, vagy ahogy a külső szemlélők kiszínezik azokat. A csodák alapja, - mint Krisztus is tanította, - a hit, - vak hit, - amit úgy nevezhetnénk helyesebben: - a feltétlen bizalom Isten segítségében. Krisztusnak egy szó, - egy érintés elég volt a csoda életre hívására. Mária a kánai esküvőn tudta, hogy Krisztus képes csodát véghezvinni. Ez arra mutat, hogy azt megelőzően, talán csak szűk családi kereten belül mutatott hasonló jeleket. Krisztus elmélkedései során "ráeszmél" küldetésére, s az isteni üzenet lényegére, s azon túl az üzenet átadásának módszereire, - aminek egyik formája volt, - a szánalom mellett, a csoda útján való bizalomkeltés. (A kánai csoda is főként tanítványainak szólt, akik vele voltak.)

    Nem szabad elfelejteni, hogy Krisztusnál a felkészülés szakasza többszöröse a működési szakasznak. 12 éves korában már ámulatba ejtette az írástudókat !

    Krisztus hitét azonban ki tudná megközelíteni ? De, mint Krisztus tanította, - bárki tud csodát tenni, ha nem is olyan gyönyörű egyszerűséggel mint Krisztus tette. De pl. az ima erejének felhasználásával.

    A primitív embert, s később a bibliai népeket a megmagyarázhatatlan természeti jelenségek, katasztrófák ámulattal és félelemmel töltötték el. Természetes, hogy titokzatos hátteret képzeltek a jelenségek mögé, - egy irányító "személyt", aki az embert formálni kívánta e jelenségek által. - Büntette, vagy jutalmazta. - Ebből alakultak ki a hála és az engesztelés megnyilvánulásai.

    Csodás események azonban ma is "előfordulnak". (Mint pl. a Szovjet eltünése a népek színpadáról.). A kiemelkedők mellett, melyek kellő "publicitást" kapnak, - előfordulnak hétköznapjainkban is csodák, csak hajlamosak vagyunk elmenni mellettük, - nem vesszük észre azokat. Leggyakrabban csodát tapasztalhatunk imánk eredménye képpen. Nem látványos, - nem azonnali, - de mindazonáltal eredményes, és hálára serkentő. Kitartó ima meghozza kérésünkre a választ.

    Krisztus így szól erről: "Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. Ezért mondom nektek, hogyha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higyjétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kéréstek. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket."

    Márk 11:20-25.

    Egy más alkalommal: - " Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. De az kiszól: Ne zavarj ! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van. - Azt mondom, azért nektek, kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki aki kér, kap, aki keres talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak." Lukács 11: 5-11.

    Igen, az álhatatos ima csodát tud művelni.

    Az azonnali csodás eredmény azonban egy más kategória. Csodás eseményt elérhetünk, ha hitünk és bizalmunk Istenben elér egy kimagasló értéket, vagy szintet. Ebben azonban bizonyos körülmények is besegíthetnek. Ha pl. arra ki lettünk szemelve Isten által, vagy pl. a csoda alanyának hite is közrejátszik. E hit lehet pl. a csodatevőbe vetett hit is, de ha az Istenhittel párosul, önszuggeszció léphet fel, ami szintén közrejátszik az eredmény sikerében. Erős lelki és szellemi koncentráció létre hozhat áttörést. A csoda azonban "felülről" is utat törhet, közvetlenül, vagy közvetve, esetleg egy arra alkalmasnak ítélt személy, hely, tárgy, vagy miliő felhasználásával.

    Az Ó-szövetségi Bibliában a 2 Királyok könyvében olvashatunk Illés és Elizeus csodatetteiről, melyek hasonlítanak Krisztus csodatetteihöz. Pl. az olaj szaporítás, az ifjú feltámasztása, a kenyérszaporítás, a leprás meggyógyítása stb. Miért e hasonlóság ? - A csodák lehetőségei általában követik az emberi szükséget. Éhség, gyermektelenség, halál, betegség stb. Krisztus ismeri a jövőt, s képes nem csak megérteni az emberi szükséget, de olvasni az emberi gondolatot. Tudja és segít, ahol és amikor Isten szándékait képes munkálni a csoda által.

    Halál - Túlvilág, - Isten Országa.

    Először a halálról pár szót:

    Ha nem lenne halál a földön, az élet tenné lehetetlenné az életet. Már régen megtöltöttük volna az összes lehető életteret, - szárazföldet és tengereket egyaránt. A természet tehát nagyon bölcsen úgy rendezkedett be, hogy az életteret igénylő teremtmények hosszabb - rövidebb élettartam után elhaljanak, helyet adva az újnak, - a születőnek.

    A halállal tehát mindannyiunknak meg kell birkóznunk. A halál után következő, vagy nem következő az a misztérium, ami már elég korán foglalkoztatja az ember elméjét. Nem tud szabadulni attól, mert a körülötte állandóan zajló tragédiák szüntelenül emlékeztetik őt. Tragédiák, gyilkosságok, szerencsétlenségek és háborúk, - mind - mind tömegével szolgáltatják az elkeserítő példákat arra, hogy mennyire esendők vagyunk. S itt nagy szerepet játszik a mi hitünk, szemben a kilátástalansággal és félelemmel melyet a hitetlenség, vagy tájékozatlanság produkál.

    "Ha meghalna az ember, de föléledne újra,

    szolgálati időm szívesen tölteném" - - -

    De jaj nekem ! Mint ahogy a hegy összeomlik,

    akogy elmozdul helyéről a kőtömb,

    vagy a vízcsepp kivájja a sziklát,

    a felhőszakadás meg elmossa a földet,

    nem hagy az semmi reményt az embernek."

    Jób 14:14, 19.

    Ime, Jób legnagyobb kínja nem a testi, hanem a lelki reménytelenség. A túlvilági életet, - a feltámadás ígéretét még nem ismeri.

    Még a mai hívők nagyrésze sem mentes e félelemtől, ami főként tájékozatlanságukból, készületlenségükből fakad. A félelmen kívül azonban más reakciók is léteznek. Ilyenek: a sajnálat (ön), méltatlankodás, lázadozás, elkeseredés stb. Ezek mind bénítóan hatnak. Nekünk keresztényeknek fel kell szabadulnunk a halál várás nyomasztó hatása alól. Isten kegyelmében kell bíznunk. - Isten nem emberi mértékkel mér, s s jóindulat, szeretet morzsáit is nagyra értékeli, s a megtérő bűnösnek pedig nagylelkűen megbocsájt.

    Talán a legnagyobb kegyelem Istentől, ha nincstelenséggel ajándékozza meg az embert. Így nincs mit vesztenie. - De kevés az az ember akinek semmi féltenivalója sincs. Akinek nincs vagyona amit elveszthet, az még mindíg aggódik szeretteiért, s akinek az sincs, ott van ő maga, aggódhat kenyeréért, egészségéért. S ha az sincs, - akkor van legközelebb Istenhez. (Jób). Akinek mindene van, az van a legnehezebb helyzetben, s csak akkor létezhet Isten nélkül, - ha elaltatja lelkiismeretét. S ez a mélypont az emberi létezésben. A mérce, Isten mércéje tehát másképp mér, mint az emberé.

    Az emberi fejlődés során az egymást követő kultúrák nagy tisztelettel viseltettek a halált, túlvilágot illetően. Halottaikat annak megfelelően nagy gonddal és körültekintéssel temették el. - A halál utáni életben, vagy valamilyen létezésben vetett hit nem új, s nem a kereszténység "találmánya". A Neander völgyi ember mellett, - akit hetvenezer évvel ezelőtt temettek el, egy bölény lábat (annak csontját) találtak, amit bizonyára "útravalónak" szántak számára gyászoló hozzátartozói. A kereszténység túlvilágban való hite azonban minőségi változást hozott. Mi tudjuk, hogy Kihez és hova megyünk, s sejtjük, hogy mi vár ránk. Egy lényeges dolgot már előre le kell szögeznünk a Bölcsesség könyvének (1:13) szavaival:

    "Mert a halált nem Isten alkotta,

    Ő nem leli örömét az élők pusztulásában."

    A modern társadalomban a halállal kapcsolatos vallásos felfogás fokozatosan elhalványul, de behelyettesítéssel nem tud szolgálni. Inkább mellőzi, kerüli a kérdés megválaszolását, s ennek következtében a halál mind több embert ér váratlanul, - előkészületlenül. A materiális hozzáállás nem ad megnyugtató választ, - ha egyáltalán foglalkozik ezzel a kérdéssel. Még orvosok között is vannak olyanok, akik úgy tekintik a halált, mint a gyógyító szándék kudarcát. Pedig a gyógyító szándék is csak meghosszabbíthat életet de a véget nem gátolhatja meg. Talán a legreálisabb megvilágításba az előrehaladottabb öregség szakaszában kerül a halál, mint a földi kínok, reménytelenség (földi dolgokat illetően), megtűrtség, esetleg egyedüllét, elhagyatottságtól való megmenekülés reménységét öszpontosítja magában, - tehát válik kívánatossá.

    Szólnunk kell e helyen tehát egy újabb irányzatról, amely mind nagyobb teret hódít manapság, - s az, - az "euthanazia," vagy könyör halál. Euthanázia a halál szándékos előidézése gyógyíthatatlan (vagy annak vélt) betegek esetében. Célja (ideális) a beteg szenvedésének (testi, lelki, vagy mindkettő) megrövidítése. Indítéka lehet az orvosi megfontolás eredménye, vagy a beteg kívánsága, vagy annak határozatképtelensége esetén a hozzátartozók kívánsága és orvosi beavatkozás, vagy negatív kezelés következménye ként a beteg életének véget vetnek. Ehhez senkinek sincs joga ! Euthanázia nem oldaná meg a halállal kapcsolatos problémák kis hányadát sem. Betegek egy része átesik egy bizonyos lelki depresszión, s ezalatt helyzetének megítélésében nem teljesen reális, s ilyenkor hajlamos végzetes elhatározásokra. Sokan utána, mikor kezelése kezd eredményeket felmutatni, előző könnyelmű véleményét nagyon sajnálja, vagy meg is tagadja. A betegek legtöbbje nincs is tisztában azzal, hogy milyen lehetőségek állnak orvosainak rendelkezésére. S az orvos sem hozhat végleges, végzetes döntést. Keresztény felfogásunk szerint nincs senkinek joga oly területekre kalandozni ami egyesegyedül Isten doméniuma. Honnan tudja, hogy nem ő megy e át hamarabb az örökkévalóság kapuján mint a halálra ítélt betege. Képzeljük el milyen bonyolult törvény, rendelet sorozatot ígényelne ha némileg is elejét akarnánk venni visszaéléseknek, bűnözésnek.  No  és ki tudná mindazt ellenőrizni ? - A társadalomnak egy feladata, kötelessége van. Megfelelő erőforrást biztosítani a betegek ellátására, kezelésére, s öszpotosítani a lehetőségek végső határáig, hogy a beteg ne szenvedjen. Nem kezelni valakit (kivéve a fájdalom mentesítést) nem bűn, de az elkezdett kezelést abbahagyni már az. Mielőtt egy kezelést elkezdenének, az orvosoknak dönteni kell (az ápolt beteg véleményének meghallgatása mellett), hogy a kezelés megkezdése indokolt e, - érdemes e a kockáztatni az esetleges sikertelenséget (s általa súlyosbítani a beteg állapotát). Az orvosok e megfontolást meg is teszik minden alkalommal. Főként manapság fontos ez és sok esetben igen nehéz, mert nap mint nap feltalálnak újabb eljárásokat, orvosságokat, kezelési módokat, - sokszor igen költséges beavatkozásokat, - amiket a társadalom nem tud mindenki számára hozzáférhetővé tenni. ( XII. Pius pápa egy hozzá a modern életbentartó technikákkal kapcsolatban feltett kérdésre igy válaszolt: "mivel a kezelések ezen formái túl mennek a szokásos módszereken amire egy egyén kötelezve van, nem lehet elvárni, hogy azok alkalmazása kötelező legyen." /International Congress of Anaesthetists, - Róma 1957 november 24./ A mai helyzetet figyelembevéve méginkább megerősödnek a fennti szavak, s bölcsességéhez nem fér kétség.) Tehát az orvosnak e szempontból is határoznia kell. E megfontolásoknak azonban feltétlenül a medikális szempontok szerint kell megszületnie, s nem társadalmi, politikai vagy anyagi megfontolások szerint, amikor fennáll a veszélye, hogy a "hasznosság" kerül előtérbe (haszontalan, vagy a társadalomra káros személyek kigyomlálása / ModernTajgetosz/). Itt a keresztény hozzáállás az egyedüli út. S a HALÁL keresztény ember számára azt kell hogy jelentse, - hogy igyekeztünk teljesíteni Isten ránk bízott feladatait és visszaadjuk földi porhüvelyünket, lelkünk Istentől kapott eszközét Teremtőnknek akkor amikot Ő találja elérkezettnek az időt. S ismét a keresztény álláspont: hogy nekünk minden nehézség, szenvedés ellenére az utolsó pillanatunkig meg kell felelnünk próbatételünknek, melynek egyik legnehezebb, s talán utolsó akadálya a halál előtti szenvedés. -

    Előfordulhat a korai halál is, mely az élet beteljesülésének derékbatörését jelenti. Az élet természetes folyamatának megszakadását, - beteljesületlen ígéretet jelent. Ez esetben a hátramaradottak számára csupán egy kötelesség a nyilvánvaló, - megnyugodni Isten akaratában, tudomásul venni a vesztességet, mint Isten próbatételét. A beteljesületlen életnek magának nem lehetnek fenntartásai, mert Isten kegyelméből lett megszabadítva a földi próbatételek sorából, s visszahíva az isteni gondoskodás örök birodalmába, ahol nincs szükség, nincs próbatétel (kísértés) ha a Teremtőjéhez megtért arra érdemesnek ítéltetett. Lehetséges egy másik "visszahívás" is, amikor az emberi lénytől a bizonyságtételnek lehetősége vonatik meg, mert addigi életével annak érdemtelenségéről tett tanubizonyságot. Ezért kell "a lámpásnak mindíg készen lenni a vőlegény fogadtatására."

    A halállal kapcsolatban felmerül egy igen fontos probléma, amely bármikor elénk toppanhat. - Hogy viselkedjünk ha egy halálos beteg nekünk szegezi a kérdést: - mondjuk meg őszintén végzetes e a betegsége, vagy van reménye a felépülésre, gyógyulásra ? - Ha a kérdező hívő keresztény, elméletileg nem jelenthetne problémát számunkra, - mert feltehetnénk joggal, hogy eleve belenyugszik Isten akaratába. A megfejtés azonban nem olyan egyszerű.

    Még a hívő keresztények közül is szép számmal akadnak, akik nem vennék szívesen, ha leplezetlenül eléjük tárnánk valódi helyzetét (főként, ha az negatív), állapotát és kilátásait. S azok között, akik hitüket nem élték, s emiatt nem tehettek szert erős hitre, bizalomra Isten irányában, az arány még kedvezőtlenebb. Itt szokott belépni a "fehér hazugság", ahogy nevezni szokták, s a világi gondolkozás azt megengedettnek, megbocsájthatónak hajlandó minősíteni. Pedig arra semmi szükség nincsen. Meg kell egy ilyen esetben vallanunk, hogy mi hívő keresztény szemmel nézünk a halálra. Azt is le kell szegeznünk, hogy valljuk, hogy mindannyian Isten kezében vagyunk, s nincs olyn ember, legyen az akármilyen szaktekintély, aki Isten szándékait ismeri. Mint ahogy számtalanszor bebizonyosodott, hogy betegről "már az orvosok is lemondtak" - s mégis csodálatos módon felgyógyult. Igen ilyenkor csodáról beszélnek az emberek, s bizonyos szempontból igazuk is van. A másik megvilágítás is ezirányba mutat. - Az orvos (tudomány) egy betegség gyógyítása érdekében, nem csupán a megállapított betegségre korlátozza gyógyító tevékenységét, de számtalan szempontot kísér figyelemmel, szerveket vesz ellenőrzés alá, - megelőz és kedvező körülményeket teremt a gyógyulás, felerősödés érdekében. Hasonlíthatnám e nemes igyekezetet egy sakk mérkőzéshez. Az orvos ellenfele a rontás szelleme, s ő a Jó oldalán vívja harcát Isten szerető támogatása alatt. A lépések sorában hogy lehet garanciát adni egy lépés sikerére, - míg egy másik vonal felmondhatja a szolgálatot. Honnan lehet tudni, hogy esetleg egyetlen sikeres lépés nem fordítja e meg a beteg sorsát a gyógyulás irányába. Ki tud itt garantálni, mikor a sorsunk titka egyedül Isten kezében van, - nem csak a betegnek, de az egészségesnek is. Ki tudja nem e egy harmadik út valósul meg, s agyógyító mond búcsút az életnek ? Ebből a tanulság az, hogy mindannyiunknak állandóan készen kell lenni a nagy útra. Egy a helyes út mindenki számára: - Isten kezébe kell tenni sorsunk alakulását, s magunknak pedig Krisztus erre vonatkozó tanítására kell öszpontosítani, - ami megnyugtat, s bebalzsamozza aggodalmainkat, s félelmünk helyébe a bizalom lép.

    "Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek ? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent."

    Szt. Pál Korint.3:16,17.

    Az a szenvedés, amit még Krisztus is vállalt magára, megnyitva általa utunkat az örökkévalóság felé.

    "Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedéssel engedelmességet tanult."

    Szt. Pál: Zsidóknak 5:8.

    S most vizsgáljuk meg mi vár ránk "odaát", - amitől oly sokan annyira félnek.

     

    Túlvilág - Isten országa.

    Mit mond a túlvilágról az Ó Szöv. Szt.írás ? - Annak ellenére, hogy a zsidók nem hittek (s "hivatalosan" ma sem hisznek) a túlvilágban (kivéve a farízeusokat), Isten országának létezésében, - prófétáik kinyilatkoztatásaikban (Isten üzenetének tolmácsolásában) itt - ott megjelennek nem csak Krisztusra vonatkozó jövendölések, - de magára a túlvilágra vonatkozók is. Ime egy csokor belőlük:

    "Igen jönnek napok - mondja az Úr - amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézenfogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, s ezért meg kellett mutatnom, hogy ki az uruk - mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkissebbtől a legnagyobbig - mondja az Úr -, mivel megbocsájtom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem." (Mennyei állapot)

    Jeremiás 31:31-34.

    Én felüdítem az eltikkadt lelket, s minden éhezőt jóllakatok.

    Ezért mondják majd:

    Amikor fölébredtem, bőség vett körül, és álmom üdítő volt.

    Jeremiás 31:25,26.

    Azokban a napokban nem mondják tövóbbé:

    Az apák ették az éretlen szőlőt,

    és a fiaik foga vásott el tőle.

    Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg:

    csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi.

    Jeremiás 31:29,30.

    Isten Országára vonatkozó legfontosabb és legmegbízhatóbb információt azonban magától Krisztustól kaptuk, - noha az ezzel kapcsolatos beszédeinek kissé nehéz az értelmezése. Legelőször az tűnik szemünkbe, hogy Krisztus sosem ír le egy helyet, - nem ad "irányt", nem rajzol életképet Isten Országáról. Példái inkább a bejutás körülményeit, - lehetőségeit, - vagy nehézségeit állítják elénk. Valami féle kitárulást, mérhetetlen fejlődést, szétáradást próbál érzékeltetni. Nézzük azonban a Szt.írást magát, s próbáljuk megérteni, vagy legalább megsejteni jelentését és képet alkotni belőle.

    Vegyük sorjában. Máté 13: 1-23. (úgyszintén /kis változtatással/ Lukács 8: 4-15.) így szól:

    " Egyik nap Jézus kiment a házból és leűlt a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leűlt: a tömeg pedig a parton maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket. Így kezdte: " Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélére esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. Más meg köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. amikor a bogáncsok felnőttek elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek füle van hallja meg !"....

    Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben ?" - "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izaiás próféta jövendölése, mely így szól:

    Hallván hallotok, de nem értetek,

    nézvén néztek, de nem láttok.

    Megkérgesedett e népnek a szíve.

    Nehezen hallanak a fülükre,

    a szemüket meg behunyták,

    hogy szemükkel ne lássanak,

    fülükkel ne halljanak,

    s szívükkel ne értsenek,

    nehogy bűnbánatot tartsanak,

    és meggyógyítsam őket.

     

    A ti szemetek boldog, mert lát s a fületek is az, mert hall. Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

    Halljátok hát a magvetőről szóló példabeszédet ! Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az ami az útszélre esett. A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor az isteni tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. A szúrós bogáncs közé hullott pedig: az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja az isteni szót, úgyhogy nem hoz termést. Végül a jó földbe hullott: az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."

    -------------------

    Noha nem kézenfekvő, - mégis, már ez a példabeszéd is Isten országáról szól, - Méghozzá arról, hogy az Isten országába már itt a földön beléphetünk. Az Ige, mely által üdvözülhetünk, adva van, hála Krisztusnak, s "magvetőinek". Rajtunk áll, hogy az igét befogadjuk - e, s általa - már itt a földön belépünk e Isten országába. A földi élet, a továbbiakban már csak formasággá zsugorodik. (Viszont ebből az is következik, hogy a pokol is itt kezdődik a földön. S ahogy el tudjuk jegyezni magunkat Isten országával, ugyanúgy a rontás szellemének szolgálatába is tudunk állni.) A lényeg azonban az, - hogy Isten végtelen kegyelmének folyománya ként, még az életünk folyamán irányt tudunk változtatni és a szakadék széléről halálunk pillanatában is, őszinte bánattal, meg tudjuk menteni lelkünket.

    "Óvakodjunk ezért attól, hogy valaki közűletek későn jöttnek számítson."

    Zsidóknak 4:1.

    - S itt kap jelentőséget Krisztus "A Szőlőmunkásokról szóló példabeszde" is.(Máté 20: 1-16.) S már Keresztelő János is így figyelmeztet: "tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa."

    Krisztus így adja tudtunkra ugyanezt:

    "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia."

    János 5: 24-28.

    "Elérkezik az óra, s már itt is van" az időtlenségből nézve kell értenünk.

    Krisztus az apostolokért /és a Benne hívőkért/ mondott imájában is erre utal: "Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tiéid voltak, s nekem adtad őket és megtartották tanításomat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.

    Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied az az enyém, - és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az írás. --- Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy óvd meg őket a gonosztól. ------ Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban."

    János 17:6-19.

    - Aki tehát eljegyezte magát Krisztussal, az már életében elvált a világi (anyagi) dolgoktól és a lélek országának tagjává vált. (Isten országa "közel" van azok számára, akik Istent kívánják szolgálni, - már itt a földön.)

    "Mindenki,  aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott."

    Szt. Pál 2 Korint. 5:17,18.

    A végtelen élet egy szakaszát éljük most, ha Istennek tetsző életet élünk, s az örök boldogság vár ránk. S szintén a végtelen létezés egy szakaszát éljük most, ha nem teljesítjük Isten szándékát, de az örök kárhozat lesz az osztályrészünk. Míg a földi életünket éljük, halálunkig a kocka nincs elvetve, mert Istenünk végtelen kegyelmével az utolsó pillanatban is kész megbocsájtani az őszinte bűnbánónak, míg elveszthetjük Istenünk kegyelmét az utolsó pillanatban is.

    "De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is bennünk. --------- Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél."

    János 17:20-24.

    - Ez Krisztus világba küldésének misztériuma. Az Isten Fia végtelen és örök mivoltán nem változtatott a földi küldetése. - Tehát a földön való küldetése idején az örök vagyok nem változik. Nem úgy mondta Krisztus, hogy ott legyenek velem ahol én leszek.

    Nézzük azonban tovább Krisztus tanítását Isten országáról.

    'Más példabeszédet is mondott': "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe ? Honnét került hát bele a konkoly ? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk ? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek. Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig. Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, s a búzát pedig gyüjtsétek szűrömbe."

    Máté 13:24-30.

    Itt azt példázza Krisztus, hogy a földi ember számára a földi megpróbáltatások csak feltünőbbé teszik a jó és a rossz különbségét. - A következő két példabeszéd melyben a mennyek országát igyekszik Krisztus felfoghatóvá tenni számunkra egy valamiféle kiterjedést, kitárulást példáz. Mintha a jelenlegi "csíra" állapotunkból Isten országában valamiféle mérhetetlen szétáradásban lenne részünk. Testünk megőrzése mellett tehát szellemiségünk jelenleg nehezen elképzelhető gyarapodás osztályrészét kapja, mely szellemi képességünknek végtelen távlatokat nyit (az agy nélkül) /pl. egyszerre több vonalon leszünk képesek gondolkozni, több "helyen" megjelenni, több eseménysorban résztvenni stb./ . Mint Krisztus, - az emberi testbe zárt végtelen szellemiség, - úgy mi is, mint Isten gyermekei az Isten országába jutva végtelen szellemiségre teszünk szert. Jelenleg Isten gyermekei vagyunk ugyan, de csak a végtelen szellemiség igéretével.

    'Egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, melyet fogott a gazda és elvetett kertjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgy hogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között." '

    Máté 13:31,32. Lukács13:18,19.

    'Ismét más példabeszédet mondott: "A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle."'

    Máté 13:31,32 - Lukács 13:20,21.

    Az elrejtett kincsről szóló példabeszédében pedig Krisztus ismét egy másik nézőszögből mutatja be nekünk Isten országát. Eszerint, ha rábukkanunk a kincsre, - érdemes minden földi javunkat feladni azért, hogy a kincs birtokába jussunk. Mert semmi földi jó nem hasonlítható a ránk váró boldogsághoz, aminek Isten országában birtokába jutunk.

    "A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét amije csak volt és megvette a szántóföldet."

    Máté 13:44.

    A gyöngyről szóló példabeszéd ismét ezt a megvilágosítást erősíti.

    "A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette."

    Máté 13:45,46.

    Egy másik tulajdonságot sejtet a következő példabeszéd:

    "Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a menyben, ahol nem fér hozzá tolvaj és nem rágja szét a moly."

    Lukács 12: 33.

    Tehát ott a rontás szellemének már nincs hatalma. Egy nagyon fontos szempontot vílágít meg a következő példabeszéd:

    'A farízeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: "Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van vagy amott. Mert az Isten országa közöttetek van."

    Lukács 17:20,21.

    Elsősorban ez a fogalmazás egyik erős bizonyíték számunkra Krisztus Istenfiúságát illetően. Ezt ugyanis még ma is keveseknek adatott meg, hogy megértsék, de abban az időben ez a kinyilatkoztatás csakis isteni küldetést tesz bebizonyítottá. A másik vonatkozása számunkra az, hogy Isten országa nem helyhez, időhöz, anyaghoz kötött. Nem helyezhető bele egy földi miliőbe (ezért az elvonatkoztatott hasonlatok), sem az egész világmindenségbe. Annak természete egészen más, általunk nehezen felfogható, nehezen megfogalmazható, - mondjuk fogalom, melynek talán a fő motívuma a szeretet, annak is egy valamiféle felmagasztosult formája (minden érdek nélküli, a hála alapjaira helyezett állandóan növekvő érzelem /nem érzés !/.

    Az anyagban, - életünk során megszoktuk, - hogy a térben, (amit az anyag elfoglal), az anyag eseménysort hoz létre és ezáltal nyilvánul meg az időben. Egyik megnyilvánulása a szerves élet, mely legmagasabb fokán szellemmé (a szellemiség csírája) magasztosul. Ez a formula annyira megszokott, hogy nehéz a benne élőknek attól szabadulni és más anyagon kívüli létezési formát elképzelni. Még mai tudásunk mellett is nehéz egy olyan létezési formát elképzelni mely nem igényel teret, időt és anyagot, s azt, hogy ha az anyagból, térből és időből kilépünk, - egy másik létezési forma lehetséges. Pedig Isten országa, mely maradéktalanul Istentől van áthatva, ebbe a létezési állományba tartozik, s rajta kívül semmi nem létezik ami van, mert mindent magába foglal, s mindenen belül létezik ami van (s itt a kárhozat országa sem lehet kivétel).

    "Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit , egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van."

    Efezusiaknak 4:4-6.

    Az emberi elmének azonban segítségre van szüksége, hogy ezt a létezési formát el tudja képzelni. Valami féle szűrő szerű rendszert, rácsot kellene elképzelnünk: pl. egy kristály rácsot (tér és /vagy/ anyag határa), melynek minden metszéspontján (mely méretét tekintve az anyagban zéró) egy "szelep szerű" áttörés (membrán) biztosítja a kétirányú "forgalmat", mely az anyag felől szelektálni képes. (Lehet, hogy ez az, amit "féreg luknak, kvantum habnak /Worm holes, quantum foam stb./ világának nevez a tudomány?)  S ez a "szűrő" rendszer az ami "elválasztja" az anyagi világot Isten országától. Vagy talán szemléletesebb, ha ezt a "szűrő rendszert" egy szivacshoz hasonlítjuk, - ahol a lyukacskák jelentik az anyagi világ atom (vagy legkisebb) szintű részecskéit, míg a szivacs anyaga a túlvilág határát. Az anyagi világ tehát valósággal bele van ágyazva Isten országába s így az anyag oldaláról nézve, nem lehet mondani, hogy "itt van vagy amott", - "közöttetek van". - S ez bizonyítja Krisztus Istenfiúságát, - hogy mindezt kétezer évvel ezelőtt tudta.

      Ábra No. 5.

    Ábra No. 5.

                                              ^      

                                ^ 

                    

    Mint emlitettem, a túlvilĺg (Isten országa) a fenntebbi ábrák (No.  1.a.,No2) "origójában" van.* A két világ természete nem összehasonlítható, csak megközelítően magyarázható. Az origó az anyagi világ, - a mindenség bármely pontján létezik, atomon (fonalon stb.) belül is (Ábra No.5-).  Átjutni csak minden anyagitól, sőt anyagi természetű tulajdonságoktól megtisztult lelki, szellemi képes  (a jó a jót vonza, a jó a jó felé törekszik).

    *Természetesen az anyag megjelenési formájáról az elképzelések állandóan változnak. Az anyag megjelenési vagy viselkedési formája  azonban teljesen mindegy. Ezen az ember még jó néhány évtizedet, sőt évszázadot el fog rágódni. A legutóbbi elképzelés /fonal elmélet/ egy "bulk" universnek nevezett világmindenséget tételez fel (11 dimenzióval), s ez az amit némelyek szerint, mi keresztények, túlvilágnak, Isten országának nevezünk, amely végtelen és magába foglal mindent; a mi univerzünket, s végtelen hozzánk hasonlót, velünk párhuzamost vagy ellentétest ("braneworlds)" stb. Ezen kivül természetesen lehetnek és bizonyára vannak is más elképzelések. Szerintem a "bulk" univers (ha létezik) is egy teremtett egzisztencia, tehát nem lehet azonos Istennel sőt még Isten országával sem. Isten (és országa) végtelen minden vonatkozásban.   Nem csak kiterjedésben, de végtelen időben és végtelen minden irányban és minden "dimenzionális mélységben" (ezek mind az anyag tulajdonságai, - Isten teremtményei) .

    Részletesebb fejtegetések olvashatók a fenntiek figyelembevétele mellett: http://www.vallasfilozofia.lap.hu - Vallasfilozofia főcím alatt.

    "Ő határozta meg itt lakásunk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: Az ő fiai vagyunk.

    Apcsel 17:26-28.

    " Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetköztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a lelket adva nekünk foglalóul.

    Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk."

    2 Korintusiaknak 5:1-6.

    "Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével."

    Efezusiaknak 3:18,19.

    "Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal."

    Efezusiaknak 4:14,15.

    Jelenleg tehát a hit pótolja azt amit az agy nem képes még felfogni.

    S ime egy példabeszéd Isten országába való bejutásról:

    Példabeszéd a tíz hajadonról:

    "A mennyek országa hasonlít a tíz hajadonhoz, akik fogták lámpásukat és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt köztük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat uggyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe ! Erre a hajadonok mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat ! Lámpásunk kialvóban van. Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg oda voltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi hajadon is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk ! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát."

    A hajadonok a földi embert jelképezik.

    Az olaj a mécsesben egyenlő az emberi erénnyel, - Isten kegyelmével, mely táplálja a világosságot életünkben. A világosság az emberi érdem Isten előtt. A sötétség a rontás szellemének domíniuma.. - Az okos koszorús lányok nem azért nem adhattak az olajukból tehát a balgáknak, mert irigyek voltak, hanem mert elválaszthatatlanul énjükhöz tartozott az. (Krisztus csak a lényeget kívánta kidomborítani.) Az erényeit mindenkinek magának kell megszereznie. S aki nem igyekszik mindíg a kegyelem állapotában lenni, s mindíg csak tervezi, halogatja a megtérést, bűnbánatot, - azt váratlanul érheti a "Vőlegény", - a végső elszámolás, mely a halállal kezdődik. - S kirekesztés lesz a büntetése. De a méltatlan rekeszti ki magát, nem Isten zárja ki őt, csupán nem ismeri el várományosként az örök boldogságra. Isten mindenkit meghív a "menyegzőre". Mert sokan vannak a meghívottak ! - A szabad akarat Isten kegyelme, melyel utolsó pilanatáig rendelkezik az ember, s viseli felelősségét is általa. Helyesen kell tehát gazdálkodnunk olajunkkal.

    "Óvakodjunk ezért attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson."

    Zsidóknak 4:1.

    A következő példabeszéd az ami különösen manapság megszívlelendő lenne:

    "Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és minden nap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.

    Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám ! Könyörülj rajtam ! Küld el Lázárt,  hogy  ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet.. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.

    Akkor arra kérlek, atyám - kiáltotta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztessem, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak , atyám, Ábrahám ! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek."'

    Lukács: 16: 19-31.

    A fennt leírt "életkép" nem csak azt próbálja megértetni velünk, hogy az érdemszerzés ideje itt, földi életünk folyamán van, de érezhető belőle az is, hogy a túlvilágon az elkárhozott lelkek tudatában vannak, hogy miből vannak kizárva (s ez fokozza kínjaikat), - ugyanakkor mint súlyosbító körülmény, - azt is érzékelteti, hogy a két "világ" valamiféle áthatolhatatlan "membránnal" el van zárva egymástól. Áthatolhatatlanabbal, mint amilyen elválaszt bennünket földi életünk során az örök boldogság országától.

    Egy másik erre vonatkozó idézet az Ósz. Szt.Írásbanól:

    Ezért ezt mondja Isten, az Úr:

    Meglátjátok, szolgáim esznek,

    ti meg éhen maradtok.

    Meglátjátok, hogy szolgáim isznak,

    ti meg szomjazni fogtok.

    Meglájátok szolgáim örülnek majd,

    ti meg szégyent vallotok.

    Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében,

    ti meg ordítani szívetek fájdalmában,

    és megtört lélekkel jajgattok.

    Izajás 65:13-14.

    S most még egy másik pillanatkép, - Isten országáról:

    'Jézus ezt válaszolta nekik: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének nevezi. Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Némely írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen válaszoltál." Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.'

    S bizonyíték ez arra, hogy Isten országában minden földi szükségünk megszűnik. Nem lesz éhség és szomjúság, - nem lesz fáradtság, betegség, - megszabadulunk ösztöneinktől, de mindenek előtt és felett a kísértéstől. Nem lesz halál többé, s nem lesz születés. Egymáshoz való viszonyunkat a szeretet hatja át, - olyan szeretet, mely minden földi kapcsolatot felülmúl. S ime még az Ósz.Szt.írásban is találunk utalást erre is:

    "Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát,

    és a homály és sötétség elmultával

    látni fog a vakok szeme.

    - - - - - - - - - - -

    Mert a zsarnok nem lesz többé, a gúnyolódó kipusztul,

    és mind kiirtják, akik gonoszat forralnak."

    Izajás 29:18,20.

    "Mondjátok a csüggedt szívűeknek:

    'Bátorság ! Ne féljetek !

    Nézzétek, eljön Istenetek,

    eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen.

    Maga az Isten jön el, hogy szabadulást

    hozzon nektek.'

    Akkor megnyílik a vakok szeme,

    s a süketek füle hallani fog.

    Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas,

    és a némák nyelve ujjongva ujjong.

    Mert vizek fakadnak a pusztában,

    folyóvizek a sivatagban.

    A száraz vidék tóvá változik,

    a szomjas föld vizek forrásává.

    A sakálok egykori lakóhelyén

    zöldelő fű és nád terem...

    És egy tiszta út vezet majd át rajta,

    úgy fogják hívni: a szentek útja.

    Tisztátalan nem léphet rá,

    sem a balgák nem bolyongnak rajta.

    Nem lesz ott oroszlán,

    más ragadozó sem jár arra:

    a megváltottak vándorolnak rajta,

    akiknek az Úr szabadulást szerzett,

    azok térnek vissza rajta.

    Éneket zengve érnek a Sionra,

    s örök boldogságot tükröz az arcuk.

    Öröm és ujjongás jár a nyomukban,

    mert fájdalom és siralom nem lesz többé."

    Izajás 35:4-10.

    Itt ismét Isten országát ecseteli a próféta, szemben az akkori jelen gonoszságaival, melynek ostorozásában fáradhatatlan. A földi képekben megrajzolt Isten országa azonban földi magyarázat az emberek elméjében, s ezért vártak sokan földi megváltót aki "jólétet" hoz és biztosít népének, - esetleg egy emberöltőre ? Itt azonban nem véges megváltásról szól az isteni üzenet, amit talán maga a próféta sem gondolt. Viszont a következő idézetek magát az Isten országát ecsetelik:

    "Fejedelmeddé a békességet teszem,

    és kormányzóddá az igazságot.

    Erőszakról nem fognak hallani országodban,

    sem pusztulásról és rombolásról a határaidban.

    Szabadításnak fogod hívni a falaidat,

    a kapuidat meg dicsőségnek.

    Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel,

    és nem a holdfény ragyog neked,

    mert az Úr lesz örökké tartó világosságod,

    Istened lesz a fényességed.

    A napod nem nyugszik le soha,

    sem a holdad meg nem fogyatkozik,

    mert az Úr lesz az örökké tartó világosságod,

    és véget érnek a gyász napjai.

    Néped csupa igazból áll,

    s mindörökre övék lesz majd a föld.

    Olyan hajtás lesz, amelyet az Úr ültetett:

    kezem munkája, amelyet szépnek terveztem.

    Közületek a legkisebb is ezerré lesz,

    és a legkevésbé jelentős hatalmas nemzetté.

    Én az Úr mondtam ezt így,

    és a kellő időben gyorsan végbe is viszem.

    Izajás 60:17-22.

    "Mert a hajdani nyomorúság feledésbe megy,

    és eltűnik a szemem elöl. Mert új eget

    és új földet teremtek: a régi feledésbe merül,

    és eszébe se jut senkinek.

    Örüljetek és ujjongjatok

    azon mindörökké, amit majd teremtek !

    Mert Jeruzsálemet 'öröm'-nek teremtem

    és népét 'ujjongás'-nak.

    Örömöm telik majd Jeruzsálemben és

    ujjongani fogok népemen.

    Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás.

    Izajás 65:16-19.

    "De szolgáimnak új nevet adok". Ez nem csak a zsidókból, de a föld minden lakójából Isten szándékát teljesítő embert magában foglal. A fennti idézetek mind egy "újjá teremtés"-re utalnak, - egy ponttól számított változást jeleznek. Mert az utolsó ítélet az idő és időtlenség határán lesz (illetve van), tehát valamennyien egyszerre érünk oda. (Ezért van az, hogy a túlvilágról nem kaphatunk visszajelzést elhunytainktól.) Ezek az idézetek tulajdonképpen a menyországi helyzet ecsetelései a materiális (tehát határok közé szorított) agyon keresztül. - Krisztus sosem rajzolt ilyen képet, - mindíg csak szituációval jeleníti meg Isten országát. (kovász, mustármag stb.) Mégis e fennti idézetek figyelemreméltó előrelátást, megérzést mutatnak, s sok tekintetben nagyon pontosak.

    "Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire:

    Hol van már, aki számolt,

    hol van, aki mérlegelt,

    és hol van, aki összeírta az ékszereket ?

    Izajás 33:18.

    Ez is a menyország körülményeinek leírása, - amiből a lényeg, hogy a világi életünk tudata megmarad a túlvilágon is.

    Szt. Pál írásaiban találunk szép fejezeteket, melyek mutatják egyrészt, hogy Szt. Pál mennyire tisztában volt Krisztus szavainak és küldetésének értelmével. Példának egy - két Isten országára vonatkozó kivonat:

    "Tudjuk ugyanis, hogy ha a földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak (Ádámmal lettünk "ruhátlanok" /ráeszmélés az anyagi mivoltunkra/ - az író megj.). Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem, hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul."

    2 Korint.5:1-5.

    Gazdag örökség ez, bőkezű útbaigazítás annak akinek van füle és meghallja, de méginkább megérzi jelentését. Mai életünkből vett példával is megvilágíthatjuk, - némileg érthetőbbé tehetjük e misztériumot. Erre legalkalmasabbnak kínálkozik a zene (klassikus). A zene képes az embert magasabb régiókba emelni. Talán azért, mert természete közelebb áll az anyagtalanhoz mint a képzőművészetek. A zenehallgatás (klasszikus) és a benne való elmerülés maradéktalanul csak úgy jöhet létre, - s gyakorlatban úgy is valósul meg, hogy az ember minden más kényelmetlen hatástól mentessé teszi saját magát (kényelmetlenség, fájdalom, izgalom, gond, éhség, szomjúság stb.). S ez a miliő, ez az anyagtalan állapot, egy fennkölt, felemelő érzést kelt, - imitálja a tökéletes anyagtalanságot, időtlenséget és az azzal együttjáró élményt (zenei hatás), boldogságot. A nagy csend és a külső - belső béke is előidézheti ezt az érzést. Elmélkedés, meditálás is hasonló feltételek mellett jöhet létre. E körülmények valahogy közelebb visznek bennünket Istenhöz, könnyebbé teszik a Szt.Lélekkel való kapcsolat felvételt.

    Felvetődhet mindezekután bennünk a kérdés: - milyen lehet az élet Isten országában ?

    Az biztos, hogy más mint a jelen, - jobb mint a jelen. - Igen, de részleteiben, - mit várhatunk?

    A túlvilág időtlen (tehát örök), anyag nélküli. Ennyit nagy valószínűséggel állíthatunk. Az elme szabad, a szabad akarat Isten szándékain belül korlátlan. Ezért kell teljesen tisztának lennie. A halál alkalmával az elme (az agy anyagtalan emlékanyaga) terhelve van földi, anyagi vonatkozásokkal (mint pl. bűnnel, téves felfogásokkal, tudatlansággal stb.). Előbb tehát minden tehertől meg kell szabadulnia. A modell Krisztus. Csak az Ő tisztaságán keresztül lehet elnyerni az elme szabad állapotát. A kísértés a halállal megszűnik. A tisztulás folyamata tehát megindulhat minden zavaró körülmény nélkül. Mintegy - addig tartja időben az elmét, míg az elme "felejti" a káros földi hatásokat, s szeretet, engedelmesség (Isten iránt) kikristályosodik, s így Isten megajándékozhatja bizalmával a lelket, s felszabadítja azt kötöttségeitől.

    Zárjuk le e bizonyítás sorozatot Krisztus szavaival aki feltette a kérdést tanítványainak példa sorozatának végén: "Megértettétek mindezeket ?" "Igen" - feleltek. Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő."

    Ez a rövid összefoglaló talán arra utal, hogy a mennyek országának ismeretéhez szükség van tudásunk régi és új tárházára az Ó és Új szövetségi Bibliára, mert sokrétűségét csak úgy remélhetjük megsejteni. Földi tökéletlenségünk és keretbe zárt fogalmaink még így is nagy feladat elé állítanak bennünket.

    A test feltámadásának ígérete:

    Meglepő talán, de az Ószöv.szt.Írásban már vannak részek erre vonatkozóan, ami mellett az izraeliták nagy része elment, hiszen legtöbbjük nem hitt a túlvilágban. Krisztus azonban nem csak ismerte ezeket a részeket, de magába szívta, meríthetett belőlük, s minden bizonnyal idézett is, legalább tanitványainak. Ime néhány példa:

    "Látomás a csontokkal teli mezőről"

    Az Úr keze fölöttem volt: és lelke által az Úr kivezérelt és a völgybe vitt, amely tele volt csontokkal. Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belőlük a völgyben, és teljesen ki voltak száradva. Így szólt hozzám: 'Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok ?' - 'Uram, Istenem, te tudod.' Ekkor így folytatta: 'Jövendölj ezekről a csontokról ! Így beszélj: Ti kiszáradt csontvázak, halljátok az Úr szavát ! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket, bőrt húzok rátok és éltető lehelletet adok belétek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövndöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. Aztán láttam: in és hús került rájuk, és bőr vonta be őket, de éltető lehellet még nem volt bennük. Ekkor így szólt hozzám: 'Jövendölj az éltető lehelletről, jövendölj, emberfia, és mond az éltető lehelletnek: Ezt mondja az úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek. Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltető lehellet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg.

    Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: 'Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van'. Jövendölj azért és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és éltre keltlek."

    Ezekiel 37.

    "Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz,

    ő ragadott el, ő is gyógyít meg minket:

    ő vert meg, ő is köti be sebeinket.

    Két nap múlva életet ad,

    harmad napra feltámaszt,

    hogy színe előtt éljünk."

    Ozeás 6:1,2.

    "Akik a föld porában alszanak,

    azok közül sokan feltámadnak,

    némelyek örök életre,

    mások gyalázatra, örök kárhozatra

    Akkor az érteni tudók ragyogni fognak,

    mint a fénylő égbolt,

    s akik igazságra tanítottak sokakat,

    tündökölnek örökkön örökké, mint a csillagok."

    Dániel 12:2,3.

    Az Ósz. Szt.-írásban találhatunk utalást arra is, hogy Isten országában is megőrizhetjük egyéniségünket:

    "Mert ahogy az új ég és az új föld,

    amelyeket majd alkotok,

    fennmarad színem előtt - mondja az Úr,

    úgy fennmarad a ti nemzedéketek és nevetek is."

    Izajás 66:22.

    Ez az egyéniség megmaradásának ígérete, amit Krisztus is megerősített a "test feltámadásá"-nak ígéretével.

    A Szt. Írásból tanultak és Krisztustól hallottak alapján egy kis elmélkedés árán sok mindenre választ kaphatunk. Nem egyszerre, de apránként. Ime egy kis izelítő, - csak amolyan érzékeltetőnek, de nem az igazság igényével a következők:

    Mint fent említettem már egy fontos pontot: Isten országában nincs szükség. Megszűnnek a testi szükségleteink, s egyrészt ennek következtében elsősorban megszabadulunk a kísértéstől. Nem lesz szükségünk munkára, mert testünket nem kell fenntartani, - kielégíteni. Nem lesz szükségünk pihenésre annak ellenére sem, hogy nem lesz éjjel és nappal váltakozása és mégis állandóan aktívak maradunk. Nem lesz időjárás ami ellen védekeznünk kelljen. Kedvünket nem szegi fájdalom, éhség vagy szomjúság. - Ha kedvünk mutatkozik érezni "sebességet", nem kell masina, ami a fellegekbe visz, s mégis a tiszta érzést élvezhetjük. Színhatásokat kreálhatunk kedvünknek és tetszésünknek megfelelőt tiszta színekből, - zenét tökéleteset tiszta hangokkal, harmóniával. Eszmecserét folytathatunk hang és gesztus nélkül. A menyországban nem lehet semmi fogyatékos, - tökéletlen. Így testi fogyatékosságot a felmagasztosult test nem visel magán. - Alkotni fogunk, s alkotási kedvünknek nem lesz határa, akadálya. Szeretteinkkel akkor lehetünk együtt, amikor akarunk, s részt vehetünk számtalan minket igénylő programban, mert egyszerre annyi programnak lehetünk részese, amennyiben csak részt kívánunk venni. Cselekményeink hibátlanok lesznek. Nem lesz esetlenség, ügyetlenség stb., mert cselekményeinket a test tökéletlensége nem fogja gátolni. - Nem könnyű életet anyag, tér, időn kívül elképzelni, ez majhogynem állapotnak tűnik inkább, mint végtelen életnek. Krisztus azonban sosem beszélt állapotról, de életről, kiterjedésről Isten országában. - Tehát a képsor ábrázolással lehet valamiképp érzékelni a túlvilági élet mibenlétét, milyenségét. Ezzel az elképzeléssel kapcsolatban is azonban felmerülhet egy probléma. A végtelenség nem teszi -e "fárasztóvá", unalmassá a sok végnélküli tarka eseményt ? - Nehéz elképzelni a mennyei boldogságot a mi hozzáállásunkkal, ami arra épült, hogy "jóból is megárt a sok". Hinnünk kell tehát, hogy a mennyei élet a végtelenséget valamilyen úton - módon tudja ellensúlyozni. Talán a Krisztus által jelölt "kiterjedés" a válasz. Mindíg új és több benyomásnak leszünk részesei. A jelen élet is az örök fejlődés jegyében zajlik. A "nagy robbanás" - tól megtett út, s épp a feltételezett evolúciósnak hitt változások is azt bizonyítják, hogy már földi életünket, a mindenség működését is országának mintájára hozta létre. Ki "únja" még ezt a hibákkal, tragédiákkal megterhelt világot is. - Hogy ragaszkodunk hozzá? - S mennyivel jobban ragaszkodnánk hozzá, ha minden rossztól mentes világban élhetnénk. - Nem, - unalomtól - úgy érzem nem kell félnünk.

    Egy másik igen fontos feltételezés, hogy Isten országában nem csak a kísértéstől szabadulunk meg, de a bűntől és a bűnözőktől is. Mert a menyországba csak a jók jutnak, - a bűntől mentesek, illetve megszabadítottak. Ehhez hasonló az érzésünk itt a földön a "magunkfajta" társaságban, - elsősorban az ideális családban, vagy templomunkban, ahol legalább igyekszik mindenki feddhetetlenül viselkedni. És végül megmenekülünk a haláltól való félelemtől, s ez lesz lelki békénk, s önbizalmunk záloga.

    Hol van a Menyország ?

    A menyországot legtöbb ember valahol a távoli térben képzeli el. - Holott "Isten országa" közelebb van mint gondolnánk. Jobban meg tudjuk közelíteni, ha képzeletben megpróbálunk összezsugorodni egy ponttá. S ha meggondoljuk, hogy a pontnak térben nincs kiterjedése, - ez a materiális semmivé válással egyenlő. Ez az a bizonyos "tűfok" amin keresztül nem jut semmi ami anyagi, vagy anyagias. - E megsemmisülési folyamat a halállal indul (vagy a születésssel, - mivel a születésünk pillanatától a halál folyamata megindul), s idő, tér, anyagtól való megválása a lélek tisztaságának függvénye. A menyország azonban átterjed az anyagi világba is annyiban, amennyiben az arra érdemes lelkek lekötik Isten céljait szolgáló életük által. Isten országa tehát nem egy terület, nem is egy végtelen tér az anyagi világ szemszögéből nézve (hanem Isten szolgálatának fogalma).

    Elkerülhetetlenül idéznünk kell ismét itt Krisztust: 'A farízeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: "Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van vagy amott. Mert az Isten országa közöttetek van."

    Meg kell említenünk még egy manapság felbukanható kérdést. Lehet e kapcsolatot létrehozni a túlvilggal, elhalt szeretteinkkel ? Nem. - Miért nem ?

    A földi életből távozottak azért nem tudnak kapcsolatot teremteni az élőkkel, mert az időtlenségbe (az "utolsó ítéletre, - az időtlenségbe, - örökkévalóságba") egyszerre érkezünk, s az időtlenség adná meg a lehetőséget a kapcsolatteremtésre. Aki az időt halálával azonnal levetette az csak Krisztus volt s az életalkotásukkal őt megközelítő emberek (szentek ?). Nekünk azonban az időtlenség elérése előtt még meg kell szabadulnunk minden tisztátalanságunktól. (Persze a szentek se "előznek" meg bennünket)

     

    Szenvedés.

    Miért a bün,  a természeti vagy ember által előidézett rossz és a szenvedés a földön? - Hogy megigazuljon és felmagasztosuljon általa a jó !

     

    Hogyan engedheti meg Isten, - hogy annyi ember éhezzen szerte a világban ? - (Többek között) Hogy mi segíteni tudjunk rajtuk ! - Isten megadja a lehetőséget erre az emberiségnek, s rajtunk a felelősség, ha - tele is a "csűrünk" (gabona, vaj, olaj, hús hegyek raktárainkban, minden eszköz a rendelkezésünkre áll), mégis pusztulni hagyjuk enbertársainkat. Ez így igaz világviszonylatban. Mi a helyzet egyéni, - családi vonalon ?

    Úgyérzem feltétlenül ki kell térnem itt az ateisták egy hatásos érvelésére, mint pl. hogy Istenünk, - aki a keresztény tanítás szerint mindentudó, végtelenül bölcs és az embert szerető Isten, miért teremtette az embert tökéletlennek, esendőnek, s miért tette ki oly sok viszontagságnak, - mikor Számára nyitva állt, hogy tökéletes lényt hozzon létre, tökéletes körülmények közé ?

    Nehéznek tűnik a válasz erre a kérdésre, s segítség nélkül bizonyára nem is menne, - kudarcot vallanánk ? - Bizakodás és erős hit az előfeltétel és álhatatos kérés a Felvilágosítóhoz.

    Ha Istenünk így cselekedett minden bizonnyal szándékosan tette, s célja volt azzal. Feltételezhető, hogy a tökéletes körülmények között az ember sosem tudta volna értékelni kiváltságos helyzetét a túlvilágon (mint ahogy az "eredeti bűn" is ehhez hasonlóra utal). Épp ezért esetleg visszaélhetett volna a bizalommal, szabad akaratával, mint ahogy azt sokan tették, hiszen Isten teremtményei között már volt erre példa (ördög és társai). A próbatételek azonban itt a földön az embert felvértezik és képessé teszi arra, hogy Isten országában az élvezett minden rossztól, bűntől, megpróbáltatástól mentes életet értékelni és megbecsülni tudja. Tehát mi keresztények ezért vagyunk hálásak Istenünknek, hogy a próbatételekre érdemesnek tart bennünket, mert ezzel egyben biztosít arról, hogy méltónak tart bennünket igéretére: - a gondtalan menyországi létezésre és színe előtti örök életre.

    - - - - - - - - -

    Egy az angol televízión nemrég közvetített műsor késztetett e sorok megírására, melynek keretén belül az ujságító (keresztény hitű) arra a kérdésre próbál választ találni, hogy a földön előforduló elemi csapások idején hol van a szertő Isten? - miért nem lép közbe az ember védelmében, s óvja meg a tragédiáktól (tsunami - Indonézia)?

    S a válasz keresés érdekében bejárta a világot. - Meghallgatott mohamedán, hindu. budhista, atheista s keresztény véleményeket, - alacsony és magas szinten, de válaszra nem talált. Az istentagadó természetesen kész volt a válasszal mondván, hogy e körülmény is az ő igazukat bizonyítja, hogy nincs Isten. A legszívetmelengetőbb választ egy, a tragédiát átélt mohamedántól kapta, aki elvesztette családját, de erős hite és istenszeretete nem engedi, hogy nehezteljen ezért Istenre. Igen az erős hit átsegít minden nehézségen. Bennünket azonban válaszkeresés meditálásra késztet, s tisztelettel és szeretettel várunk a kérdésre választ, hogy fel legyünk vértezve az istentagadók ellen. - S mint már annyiszor, - a válasz megérkezik !

    Ha Izaiás próféta ma is élne, ezt mondaná:

    "Azt mondja az Úr: Ki vagy te gyarló ember, hogy Uradat kérdőre vonod. Te akinek keze vértől, testvéreid millióinak vérétől áztatott. Aki ölsz nap mint nap önző háborúidban gyilkos masináiddal, gázzal, atombombával, - gyáraidban, bányáidban, siralmas munkakörülményeid által kapzsiságból.

    Éhenhalásra ítélsz végtelen tömegeket, míg csűröd tellve, - gyermekeket, öregeket, kiszolgáltatottakat önzésből halni hagysz ! Soroljam e még ?!!!"

    Én az Ur, magamhoz ölelek minden elesettet, a te bűneid szenvedőit épp úgy mint a természeti csapások áldozatait, s biztos és békés otthont biztosítok számukra mindörökre. Te mit tudsz ajánlani szenvedésükért, amit okoztál nekik? Te elvetemült náció, aki még saját büneit se látja meg, nem hogy másokon segíteni tudjon!"

    Súlyos szavak, s milyen igazak! Mi azonban arra szeretnénk vállalkozni, hogy a problémát Istenünk oldaláról nézve igyekezzünk megérteni. Mert az ember, - mint az eredeti kérdés is mutatja, a problémát tulságosan egysíkuan látja, s fogja fel, - s elhamarkodottan ítél.

    Isten egyetemesen kíséri figyelemmel a világ, - világok végtelen sorát, a rajtuk egzisztáló teremtményekkel együtt. Isten tudja azt is, hogy amit a rövidebb-hoszzabb élet /létezés/ után tud nyújtani, az minden megpróbáltatásért kárpótol. Sajnos mi teremtmények, - még ha értelemmmel meg vagyunk is áldva, - nem birtokoljuk a szükséges tudást, - igy bizomyos mértékben érthető méltatlankodásunk. De Isten ellen lázongani nincs jogunk, s nincs alapunk a méltatlankodásra, hiszen mint fenntebb leírtam nem vagyunk a tárgyilagos kiértékeléshez szükséges adatok birtokában. Itt van heje az erős hitnek, bizalomnak, s egy végtelen szintű és mértékű szeretetnek.

    Mert mondhatná Istenünk azt is a biblián keresztül, hogy "én úgy terveztem, hogy az ember is leélje életét létének ráeszmélése nélkül, s ezért szabad akaratára bíztam a választást. Bele programoztam természetébe, hogy a tudás, - tudatra ébredés gyümölcsétől tartsa távol magát, mint ahogy a jelenben is az állat testvérkéi nem fogyasztanak olyan növényt ami egészségükre ártalmas. De az ember kiváncsisága erősebb volt annál, s nem hallgatott szavamra, - a belső hangra, s nem fogadott szót annak. Ó én tudtam előre, hogy kudarcot fog vallani, de e körülmény így is megfelelt szándékaimnak, annak csak az ember vallotta, s vallja kárát ma is. A halálban azonban én gondját viselem, ti ember fiai csak a visszamaradottak fájdalmával törődjetek, azokat gyámolítsátok, hogy bizonyságot tegyetek érdemességteket kegyelmemre. Mert hogy arra lehetőséget keptatok, - azért legyetek nagyon hálásak, s igyekezzetek megfelelni elvárásomnak."

    Ez lehet a szenvedés egyik megvilágítása Isten "szemszögéből".

    Most nézzük az ember "elvárását", - mitől szeretne megszabadulni? - A leggyakrabban előforduló tragédiák a földrengések (a kéreg tektonikus mozgásai), s az ahhoz kapcsolódó szökőárak, - a tüzhányók okozta tömegszerencsétlenségek, tűzvészek, árvizek, földcsuszamlások, éhínség, ragályos járványok, szélviharok, hurikánok, tornádók, s a ritkábban előforduló, de nagyobb rombolást előidéző meteor és üstökös becsapódások stb.

    S most nézzük, hogy tulajdonképpen milyen lenne földünk mindezen jelenségek nélkül? - Mozdulatlan, kihűlt, sívár, - halott!! Szerves élet számára lehetetlen életterület. Istenünk a szerves képződmények számára élő "életteret" biztosított, mely ha nem is probléma mentes, de azért adta az embernek az értelmet, hogy próbáljon megbírkózni azzal, s igyekezzen leküzdeni azokat. Hogy hogyan, - abba most nem mehetünk bele részletesebben, de a problémák nem megoldhatatlanok, s bízhatunk, hogy az ember megtalálja a megoldásokat (előre jelzések, veszélyes területek fokozatos kiűrítése által, vagy új módszerek, anyagok, építési módok felfedezése útján stb.).

    S végül jó tudni, - legalább is nekünk keresztényeknek, zsidóknak, mohamedánoknak stb., hogy Istenünk egy olyan országgal vár azokra akik kiérdemlik a belépést, amely mentes nem csak a természeti csapásoktól, de az emberi gonoszságtól, s az azok által okozott megpróbáltatásoktól egyaránt. Mert Isten országa a megbékélés világa. 

    - - - - - - - - -

    S most egy hasonló kérdés az egyén szemponjából: Mivel érdemeltem (vagy érdemelte valaki) ki ezt a szenvedést Istennél ?

    Ime a válasz: "Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle, Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született ? 'Sem ez nem vétkezett, - felelte Jézus - sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk'".

    Szenvedéseink egy részének mi magunk vagyunk okozói. - A szenvedés Isten vésője és kalapácsa, mely által alakítja egyéniségünket, az emberiség érzésvilágát. Rávezet bennünket, hogy tennünk kell nekünk is valamit saját érdekünkben és ki kell operálnunk magunk közül, - életünkből a rosszat. (Speciálisan az ezzel kapcsolatosakat : - a restséget, nemtörődömséget, közömbösséget, önzést és kapzsiságot stb.) A szenvedés fölött vagy győzedelmeskedünk, vagy az győz le minket.

    A cél az útban van. Bölcs megállapítás a multból /elvont, de igaz/  (Hinduizmus). - Általa magyarázatot kapnak a szenvedés és az élet viszontagságai. A cél tehát, hogy az életedet becsülettel harcold végig. Mert ez az élet értelme, s ezért kapta az ember a tudatot, értelmet, - no és a felelősséget! De az élet harcait, megpróbáltatásait teljes odaadással végig kell küzdened - a célig! Az állat nem rendelkezik értelemmel, öntudattal, így nincs is felelőssége.

    "Megfeletkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól:

    Fiam ne vedd kevésbe az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.

    Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: Az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van az olyan fiú, akit az apja nem fenyít ? Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak.

    Zsidóknak. 12:5-8.

    Krisztus, az Isten fia sem vonta ki emberi mivoltát a szenvedés alól. Csak annak árán, beteljesítve Isten szándékait (Isteni üzenet tolmácsolása és szenvedés és halála árán számunkra kiérdemelt örök élet) tudta számunkra is járhatóvá tenni az örökkévalóság útját és bűneink bocsánatát. (Krisztus véráldozatára nem Istennek volt szüksége, hanem az embernek). Ami rossz van a világban az az ára örömünknek és boldogságunknak itt a földön (részleges) és a túlvilágon (teljes).

    "Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higyjetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte."

    Filippieknek.1:29.

    "Így hát figyelmeztetem azokat, akiknek ez a könyv a kezükbe kerül, hogy a megpróbáltatások miatt ne bátortalanodjanak el, hanem gondolják meg: ezek az üldözések népünknek nem csupán vesztére, hanem nevelésére is szolgálnak. .... A csapásokkal veri ugyan a népét (Isten), de el nem hagyja."

    Vallás - Élet.

    A vallás fejlődése.Ha minden vallás eltűnne, - újra feltűnnének nagyon gyorsan. Több mint valószínű, hogy egészen más formában jelentkeznének, de alapjában véve ugyanarra a kérdésekre keresnének választ, mint elődeik. Feltűnnének emberek, akik hallgatva a belső hangra, - ismét létrehoznának, hirdetnének elképzeléseket aszerint különbözőeket, ahogy ők próbálnák szavakba önteni a belső hang üzenetét , - rosszabb, jobb, de sosem tökéletes fordításban. Ha nem haszonlesés, vagy hatalomvággyal befolyásolt lenne az üzenetátadás, talán mindben lenne érték, mindben lenne némi igazszerű motívum. - De mindez csak tapogatódzás lenne a sötétben. El kellene jönni a mindent letisztázó, egységes formába öntő igaz Igének, hogy a pusztában való bolyongásnak vége szakadjon. Fejlődés vallási vonalon nem lett volna lehetséges, ha nem tűnt volna fel mindíg olyan személy, aki miután megtanulta amit előtte tanítottak az előtte élt gondolkodók, nem alkotta volna meg saját, talán némileg különböző véleményét, - felfogás-rendszerét.

    Az emberi élet:

    - A kártyajátékhoz hasonló. A kezdet az osztásból egy készlet kártyalap. Ebből játsza ki az ember a lehető legjobbat, ami tőle kitellik. egy sor döntés, választás után a partnerek jó, vagy rossz kártyakészletétől és játékától függően a résztvevő jó, vagy rossz eredményt ér el. - A tanítás úgy szól, hogy a hívő élet Isten kegyelme. Felvetődhet az emberben a kérdés, hogy ez esetben Istentől függ, hogy valaki hívő életet éle e vagy sem ? A kegyelem azonban nem egy élettel párhuzamos jutalom, hanem egyetemes, tehát időtől független jutalom, melyet az egyén egész életével érdemel ki, s arra előlegezve kapja, vagy nem kapja. Ne feledjük, hogy Isten időn kívül létezik. Úgy szoktuk mondani hétköznapi nyelven, hogy Isen mindent "előre" tud. Tehát tudja, hogy az egyén szabad akaratát milyen irányban használja fel. Helyesebben Isten tudja, hogy a "mag" milyen talajra hullott. S mivel a talaj minősége az ember akaratának függvénye, a megtermékenyítő esőt Isten aszerint méri. (Az "eső" a felvilágosító Szt. Lélek munkája.) A mag Isten ajándéka: - az emberi lélek. Ha jó talajra hullik, kalászba szökken, és a "Gazda" csűrjébe többszörös termést juttat.

    Vallásos elképzeléseinknek be kell illeszkednie a mai élet viszonyai közé. Ezért szükség van arra, hogy egyeztessünk. A tudományok új produktumait nekünk a mi vallásos felfogásunknak meg kell feleltetnünk. (Elvetnünk vagy részben - egészben elfogadnunk.) E praktikusságnak tűnő hozzáállás kell, hogy eredményezzen egy bizonyos magabiztosságot, önbizalmat, ami lehetővé teszi számunkra, hogy bátran szembenézzünk a világi kihívásokkal (politikai és tudományos). Ha egy vallás lépést akar tartani a korral, időről időre változtatnia kell némelyest felfogásán, hozzáállásán, véleményén, az alapvető tanítás megsértése nélkül. Ma mind sűrűbben merülnek fel morális problémák a tudomány előrehaladásával, amelyekkel kapcsolatban az egyháznak állást kell foglalnia, irányítást, tanítást kell szolgáltatnia. Ilyen problémák pl. a magzatelhajtás, születés szabályzás, férfi domináció egyházon belül, papok nősülése, pap utánpótlás problémái, az egyházi szertartások pompájának leegyszerűsítése, legalább közel krisztusi szintre, világi válás, homoszekszualitás, embrió kísérletek, DNA kutatások és manipulációk, euthanasia - könyörhalál stb.

    Egy példa a sok probléma közül:

    "A csecsemőket megfosztjátok dicsőségemtől mindörökre."

    A magzatelhajtással kapcsolatos törvényekkel határozottan szemben áll az egyház. Nem a csecsemőnek ártanak e törvények és azok alkalmazói, mert az ártatlan és elnyeri Isten kegyelmét, - de a vétek abban van, hogy Isten dicsőségéért való munkálkodástól megfosztják az élet csíráját, tehát Isten dicsősége és szándéka ellen cselekszenek. De nem csak az egyén felelős ezért, hanem még inkább a társadalom, amely nem gondoskodik az élet ilyenirányú kisiklásainak helyes útra tereléséről, - sem anyagilag, sem morális síkon.

    S most nézzünk egy régebbi problémát, ami nehezen egyeztethető az egyházi felfogással, s az a "szerves élet létre jöttének új  elmélete": - az "evolúció",

    Az ember és az Evolúció.

    Az isteni teremtés (alkotás) az nem olyan mint az emberi. A szobrász a szobrát befejezi, - a festő a képre ráteszi az utolsó ecsetvonást és útjára bocsájtja alkotását. Isten teremtő munkája azonban  folyamatos. Tehát Isten pl. a fejlődést (visszafejlődést), - az "evolúciót" közvetve még ma is irányítja, - úgyszintén az emberi sorsot is. (Noha a teremtés műve befejezett, de nem a gondviselésé) - Ez az egyik lehetséges elképzelés. - A másik lehetőség, hogy Isten megteremtette, elindította a fejlődési folyamatot, beléjük ültetve törvényein (programozásain) keresztül a fejlődés (visszafejlődés) szabályait, s csupán gondját viseli (Gondviselő) a folyamatoknak, - rajtuk tartja "gondolatát" (nem a szemét !). Mindkét formula esetében Isten ismeri a jövőt és a véget is (mint ahogy a multat és jelent is). (Az anyagi véget is egy megjelenési formán belül). A káosz elmélettel nem foglalkozunk, - az Istentől idegen. Káosz csak a hitetlen ember elméjét foglalkoztathatja. - mint ahogy a világűr működését is egy felületes szemlélő könnyen látja kaotikusnak. - Csak ha belenézünk kutató szemmel teleszkópunkba, - vesszük észre a szigorú, noha bonyolult törvényt (rendet). S e képességünk épp az ami az embert (és az esetleges többi értelemmel bíró lényt) különleges teremtménnyé teszi. Egy tudattal nem rendelkező lény számára teljesen mindegy, hogy rendben, vagy káoszban egzisztál. Noha káoszban nehéz akármilyen egzisztenciát elképzelni. A rossz, a gonosz, a romboló erő az ami a káoszhoz közel áll, - mégis a rendben kell romboló munkáját kifejteni (mert csak a helyes alkotást lehet megrontani), s a törvény alól az sem mentes. (Számára ez a kárhozat.)

    S végül, - meg kell említenünk, mert fontos tudnunk ezirányú vizsgálódásaink során, hogy a teremtés egy végtelen folyamat, melyen belül a mi világunk csak egy "pillanat" (melynek teremtése befejezett). Világmindenségek azonban múlnak, s keletkeznek folyamatosan, mert Isten egyetemes teremtő munkája sohasem szünetel. Maradjunk azonban a mi világmindenségünkön belül, hiszen számunkra az is egy megoldhatatlannnak tűnő nagy talány. Nézzük tehát az ember létezésének nagy problémáit, pl. az ember megjelenésével kapcsolatosakat.

    Az ember evolúciós eredete.

    E témán belül jelenleg általánosan elfogadott elmélet: az élet evolúciós fejlődése a darwini elképzelés alapján. Csakhogy a fajták közötti hézagok áthidalására átmeneti formákra lett vona szükség, - mert különben a teória nem számít hitelesnek, - nem elfogadható. Hosszú éveken át keresték a tudósok ezeket az átmeneteket, - főként az állatfajok között. Arra bőven volt és van manapság is bizonyíték, hogy a növények és az állatok képesek változáson keresztül menni a körülmények, vagy emberi beavatkozás következménye ként, de csak fajtán belül (pl. a pintyőke csőrének sokfélesége /Darwin/, vagy a kutyák mesterségesen kitenyésztett formái). Jelenleg is csak kissé eröltetett módon neveztek ki néhány felemássága miatt arra alkalmas kövületet (Pl. az Archaeopterix, mint egy fél dinosaurus, fél madár).  - ( A kövületekkel kapcsolatban azonban még a szándékos "módosítás" /csalás/ lehetőségét is számításba kell vennünk, mert néhány tudós gyanujának adott hangot e téren, s nekünk  laikusoknak nincs más választásunk, csak várnunk kell, mert az idő mindent kiderít.), vagy ma is élő állatot, mint pl. az Ausztráliában hohos kacsacsőrű emlőst. vagy a koala mackót.

     

     

     

      Archaeopterix.

       

     

     

    /Wikimedia free Software/

     

    Ez az erölködés azonban indokolatlannak tűnik, ha meggondoljuk, hogy a rendszerezés, csoportosítás, besorolás nem a természet, de az ember műve. Az élet és a természet nem ezen besorolásoknak megfelelően jött létre, hanem attól függetlenül, mint egy tarka mozaik kép, - amiből az idők folyamán sokat elvesztettünk, mert alkalmazkodóképességük nem tudta követni a körülmények gyors változását, (s az evolúció sem látszott "aktivizálódni"). Kihaltak és halnak még ma is (jelenleg 6 faj csak az állat fajokból naponta, - 70 az összes élőből) állatok és növények egyaránt /s ezek csak “becsléseknek becézett” találgatások)  (hol van az evolúció alkalmazkodó képessége, -  hol vannak az új körülményeknek megfelelő új fajok?). Nem szabad elfelejtenünk, hogy a katasztrófák következtében az életkörülményekben beálló változások legtöbb esetben hirtelen következnek be amit az élő szervezetek nem mindíg tudnak követni, mert az életkörülmények gyors változása következtében az alkalmazkodásra nincs elég idő, vagy az elvándorlás lehetősége sem áll fenn, s az élőlények kipusztulnak (hacsak Valaki közbe nem lép)

    Isten közvetlen beavatkozásának egyik jó példája a (dino) szaurusok kipusztulásának körülménye. Mivel azok nagymérvű elszaporodása lehetetlenné tette  a melegvérű emlősök tovább fejlődését (a madarak is és a kis testű emlősök is csak azért kerülték el a nagy testű, nehézkesen mozgó szárazföldi hüllők korlátozó hatását, mert egyrészt kis testük miatt nem voltak élelem szempontjából megfelelőek, másrészt mozgékonyságuk miatt, nem voltak könnyen megszerezhetők a szauruszok számára. A szauruszoknak tehát el kellett tűnniük, hogy megnyíljon a fejlődés útja az emlősök (humanoidok) számára.

    Különben is minek az "átmeneti formák" után kutatni ? Nem lehetséges, hogy olyan "állat (növény) - fajták" is léteztek melyek több általunk fajtának kinevezett állatok (növények) tulajdonságait hordozták magukon. A Teremtő  nem "fajtákat" hozott létre, hanem sok sok féle teremtményt, kezdve az egyszerűtől haladva a mind bonyolultabb felé sorban, egymás után. Helytelen lekövetkeztetni abból azt, hogy egyik a másikból fejlődött ki közbenső, - átmeneti fajtákon keresztül.

    Az természetesen nem baj, ha a természet gazdag változatosságában, az áttekinthetőség érdekében némi csoportosítást, rendszerezést igyekszünk létrehozni. Arra azonban nincs jogunk, hogy önkényesen egy feltevés, - elképzelés kényszerzubbonyát  ráhúzzuk a természet megjelenési formáira és azt általános érvényűvé igyekezzünk tenni.  (A fajták meghatározásának és elhatárolásának szövegbe öntése egy nagyon nehéz feladat.)

    A másik kétség ott keletkezik, hogy a sok formát, szinezést, viselkedést, a természetes kiválasztódás nem látszik indokolni, sőt időtartamban alátámasztani (Tarka madárvilágunk pl. alig 150 millió év alatt kellett hogy kifejlődjön. Ez nagyon rövid időnek tűnik az evolúciós formulához !!) - Pedig az evolúció arra épül és azt tanítja, hogy a változásokat a változó körülményekhez való alkalmazkodás idézi, idézte elő,- hozza, hozta létre, - teszi vagy tette szükségessé. Mi váltotta ki hát pl. a trópusi erdőkben élő paradicsom madárfajok, -  családok (pl.Paradisea Rudolphi /Rudolf trónörökösről, a felfedező Carl Hunstein által elnevezve/) elkápráztató színezését, tollazatuk különleges formáját és elhelyezését, s az ahhoz csatlakozó szokatlan viselkedését (Pl. násztáncát)? (Jó példák találhatók: http:en.wikipedia.org/wiki/Blue_Bird_of_Paradise honlapon - magyarul is, de a mikroorganizmusok világa is sok csodálatos megoldást szolgáltat, mint pl. a bakteriális ostor) Vagy a sekély és mély tengerek szines élővilága, mely inkább szintelen, áttetsző, vagy világitó egyedeket indokolna. Hogy egy közelebbi példát emlitsek, mi indokolja pl. a páva tollazatának színezését, elhelyezését, s teshöz viszonyított méretét? A természetes kiválasztódás? -Aligha! Pl. a közelmult évek tudományos kutatásai azt mutatják, hogy a páva az udvarlás alkalmával kiterjesztett színes farktolai jelentősen nem befolyásolják a párzás folyamatát, helyette a vonzó hatást a páva a hangképzéssel éri el. Egy érv a színhatás ellen.                  

    PARADISAEA rudolphi.

     A kép: Bowdler Sharpe-től. (Wikipedia)

    File:Paradisaea rudolphi by Bowdler Sharpe.jpg

    A Páva.

       File:Peacock 2.JPG

                                                                         /Wikimediafree Software/

    Nehéz tehát  hinni (mert az evolúció is egy fajta "hit"), hogy mindezt a fajfenntartási ösztön tette szükségessé, vagy a körülményekhöz való alkalmazkodás, - söt talán még csak nem is az ember tetszésének a kiváltása (a legszínesebb madárfajták pl. a trópusi erdők, vagy a vizi élőlények a homályos vagy sötét tenger mélyén rejtőzködnek), hanem talán maga a teremtés, s az az abban rejlő öröm szintjére emelt szeretet kifejezése. Tehát nem marad más magyarázat, - csak a teremtés, mely abban nyilvánult meg, hogy a Teremtő (helyesebben Alkotó vagy Létrehozó, - mert a Teremtés a varázspálca érintésével egy pillanat alatt létrejött - hozott dolgot sugalmaz) módosította időről - időre (pl. a DNA /DNS láncot), s felgyorsította a fejlődés folyamatát bizonyos, - a szándékainak megfelelő irányban és mértékben. (ĺgy az ember teremtésénél is!)

    Az élőlények osztályzása még manapság is eléggé "cseppfolyós" állapotban van. Pl. épp a madarakra vonatkozóan láttam egy dolgozatban a következőt: "Sibley és Ahlquist Phylogeny and Classifification of Birds egy 'határkő jelentőségű munka' a madarak osztályozásával kapcsolatban, - mégis gyakran vitatott és állandóan javításra szorul." (Minden hozzáfűzés nélkül.)

    Az Archaeopterix esetében is nagyon óvatosnak kell lennünk, mert még a tudósok egy része is lehetségesnek tartja, hogy az Archaeopterixel egyidőben már madárfajok is léteztek, csak számottevő kövületek nem maradtak hátra (vagy egyenlőre még nem bukkantak rá), de amik előkerültek (Protoavis), azok jóval öregebbeknek bizonyultak mint az Archaeopterixek kövületei (225 millió évesek). Ez azonban azt is jelentené, hogy a madarak mégse a dinoszaurus családból származnak !  (Annál is inkább, mivel a madarak melegvérű állatok, igy  nem valószinű, hogy a hüllőkből alakultak ki!)

    Az e téren dúló vita főként akkor vált kíméletlenné, mikor az evolúció azt vonta le az elméletéből, hogy az ember a majomtól származik. Ez már sértette az önérzetet. Az azonban nem elég ! Bizonyítani kell ellene ! - Mi keresztények hisszük, hogy közvetve vagy közvetlenül Isten teremtett mindent, így az embert is (poligenism vagy monogenism - mindegy). Mi az ami alátámasztja hitünket (nem feltevésünket) ? E kérdésre nehéz választ adni Isten közvetlen szándékát kizárva. Felmerül azonban bennünk a kérdés: honnan van a tudatunk, - mikor történt és mi, illetve Ki ajándékozta meg az embert a létére való ráeszméléssel, mely megkülönbözteti az embert az állattól, - így a majomtól is. Külsőre találhatunk a multban majomszerü, emberi vonásokat is viselő alakot, amely mégsem mondható embernek, mert hiányzik az elme, - az öntudat (de lehettek az ember felé irányuló "fejlődés-láncszemek"). Ilyen , -  emberi vonásokat is viselő alak volt állítólag - pl., a három millió évvel ezelőtt létező Lucy, aki két lábon járt viszont pl. agymérete messze az emberi mögött marad (1400 kbcm helyett csak 600kbcm). Hasonló bizonyítékkal szolgál a "Taung Child", a dél Afrikában talált gyermek koponya is, aki 2 millió évvel ezelőtt élt és már két lábon járó lény volt. (Austrapethiens - Aparensis után következő Australoethic - Africanus-hoz sorolva). Egy ezzel kapcsolatos elmélet szerint az Aparensis valamiféle közös ősünk volt a majommal, csak míg mi tovább fejlődtünk ( Australopithec - Robostus/Homo sapiens, Homoerectus, Present day ), a majom fejlődése holt vágányra "terelődött".

    S végül, de reméljük nem utolsó a sorban, - meg kell emlékeznünk egy nemrég előkerült 47 millió éves leletről (kövületről): Idáról (a tudós kislányáról elnevezve) is.

    Alapos tudományos vizsgálódás után e lelet sok érdekes tulajdonságról tanúskodik. - Például már ő is kétlábon járt, kiegyenesedett testtartással, noha farokkal és komoly szőrzettel rendelkezett. Mintha Lucy-nak őse lenne, mely körülmény arra irányítja figzelmünket, hogy a csontozat bizonyítéka ként megállapított tulajdonságok, Hitching feltevését teszik valószínűvé. - Főként a sarokcsont jelenléte és a medence csont kagylószerű formátuma (ami az egyenes testtartás és a kétlábon járás előfeltétele) már 47 millió évvel ezelőtt jelen volt, s ami a majmoknál még ma sem található meg, - mert pl. a medencecsont még ma is egysíkú, ami miatt a majom "járása", - ha néhány lépésre rászánja magát, - billegő, s testtartása is görbült, meggőrnyedt. Felmerül bennünk a kérdés: - hol maradt az evolúció hatása? - 50 millió év nem volt elég a correkcióra?

    Mindez arra látszik utalni, hogy a Primates 100 millió évvel ezelőtt nem két csoportra váltak szét /ahogy ma feltételezik/(Prosimians és Anthropoids /majmok és végül helytelenül besorolva a Human/), hanem létezett egy harmadik ág (s itt Howell szőlőtő feltevése jut eszünkbe), amely már elég korán /a 100 millió év elején/ s főként a szavannák nyújtotta novények, gyümölcsök és magok fogyasztásával tartotta fenn magát. Ezen ág fokozatos kifinomulása hozhatta létre azt az embert, mely végül öntudatra, értelemre szert téve alkalmasnak mutatkozott, hogy hajlékává váljon az isteni ajándéknak, mely átsegíti őt az örök élet birodalmába.

    Természetesen nem az agy nagysága csak a mérvadó, főként a fajták közötti összehasonlításnál, - hanem az agy és a test méretének aránya, mely az ember E.q.-ját 7 -ben állapítja meg. Most ezután azt várnánk, hogy az előkelő multjával ("evolúciós elődünk") a majom következzen. - Tévedtünk, mert az 5-ös arányszámával delfin követ minket. Mindezeken felül, ha alaposak akarunk lenni, még az agy tagoltságát (agytekervények) sem szabad számításon kívül hagyni. No, de ne menjünk a részletekbe, hagyjuk a tudósoknak ezt a területet. Inkább folytassuk, mint "felületes" szemlélő, hiszen a mi célunk más irányba vezet bennünket.

    --------------------------

    Volt idő amikor úgy igyekeztek meghatározni az emberi mivoltot, hogy a vizsgált lény képes volt e szerszámot készíteni és használni. Rá kellett azonban jönni az okoskodóknak, hogy jónéhány állat használ eszközöket, módszereket életfenntartó tevékenysége során, - mint pl. a majom, - mégse mondható embernek ugyebár. Amivel ezek az állatok azonban nem rendelkeznek, s nem is tudtak szert tenni e képességre, - az a folyamatos beszéd készség. Noha hosszú időn keresztül éltek együtt a Homo - Sapiensszel, mint pl. az ősünknek kinevezett "Homo Erectus". Sőt még a közvetlen elődünk ként kínálkozó Neandervölgyi ember sem. (Legutóbbi leletek szereint a Neandervölgyi ember képes volt valami féle gondolat közlésre, ami azonban csak a közvetlen tevékenységükre szorítkozott, s mivel kisebb csoportokban élt, a csoporton belül kialakult gondolat közlési módszer nem tudott kifejlődni egy egyetemes, több csoportra is kiterjedő "nyelvvé".)

    F. Hitching (The World Atlas of Mysteries írója) pl. így nyilatkozik könyvében: "Mikor a dinosaurus titokzatos körülmények között eltűnt a föld színéről 63 millió évvel ezelőtt, kevés indíték volt arra, hogy a jelentéktelen kis egér szerű állatka, amely ágról ágra ugrált a trópusi őserdőben, egy napon (annak leszármazottja) uralni fogja a földet. - S míg az egyszer - egyszer előforduló katasztrófákat ezek az állatok, s azok leszámazottai átvészelték, ugyanakkor elpusztultak kevésbé alkalmazkodóképes társai. Agyuk e sikeres fajnak a borsónagyságból nőni kezdett, - különösen a cerebral cortex, - mely a bonyolult izommozgások és az érzékszerveken keresztül beérkező információk szervezőjévé vált." (A "kis egérszerű állatka 63 millió évvel ezelőtt fejlődésének során már jóval meghaladta az egérszerű állapotot! /az író megjegyzése/)

    Tehát a körülmények diktálta szükség késztette az agyat a fejlődésre, s az lépésről - lépésre megfelelt a követelményeknek. Mi a magyarázata akkor annak, hogy agyunk kapacitása még ma is többszöröse a körülmények diktálta igényeknek. Az evolúció törvénye szerint az élőlények tulajdonságokkal, képességekkel gyarapszanak, vagy igény hiányában a szükségtelenek fokozatosan elvesznek, visszafejlődnek. - Mivel magyarázza hát az evolúciós elmélet az agyunk "túlfejlettségét" ? Professor Porshnev Boris a Moskvai Akadémia (Modern Történelem) megállapítja: Ahogy a fajták fejlődni tudnak, ugyanúgy képesek visszafejlődni is, ha a körülmények kedvezőtlenek. A Neandervölgyi ember is majdnem teljesen kipusztult körülményeinek romlása következtében. Pl. a szerszámkészítéséhez nélkülözhetetlenül szükséges kőbányáit elvesztette, mert a Cro- Magnon ember (a mult ködéből /Afrikából?/ az emberi történelem színpadán megjelent "modern" ember) elfoglalta azokat.

    Az agyunk túlfejlettségére is azonban találtak kibúvót az evolució hívei (mi isteni előrelátást látunk benne), mondván, hogy a fejlődési folyamatban egyszer - egyszer ugrás szerű fejlődés fordul elő. - Milyen kényelmes álláspont ! Itt bizonyos külső hatások (pl. különféle sugárzások /rádioactiv/) következtében előforduló mutációkra utalnak legtöbbször. Csakhogy az ilyen torzszülöttek legtöbb esetben életképtelennek bizonyulnak, különösen ha a mutáció fogyatékosságot hozott létre, mint legtöbb esetben. S ha plusz ként jelentkezik is, egy - egy extra végtag, vagy belső szerv sem előnyös a szerencsétlenre, annál is inkább, mert az előforduló példák többségében a gyakorlat azt mutatja, hogy az állati és főként az emberi közösségek szörnyeknek bélyegezve az ilyen egyedeket, kiközösítették, vagy megsemmisítették azokat. S ha az agy méretében, vagy teljesítőképességében mutatkozott volna "ugrás", a kihasználatlanság következtében nem fejlődött volna vissza az ?

    No és hogy a paletta teljes legyen, meg kell emlékeznünk arról a csoportról is (BT Laboratóriumok - Ipswich- Anglia. New Society Magazin.), akik azt "fedezték fel", hogy az emberi agy elérte teljesítőképességének csúcsát. A nagyobb agy azonban, ha ki is fejlődne a teljesítőképesség hatásfokának romlásához vezetne, nem beszélve arról, hogy a neuronok gyarapodása jobb vérellátást igényelne, s ahhoz erősebb szívre is szükség lenne."

    S ismét visszatérve Hitchinghöz, - idézet: "Valahol (?) a fejlődés útján, a majom és az ember útja szétvált és elindultak fejlődésük önálló útján." Miért? - Isteni beavatkozásra? ("Mert szóltál és lettek, elküldted lelkedet és létrejöttek, szavadnak nem állhat ellen senki. Judit 16:14.")

    Figyelemre méltó Howell egy fejtegetése is, - melyszerint az is feltételezhető, hogy az úgynevezett "Családfánk" - nak nincs egy közös törzse, hanem inkább hasonlít egy szőlőtőhöz (Teremtés?). egymás mellett növő vesszőkkel, hajtásokkal, - melyekből némelyik elhal, másik meg szétágazik. Egy másik helyen felteszi a kérdést az író, hogy  "hogyan tud egy primitívebb típus megjelenni sokkal később,  mint egy fejlettebb típus ?"

    Richard Leakey szintén hasonló irányban ható észrevételt próbál bizonyítani az általa kiásott 2.5 millió éves koponya (1470 nyilvántartási számról elnevezett) alapján, - hogy a korai Homók együtt éltek az Australopithecusokkal, - tehát nem származott egyik a másikából. Az azóta előforduló más leletek is ebben az irányban bizonyítanak. Idősebb Leakey ásatásainak eredménye alapján megállapítja, hogy a Homo Habilis, - a "szerszám használó" volt a közvetlen előde az embernek, s más ágról jött, mint az australopithecusok. Richard, - a fiuk, - már kizárja az australopihecusokat az ember ősei közül. Mindezzel a zűrzavarral szemben elképzelhető ugyanolyan joggal, hogy a két út sosem volt kapcsolatban egymással. Egyszóval folyik a találgatás, - ellen bizonygatás ezen a területen, - s talán sohasem lesz rend és világosság. Addig is tanácsos maradni a réginél az ember egyedülállóságát illetően.

    Összehasonlítva a tudományos elképzelés ábráját, mely a következőképpen néz ki

    sematikusan:     -----         feltehetően így is 

                                           kinézhetne az ábra:

               A1 - Dryopithecus,              B1 - Dryopithecus,               C Homo Sapiens

                       Proconsul,                          Proconsul,                        Sapiens (incl.)

                    Australopithecus.              Australopithecus.              Neanderthal és a

               A2 - Homo Habilis               B2 - Erectus                          Cro-Magnon,

               A3 - Homo Erectus                  (de nem Homo),               valamint a

               A4 - Neanderthal                  B3 s a   különféle                 különféle

                                                             B4 majom-                           Modern ember-

               A5 - Cro-Magnon.                      fajták.                               fajták. 

    Számunkra csak említést érdemelnek a 20 - 25 millió évet megelőző, - néhány fogból és csont maradványból lekövetkeztetett pithecusok és egyebek. (Aegyptopithecus, Propliopithecus, Ramapithecus, Parapithecus, Apidium, Amphipithecus, - s még ez a "névsor" sem teljes, mert vannak még Oligo- , Oreo- , Aeolo- ,Limno- pithecusok is.)

    Fennt az egyik elképzelés (A) az evolúciós elmélet alapjaira épült, - míg a másik (B és C) bemutatja, hogy az evolúciós elmélet nem biztos, hogy egyértelműen igaz. A (B), (C) elképzelés sem igényli az egyértelmű igazságot, de feltétlenül be kívánja mutatni, hogy az ember eredetének ügyét nem lehet lezártnak tekintenünk. Az (A) elképzelés azt mutatja, hogy az evolúciós lánc vége felé a majmok és az emberek útja szétvált és elindult mindegyik a maga önálló fejlődésének útján. Ezzel szemben elképzelhető, hogy a két út sosem volt kapcsolatban, mint ahogy a (B és C) ábra érzékelteti. Lehettek visszaesések, beszűkülések, természeti csapások, de az ember származásának lánca töretlen maradt. (S talán azoknak következményei a ma is létező /emberi/faj  különbségek.) Az is lehetséges, hogy az evolúciós fejlődés egy fokán (amikor az elért egy bizonyos szintet), következik be az isteni közbelépés (mint ahogy a többi állat és növényfajták esetében).

     Amíg azonban a tudomány valamely irányban újabb “bizonyítékot” nem produkál, mi hívők maradunk a biblia nyújtotta megvilágítás mellett, melyszerint Isten az embert külön hozta létre (lehet, hogy többlépésben) fokozatosan finomítva a test/végtagok arányait, a bőrének szinezését és simaságát, agyának finom hangolását és az értelem számára való befogadó képességét stb. 

    “ Porból lettél” A biblia lejegyzőjének idején ez volt a legkissebb ismert részecske. A mai ember számára a test építőköve az atom, - molekula, – sejt lehet. Az Isten tehát ez alapvető építőkövekből hozta létre az emberi testet, hogy tervének megfeleljen (értelem, magára eszmélés, öntudatra ébredés), s ajándékának, - a léleknek méltó és alkalmas hajlékot biztosítson.

  • Idézet a teremtéstörténetből ^.Nap:Azután szólt az Isten: "Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat,csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint". - Ez nem a ‘természetes kiválasztódásra'/evol]cióra/ utal?

  • "Mert szóltál és lettek, elküldted lelkedet és létrejöttek, szavadnak nem állhat ellen senki."

    Judit 16:14.

    Hiszen az ember még a Genezisben leírtak szerint is csak a teremtés utolsó napján jelenik meg. - Agyunk túlfejlettségével kapcsolatos gondolatok vezethettek vélemény különbségre a két barát Darwin és Wallace között is. Wallace aki noha majdnem párhuzamosan Darwinnal alkotta meg evolúciós elképzelését, - később rájött, hogy az evolúciós elmélet nem alkalmazható az emberre. Az agyunk fejlett, - mondhatni túlfejlett mivoltát nem lehetett beleilleszteni az evolúciós elméletbe. Az evolúció híveinek nehéz megmagyarázni azt is, hogy az evolúció során egy ponton miért jön létre a "magára eszmélés", - miért jelenik meg az elme, s emeli az állatot "öntudatra", - s változtatja elmével rendelkező lénnyé. Az ő magyarázatuk az, hogy az elme "potenciálisan" (csíra állapotban) jelen volt már az evolúció kezdetén, s amint az állat agya elérte a megfelelő szintet, - a magára eszmélés bekövetkezett. (Egy pillanat alatt, vagy az elme és magára eszmélés is fejlődési fokozatokon ment keresztül ? - ) Inkább talán mondhatjuk úgy, hogy Isten közbelépett és megajándékozta a teremtés megfelelő fokán levő lényét lélekkel, értelemmel, s bekövetekezett a magára eszmélés, - a tudatra ébredés.

    Igaz, - s be kell vallanunk, hogy még ma is mindíg csak találgatunk. Annyit azonban biztonsággal állíthatunk, hogy az emberiség multja nem olyan egysíkú, egyvonalú, mint ahogy azt szeretnék egyesek beállítani. Az élőlények, s bennük az ember multjának évmilliói sokkal bonyolultabbak voltak, mint azt ma is elképzeljük. Egy sor különféle eredetű katasztrófa többé kevésbé fejlett kultúrák beszűkülését, átlapolását idézték elő. ( Pl. F.C. Howell könyvében megemlíti, hogy: "A Neanderthal ember 35 - ezer évvel ezelőttig élt és utána titokzatosan eltűnt. Az evolúciós változása ez alatt az idő alatt meglepő tulajdonságokat mutat, mert inkább primitívebb lett, mint fejlettebb. A legfiatalabb európai leletek vadabb 'arcvonásokat' mutatnak, mint a korábbiak.) - S e küzdelmes mult során az ember talán többször együtt élt emberhez hasonló állati képződményekkel is (mint ma is), de azok nem hatottak jelentősen kultúrájára, életmódjára. (A kultúr ember /Homo-Sapiens - Sapiens/ pl. már 40 ezer éve együtt élt a Neandervölgyi emberrel /akinek itt-ott még ma is felbukkannak egyedei, kisebb közösségei/, ami majdhogynem természetszerűleg a Neandervölgyi ember pusztulásához vezetett)

    Egy másik vonatkozás az ember multját illetően, - az idő. Amint ezúttal bizonyíthatóan, - rövid néhány ezer év alatt képesek voltunk kialakítani egy emberi "globál" kultúrát, - felmerülhet bennünk a kérdés: - mi ez a néhány ezer/ tizezer év a lehető (amikor emberi életre alkalmasak votak a földi körülmények) évmilliókhoz képest. Nem lehetséges e, hogy az emberiség néhányszor újra kezdett ?

        STONHENDZS -ANGLIA                                             

      A földünk felszíne és mélye sok titkot őriz a multból, s ami azokból kézzelfoghaóan előttünk áll   is, azokra sem tudunk még ma sem magyarázatot találni. mint például a föld felszínén    elszórva található megalit állókövekre, amelyek különböző elrendezésben találhatók földünk különböző ponján. A Magelitik "létesítmények" egyik célja csillagászati megfigyelések, és abból leszármaztatható előrejelzések voltak, míg a másik az időállóság volt, hiszen e tevékenység több generáció munkáját igényelte. Titokzatosnak tűnő szabályszerűségek fedezhetők fel bennük. Csillagászati, geometriai és matamatikai, sőt fizikai ismereteket árulnak el ezek létesítmények olyan időből, amikor az ember technikai képessége még ugyancsak gyermekcipőben járt. Vannak kutatók akik úgy vélik, hogy az állóköveknek, barlangoknak akkusztikai kihasználása (pl. viszhang) is lehetséges volt, s általa az ember különféle hatásokat ért el, mint pl. hang erősítést, különféle rezonanciákat (pl. test) idézett elő (infrahang), melyek segítették szertartásaikat, s növelték a hatást. Barlang képeikhöz oly festéket használtak, melyeknek kábító hatásuk volt (manganéz) - Honnan hát a tudománya ? Pár ezer éves multja erre nem nyújt magyarázatot. Lehet, hogy ezek az ismeretek sok tiz, - százezer éves átmentett maradványok ?

    A földet időközönként pusztító erejű kataklizmák érték. (A jelenlegi "szélcsend" csupán azt jelenti, hogy egy következő esedékes. A következő 5000 év alatt egy közepes, - az elkövetkezendő 50.000 év alatt egy kiemelkedően nagy katasztrófa.) A végzetes óriás meteorok becsapódásától kezdve közeli supernova robbanások sugárzásán, - gamma kitöréseken keresztül, megsemmisítő erejű földi csapások, geológiai katasztrófák, vulkánikus tevékenység, pólusváltás, biológiai katasztrófáig, - számtalan. Jutott belőlük talán minden 100.000 évre. - Eleinte gyakrabban, - később ritkábban, de talán károsabb kihatással az emberi létre. A lényeg, hogy az ember mindíg, - megfogyatkozva ugyan, de átvészelte ezeket a tragédiákat (azokat, melyek létezése idején fordultak elő), s átmentette, - ha mást nem is, - de alkotóvágyát és képességét, s primitív szinten ugyan de újra kezdett. Nem számbavehető elképzelés e ez, - legalább annyira mint az állati eredet, s nem emberhez méltóbb e az, mint az utóbbi ?

    A nagy változás:

    Körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt Európa és a Közelkelet szinpadán megjelent (a Neandervölgyi ember mellett) egy sudártermetű emberfajta. Megjelenésre a mai európaihoz hasonló, aki félistenszerű tüneményként hathatott a Neander völgyi népek számára, - atléta gyorsaságával, kifinomult vadász eszközeivel, bonyolult nyelvével. De még a mai modern utódok előtt is elismerést érdemel magas termetével (1.6 m átlag). Agyméretük szembetűnően nagyobb a mienkénél. Ez volt a Cro-Magnon- nak elnevezett ember, aki kiváló tehetségével könnyen hódított. - Honnan jött ? - Kitől származott ? - Erről az elmúlt 100 éven keresztül folyik a vita. (Az első csontok 1868-ban kerültek elő dél Franciaországban.) Voltak akik a Cro-Magnon embert a Neandervölgyi embertől származtatják. Collins Desmond anthropológus pl. úgy vélte, hogy a Neandevölgyi ember agya folyamatosan fejlődött méretében. - Miért ? Mi tette azt szükségessé ? Nem kézenfekvőbb a másik tábor érvelése, amely ugyan nem tudja magyarázni az eredetet, de határozottan ki tudja mutatni az elhatároló jeleket. Eszerint, - míg a Neandervölgyi ember szerszámai csupán a célszerűség monoton jegyeit viselik magukon (a Cro-Magnon hatás előtt), - addig a Cro-Magnon ember már a célszerűségen túl esztétikai értékre is törekszik. Sőt csupán szépítési szándékot is fel lehet fedezni barlangfestményei között (a kultikus célokon felül), s ehhez meg is van a tehetsége. Úgyszintén zeneszerszámaival is tehetségét és nem kevésbé igényét is bizonyítja. S mivel az első meglepetések után mind több helyről kerültek elő hasonló leletek ( a legidősebb 38 000 éves Jávából), bizonyítékok, - így feltehető hogy a Cro-Magnon ember nem "feltűnt" nyugat Európában (és másutt), - csupán feltűnt a modern ember kutató szeme előtt, mely kissé az evolúciós elképzelések szemellenzői közé szorult. - Lehetséges az is, hogy a két népfajta helyenként és bizonyos időben keveredett egymással. (Innen talán az agyállomány csökkenése.) Számtalan helyet számon tartanak, ahol a Neandervölgyi ember egyedei felbukkantak (sőt még ma is itt ott rálelnek elvadult példányaira, vagy azok nyomára). A velük való kisérletezés során egyesek beszámolnak arról, hogy összefüggő beszédkészsége nem volt, s nem is lehett megtanítani arra és csak a legegyszerűbb feladatok elvégzésére lehetett betanítani. (Warsó 1661, - Wagner Michael 1784.) Az Abkhazianok beszámolnak egy "abnauayu" - vadleányról, akit a falu lakói igyekeztek megszelídíteni, de nem tudott megtanulni beszélni. Helyi férfiaktól szűlt néhány gyereket. Egyik leánygyermekének sírját megtalálták, s a maradványok Neandervölgyi jegyeket viseltek. A feljegyzések arra utalnak elsősorban, hogy a Neandervölgyi ember hangképző szervei nem voltak képesek több tagú szavak, tehát folyamatos beszéd létrehozására (a modern ember hangképző szerve azáltal, hogy a larinx mélyen a torokban foglal helyet /szemben a Neander völgyi emberével/ nagyobb rezonáló üreggel rendelkezik, ami nélkük folyamatos hangképzés lehetetlen), s felfogó képessége is messze a Homo Sapiens Sapiens mögött maradt. (Vannak tudósok, akik viszont telepatikus képességeket tételeznek fel, mintegy "kárpótlásul") Ez okozhatta a rohamos visszavonulást. Viszont egyes egyedei, kisebb csoportjai az évezredek során egész a mai napig, elvergődtek a kedvezőtlen körülmények között is, magas hegyek között, lakatlan sivatagok félreeső sarkaiban. Teste alkalmazkodott a mostoha körülményekhez, sok hasznos tulajdonságát elvesztette, de létfenntartó képességét talán tovább is sikerült fejlesztenie. Mégis a modern világ rohamos térhódításának árnyékában napjai meg vannak számlálva.

    Az ember az evolúciós törvényt egy más vonalon is hajlamos megcáfolni, s az a bőrének színezete. Ha a bőr pigment-képződése követte volna Darwin elképzelését, - akkor a sarkok felé közeledve, mind sötétebbnek kellett volna lennie, hogy a meleg sugarakat jobban magukba tudják szívni, - míg az egyenlítőhöz közeledve a forró égövi időjárás a fehér színt tette volna hasznosabbá, melynek nagyobb a fényvisszaverő képessége ( a káros sugarak kivédése a bőr kémiai védekezése útján is elképzelhető). Miért van ez éppen fordítva (lehetséges, hogy a sötét bőr a meleg sugarakat ugyan átengedi jobban mint a fehér, de az előidézett izzadság útján sikeresebb a hőleadásban mint a fehér) ?

    A sok viszontagság, megpróbáltatás ellenére az ember eljutott a modern időszámítás harmadik évezredéhez. Ez ezredforduló azonban nem csak időszámításunkban jelent egy határkövet, de a teremtés történetünkben is. Eddig ugyanis az ember része volt a teremtésnek, míg a következő évezredtől már fokozatosan és mindjobban annak részesévé válik. Természetesen egyúttal részesévé válik az azzal járó felelősségnek is. Az nem baj, ha az ember beleszól a teremtés láncába, az "evolúció" folyamatába, - de ha felelőtlenül teszi azt, - könnyen az emberiség, - s talán az egész földi élet pusztulását idézheti elő felelőtlensége által.

    Tudomány és Vallás: Az emberek manapság nem feltétlenül fordulnak válaszért a valláshoz problémáikkal, hanem pl. a létezéssel kapcsolatos kérdéseikre a tudománytól várják a választ. S a tudomány és vallás nem mindíg vannak összhangban. Az erről szóló irodalom terjedelmes. A 17. századtól a szakadék mindinkább szélesedik, - s manapság már áthidalhatatlannak tűnik. Legyünk azonban óvatosak !

    "Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal. Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak. - - - - - - Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Amen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasolóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis a férfi a férfivel űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irígységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. "

    Szt. Pál. Róm.1:18-29.

    A tudomány is mint a vallás csak hogy lépést tartsanak, - újabb és újabb feltevéseket produkálnak elvont kérdéseinkre, amiből a vallási elképzelés időtállóbbnak bizonyul. (A tudomány néha modellül használja a vállásos felfogást). (Big Bang - A Nagy (Ős) Robbanás, - Teremtés.) 13.7 milliárd ével ezelőtt az anyag belerobbant az űrbe. Jelenti e ez azt, hogy az űr megelőzte az anyagot. Mi "okozta" ezt a robbanást Mi volt mindez előtt ? - Idő viszonya az anyaghoz ? Létezett e függetlenül ? S a nyolcvanas, kilencvenes évek sokirányú próbálkozása (végtelen mindenség /nincs kezdet sem/, super fonal teória, buborék elmélet, sötét energia stb.) után az angolok nagy tudósa Stephen Hawking elismeri, hogy minden próbálkozás ellenére nem tudunk többet, mint tizenöt - húsz évvel ezelőtt. Amit manapság már a tudomány is hajlandó elismerni, - hogy mindent megelőzött a törvény. S ime visszakanyarodtunk az Isten "elmélethez".

    Professzor Davies, Nobel díjas tudós, már egyeztetni próbálja a vallást a tudománnyal. Szerinte a fizika törvényei (és minden természeti törvény) bizonyítékot nyújtanak Isten létezésére. Ne tévesszenek meg bennünket azonban az itt - ott felbukkanó "megértők". A tudósok többsége még ma is "tudománytalannak" tartja az ilyen  megnyilvánulásokat,  -  méghozzá   az   Állam  erkölcsi  és  anyagi  támogatásával, s annak védőszárnyai alatt. (67 ország Tudományos Akadémiája szállt szembe nyilvánosan az Értelmes Tervezés/-zettség elképzeléssel ) Ez az új irányzat: az Inteligens Tervezés, (bővebben: Kiegészitések cím alatt e dolgozat végén) viszont úgy igyekszik behelyettesíteni a természetes szelecióra épített evolúciós elméletet, hogy mivel az nem több mint egy feltevés, s mint olyan, az egy bizonyíthatatlan, - helyette úgy magyarázzák a teremtés művét, hogy az egy Inteligens Tervezésnek eredménye. - Miért nem megyünk tovább és vesszük észre, hogy lehet, hogy Istennek nincs is szüksége tervezésre (emlékanyagának /memóriájának/ végtelensége folytán), ezért itt nem is tervezésről, hanem inkább egy végtelen Bölcs Programozásról van szó (ma a computerek világában ez könnyen megérthető). S ime a DNA (DNS) láncok épp erről tesznek tanubizonyságot, s bizonyítják Isten "teremtő tevékenységét", s azon keresztül Isten létét. Ugyan úgy a Világmindenségünk létrejötte is magyarázható hasonló programozás által, csupán a hét napot tulajdonképpen hét korszaknak  kell megfeleltetnünk.

    S most érdekesség képpen hasonlítsuk össze a tudomány állását a teremtéstörténetünkkel.

    A tudomány és a Teremtés történet.

    Talán az egész Ó-szövetségi Bibliánkból egy rész sem vitatott vagy elvetett annyira, mint a Teremtés történet. - Tartalma ugyanis nem látszik össze-egyeztethetőnek a tudomány mai állásával, - mondván : - a földünk kifejlődése és benépesülése nem hat nap alatt, de évmilliók alatt zajlott le, s az ember sem porból lett alkotva, hanem hosszú fejlődési folyamat befejezése ként, - amely évmilliókat vett igénybe. - Felmerül az emberben a kérdés: - Nem várunk mi, illetve a kételkedők, túl sokat attól a több ezer évvel ezelőtt élt embertől, aki sugalmazástól indíttatva lejegyezte a különben szájhagyományként régőrzött titkokat ? A hat nap számára talán csak hat szakaszt jelentett, mint egy televízión tárgyalt formájának szerzője számára a 24 (48) órás napunk, melynek keretébe szorítva a föld kifejlődésének történetét érzékeltetni próbálta az események egymáshoz való időtartambeli viszonyát.

    A teremtés történet leírójának is (vagy a szájhagyományok "szerzőinek") a hat nap csupán hat szakaszt jelöl az isteni teremtés csodálatos, - Isten "képességéhöz" mért, s kissé talán az Ő szemszögéből megvilágított történetében. - Mert mi a Föld és a földi élőlények teremtése Isten számára, a végtelen teremtési folyamathoz képest ? - A pillanat töredéke ? Mert Isten a hat szakaszra bontott teremtését fejezi be csak a hatodik napon, s a hetedik nap, - ami még ma is folyamatban van, jelenti a hat nap alatt teremtett dolgok megszentelődését, s az isteni szándék valóra válását, - helyesebben, - megvalósulását. (Melynek már mi is részesei vagyunk.)

    Mit mond a tudomány, - hogyan ad számot e "hét napról" ?

    Szerintük a mi világegyetemünk egy nagy (ős-)  robbanással (Big Bang) indult 13.7 milliárd évvel ezelőtt, s az anyag szédületes sebességgel tágulni kezd. - Gallakszisok jönnek létre, s azokon belül a különféle anyagi megnyilvánulások, mint pl. a végeláthatatlan sora a naprendszereknek, s azokon belül a bolygó - rendszerek, melyeknek egyik kis porszemnyi tagja (az egész Világmindenséghöz viszonyítva) a mi földünk. S itt kezd a mi bibliai teremtés történetünk is. Nézzük azonban párhuzamosan mit mond a tudomány.

     

    1.NAP.

    Hogy szól a Teremtés történet?

    "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: 'Legyen világosság', és világos lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap."

     

     

     

     

     

     

     

     

     

    1.NAP.

    Nézzük mit mond a Tudomány?

    Naprendszerünk kialakulásának folyamatában, földünk kb. 4.5 milliárd  évvel ezelőtt kozmikus porból és törmelékből jött létre olyképpen, hogy a törmelék mind nagyobb és nagyobb darabbá állt össze, majd a keletkezett nagy nyomás következtében megolvadt és szabályos gömb alakot vett föl. Ez idöszakra esik két nagy katasztrófának eseménye. Az egyik: egy másik égitesttel való összeütközés, amibe a föld majdnem megsemmisül, de létre jön a hold, s a már szilárduló kéreg ismét megolvad. A másik a Vas katasztrófa, amikor a nehéz anyagok a föld közepe felé sülyednek, míg a könnyű anyag a felszínre nyomul. A fiatal föld a keletkezett mágneses erejénél fogva a még az űrbern keringő kisebb nagyobb törmelék csomóktól és üstökösöktől állandó becsapódásoknak volt kitéve.

    Ugyanez a mágneses tér viszont megóvja a földet a kozmikus sugaraktól (egy részétől), s a napszelet is a föld kikerülésére kényszeríti. Azonban a nap gyilkos ultra viola sugárzása, a légkör széndioxid és kén gőz keveréke (szabad oxigén nélkül), s a felszíni viz savaságától zöldre festett színe, a magas hőmérséklet, a föld belsejéből feltörő vulkanikus jelenségek, s a még itt ott becsapódó meteorok valóságos pokoli körülményeket teremtenek, s lehetetlenné teszik az élet megindulását. (Noha az újabb kutatások feltételeznek kezdetleges élő sejteket, baktériumokat /sejtmag még nincs jelen/ még ilyen körülmények között is.) (De Villa Luz, Tabasko barlangok, D. Mexiko./Snotites/)

    A nap és hold eleinte még nem látható a földről, s nappalok s éjszakák sem érzékelhetők. A periódus vége felé azonban kialakul a tenger (az űrből érkezett üstökösök nagy része vizet /jeget/ tartalmazott).Időben kb. 750 ezer év tellt el eddik, tehát a föld történetének egy hatoda.

     

     

    2.NAP.

    A teremtéstörténet.

    "Isten újra szólt: 'A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat és alkosson válaszfalat a vizek között' Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elváasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket, Isten a boltozatot égnek nevezte . Erre este lett és reggel: a második nap.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

    2.NAP.

    Térjünk vissza azonban a tudományhoz. -

    A becsapódások szakasza nagyjából lezárult. A földön a nap hatása mindjobban érvényesüni kezd. A tengerben, - főként a sekély parti vizekben és a folyókban megindul a sejtek tömeges elszaporodása (nyomai még ma is megtalálhatók pl. nyugat Ausztráliában /Shark Bay/). Ezek a mikroorganizmusok 3 billió évig uralták a földet. Eredetükre vonatkozóan sok feltevés látott már napvilágot (koacervátum cseppek, villám elmélet, s végül a legújabb, hogy alkatrészei az űrből érkeztek a meteorokba ágyazva. A becsapódás állítólag nem csak hogy nem pusztította el azokat, de még segített is a hosszabb aminosav lánc létrejöttében. Jennifer Blank - Lawrence Livermore National Laboratórium. California.) A kifejlődő asszimilációs folyamatok, melynek eredménye a klorofil testecskék megjelenése volt és azáltal az oxigén képződés. S immár kb. 1.8 billió évvel távolodtunk el a kezdés időpontjától.

     

     

     

     

    3.NAP.

    Isten ismét szólt: 'Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz' (Az újabb kutatások szerint a szárazföld egy tömbje fokozatosan vált szét, s létrejöttek a földrészek). Úgy is történt. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. Akkor megint szólt Isten: 'Teremjen a föld zöldelő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön, Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyekben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a harmadik nap.

    3.NAP.

    A kifejlődő asszimilációs folyamatok, melynek eredménye a klorofil testecskék megjelenése volt és azáltal az oxigén képződés. A légkör oxigén tartalma növekszik, s ez lehetővé teszi a bonyolultabb életek kialakulását.

     

     

     

    4.NAP.

    Teremtés történet erről ezt mondja:

    "Akkor megint szólt Isten: 'Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton s világítsák meg a földet.' Úgy is lett, Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világíót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.

    Ezen a napon nincs ugyan említés a teremtett élő dolgokról, de a következő napon annál több szó esik részletekbe menően az élő fejlődéséről s előre haladásáról. Minha természetes lenne, hogy az elindított teremtés tovább fejlődik./író/

    4.NAP.

    S a tudományos oldal:

    A légkör lassan kitisztul és az égitestek tisztán láthatóvá válnak (a távoli csillagok is). Minden készen áll a bonyolultabb élet kifejlődésére. Többek között pl. fokozódó vasoxid képződés indul a felszínen. A felszín függőleges tagoltsága is mind változatosabbá válik. Ísmét kb. 1.6 billió év tellik el a föld történetéből.

     

     

     

    A növény és állatvilág kezd kibontakozni úgy a tengerben, mint a szárazföldön. Ez egy elég hosszú folyamat, melynek végére a kezdettől 3.8 billió év tellik el, s 800millió évre közelítjük meg a jelent.

     

     

    5.NAP.

    Isten szólt: "A vizek Teljenek meg élőlények sokaságával, az égen a föld felett pedig röpködjenek madarak" Úgy is történt. Isten megteremtette a fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Isten megáldotta őket és így szólt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön." Este lett és reggel: az ötödik nap.

    5.NAP.

    Megtellnek a tenger és a folyók a vizi élőlényekkel, s megjelennek a halak. Egy másik 900 évbe tellik míg a szárazföldet a bogárvilág benépesíti.

     

     

     

     

     

     

     

    6.NAP.

    Azután szólt az Isten: "Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat,csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint". Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a házi állatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen fajonként. Isten látta, hogy ez jó.

    Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.

    *(Ettől kezdve a kiválasztódási folyamat az embert illetően Isten által irányított volt.)

     Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog." Isten megteremtette az embert saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog." Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak, s mindennek, ami földön mozog és lélegzik, minden növényt táplálékul adok." Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindez, amit alkotott. Este lett és reggel a hatodik nap.

  • *A kiemelt sorok bizonyítják, hogy Isten közvetve is teremtett, - igénybe véve, = helyesebben módot adva a föld körülmények adta természet formáló erőinek, hogy teremtő munkájában részt vegyenek (amit ma evolúciónak nevenek) az isteni szándéknak megfelelően és e szándékon belül. (*-E dolgozat írójának megjegyzése.)

  •  

    6.NAP.

    Elérkezik a Hüllők és más csúszó-mászók kora, - melynek végén megjelennek a Dinoszouroszok. Kipusztulásukról még ma is találgatások folynak. Legtöbben valamilyen megkésett trgédiát (égitestbecsapódást) látnak mögötte.

  • (melynek következtében a felcsapódó porfelhő eltakarta a napot, a föld felszíni hőmérséklete 200 Celsius fölé emelkedett, s ennek következtében az élők java elégett, s a savas eső végzett a maradékkal.

  •  A fontos az azonban,

    hogy ez a körülmény tette lehetővé, hogy a kis melegvérű emlősök rohamos fejlődésnek indulhattak melyekre a megsemmisítő erők nem tudtak végzetesen hatni. S ezzel 60 - 100 millió évre közelítjük meg a jelent, amikor már az emlősők legfejletteb formái is megjelennek, s mint azok kiemelkedő és egyedülálló képviselője: - az Ember is.

     

    7. NAP.

    Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. Ez a története az ég és föld teremtésének, ahogy az lefolyt.

    7.NAP.

    Amint láthatjuk a Genezis történet írója nem törekedett teljes és minden részletre kiterjedő képet elénk állítani, tehát nem kérhetjük számon az ismétléseket, s az esetleges hiányosságokat. Célja, a hagyomány hűséges lejegyzése volt. Még így az idő távlatából is elismerést érdemel, mert mint e kis összehasonlítás is mutatja, nem messze állt a valóságtól. - Talán közelebb, mint a modern tudomány feltevései, amiket bizony nem nagyon lehet kész tényeknek venni, mert ugyancsak gyakran változtatják.

    A második teremtés történetet most itt nem idézzük, mert az főként az ember teremtésével és elindulásával foglalkozik, s arra már egy előző fejezetünkben kitértünk.(VI, Biblia. Ó és Újszövetségi Szentírás. /Idő - Időtlenség - Örökkévalóság. Az ember és az Evolúció.) Helyénvaló azonban még idézni János apostol előszavából a teremtést érzékeltető sorait. Ő nem tér ki részletekre, csak a lényeget adja lenyűgöző egyszerűséggel és pontossággal. Ime az idézet.

    " Kezdetben (itt a világmindenség kezdetéről van szó, mert Istennek nincs "kezdete") volt az Ige, az Ige (Krisztus, a később megtestesült Ige tehát a teremtésnél jelen volt) Istennél volt, és Isten volt az ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel."

     - Igen, - az Ige, Isten, a földet és az embert illető teremtő szándékát magába foglaló törvény.

        A termtéssel kapcsolatban felmerülhet még a kérdés, hogy; Isten miért teremtett tökéletlen értelemmel és öntudattal bíró lényeket? - E témával kepcsolatbban érdemes megvizsgálni, hogy mi a tökéletes és a tökéletlen között a különbség? Istennek vannak teremtményei mindkét kategóriából. A tökéletlen teremtményt mintegy kihívásnak lehet felfogni. Egy bizonyítékot kell benne látnunk arra, hogy Isten számára nincsen lehetetlen, vagy nincs korlát! Talán a másik szempont ami a tökéletlen teremtmények mellett szól, hogy ha azok értelemmel és szabad akarattal is bírnak, - mint az ember, - Isten számára némi szines változatoságot képesek szolgáltetni. A tökéletesnek minden megnyilvánulása programozott, theát nem produkálhat Istentől független eseményt, - eseménysort. A tökéletlen, - mint az ember, - Isten számára szabad akarata folytán, szines változatosságot képes szolgáltatni. Noha Isten ha akarja láthatja, előre, megismerheti az események sorát, de az események sora nem Tőle függ, mert az az emberi cselekedet Isten által ajándékozott szabad akarat függvénye.

    S ezzel egy kicsit búcsút mondunk a vallás és tudomány viszonyáról szóló taglalásnak. Kanyarodjunk vissza a lelkiek felé.

    Ima - Vallásos elmélkedés.

    Az ember Istennel imán és vallásos elmélkedésen keresztül tartja a kapcsolatát. Az imában vetett hit lényeges része keresztény hitünknek. Az ima Istennel való beszélgetés, mely noha egyoldalúnak tűnik, mégsem az, mert Isten jelenlétében nem kételkedhetünk. S Isteni Lélek sokszor szól hozzánk, ha nem is szavakon keresztül, de közvetlenül, elménket használva csatorna gyanánt. Isten a Szt.Lélek által az agyunkon keresztül hat ránk. Mi Istennel az imádság és elmélkedés által, - szintén az elmén keresztül, - annak segítségével tartjuk kapcsolatunkat. Az elme szülötte az értelem, melynek legfontosabb lényege szabad akaratunk,- ítélőképességünk. Az egyház imára való buzdítása sokszor közhelynek tűnik, pedig jelentősége lemérhetetlen. Istennel még halálunk előtt is képesek vagyunk szoros kapcsolatot teremteni. E kapcsolat fő vonása, az érzelemben fogant, - értelemmel alátámasztott szeretet és hála. - Szeretet, - amit kimondani, körülírni nehéz, csak az értelem képes a kifejezési szándék pillanatában valamit agyunkban felfogható képekbe önteni. - Ez a bizonyos kapcsolat, ami sejteti velünk, hogy az örökkévalóságba, mi az, amit átmenthetünk. Testünk tökéletes formátumát Istentől kapjuk, míg értelmünket, mint a mennyei, tökéletes, teljes értelem csíráját magunkkal vihetjük. - Ugyanúgy azzal Isten iránti szeretetünket, gyermeki tiszteletünket. Az isteni perspektívába helyezett lélek a jót , - elsősorban Isten imádatát is, - tökéletes formába tudja önteni. Tehát a menyországban, amint Isten gondoskodó szeretetét közvetlanül érezhetjük, - úgy a mi oldalunkon az Iránta való érzéseink is tökéletes és örök formát öltenek. Ez a perspektíva változás az, ami az Isten színe előtt megvalósul, s csak az anyagi világ hátrahagyása után jöhet létre.

    Általános hit, vagy elképzelés, hogy Istenhez akkor fordulunk, amikor valamire szükségünk van, vagy legjobb esetben, mikor meg akarunk köszönni valamit. Pedig Istennel el lehet beszélgetni mindenről, - nem csak a problémáinkról, de beszámolhatunk eredményeinkről, véleményt mondhatunk bármiről - bárkiről, - saját magunkról. Ne feledjük, - Isten mindent tud, de az imára nekünk van szükségünk, - még akkor is, ha másért imádkozunk. Az ima erényének pozitívuma mindíg visszahull az imádkozóra, - amellett, hogy segit azon is akiért imádkozik. Megoszthatjuk titkainkat Istennel (Aki kűlönben mindent tud rólunk).Itt a szeretetteljes bizalom az erény. S ehhez nem kell a távolba meredni, s a képzelet szárnyára bízni mondanivalónkat, csak őszintén szólni, mintha Isten előtt állnánk. - Mert Ő az igazi barát, aki mellettünk van akkor is, amikor már mindenki cserbenhagyott bennünket. Isten, - barát ? - Majdnem szentségtörésnek hangzik, pedig a legtisztább "szellemiség" képes arra, hogy hatalma és mindenhatósága ellenére, végtelen szeretete és kegyelme révén barátként mellénk álljon.

    "Uram, a verem mélyéből

    nevedet hívtam segítségül.

    Meghallottad, amikor így könyörögtem:

    'Ne zárd be a füledet

    imádságom elöl !"

    Közel jöttél azon a napon, amikor hívtalak,

    és így szóltál: 'Ne félj !'

    Megvédelmezted lelkem ügyét, Uram,

    megváltottad életemet."

    Siralmak 3:55-58.

    "A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét."

    Szt Pál 2 Timóteus 4:7,8.

    Ha a No.2. ábra alapján gondolkozunk, - a végítélet mindenki számára egyszerre történik. Ez elképzelés szerint a szentek is akkor lépnek Isten országába. Imánk nyomán, akkor hogy járhatnak közben értünk Istennél ? - Hogyan lehetnek segítségünkre a földi jelenben ? - Ne feledjük, hogy az Istenhez való folyamodás (közvetve, vagy közvetlenül) az időtlen Istenhez szól. Nincs multja, jelene, jövője. - Örök ! - Tehát az időtlenségből "vissza hathat" Isten végtelenben történő "megkövetése". Tehát nem az idő a fontos, - hanem a közvetett könyörgés esetén a folyamodó (szent) érdeme Istennél.  S mint ilyen személy, már az időtlenségben "él" (az időből nézve), s közbenjárásra van lehetősége. Sok ember észrevétlenül élt hasonlóan jóságban és istenfélelemben, de példájuk a tömegek számára ismeretlen. Ha azonban ilyen elhúnyt embert ismerünk, s ilyen személyhöz van bizalmunk, nyugodtan fordulhatunk hozzá is közbenjárásért. Ez elképzelés megértése egy kis elmélyedést kíván, de érdemes elgodolkozni rajta. - S most vizsgáljunk meg egy másik problémát.

    -------------------------

    Egyesek előtt öncélúnak tűnik a szerzetesrendek befelé élése. Itt kell megemlékeznünk ezekről, mert az egyház úgy viszonyul a kérdéshöz, hogy az egyház, mint Krisztus teste igyekszik Krisztus működését utánozni, helyettesíteni, - szétbontva. Ezért szervezetten segíti a szegényeket, hirdeti az igét, tanít, gondoz - ápol és többek között imádkozik. A szerzetesek idejük komoly részét imával, - elmélkedéssel töltik , - de e tevékenységük nem csak saját lelki üdvükre irányul, hanem javarészt a világért, az emberiségért imádkoznak. Itt csak az a nehéz kérdés: - melyik fontosabb, - kimenni az életbe és tettekkel imádkozni (különösen a nagy paphiány árnyékában), vagy elzárni magunkat és befelé élni ? Ez elzártságnak lehetnek más hátrányos melléktermékei, mint pl. elszakadás a keresztény tömegektől, s annak következtében a megnemértése az emberi problémáknak. Szerencsére a világi missziót teljesítő szerzetek vannak túlsúlyban.

    S végül meg kell említenünk a szöveg nélküli formáját az Istenhez való folyamodásnak. - Mert ilyen is van, s értéke nem kevesebb a szöveges imánál. Ez inkább egy állapot, Isten jelenlétében való elmerülés, feloldódás. Hálánk és szeretetünk Istenhez kapcsolása elménk, s egész lényünk alázatos átadásán keresztül. Ha szólunk azonban, egyszerűen tegyük azt. Ne legyünk terjengősek. Nem kell Istennek "megmagyarázni" helyzetünket, hiszen Ő mindent tud, mielőtt megszólalnánk. Krisztus is erre int bennünket.

    "Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat."

    "Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak.. Tudja a ti Atyátok mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek." Máté 6:5,7-

    Szólnunk kell még e helyen a templomainkban található képek és szobrok, kegytárgyak iránti tisztelet sokak által való félremagyarázásáról. Bálványimádás az, vagy áhitat gerjesztő cselekedet ? Privát életünkben is létező szokás, hogy szívesen tartunk magunknál vagy lakásainkban szeretteinkről fényképeket, amiket szívesen végigsímítunk szeretetteljes tekintetünkkel időről időre, sőt egy egy szerelmes lélek, szerető édesanya néha néha elhalmoz csókjaival is. E szeretet megnyilvánulás vajjon mennyiben illeti a képet magát ? A legkisebb mértékben sem ! Így az ima vagy csók sem irányul a kép vagy szobor felé a templomban sem. Az csak mintegy képzeletünk mankójául szolgál.

    Számunkra, - vallásos emberek számára a templom és annak légköre egészen mást jelent. - Távol a hétköznapi eseményektől és a "hétköznapi" emberektől, illetve a hétköznapok tulajdonságait levetett emberek társaságában, emelkedett légkörben, mellőzve a hétköznap gondjait, - Isten ügyével foglalkozva, csak Isten akaratának élve olyan közösségi légkörben fürdünk, ahol a félelmet és tartózkodást, a bizalom és az összetartozás érzése foglalja el. Isten háza hasonlóvá válik Isten országához, - annak egy darabja, izelítője lesz földi életünkben, - "e siralom völgyében".

    Etika - Vallás.

    Mi az értelme , - "haszna" - a feddhetetlen életnek ? - Legtöbbször nem anyagi jólét, hanem belső kiegyensúlyozottság, lelki béke, megelégedettség, - az apró isteni segítség észrevétele, értékelése, s az abból eredő hála, mély Isten szeretet.

    " Keményen beszéltek ellenem - mondja az Úr. .... Azt mondjátok: 'Értelmetlen dolog az urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a Seregek urának színe előtt ? Most lám boldognak mondhatjuk a kevélyeket, akik gonoszságot műveltek, azoknak jól megy a soruk. Próbára teszik az Istent, és semmi bántódásuk nem esik. Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallgatta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt és az ő nevében keresnek menedéket. Azon a napon, amelyet készítek mondja a Seregek Ura -, tulajdonommá lesznek. Megszánom majd őket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki őt szolgálja. Akkor ismét meglátjátok. mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más ha valaki az Istent szolgálja, és ha nem. Mert lám elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és miden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap amely elérkezik, lángra lobbantja őket. - mondja a Seregek Ura - úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük. Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani."

    Melakiás 3:13-20.

    A túlzott bizalom, - Isten szerető oltalmában is, - tévútra vezethet bennünket. Példának álljon itt e kis történet.

    A kislány a hintán nem fogja a hinta kötelét . Nevelője rászól, - mire a kislány azt válaszolja: "Ne aggódj, a jó Isten vigyáz rám, - nem engedi, hogy leessek."

    Igazat adsz neki ? - vagy figyelmezteted, hogy Isten nem biztos, hogy megóvja őt az eséstől ? - Egyiket sem !

    Meg kell magyarázni a gyermeknek, hogy nem helyes a jó Istent próbára tenni, - kihívni, - mert bűnt követ el általa. Isten minden kegyelmét , - segítségét hálával kell fogadnunk, - azért szüntelenül könyörögnünk kell Hozzá, de nem kell öntellten adottnak venni előre, mert ahhoz nincs jogunk, s még a mély bizalom sem jogosít fel arra bennünket. (Amerikában van egy szekta, melynek tagjai mérges kígyókkal akarják bizonyítani hitüket és bizalmukat Isten felé, s nem veszik észre, hogy ha a kígyó nem is marja meg testüket, de lelküket annál inkább.)

    Emlékezzünk Krisztus megkísértésére az ördög által, - s az emberen keresztül, mikor Péter szeretetből és féltésből le akarja beszélni Krisztust a veszélyes lépéséről. - Sok színe és árnyalata van az istenkísértésnek, s sokszor nem is vesszük észre, hogy beleestünk ebbe a szakadékba. - Ezért kell résen lennünk.

    A "Szabad akarat", - mint az etika (emberi morál) része.

    A törvényen belül széles a lehetőség a szabadakaratunk gyakorlására. Így van ez a társadalom életében is. Az más megvilágítása a problémának, hogy Isten előre tudja, hogy mi hogyan választunk, mit döntünk, - de Ő nem irányítja akaratunkat. Máskülönben értéktelen robotjaivá válnánk. Ez nem lehet Isten célja ! Ő szabadon megnyilvánuló szeretetet, tiszteletet, hálát akar kapni tőlünk. Ha nem így lenne, a szabad akarat értelmét vesztené.

    Szabadságot úgy lehet biztosítani, hogy szabad akaratot, választási lehetőséget adunk. Ha a testet, vagy szellemet korlátok, rácsok mögé szorítjuk, nem beszélhetünk szabadságról. Így van ez az emberi közösségben is. Szabályokat alkotunk, de a választás lehetőségével. A közösség egyes tagjai áthágják a szabályokat. Rendszerint büntetéssel próbáljuk őket helyes útra vissza irányítani, de ha ez több esetben eredménytelen marad, a közösség a személyt elkülöníti, vagy kizárja tagjai sorából. - Így történik ez az Isten teremtményei esetében is, - akik szabad akarattal rendelkeznek. Isten jósága és igazságossága, hogy csak azoknak adott szabadságot, akiknek szabad akaratot is adott. S azok a teremtmények, melyek szabad akarattal nem rendelkeznek, nem rendelkeznek értelemmel sem, tehát nem tudják felfogni korlátaikat. Robot szerű lényeket be lehetett volna programozni, hogy bűn nélküliek legyenek. Még a szeretet  megnyilvánulásait  is be lehetett volna táplálni a programjaikba. De, mi értéke lett vona ennek a szeretetnek ?

    - - - - - - - - -

    Lehet  e  egy ember vallásos, ha csak az etika (erkölcstan) törvényét követi ? - Nem !

    - Lehet   becsületes,  törvényt tisztelő, - de nem vallásos.  Vallás  több mint etika. Mi a többlet ? - Hit bizonyság nélkül ! Szeretet érzékelhető ajándék, jutalom nélkül !

    - Etika a társadalmi élet előfeltétele. Igyekszem mások érdekeit figyelembe venni és elvárom, hogy mások figyelembe veszik enyémet. Az egymásra utaltság, egymásmellett élés elengedhetetlen törvényei ezek. - Földi törvények, a megélhetés, fennmaradás biztosítása érdekében.

    - A hit törvényei nem földi érdekeket szolgálnak, - nem anyagi "hasznosság" a motorja. Érdemeit, jutalmát a túlvilágon keresi, noha megadja a császárnak is ami a császáré.

    - Lehet e azonban "jó ember" az, aki csak a társadalmi szabályokat tartja be ? - Lehet ! - Földi vonatkozásban feltétlenül. S a "véges" életet élők számára ez tökéletesen kielégítő. Csak akik hisznek és remélnek egy végtelen életben, - azok számára nem kielégítő ez a formula. - Egy erkölcsös ember segít és reméli, hogy ő is segítve lesz, ha rászorul. A vallásos emnber segít akkor is , ha nem várhat földi viszonzást. - Ha egy ember, aki nem vallásos teszi ugyanezt, noha nem hisz, jutalmát kegyelem formájában bizonnyal elnyeri a túlvilágon. Hit azonban egy olyan motor, mely állandó viselkedési formákat biztosít, mert az egyéntől, - annak pillanatnyi érzelmi állapotától független normákat állít a hívő ember elé.

    "Titeket beavattalak az Isten országa titkaiba, a kívülállóknak azonban mindent példabaszédben mondok el, hogy

    Nézzenek, de ne lássanak

    halljanak, de ne értsenek,

    nehogy megtérjenek és bocsánatot nyerjenek." (a látottak, vsgy hallottak következtében.)

    Márk 4:10-12.

    Ez is magyarázat arra, hogy Isten mért rejtette el magát előlünk, s Krisztus is csak azokhoz szólt, akik hallották (értették) tanítását. Ha Istent ismernénk, könnyű lenne hinni (tudni), de hitünk elvesztené értékét.

    Az ima célja nem az, hogy elérjük amit mi akarunk, vagy szeretnénk, - nem Isten akaratának megmásítása, hanem Isten szándékának megvalósítása.

    S végül, - tudatosítani kell magunkban, hogy Isten lényege a végtelen szeretet, s az Ő végtelen kegyelmének ajándéka számunkra, mellyel meg tudjuk hálálni az Ő végtelen jóságát, s meg tudunk felelni az Ő fő elvárásának, a két fő törvénynek. Mert a szeretet, szeretetet szomjaz, - a szeretet szeretetet teremtő erő, s szeretetre csak a szeretet méltó. Ennek egy kifinomodottabb formájára mutat a következő idézet:

    A pozitív kereszténység jellemzőjének kellene lenni a következő középkori zsidó író : Zohar-tól származó útmutatásnak: "amiért egy ember megbüntettetik, mert rosszat mond, ugyanúgy az is aki jót mondhatna de elmulasztja az alkalmat."

    A KÍSÉRTÉS - BŰN - BŰMBOCSÁNAT - BÜNTETÉS.

    FELELŐSSÉG ÉS SZABAD AKARAT.

    Azt mindenki tapasztalhatja, hogy a kísértés mindenki elméjén, mint egy hívatlan vendég, állandóan kifejti hatását. Ez alól senki sincs, - s még Krisztus sem volt mentesítve (mint ember fia). Úgy tűnik, hogy mi úszunk a kísértés tengerében, s csak éber ellenállásunk az ami mentesít attól, hogy elmerüljünk benne. Ha ilyen, - az emberi elmétől, értelemtől független külső hatás érvényesülhet az agyon, - mintegy erővonalai alatt tartva azt, ugyanúgy a jó is kifejti hatását (lelkiismeret) akaratunktól függetlenül. Hogy melyik győzedelmeskedik, - az a szabad akaratunktól függ. Ha ellenállunk a rossznak és felnyílunk a jónak, - a jó képes az életet időtlenné zsugorítani és átvezetni bennünket a "tű fokán", amiről Krisztus beszélt nekünk.

    A rossz tehát megnyilatkozik a szüntelen kísértés által, míg a jó a lelkiismereten keresztül. s míg a jó állandó (időtlen) jelenlétével hat az emberre (passív jelenlét), addig a rossz aktív jelenlétével állandó nyomás alatt (időhöz kötött) tartja az embert. S míg a jócselekedet kellemes hatásával ambícionálja az embert, addig a rossz, siker esetén bűntudatot hagy maga után (lelkiismeret furdalás). A különbségtétel lehetősége tehát világos, nincs kibúvó, mentség.

    Honnan tudjuk azonban, hogy Isten azt akarta, hogy jók legyünk ? - Nézzük meg mi lenne ha követnénk a fatalisták példáját ? Mi történne a társadalommal ?

    A mohamedánok például azt tartják, hogy minden és mindenki Isten szándékait hajtja végre - közvetlenül, ami ellen nem szabad és felesleges "ágálni". Tehát a szabadakaratunk, amivel Isten megajándékozott bennünket (próbatétalünk záloga ként) nem érvényesülhet ? Valósággal úgy képzelik, hogy Isten akaratának ki vagyunk szolgáltatva. Ha így lenne emberi mivoltunk értelmét vesztené, s az állati nívóval teljesen egybe esnénk. Isten mindenhatósága épp a biztosíték arra, hogy megengedi az ember szabad akaratának érvényesülését. A mohamedánokon kívül is vannak sokan akik az ember szabad akaratát kétségbe vonják, s azt vallják, hogy Isten mindent "előre tud és előre akar". Ezeknek álljon itt egy példa. - Az ember már ősidők óta előre meg tudta határozni az égitestek pájáját, járását, megjelenését stb. Ma számítógépeinkkel előre meg tudunk határozni folyamatokat, aminósavak láncait, összetevőit stb. Ezek azonban holt anyaggal, vagy olyan szervesekkel foglalkoznak, amelyeknek nincs szabad akaratuk. - Ha lenne, - kiszámíthatatlanná válnának. Isten sem avatkozik be szabad akaratunk gyakorlásába (hiszen akkor értelmét vesztené ez a Tőle származó kegyelem) csupán időn kívül lévén, ismeri, ismerte azokat. Istent nem köti időrend (sorrend). Isten tehát egyetemesen lát. Akarat - halmazunk bonyodalmát egyszerre átlátja, értékeli és abszorbeálja. Tudomásul veszi, de ránk bízza. -

    Elképzelhető, hogy az anyagtól függetlenné válás után (során) az események végtelen sora időben egy pillanattá zsugorodnak, sőt az idő számára kihúnynak, időtlenné válnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eseménysor megsemmisül (csupán az idő és időben gondolkodók számára).

    Az esemény láncok végtelen tömege beleképzelhető egy, illetve mindnégy térnegyedbe (1-es és 1a ábrák), - melyek az origoban egy ponttal jelölhető "semmibe" futnak össze, mely az örökkévalóság határát jelöli. Onnan szemlélve az esemény láncokat, a képek végtelen sorát (multat, jelent és jövőt "egyszerre") azok mindenkor egyszerre felfoghatókká válnak. Isten tehát  így kíséri talán figyelemmel az anyagi világ életét az időtlenben (illetve végtelen időben ? - ahogy az szemléletesebb fogalmazás az ember számára.) Igy lehetséges felfogni egy "pillanat" alatt életet, életeket, emberiség sorsát, a mindenséget, s mindent ami.

    Visszatérve a fatalista elképzeléshez, az egy másik szempontból is veszélyes, mert gyakorlatban úgy magyarázható és legtöbben úgy is magyarázzák, hogy aki helytelenül cselekszik, tehát bűnt követ el, - nem tehet róla, - hiszen Isten akaratának felel meg csupán (tehát a felelősség nem csak hogy elmosódik, de el is tűnik). Holott Isten nem azért küldte a törvényt, mintha nem azt akarta volna, hogy aszerint éljünk. Aki bűnt követ el, megszegi  Isten parancsait, Isten akarata ellen cselekszik, s bűnéért felenie kell, - nincs mentség a felelősség alól !

    Meg kell említenünk, csak hogy kifogjuk a szelet azok vitorlájából akik felhozzák, hogy maga Szt. Pál apostol is érinti ezt a területet a Rómaiaknak írt levelében, - s az kísértetiesen megközelíti a fatalisták elképzeléseit. Ime az idézet:

    'Mit szóljunk ehhez ? Nem igazságos az Isten ? Szó sincs róla. Hiszen megmondta Mózesnek: " Azon könyörülök akin akarok, és ahhoz vagyok irgalmas, aki nekem tetszik." Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erölködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen. Az Irás is ezt mondja a fáraónak: "Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon." Tehát azon könyörül akin akar, és azt teszi megátalkodottá akit akar.

    Azt kétdezhetném erre: Miért van mégis felelőssége ? Hiszen ki állhat ellen akaratának ? Ember ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel ? Vajjon megkérdi - e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek ? Vagy nincs - e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja ? ' Szt.Pál Rómaiaknak 9:14-21.

    Helyes, - nem vonjuk "felelősségre" Istenünket, - már szeretetünkből eredőn sem tennénk azt, - de fel sem szabad tételezni Róla olyat ami nem lényege. Istenünk sosem igazságtalan. Igazságtalan akkor lenne, ha "az első szőlőmunkásoknak" nem fizetné ki az igért egy dénárt. Hogy azonban azon felül kinek mit ad, az természetesen egyedül az Ő dolga. Igaz, hogy mindenható és mindent tud. Éppen ezért nincs szüksége minket béklyóba kötni. Igenis adott szabad akaratot nekünk, de törvényt is ! A választás azonban a mienk, de a felelősség is ! Azért tűri el a rosszat, hogy általa kiválsztódjanak az igazak. Minden azonban Isten szándékait szolgálja (még a rontás szelleme is), s aszerint válik valóra. Törekvésünket pedig kellőképpen méltányolja, mert vagy az Ő iránta, vagy embertársaink iránti szeretetből fakad. S az a két fő parancsának felel meg.

    A fennti idézet kisértetiesen úgy hangzik, mintha minden cselekedetünk, - jó úgy mint a rossz, Isten akarata lenne. - No de, - ha nincs szabad akaratunk akkor  milyen alapon lehet felelősségre vonás ? Az igaz, hogy minden megfelel Isten szándékának. Törvénye azonban, - betartjuk vagy nem, - változatlan. - A választás a miénk és ez felelősséget jelent. - A rossznak Isten azért hagy helyet, hogy próbára tudja tenni az embert. Így a rossz szellem is Isten szándékait szolgálja. Bűneink is megfelelnek Isten szándékainak, mert kiszűri a jót. De nem Istenünk akarja, hogy bűnözzünk, s hogy "megátalkodottá" váljunk. Mi használjuk "szabad akaratunkat", - amiből a legfőbb választási lehetőség, hogy az ember hisz, vagy nem hisz. S az Isten tövénye szerint éli e az életét, vagy sem. Mindezeken felül Isten elnézheti vétkeinket, s megbocsájtja, ha kérjük arra, de még az sem jelenti, hogy a "tékozló fiúk" mellett nem becsüli meg a "hűséges fiút". Az megkapja járndóságát magától értetődően ! A megtérés azonban örömöt jelent !

    Aki tehát eltaszítja magát Istentöl vétkei által, a felelösségre vonástól nem menekül meg. Így az is aki elveszi az embertől azt amit Istentől kapott, - az életét, - az kárhozott és felelős. Mert Isten senkinek nem adott felhatalmazást, hogy a másik életét elvegye. Az vétkezés a törvény ellen, s a rontás szellemét szolgálja ! Az ön- cslád- társadalom védelme egy külön téma, s azzal máshol foglalkozunk - S ezzel zárjuk le ezt a kényes, de nagyon is időszerü kérdést.

    S most nézzük a probléma sorozat egy másik területét.

    Ha az ember elméje le van terhelve földi problémákkal, kevés hely marad az isteni hatás számára. Tehát ezért is fontos és Krisztus által erősen ösztönzött a menekülés a materiális dolgoktól, problémáink Istenre való bízása által. Ezzel is tehermentesítve elménk felvevő képességét a jó számára. Persze nem felelősségünk elhárításáról, kötelességeink alól való kibúvásról van szó, - csak arról, - hogy nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani olyan problémáknak, amik megoldásában pl. segítani tud az idő, - s a változó körülmények. Bízva Isten segítségében, le fogjuk küzdeni problémáinkat, csak mi kövessük el a tőlünk emberileg tellhetőt, de ne hagyjuk problémáinkat rajtunk elhatalmasodni. Mi magunk a világmindenség méreteihez képest csak porszemek vagyunk, - hát még problémáink. Egy keresztény ember életében kilátástalan helyzet nem adódhat. Istenben vetett bizalom kizárja annak lehetőségét. S már azért is érdemes ragaszkodni hitünkhöz, mondhatjuk azért is szükségünk van hitünkre, mert hitünk a jó irányába hat. - Ha az ellenkezője érvényesülne, a rossz megsemmisítené az emberiséget rövid időn belül.

    "Ne mondd: 'A bűnöm az Úrtól származik':

    mert ő nem hoz létre semmit ami gyűlöl

    - - - - -

    Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat,

    hogy hűséges légy, megvan a hatalmad.

    - - - - -

    Senkinek sem adott parancsot a rosszra,

     

    sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék."

    Sirák 15:11,15,20.

    Meglepő talán a következő megállapítás: A rossz fügvénye a jónak. Miért ? Mert előbb volt a jó, aztán a rossz. Ez igazolja hitünk tanítását, melyszerint a rossz közvetve Isten teremtménye. Isten jót teremtett, s adott annak szabad akaratot. Isten szeret és vágyik szeretetre (nem szüksége van rá !) - (igényli a szeretetet, - jót a jóért) - önként nyújtott szeretetre (inen van szabad akaratunk) - Ezt egy teremtményétől , - akit minden hatalommal elhalmozott, - nem kapta meg. Nehezen érthető ez, de nekünk embereknek nem kell messze mennünk példáért, mert mi is, - alacsonyabb szinten, - ugyanúgy cselekedtünk (eredeti bűn), s ma is lépten - nyomon megtagadjuk Őt.

    A kisértés, melynek ki van téve minden ember, - a legjobb bizonyíték arra, hogy igenis van az anyagon kívül olyan "anyagtalan" mely képes hatni az anyagra, illetve az emberre. A hívő ember igyekszik ellenállni, s Isten kegyelméből ezen igyekezetét legtöbbször siker koronázza. Aki azonban nem igényli Isten segítségét, az teljesen ki van szolgáltatva a kísértés hatásának. Ha ellenáll is ideig óráig, a kísértés előbb - utóbb kikezdi és győzedelmeskedik felette. Mint a gravitáció az emberi testre kifejtett hatása olyan a rossz hatása az emberi lélekre. Állandó lehúzó erővel hat. Isten a jóra teremtett mindent, úgy az embert is (s az ördögöt is), de a rontás szelleme igyekszik megrontani mindent, - beleértve az embert is. - Isten azonban, érdemeinknek megfelelő kegyelemben részesít bennünket, s megóv a rossztól, - ha az a mi érdekünket, vagy az Ő céljait szolgálja. A roszz csak akkor és oly mértékben fejtheti ki romboló hatását, amennyiben Isten céljait szolgálja vele.

    A kísértés az ember álmában tudja kifejteni legjobban hatását, amikor az emberi ellánállás a minimumra csökken. Az ördög igyekezete azonban meddő marad, - mert akaratunk hiányában esetleges sikereinek nincs elmarasztaló hatása az egyénre. A kísértés azonban leveti álarcát és teljes "díszében" mutatkozik. - Szorongattál már kezedbe kincset, ékszert álmodban ? - S reggelre kelve csak az üres marok marad. Ilyen az ördög ígérete is. - Hamis és rosszindulatú, mert célja a rosszra való csábítás.

    Ilyen a kísértés is, mely teljes ébrenlét alatt próbál hatni. Megteremti a gondolatot akaratunktól függetlenül, - s csak rajtunk múlik, hogy megbarátkozunk e vele vagy sem.

    Az ördög azonban nem csak agyunkon keresztül hat. Éberen őrködnünk kell a nap minden szakában, s az órák minden percében. Mert a rossz állandóan cselekvésre készen áll. Minden érzékszervünket szüntelenül ellenőrzés alatt kell tartanunk, mert egy érintés, egy előttünk felbukkanó kép, vagy egy csendes suttogás, kezdete lehet a helyestől való eltávolodásnak.

    A kísértés természete.

    Kísérteni csak értelemmel bíró lényt lehet, aki képes cselekedetét meghatározni, ellenőrizni és választani lehetőségei között. Ez röviden a "szabad akarat". A kisértés megnyilvánulása érzékelteti, hogy létünkben megbizatást kaptunk harcolni ellene. Talán e feladatra teremtettünk. A kísértés feletti győzelem kötelességünk, de egyben érdemünk is. A kísértés ereje növekszik, ha az egyén fáradt (fizikai v. szellemi), s ezáltal csökken az ellenálló képessége. Erősebb egyedüllét idején, - unalom és jólét melegágya a kísértésnek, mert ismét halványul az ellenálló képesség. Viszont az abszolut tiszta lelkiismeret, - Krisztus, - sem volt kivéve a kísértés alól. Talán ebből is fakadt az esendő ember iránti végtelen szeretete, szánalma és megértése. A legáhitatosabb perceket is képes megrontani a kísértés. Sokszor gyűlölettel gondolunk a kísértésre, szeretnénk szabadulni tőle, s vágyunk a kísértés nélküli élet után. Ez az állapot az amikor eltaszítjuk a kísértést és annak eredőjét, - míg vágyunk Isten Országa után. Itt már nem testi fájdalomtól próbálunk szabadulni, sőt lelkiből is abból a fajtából valótól, mely kizárólag Istenhez kapcsolódó, s ez érzelem égetővé válhat, - e tűzben megtisztul a lélek.

    Akaratlanul felvetődhet a kérdés: - ha a rontás szelleme oly sok keserűséget okoz az embernek, Isten mért engedi, hogy romboló hatását kifejtse az emberen ? - Isten nem kívánt romlást az embernek. Isten csak egyes teremtményének adott értelmet és szabad akaratot, mert a tökéletesség örömét meg akarta osztani (végtelen jóság, jószándék). Isten időn felül áll, de mindazonáltal ismeri az idő folyását, mely anyagi tulajdonság, tehát véges. Ha tudta, hogy teremtményeinek egy része visszaél bizalmával és ellene fordul, miért valósította meg a teremtés művét ? - A sok jóért, akik elnyerik jutalmukat, tehát megvalósítják Isten szándékát. Ez épp a biztosíték arra, hogy kik Isten szándékát munkálják, - van értelme életüknek. Isten a végtelen tökéletesség, csak tökéletest szülhet ? Isten képessége végtelen, annak nincs határa. Teremtett tökéletlent, mert a tökéletlen tud variálódni, míg a tökéletesség inkább hasonlít a boldogság állapotához.

    A szándék és cselekvés viszonya.

    Krisztus tanítása szerint a rossz szándék már bűn. Lehet hogy jószándékunk is már jótettnek számít ? - Szabad akaratunk lehetővé teszi, hogy szándékainkat jó vagy rossz irányba fordítsuk. A kísértés szakadatlansága, nagyon nehézzé teszi a védekezést és nagyon fontossá, mivel az ember bűnt nem csak szóval és cselekedettel képes elkövetni, de gondolatban is. Mivel a kísértés a gondolatot kiváltja az ember elméjében, nehéz határt szabni, hogy a gondolat meddig számít kísértésnek, s mikor válik bűnné. Talán három szakaszt lehet e folyamatban megkülönböztetni. Az egyik a kísértés maga, aminek gondolattá kell válnia, hogy regisztrálni tudjuk azt. A következő szakasz a bizonytalanság és döntés szakasza, s végül a gondolat elutasítása, - vagy elfogadása, mely már bűnnek számít, s eredője lehet a bűnös cselekedetnek. A jószándék ugyan a jóra való készség első szakasza, de teljes értékűvé csak akkor válik, ha a szándékot cselekedet kíséri. Viszont a jószándékú gondolat is aktívvá válik, ha ima formájába átalakul. Egy angol tudós, Prof. Susan Greenfield is, aki nem vallásos oldalról közelíti meg a problémát, feltételezi a "belső hangot" ami, úgymond megelőzi a tudatos elhatározást. A kettő között szerinte egy "felfutási időre" van szükség. - A tudatos elhatározást megelőzi egy tudat alatti instrukció, mely az egész agy felhalmozott tapasztalataiból fakad. - Ime tehát egy másik fogalmazás a fennti problémára

    Meg kell azonban még említenem, hogy a kísértés legtöbb esetben nem ilyen egyenesen támad, hanem kerülő úton, fokozatosan, vagy finom átmenetben. Ébrenléte alatt az ember nincs mindíg lekötve kötelességteljesítéssel, s ilyenkor legtöbbször a gondolataiba mélyed. Elmereng a multon, töpreng a jelen problémáin, vagy tervezgeti a jövőt. Ez az a veszélyes terület, amikor könnyen a rontás szellemének csapdájába kerülhetünk. Egy ártalmatlannak induló visszaemlékezés, vagy a jövőbe révedés fokozatosan tiltott területekre csábítja a gyanútlan elmélkedőt. Itt kell résen lennünk és éberen lecsapni, véget vetni az ördög ármánykodásának. Ezért ösztönöznek lelki irányítóink bennünket a folytonos tevékenykedés felé és óvnak a semmittevő tétlenkedéstől. Az elmélkedésnek is persze van egy nemes formája, amikor lelkünk ügyével foglalkozunk, Istennel keressük kapcsolatunkat, s amikor imádkozunk. Ilyenkor kevésbé fordul elő kísértés, de nem kizárt ! Kérni kell Isten segítségét, s Ő kiment a rossz karmaiból.

    Bűn:

    A bűn bünteti önmagát. - Először is világosan kell látnunk, hogy nem Isten taszít el bennünket bűneink miatt, - hanem mi taszítjuk el magunkat Istentől bűneink által. S nincs szebb bizonyítéka Isten ember iránti szeretetének, mint az, hogy Isten mindíg kész megbocsájtani a bűnös embernek, csupán a bűnbánatra vár.

    A kísértés elleni harccal és állandó éberséggel egyenlő fontosságúnak kell lenni annak a tudatnak, hogy az esetleges eltévelyedésünk esetén Istennél készen áll a megbocsájtás, ha képesek vagyunk megbánni bűnünket és elhatározni hogy a jövőben óvatosabbak leszünk.

    "Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre.

    Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában.

    Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza

    és nyomorúsággal sujtsa az emberek fiait."

    Siralmak 3:31-33.

    Krisztus tanítása, a "jó hír" is erre a felfogásra épül.

    A Királyok2 könyvéből, a 10. fejezet 31.verse így szól:

    "Jehu nem ügyelt rá, hogy egész szívvel az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint éljen."

    Ez sorozatosan előfordul Izrael történelmében, hogy vezetőik, királyaik nem a törvény szerint élnek. Szinte úgy tűnik, mintha azt hinnék, hogy Istennel lehet alkudozni, megbocsájtását mintegy beszámították cselekedeteikbe. - A mi Isten fogalmunk Krisztusnak köszönhetően sokkal egységesebb, határozottabb, s megközelítőbb. Jehu rosszul, jól Isten szándékait szolgálja. Kihágásaiért azonban Isten előtt felelnie kell. Így vagyunk mi is. Bukdácsolva követjük Isten számunkra kijelölt útját, - kilengéseinkért Isten nem sujt le ránk azonnal, de a számonkérés nem marad el. Lelkünkért és lelkünk eszközéért, - testünkért felelősséggel tartozunk.

    "... a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek  temploma,  akit Istentől kaptatok ? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi ? Nagy volt a váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben !"

    1 Korint 6:19,20.

    Ha Isten lelket adott és eszközéül jelölt egy testet, - határozott szándékkal tette azt. Tehát a testi lét, - a környezet és a világ megismerésének, az élet élésének milyensége nem közömbös a lélekre. Egyéni, - az életből fakadó tulajdonságokkal ruházza fel azt. - Rányomja "jegyét" a lélekre, s a lélek magával ragadja azt a túlvilágba, - s ott "kiteljesedik". ( Mustármag és a többi menyország hasonlatok). "Nagy volt a váltságdíjatok" pedig azt jelenti, hogy Istenünk Szt. Fiát adta megmentésünkre, felelősségünk tehát mérhetetlen.

    Az eredeti bűn: A Bibliánk egyik legszebben megírt tragédiája jelzi, hogy az ember az első próbatételnek nem tudott megfelelni. Ezért kapott Istentől egy, - nagy kerülővel, s sok szenvedés árán elért, második lehetőséget. S az eljövendő sikerünk biztosítéka, hogy Isten aki előre tudta szabad akaratunk első kudarcát, - egy második lehetőségre érdemesnek tartott minket. Ez ad számunkra reményt, hogy a második próba sikerülni fog. Erre ígéretes jel Krisztus eljövetele és tanítása.

    Eredeti bűn, - a nagy engedetlenség (Ádám és Éva = Ember ?) Isten kegyelmének bírásával, biztosította a "ráeszmélés" nélküli (felelősség mentes, - gondoskogás gondjaitól mentes) életet. Ebben az állapotban Isten és ember kapcsolata közvetlen lehetett. - Isten azonban bizalmát nem adja könnyen (tekintve, hogy voltak teremtményei, akik már visszaéltek azzal). Próbára akarja tenni teremtményét, hogy bebizonyíthassa, hogy szabad akaratával nem él vissza. Ezért állítja az ember elé a tudás (jó és rossz, lelkiismeret?,) ráeszmélés lehetőségét (tudás fája) és tilalom alá helyezi, de az embert szabad akarata alól nem vonja ki. Ez a nagy próbatétel. S az ember nem tud ellenállni a kísértésnek. Ahhoz az Ember fiának kell eljönni, aki Isten végtelen kegyelme folytán "Ádám" helyett is ellen tud állni. Az első próbatételnél azonban az ember a tiltott tudás felé kinyitja a kaput maga előtt, de Isten kegyelme előtt bezárja az utat, ezzel jelezve, hogy nem értékeli kellőképpen Isten védelmét, kegyelmét. Tulajdonképpen egy sor jelképes esemény az amit olvasunk, melyek drámaian és hűen érzékeltetik velünk az események mérhetetlen jelentőségét. Az ember könnyelműen, - meggondolatlanul (s ez felmeríti a felelősség kérdését, - mert pl. ha előre látta volna a következményeket, - talán nem cselekszik úgy.) megszegi Isten parancsát (törvényét). Isten feltétlen (ezért nem láthatták cselekedetük következményeit) engedelmességet követel. Az isteni közvetlen gondoskodás tehát megszűnik. Az ember csak erőfeszítései árán kapja meg azután, ami addig adva volt neki. Egy határozott "ráeszmélés", ön-tudatra ébredés megrázza az embert, s most már érzi cselekedetének súlyát. A nemi érintkezés ezután nevelési gondokat eredményez, s az életfenntartás kemény munkát igényel. - Békéjét felváltja a rettegés, - viszálykodás, fájdalom s halálfélelem. E ránkmaradt jelképes történet, - lehet, - hogy sokaknak naívnak tűnik, de az isteni "dimenzió" nem anyagi értékek szerint igazodik, hanem a fogalmak régiójában nyilvánul meg, ahol kézzel nem fogható összetevők érvényesülnek (szeretet, segítőkészség stb. összefoglaló néven: - jóság).

    Vajjon, - ha a jó Isten szabad akaratot adott ősszüleinknek, - miért tett egy "tilalom fát" a "pradicsom" közepébe ? - Hogy ősszüleinknek ne csak az egyik jó és a másik jó között legyen választása, hanem az engedelmesség és az engedetlenség között is. Az ördög azonban mandátumot szerzett a rontás jogára ősszüleink engedetlensége folytán.

    Kissé összefoglalva a tanulságot megállapíthatjuk, hogy az ember létezésének hajnalán valamilyen formában egy válaszúthoz ért. Isten, aki minden szempontból gondtalan életet biztosított számukra próbára téve szabad akarat gyakorlását, a tudást, tudatra ébredés elérését tilalom alá helyezte és egy leegyszerűsített (az ember akkori képességéhöz mért) próbatétel által az ember döntésétől tette függővé a tilalom betartását, vagy megszegését.

    A bűn azonban a bűnhődéssel együtt jár, az annak a következménye. Isten szándékával szembeszállni bűn. S ez történt a paradicsomi tragédiában leírt, illetve jelölt esetben is. Isten tilalma nem volt ok nélkül való. Isten szándékát az isteni törvényekbe fejezte ki. Az ellen nem véthet büntetlenül senki. A törvény öröktől fogva létezik. Isten figyelmeztetése tehát erre vonatkozott, s megszegése automatikusan következményeket vont maga után. Mondhatni, hogy a bűn bünteti saját magát. A következmények azonban létezésünk tartamára velünk maradnak.

    S a több évezreddel korábban leírt történet - úgy tűnik, - napjainkban megismétlődés előtt áll, amikor az ember a rendelkezésére bocsájtott tudománnyal szándékosan visszaélni készül, s úgyszólván megismételni próbálja a Isten szándékainak (törvényeinek) manipulálását az embrio és stem cell (alap, "ős"- sejt) kísérleteivel, ami végzetes eredményeket hozhat létre az esetleges hasznosnak tűnő eredmények mellett. A törvényt itt sem érinthetjük, de azon belül is létre hozhatunk visszafordíthatatlan folyamatokat, mely ismét az emberrel maradnak létezése végéig. Nem ijesztő a hasonlóság ?

    A rontás szellemének szerepe:

    Az anyagi világ a rontás szelleme által ki van mozdítva egyensúlyából, hogy helyet kapjon benne a próbatétel lehetősége, a bizonyságtétel. Ez tökéletes körülmények között lehetetlen lenne. Mindez Isten szándékainak megfelelő. S ne feledjük, - a rontás szellemét is Isten teremtette, hogy megigazuljon általa a jó. Az ördög azáltal, hogy Isten teremtésének megrontására tört, - vált önmaga vesztének eszközévé.

    "Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tűzben a parazsat,

    és fegyvert csinál, céljának megfelelőt,

    De én teremtettem a pusztítót is,

    aki használhatatlanná teszi."

    Izajás 54:16.

    Isten öröktől fogva van és ezen körülményen belül végtelen sora a teremtményeinek. Ezek lehetnek kölcsönhatásban egymással, de elképzelhetők olyanok is, melyek elszigetelt egzisztenciában léteznek Isten országában de lehetnek véglegesen, vagy időlegesen Isten országán kívül is. Az utóbbit nehéz lenne nekünk, - a mi képességeinkkel elképzelni, de mivel mi is ebben a formulában létezümk, - ez nem lehetetlen. A kölcsönhatásra nagyszerű például szolgál a mi exisztenciánk, mert többek között állandó kölcsönhatásban élünk pl egy teremtménnyel, aki Isten művét igyekszik megrontani. - S mi a rontás szellemének szűntelen hatásában, - állandó kísértésben éljük le életünket. - Istenünk, aki életünket így alkotta meg, - ismeri nehézségeinket, s azt várja tőlünk, hogy a próbatételeinknek feleljünk meg. - Álljunk ellent az ördög kísértéseinek, maradjunk meg az Ő szeretetében, s mi is szeressük Őt a nehézségek ellenére.

    Minden jó Istentől származik, s Istenünk minden pillanatunkra gondosan ügyel (ma a computerok világában ez már számunkra se tűnhet lehetetlennek és érthetetlennek), s ha kell segít és erősít bennünket harcunkban (talán egy másik teremtményének közreműködésével). Hogy azonban meg tudjuk becsülni Isten segítségét, fel kell azt ismernünk. Legtöbb ember azonban elmegy mellette, - s észre sem veszi azt.

    Mint a kis diák, aki vizsga előtt áhítatosan kéri Istent, hogy segítse abban, hogy nagy feladatát sikeresen el tudja végezni. Mikor azonban megkapja az értesítést a vizsga sikeres elvégzéséről, - lelkendezve borul össze társaival. - Vajjon eszébe jut e, hogy sikerében benne van Isten segítsége ? - Nem feledkezik e meg a hálaadásról ?

    Isten az állandóan rontani kész ördöggel állandó harcban áll (közvetve). Mint ahogy itt is az történhetett, ha a vizsga sikerült, hogy Isten az imának engedve, - megakadályozta az ördögöt rontó tevékenységében. - Igen, - Istenünk minden pillanatunkra gondot visel, s csak ritkán engedi meg, - s nem ok nélkül, - hogy az ördög kifejtse tevékenységét. - Saját lábunkra engedi testünk súlyát: - ellen tudunk e állni a kísértésnek ? Megfelelünk e az ördög kihívásának, pl. egy sikertelen vizsga esetén is ? Belenyugszunk Isten akaratába, vagy lázongunk ellene ? Az előző esetben Isten oldalán győztünk, míg az utóbbi esetben elvesztettük Isten ránkbízott harcát mert nem tudtunk ellenállni a kísértésnek.

    A próbatételek Isten nevében való türelmes elviselése.

    A próbatétel a rontás szellemétől jön és célja sokszor csak a türelmünknek elvesztése, ami az ő győzelmét jelenti, míg a próba türelmes és engedelmes elviselése, tehát Isten akaratában való megnyugvás, az ördög vereségét és Isten szándákának győzelmét jelenti. Az ördög úgy is tudja, hogy a leejtett tárgyat te felveszed, a félre csúszott dolgot te helyre igazítod, akár féltucatszor is. De ha te tisztába vagy céljával és azt mondod (tudva, hogy csak Isten eszköze lévén, akkor tehet veled ilyet, ha Isten próba ként megengedi) : Legyen meg az én Uram akarata, - az ördög kudarcot vall és te a kis senki, - Isten szolgálatába állítod őt.

    Ezek a próbatételek, amiket Isten, s nem az ördög, elénk állít, próbára téve iránta való hűségünket, szeretetünket. - Ezért van az, hogy Isten előre tudva ugyan az emberiségre váró harcot az ármány és rontás szellemével, - mégis útjára bocsájtotta a teremtését, mert látta, hogy általa épp a tökéletlenségből fakadó őszinte szeretetet kap cserébe, amit a tökéletes világ nem tud eredményezni. Egy tökéletes lény nem tudja megbecsülni hibátlanságát, mert nem ismeri a tökéletlenség velejáróit, s az így nem gerjesz eredeti érzéseket Teremtője irányában (ha azonban bele van teremtve a Teremtője iránti szeretet, - annak értéke erősen leszámítolódik, mert nem a szabad akarat terméke.) S ez a körülmény adja meg életünk értelmét, - s teszi szükségessé a rontás szellemének tevékenységét, s egyben teszi teljessé az ördög tragédiáját, mert minden igyekezetével is a mi Istenünket szolgálja.

    A rossz különben képtelen létezni a jó nélkül. A rosszban nincs "élet". A rossz a jó megrontásában él. Gyakorlatban a rossz, - tegyük fel , - aki lop, csak a szorgalmas élet eredményeit tudja eltulajdonítani. - A gyilkos az isten által adott életet tudja elvenni. A csaló, - a más által megszolgált javat igyekszik, - áldozat és erőfeszítés nélkül magáévá tenni. - Miért tűri Isten a rossz létezését és megnyilvánulását az emberen, mikor csak egy "gondolatába" kerülne annak megsemmisítése ? - Mert Isten kihívásnak veszi a rossz létezését, s nem megsemmisíteni, de legyőzni akarja azt. - Legyőzni teremtményei által. Ezért volt az első próbatétel, ami kitárult egy teljes frontális haccá az ember mindennapjaiban.

    A sötétség ura talán úgy válhatott azzá, hogy keresztül ment bizonyos romlási fokozatokon, melynek fő motívuma az irígység, féltékenység lehetett. Magas pozíciójánál fogva erre indítatva érezte magát. S ez Istenétől és teremtőjétől mind távolabbra sodorta őt, - mignem Isten ellenségévé vált, s ezzel kizárta magát Isten országából.

    Mi teszi a sötétség katonáit hűségessé a sötétség urához. - Szeretet vagy félelem ? Szeretet a jó tulajdonsága, tehát ki van zárva. Rosszat cselekedni nem öröme a cselekvőnek, csak annak akit szolgál, mert a jó feletti diadal "érzését" kelti abban. A sötétség katonájának félelme viszont a teljes kiszolgáltatottságból ered, mert nem remélheti a jó legfelsőbb Úr védelmét. S itt nincs vissza út. Aki egyszer eladta magát, nem remélhet megváltást. Szerencsére kevés olyan ember van, aki maradéktalanul rossz, - s ezáltal sebezhető a rossz.

    Bűnbocsánat:

    A bűnbocsánatra való utalásokra már az Ósz. Szt.Írásban rábukkanhatunk :

    "Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre.

    Mert ha büntet is , újra megkönyörül nagy irgalmában.

    Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza

    és nyomorúsággal sujtsa az emberek fiait."

    Siralmak 3:31-35.

    "Meggyógyítom hűtlenségüket,

    s szívemből szeretni fogom őket.

    elfordul tőlük haragom."

    Ozeás 14: 5.

    "Mivel vétkezni fognak ellened, mert hisz nincs ember, aki ne vétkeznék, fölgerjed ellenük haragod, és ellenség kezére adod őket, azok pedig fogságba hurcolják őket, távoli vagy közeli földre. De ha szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba hurcolják őket, bűnbánatot tartanak, könyörögnek hozzád fogságuk helyén és megvallják: 'Vétkeztünk, istentelenséget és gonoszságot műveltünk' ha egész szívükből és egész lelkükből hozzád térnek - - - - akkor hallgasd meg az égből, lakóhelyedről könyörgésüket és esdeklésüket. Szolgáltass nekik igazságot, és bocsáss meg népednek, még ha vétkezett is ellened."

    2 Krón. 6:36-39.

    "Mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig - mondja az Úr - , mivel megbocsájtom gonoszságaikat és vétkeikre többé nem emlékezem."

    Jeremiás 31:34.

    "Te meg emberfia: mond meg Izrael házának: Azt mondogatjátok: ' Gonoszságaink és bűneink ránk nehezednek, elveszünk miattuk, hogy is maradhatnánk életben ? ' Mond meg nekik: ' Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten, - nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról és él. Térjetek meg, térjetek le gonosz utatokról ! Miért akartok meghalni, Izrael háza ?'

    Te, meg, emberfia, mond meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik. Ha azt mondom az igaznak: 'Biztosan életben maradsz', de ő igaz voltában bizakodva hitványságot visz végbe, nos, akkor nem emlékezem többé igaz voltára, hanem meg kell halnia gonoszsága miatt, amit elkövetett. És ha azt mondom az istentelennek: 'Biztos, hogy meghalsz', de ő mégis elhagyja bűnét, és a törvény és az igazság szerint jár el, visszadja a zálogot, visszaadja, amit erőszakkal elvett és az életet adó parancsok után jár, semmi igazságtalant nem tesz, biztos, hogy éltben marad és nem hal meg. Elkövetett bűnei közül egyet sem rovok fel neki. A törvényhez és az igazsághoz szabta tetteit, azért hát élni fog."

    Ezekiel 33:10-16.

    Hasonló isteni üzenetet tolmácsol Ezekiel a 18:9, - és 18:21-29 terjedő verseiben

    E néhány idézet a bűnbocsánat szentségének csíráira utal, melyet Krisztus emelt teljes értékre.

    S ez a végtelen és nagylelkű kegyelem, megbocsájtás minket is kötelez. Bosszú, harag, elítélés, elmarasztalás felebarátunk irányában, vélt vagy valós sérelmünk miatt, mind levon az elkövető felelősségéből, s áthelyezi a felelősség legalább egy részét az elszenvedőre. Krisztus így fejezte ki ezt gyönyörű tömörséggel: "Bocsájtsd meg a mi bűneinket, mint ahogy mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek." Úgy tűnik, mintha a mi megbocsájtásunk (nem elnézésünk! Mert a bűn ellen harcolnunk kell !) embertársaink iránt, előfeltétele lenne az isteni kegyelemnek.

    'Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti. Aki meg elveszti értem az életét, az megmenti. Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul, vagy súlyos sérelmet szenved. Aki ugyanis szégyell engem, és szégyenli tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja amikor majd eljön a maga és az Atya meg a szent angyalok dicsőségében. Igazán mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak, némelyek nem halnak meg, míg meg nem látják az Isten országát."'

    Lukács 9:27

    Ebből adódik, hogy mindenki érdeme szerint lesz lemérve, - s az, - hogy Isten országában nagy lesz a "szóródás", amit azonban az Isten és egymás iránti szeretet szorosan összefog. A másik gondolat ami itt felmerülhet, hogy könnyű azt szeretni aki jó hozzánk, de itt a földön sokszor ér sérelem, bántás felebarátunk részéről, s néha nehéz szeretni, megbocsájtani, nem zokon venni. A próbatételünk azonban ezt a helyzetet is szükségszerűvé teszi. A mennyek országában Isten határtalan jósága szüntelenül és akadálytalanul érvényesül, mivel nics próbatétel, kísértés, rossz, romboló erő. Viszont e körülmények között Istenhez való hűségünk és szeretetünk már nem lehet érdem, mert az lényegünk részévé válik. Akik tehát Isten kegyelme folytán már itt a földi életünkben megsejtik Isten szándékait és ezzel párhuzamosan megérzik, megkapják és értékelik Isten segítő kezét, - elmondhatják, hogy "Isten országa számukra kéznyújtásnyira van", sőt számukra megkezdődött, - itt van. Csak az anyag és idő az ami elválasztja azt tőlük.

    Büntetés:

    "Halljad te föld !

    Ime, veszedelmet hozok e népre,

    hűtlenségük gyümölcseként,

    mert nem hallgattak a szavamra,

    és megvetették a törvényemet."

    Jeremiás 6:19.

    "Az Úr szózatot intézett hozzám: Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szőlőt és a fiak foga vásik el tőle ? Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten - nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete épp úgy, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg !"

    Ezekiel 18:1-4.

    Ezek a sorok a felelősség kérdését szándékoznak tisztázni, s helyes megvilágításba helyezni, - szemben a korabeli helytelen felfogással. Ugyanezt próbálják erősíteni a következő példák:

    " Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával. És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, úgy gondom lesz arra is, hogy felépítsem és elültessem őket - mondja az Úr. ( Ó-szövetség és az Új - szövetség állapota.) Azokban a napokban nem mondják többé:

    Az apák ették az éretlen szőlőt,

    és a fiaik foga vásott el tőle,

    Mert ki - ki a maga gonoszságáért hal meg: csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi."

    Jeremiás 31:27-30.

    " Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, ha egy ország hűtlenséggel vétkeznék ellenem, s kinyújtanám ellene kezemet, összetörném kenyere botját, éhinséget bocsátanék rá s elpusztítanék embert és állatot, ha ebben az országban ott volna ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ezek az emberek igaz voltukkal csak magukat mentenék meg - mondja az Úr."

    Ezekiel 14:12-14.

    Tanulság: - mindenki a saját bűneiért felel !

    "Jönnek majd napok - mondja az Úr -, amikor majd megbüntetem mind, aki csak test szerint van körülmetélve: Egyiptomot, Judát, Edomot, Ammon fiait, Moábot és a pusztában lakó nyírott fejűeket, mind. Mert ezek a népek és Izrael egész háza a szívükben körülmetéletlenek."

    Jeremiás 9:24,25.

    Isten a lélek "körülmetéltségét" (eligértségét, elkötelezését Istennel kötött szövetséggel) igényli, mert anélkül hiába körülmetélt az egyén nincs annak értéke Isten szemében. A lelki elkötelezettség a fontos Isten szemében nem a külsőségek, értéktelen formaságok.

    Az ember számára Isten ítélete nem mindíg érthető !

    Ime a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd:

    "Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők."

    'A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. Megszólította őket: menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanúgy tett. Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül ? Nem fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ti is a szőlőmbe - mondta nekik. Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez : Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták - . s ugyanúgy bántál velük mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem ? Fogd ami a tiéd és menj ! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok ? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok ? Így lesznek az utolsók elsők, a elsők meg utolsók.'

    Máté 20.

    E példabeszédben Krisztus figyelmeztet bennünket, hogy Isten más mértékkel mér, mint mi emberek. Mi csak a "felszín" után tudunk ítélkezni, - véleményt alkotni. Nem ismerjük egymás rejtett lelki titkait, nem ismerjük egymás körülményeit. Isten azonban ismeri mindezeken felül minden testi adottságunkat, vagy hiányosságunkat, - az utolsó molekuláig. Pontosan le tudja mérni felelősségünket cselekedeteinkért, viselkedéseinkért, - s így lehet, sőt több mint valószínű, hogy ítélete a mi korlátozott ítélőképességünk szerint, igazságtalannak tűnik.

    Ideig tartó büntetés: Ideig tartó büntetés, purgatórium, tisztító tűz - stb. jelez valamiféle megtisztító folyamatot, mely megelőzi a végítéletet, s melynek során az isteni kegyelmet kiérdemelt személyek meg tudnak tisztulni, szabadulni vétkeiktől. Ennek az "élet szakasznak" a halál és a végítélet között kell lefolynia. Annak milyenségét nem ismerjük, de arra való utalást már az Ó-szövetségi bibliában találunk.

    "Ezen az egész földön

    - mondja az Úr -

    két rész elpusztul (és elvész),

    a harmadik rész megmarad.

    Ezt a harmadik részt tűzbe vetem,

    és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik,

    megtisztítom őket,

    amint az aranyat is megtisztítják,

    s majd segítségül hívja nevemet,

    én pedig meghallgatom, és azt mondom:

    'Ez az én népem !'

    ő meg azt mondja:

    'Az Úr az én Istenem !'

    Zakariás 13:8,9.

    A tisztítótűz fogalma itt született ?

    "Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt hallhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul."

    Bölcs, 3:4-6.

    "Azon a napon - mondja az Úr - ..........egybegyűjtöm a száműzötteket és akiket megbüntettem. ...s az Úr uralkodik majd rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké."

    Mikeás 4:6,7.

    Az ideig tartó büntetés milyenségéről és lefolyásáról csak feltevéseink lehetnek. Talán térhöz és időhöz (esetleg anyaghoz is) kötött. A tanítás szerint a lelkek ebben az állapotban nem tudnak helyzetükön javítani (de rontani sem, mert nincs kísértés). Épp ezért fontos tudnunk, hogy mi földiek imánkkal tudjuk segíteni őket, tehát segítségünk mérhetetlenül értékes segítség. A szenvedő lelkeknek azonban ki kell tölteni büntetésüket, noha Isten kegyelmét számításba véve, a fő hangsúly talán a bűneiktől való megtisztuláson van. Maga a megpróbáltatás abban nyilvánul meg, hogy Isten mibenlétét közelebbről megismerik, de a tudat, hogy annak beláthatatlan szépségeiből, ha egy ideig is, de ki vannak zárva, kínzó vágyat gerjeszt bennük. A földi szomjúság érzése hasonlítható e vágyódáshoz, de annak az a hatványozott formája.

    Bűnhődés: A lélek Isten adománya, s az velünk marad életünkön át. Isten országában a lélek felszabadul az idő, anyag békjója alól, míg azoktól akik érdemtelennek bizonyulnak Isten országára, mindez megvonatik. Ez lehet a "pokol", Isten legnagyobb büntetése. Isten megvonja gondviselését és kegyelmét a méltatlanoktól. Az "én" elveszti a lelkiismeret korlátait, kilátástalanságba sűlyed. Nincs remény, enyhülés vagy vigasztalódás. Minden isteni adomány megvonatik (még a földön élvezett is) és vesztességét az 'én' fel tudja fogni, - tehát teljes súlyával ránehezedik és végérvényesen. (A földi életben a testi, vagy lelki fájdalom, -  korlátok közé van szorítva, a test egyszerűen kikapcsol a teherbírás felső szintjén.)

    "Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat,

    és elfeledtétek szent hegyeimet:

    akik asztalt álítottatok Gádnak,

    és Meninek italáldozatot töltöttetek:

    titeket kardélre szánlak,

    és mindnyájan elhulltok majd az öldöklésben.

    Mert hívtalak ugyan benneteket, de nam válaszoltatok:

    szóltam hozzátok, de nem akartatok rám hallgatni.

    Azt tettétek ami gonosznak számít a szememben:

    és ami nekem nem tetszik, azt választottátok.

    Ezért ezt mondja Isten, az Úr:

    Meglátjátok, szolgáim esznek,

    ti meg éhen maradtok.

    Meglátjátok, hogy szolgáim isznak,

    ti meg szomjazni fogtok.

    Meglájátok szolgáim örülnek majd,

    ti meg szégyent vallotok.

    Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében,

    ti meg ordítani szívetek fájdalmában,

    és megtört lélekkel jajgattok.

    ...De szolgáimnak új nevet adok majd.

    ha valaki áldást kér magára a földön, azt fogja kérni,

    hogy az igaz Isten áldja meg: és ha esküt

    tesz a földön, az igaz Istentre esküszik.

    Izajás 65:11-16.

    "Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól. - Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, haszontalanok a tetteik." Bőlcs. 3:10,11.

    " A sátán irígysége révén azonban a világra jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják." Bölcs. 1:24.

    A végítélet.

    A végítélet hogyan lehetséges ? - Hiszen időben szélesen szétszóródik a lét, - az emberi lét. A végítélet pedig egy vég-célpont ként szerepel minden látomásban, jövendölésben. - Időt nehéz az időtlenséghöz hozzámérni. Megértéséhez el kell szakadnunk az anyagtól is. (a kettő egymás tartozéka). A "jó" az egyént időérzékétől megszabadítani igyekszik, míg a "rossz" ezt a folyamatot lelassítja, vissza fogja mint egy fék. Az idő mindíg marad a régi (míg Isten meg nem szünteti az anyaggal együtt), az időtlenség sosem változik. Ami változik halálunk után az idő érzékünk (érzékelésünk). Így érjük el a végcélt, - a végítéletet egyszerre. Az időtlenségbe, Isten országába egyszerre térünk meg. A végítéletnél tehát már csak két csoport jelenik meg, - az üdvözültek és az elkárhozottak. A jók elnyerik testük menyei törvényeknek megfelelő formáját, s elfoglalják helyüket Isten országában, míg a kárhozottak talán maradnak az anyagban, illetve annak valamilyen időtlen formájában (tehát a szenvedés lehetősége nem szűnik meg, sőt, lehet hogy fokozódik).

    "Az utolsó ítélet"

    Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam. A rajta űlő tekintete elöl menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely. Láttam, hogy a trónja előtt álltak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. a halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. A halált és az alvilágot tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették."

    Jelenések 20:11-15.

    Be kell természetesen számítanunk, hogy a látomásokra az agy erősen rányomja bélyegét. Inkább megérzésünkre kell támaszkodnunk olvasásakor, mint képzeletünkre.

    Krisztus tanítása az ítélet napjának előjeleiről.

    "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhinség, ragály üti fel a fejét és a föld megrendül itt is, ott is. De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság elhatalmasodásával sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Az Isten országának ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek. Csak akkor jön el a vég." (Isten tehát megadja az utolsó lehetőséget a megtérésre.)

    A mi kis világunk, pl. naprendszerünk, vagy galakszisunk vége nem feltétlenül jelenti a mindenség megsemmisülését is, de lehetséges, hogy addigra, mikor ez bekövetkezik, az ember már a mindenség utazójává válik, - ha az megegyezik Isten akaratával, s benne van Istenünk terveiben.

     

    AZ EMBER KÖTELESSÉGE.

    "Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat."

    "Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet,

    Nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete."

    Ozeás 6:3,6.

    Keresd Teremtődet minden erőddel.

    Sirák 7:29.

    "A tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, s akkor nincs szükségtek rá, hogy bárki tanítson benneteket, hiszen kenete megtanít benneteket mindenre."

    1János. 2:26.

    "Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött és megadta nekünk az értelmet ahhoz, hogy megismerjük az igazat."

    1János. 5:20.

    Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy ő van és megjutalmazza azt, aki őt keresi.

    Zsidóknak 11:6 .

    Az üdvösség elnyeréséhez tehát legalább annyit kell hinni, hogy Isten van és az üdvösség rendjében jutalmaz vagy büntet. A kegyelem segítségével erre a hitre azok is eljuthatnak, akik nem hallottak a kinyilatkoztatásról, de természetes vonzódásuk révén a krisztusi megváltás részeseivé váltak.

    Fontos, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy az Isten keresésére, imádására, szeretetére, dicsőítésére - nem Istennek van szüksége (Istennek semmire sincs "szüksége"), hanem az embernek magának. Erre mutat a következő idézet:

    Az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be,

    s ezt mind az én bosszantásomra.

    Vajon engem bosszantanak-e -

    mondja az Úr - ,

    nem inkább magukat szégyenítik meg vele ?

    Jeremiás 7:18,19.

    Helytelen felfogás tehát az, hogy az "Isten taszítja el magától az embert". A bűnös ember az, aki eltaszítja magát Istentől. Ime egy másik idézet:

    "Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene:

    Égőáldozataitokat tegyétek véres áldozataitokhoz, és egyétek meg a húst.

    Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjéről,

    nem beszéltem nekik égő és véres áldozatokról,

    hanem ilyen parancsot adtam nekik:

    Halgassatok a szavamra, és én Istenetek leszek:

    ti meg az én népem lesztek:

    Járjatok azon az úton,

    amelyet én jelölök ki nektek

    és akkor jól megy majd sorsotok.

    Jeremiás 7:21-23.

    Tehát pl. az Isten imádatra és a vele járó külsőségekre nem Istennek van "szüksége", - hanem az embernek. Isten az engedelmességet várja el az embertől, s csak az kedves előtte.

    Ez az, amit Krisztus is kidomborít tanításában, - szemben a hagyományos zsidó felfogással.

    "Hiszen mi vagyok én és mi az én népem, hogy megfelelő adományt adhatnánk neked ? Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk neked."

    1 Krón.29:14.

    Nem az a fontos mit és mennyit, - anyagit, lelkit, talentumot, ajánlunk fel Istennek, - az mind Istentől származik. A fontos maga a felajánlás, vagy annak szándéka. Ez az ami tőlünk származik. Isten dicsőségére emeljük Isten tulajdonát.

    Tanulság:

    1.) Meg kell próbálnunk megtanulni időn kívül gondolkozni és

    2.) Meg kell próbálnunk megérteni az anyag nélküli világot.

    3.) Türelemmel meg kell várnunk azt az időt, amikor megkapjuk Istentől a választ kérdéseinkre, - s addig ..... hinnünk kell azt, amit nem értünk.

    4.) Keresnünk kell Isten igazságait Krisztus példáján keresztül. Ehhez nincs szükségünk különleges képzettségre, "csak" kegyelemre, s azért "csak" imádkoznunk kell, hogy a Szt.Lélek felvilágosítsa elménket. A kérdés feltevés még nem kételkedés. - Kételyeink eloszlatása kötelességünk, s a mélyebb megértéshöz vezet.

    5.) Istenfélelem nem gyengeségünk jele. Ellenkezőleg ! - Istenfélelem az Isen iránti szeretet, bizalom, tisztelet és hála kifejezője. Gyermeki mivoltunk elismerése. Megvallása erősíti kapcsolatunkat az Atya felé, kifejezése erényeink egyike.

    6.) Pozitív kereszténység. Nem elég, hogy szüleink jóvoltából megkaptuk kereszténységünket, s keresztény nevelésünket. Eljön mindekinek az életében az idő, amikor önmagának kell utána nézni, ápolni, fejleszteni, gazdagítani hitéletét, sőt tovább adni ! - Vagy hagyni elhalványulni, szertefoszlani, - elveszteni örökre.

    7.) Ne a vagyongyűjtés legyen az élet célja, mert a vagyon csak eszköz az élet éléséhez, s arra, hogy jót cselekedjünk általa.

    Isten kegyelme időn felül áll. Látszatra kapják érdemtelenek, s látszólag érdemeseknek nem adja meg. Isten ugyanis a kegyelmet egy teljes karakter kiértékelésével, - egy egész élet felmérésével adja, mivel Isten időn felül áll. Van aki az élet egy késő szakaszában igazolja a bizalmat, s van aki visszaél vele. Egyiknek megdicsőülésére válik, a másiknak kárhozatára.

    A másik irány, mely felé kötelességeink vannak, a szüleink iránti kötelesség.

    "Szivedből, lelkedből tiszteld az apádat,

    s anyád fájdalmait soha el ne feledd.

    Gondolj arra, hogy általuk létezel:

    hogy hálálod meg amit veled tettek ?"

    Sirák 7:27,28.

    S végül embertársaink, - felebarátaink felé irányuló szeretet kötelezettsége.

    Mindíg sok szó esik a felebaráti szeretettel kapcsolatos kötelességeinkről. Vajjon szeretetünknek mindíg csak egy irányú folyása lehetséges ?

    "Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek. Te azonban Isten embere menekülj ezektől !"

    Timóteus 6:10,11 .

    "Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent.... Kerüld az ilyen embereket.

    2 Timóteus 3:2-6.

    Hozzá tehetjük, hogy minden: pénz, hínév, hatalom, utáni hajsza, restség vagy közömbösség - ami eltávolítja az embert az Istenbe vetett hittől, s az erkölcsös, vallásos élettől, - ebbe a kategóriába taszítja az embert. Felebaráti kötelességünk, hogy ha módunkban áll, próbáljunk hatni ezen felebarátainkra, főként ha már a saját lelkiismeretük is halványodni látszik, de ne keveredjünk el velük, tartsunk tisztes távolságot.

    A rossztól való elkülönülés gondolata, sokszor előfordul Pál apostol leveleiben, de Krisztus maga is a kiküldött tanítványainak azt az utasítást adja, s rajtuk keresztül nekünk is, hogy ha valamely közösség (vagy személy) kitart konokul a rossz mellett "hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanuságul." - Tehát, ha szeretetünkből nem is zárjuk ki az ilyen elemeket, - pl. imádkozunk értük, vagy megtérésük esetén bármikor készek vagyunk visszafogadásukra, - amíg azonban a rosszat szolgálják, jogunk van távoltartani magunkat tőlük, de segítő kezünket legyünk mindíg készek kinyújtani, jóindulatú intelmünkkel próbálni kell hatni rájuk, mint ahogy Krisztus is tette a bűnösök, vámosok, s a legmegrögzöttebb ellenségei, a farízeusok felé is.

    Jó megszívlelni Szt. Jakab intéseiből főként felebarátaink nem, faj, anyagi tehetség szerinti megkülönböztetés helytelenítésére vonatkozókat. Ugyszintén azt is amely a szavunk hitelére vonatkozik:

    "Testvéreim először is ne esküdjetek se az égre se a földre se egyébre ne tegyetek esküt. Legyen körötökben az igen: igen, a nem : nem, nehogy ítélet alá essetek."

    Felebarátaink irányában van egy másik fontos kötelezettségünk is, és az a jócselekedet gyakorlása. Ha azonban jót cselekszünk, emlékezzünk Krisztus figyelmeztetésére. :

    "Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat."

    Ha jót teszel, mindíg feltűnés nélkül, észrevétlenül tedd, s akkor a javadra lesz az írva. Ha kérkedsz vele, a jótett elveszti értékét, s azért már itt a földön megkapod jutalmadat, s nem válik az javadra a "kiértékelésnél".

    Azoknak akik "hallottak": Aki eljutott eddig e dolgozat olvasásában, az talán megértette, - ha akarta, hogy az itt összegyűjtögetett anyag arra utal, hogy Isten az arra kijelölt lelkeket azért küldte a földre, s helyezte őket anyagi miliőbe, mert terve volt azzal. Terve, - hogy az eszközül kapott test segítségével valósítsák meg számdékait, álljanak ellen a rontás szellemének, s vigyék győzelemre Isten dicsőségét. - Nagy felelősség. ! -

    " Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt szerzett rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő eltelltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott és felmutatta a másik öt talentumot. Uram öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. Jól van te hűséges szolga - mondta neki ura. Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Végül jött az is, aki egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. Te mihaszna, lusta szolga ! - kiáltott rá az ura. Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, s adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van. Mert annak akinek van még adnak, hogy bőven legyen neki, akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."

    Máté 25: 14-30.

    E példabeszéd természetesen a talentum nem anyagi értéket jelöl, hanem a lelki értékekre vonatkozik. Mindenkiben vele születik egy bizonyos "mennyiségű" lelki érték, s ha azt nem hasznosítja, gyarapítja további lelki érték megszerzésére, úgy jár, mint a "haszontalan szolga".

    Sokszor időbe tellik, míg az ember rájön elhivatottságára, s sokan közülük, elássák a talentumukat, nem kamatoztatják Isten beléjük helyezett bizalmát, s a lelki talentumot amit adott hozzá. Sosem késő azonban a kezdéshöz, Istennél az őszinte szándék felülmúlja a késésből eredő hátrányt. (Lásd a "Szőlőmunkásokról szóló példabeszéd"-et. Máté 20: 1-16.)

    Krisztus több példabeszéde, - főként amiben a menyek országát festi elénk, vonatkozik Isten szándékára, elvárásaira velünk kapcsolatban. Mi ezek szerint itt a földön, létünkkel és működésünkkel Istent vagyunk hivatottak szolgálni. - S hogy erre nekünk alkalmat adott, az a végtelen jóságából fakadó, határtalan kegyelmét jelöli. Amikor pedig visszatérünk a nagy elszámolásra, Isten számonkéri minden tettünket, - megvizsgálja: hogyan sáfárkodtunk. Mindegy tehát, hogy milyen körülménybe születtünk bele, vagy folyt le életünk, - a mi helytállásunk kerül a mérleg serpenyőjébe. Akik mindezek tudatában élik életüket, - számukra nincs elkeseredés a legtragikusabb körülmények között sem, mert tekintetük a célon függ. - Nincs elbizakodottságra se ok, mert az isteni kegyelem adta előrejutás, siker, több eszközt jelent, nagyobb követelményt, - nem több kényelmet, fényűzést. - S akik csak olvassák, de nem szívlelik meg e sorokat, vagy elvetik azt ? - Azok a "mihaszna szolga" sorsára jutnak.

    A Krisztus előtti ember felelőssége:

    Mindezek után felmerülhet bennünk a kérdés: vajjon mi történt azokkal az emberekkel akik Krisztus előtt, vagy még távolabb, - a törvény vétele előtt haltak meg ? Számukra nem volt remény kegyelemre, megbocsájtásra ? - Történelmünk tanusága szerint, az ember már a kezdet kezdetén érezte és kereste az elrejtett Mindenhatót és halvány sejtését már korán igyekezett formába önteni. Lelkiismerete is ezirányba ösztökélte őt, s ha nem is oly kristálytisztán rajzolódott ki előtte Isten mibenléte és elvárásai, de némi útbaigazítás mindíg rendelkezésére állt. S annak megfelelően, ha primitív formákban is, de igyekezett Isten kedvébe járni, s Iránta hódolatát kifelyezni. Tetteit tehát képes volt bizonyos fokon az elvárásoknak megfeleltetni. Szentlélek közreműködése folytán, volt némi lelkiismereti revízió képessége. S ha annak megfelelt, a kegyelem tőle sem vonatott meg. - Ime Szt. Pál így ír erről:

    "Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek." Rómaiak.:5:13

    "Amikor a pogány törvény hijján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény hijján saját magának a törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanuskodik és önítélete, mely hol vádolja, hol menti majd azon a napon, amelyen evangéliumom szerint, Isten Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött." Rómaiak.: 2:14-16.

    "Megigazolásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán. Őt adta Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket, hogy igazságosságát most kimutassa." Rómaiak.: 3:24,25. Ezek szerint Krisztus megváltó munkája, ha talán közvetve is, de rájuk, a Krisztus előtti emberre is vonatkozik. (Egyetemes, - időn kívüli)

    VISSZA - ELEJE

     

    VIII. FEJEZET.

    TÁRSADALOM.

    A társas élet kialakulása.

     

    Az embert korán, - megjelenése hajnalán, - rákényszerítették a körülmények a társulásra, összefogásra. A gyűjtögető életmód még nem annyira, mint a vadászat tette világossá az egymásra utaltságot. Az alacsony átlag életkor, a családok létszámát mindíg alacsonyan tartotta. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az átlag életkor nem haladta meg a harminc évet sem. Ez nem elöregedés következtében alakult így ki, hanem a veszélyes és mostoha életmód, no és a sok féle betegség akkori gyógyíthatalansága korán végzett az emberrel, s főként a férfi állomány csökkent rohamosan. Ilyen körülmények között nagy szükség volt a nagy család összefogására. Képzeljük el, hogy a gyermekek java 10 -15 éves korára elvesztette legalább az egyik szülőt, s főként az apát (sokan ezt az időszakot több mint 100.000 évnél is régebbre teszik). Természetesen az ember gyorsan tanult (vagy okult), s körülményein igyekezett javítani. Az alkalmi üregeket, tanyákat felváltották a több gonddal kialakított földbe vájt, tetővel ellátott, "kényelmi" berendezésekkel is rendelkező "épületek", s ahol a terep megengedte, a barlangok. Ezidővel esik nagyjából egybe a tűz gerjesztés mesterségének a felfedezése. A tüzet természetesen már korán megismerte az ember (pl. a villámcsapások következménye ként), eleinte csak a rossz oldaláról, majd megőrzéses módszerrel igyekezett a szolgálatába állítani. Védekezésre használta éjjel az ármánykodó állatok ellen, s felfedezte hamarosan táplálék, főként hús puhító tulajdonságait. Mindezek a körülmények lehetővé tették az ember számára, hogy biztonságosabban letelepedjen a nyíltabb terepeken, s ott közösségeket hozzon létre, noha a nagycsaládnak még mindíg nagy a szerepe. Felfedezte az állatok egyikének másikának a házasítását is, ami nagyban megkönnyítette munkáját, - életét. Ezidőtájt vonul be életébe a földművelés lehetőségének felfedezése, eleinte kezdetleges eszközeivel, de hamarosan rájön, hogy szelídített állatainak egyike-másika be tud segíteni neki deréktörő munkájába. A nagyobb védelem elérése érdekében, ismét ahol a körülmények megengedik, házaikat cölöpökre építi, s megtanul a vízen is közlekedni. Így a négy ősfoglalkozás lehetősége biztosított: halászat, vadászat, állattenyésztés és földművelés. Megérett az idő a következő lépésre, az ipar kialakulására. Először csak bőr ruhákat, fém eszközöket készít, de felfedezték, hogy vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy már a kőszerszámokat is tömegbe készítették, s az anyagot, lehet mondani hogy bizonyos helyeken "bányászták" hozzá. S még mielőtt megközelítették volna 10.000 évvel a mai időket, már szőttek és fontak is, az ipar kifejlettnek mondható. No, de nem csak a gyakorlati tevékenységekben jeleskedett az ember. Tudományok terén is mérföldes lépéssel haladt előre. Főként matematika és csillagászat terén jeleskedett. E tevékenységének sok jelentős és sok esetben titokzatos, de mindeképpen csodálatra méltó alkotása maradt ránk. Ezidőben jönnek létre nagy civilizációk (Egyiptom, Mezopotámia, India, Kína, Fönícia, Kis Ázsia, Kréta stb.), amelyeknek csodálatos alkotásaik, még ma is ámulatba ejtik az embert (egyiptomi piramisok, kínai fal, Stone Henge, stb.). Dél Amerikában fejlett kultúrával rendelkező népek tűnnek fel és rövid virágzás után tűnnek nyomtalanul el. E kultúráknak van egy közös vonásuk, s ez, - e kultúrák közös eredetére enged következtetni. Mindegyiknél igen előrehaladott a csillagászat és a geometria és matematika. Képesek voltak meghatározni előre az égitestek mozgását, de a földön is nagyszerűen tudták alkalmazni a geometria és matamatika szabályait. Így tudták létrehozni hatalmas alkotásaikat, s e tudományokkal felszerelve merészkedtek ki hajóikkal a nyílt tengerre. A közös eredet egy ős kultúra létezését sejteti, amely valamilyen katasztrófa következtében megsemmisült. Kisebb csoportoknak talán sikerülhetett megmenekülni, akik szétszéledve a világban, próbálták tudásukat átadni primitívebb népeknek. Azok csodálattal csüngtek rajtuk elámulva tudásukon, némelyek isten ként tisztelték őket. Tőlük eredhettek oly csodálatos és misztikus történetek mint pl. a teremtés története. Akaratlanul is felmerül az emberben a kérdés: - hogy tudott az ember ebből a szellemi kincsből oly sokat felejteni, - hogy évezredekkel később újra felfedezni kényszerült azokat ? Most azonban nem feladatunk ezek részletes tárgyalása, mert mi inkább a társadalmi berendezkedésükre vagyunk kíváncsiak.

    Az őskultúr népek társadalmi berendezkedése majdnem kivétel nélkül egy egyeduralkodóra épül, aki emberöltőkön keresztül a magaköré kitermelt vezetőréteggel uralták a nép sokezreit, rendszerint valamilyen vallási mitosz rendszert kialakítva, mely segítségével a tudatlan népet igyekeztek kordában tartani. Háborúkat viseltek egymással, s főként előszeretettel a gyengébb kis népekkel, akiket megsarcolva, tömegeiket rabszolga sorba hurcolva, gyarapították elsősorban saját gazdagságukat, s másodsorban juttatva a koncból a népnek, főként katonáiknak, mely által azok harcra, szolgálatra készségét erősítették. Ilyen hatalmasságok voltak pl. Asszíria, Babilónia, Egyiptom, Perzsia, Kína, India - csak hogy a legismertebbeket említsem. Kismértékben a zsidók is egy rövid időre megpróbálkoztak a rabszolga tartással. Rabszolga multjukkal lettek rabszolga taró néppé.

    " Így kivonultak Midián ellen, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta és minden férfit megöltek. 'A legyőzöttek közt megölték Midián királyait is.......' Akkor Izrael fiai fogságba hurcolták Midián asszonyait és gyermekeit, elhajtották barmaikat, nyájaikat s elvitték mindenüket zsákmányul, városaikat és sátortáboraikat mind felgyújtották. Összeszedték az összes szerzett holmit, a zsákmányul ejtett embereket és állatokat, és a fogjokat meg a szerzett holmit, s a zsámányt Mózes elé és Elezár pap, valamint Izrael fiainak közössége elé vitték."

    Számok 31,32.

    Ugyanúgy zsákmányolt és osztozott, rabszolgákkal dolgoztatott, mint az ő rabszolgatartó urai, az egyiptomiak. A zsákmányolt állatoknak is mind több és több legelőre volt szükségük, tehát a rabszolgatartó terjeszkedésre kényszerült. Ha egy nép dazdaggá vált abban az időben, - csak rabszolga tartás árán tudta fenntartani magát. A rabszolga tartó természetesen nem dolgozott, - nem termelt. - Parancsolt és szórakozott. Így a mai társadalmak is. - A nyugati demokráciák, sőt a szocialista/kommunista térsadalmak is a kizsákmányoló és kizsámányolt kategóriák viszonyán keresztül oldja meg fennmaradását. S itt is örök a feszültség. Kiegyensúlyozottságot csak a keresztényszocialista társadalom ígér, ahol mindenki szolgál mindenkit, s a társadalom jövedelméből egyformán részesedik mindenki. Nincsenek kiváltságosak és ingyenélők. E társadalomban csak az maradhat meg, - csak az élvezheti annak áldásait, - aki becsülettel eleget tesz a társadalommal szemben fennálló kötelességeinek, - s nincs annak kárára, terhére.

    A Demokrácia születése és kialakulása.

    A görög s római kultúra kissé késve jelent meg a népek színpadán, de jelentőségükben semmivel sem maradt azonban azok mögött. Számunkra nem annyira a római önkény uralom kínálja magát vizsgálódásra, hanem a görög társadalom fejlődése. A görögök városállamokba tömörültek, s némelyike komoly gazdagságra tett szert. Ezek közé tartozott Athén. Csupán azért ragadjuk ki ezt a városállamot, mert itt született meg a demokrácia gondolata. Ahogy a történelem könyvek kezdeni szokták: - Húsz évvel a salamiszi csata után Athénben feltűnt egy nagy államférfi, akinek a neve Periklész volt. Harminc évig volt a városállam vezetője. Ezt az időt nevezték el Athén aranykorának. - S méltán. - Noha egy magasrangú családból származott Periklész, mégis azt tartotta, hogy igen is minden polgárnak (szabad), részt kell vennie az állam ügyeinek intézésében. Ezt nevezték el a görögök "demokráciának" amelynek jelentése kb. "népuralomnak" felel meg. Gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy egy erre kijelölt helyen a nép összegyűlt meghallgatni a szónokokat, majd a problémát megvitatták egymás között is, s a szavazáshoz járultak. Ennél jobb formulát még ma sem talált ki az ember, s ezért még ma is ezt alkalmazzuk társadalmaink igazságos kézbentartására, vagy annak valamiféle változatát. - Hacsak valamilyen egyeduralkodó, vagy diktátor kezébe nem kaparintja a hatalmat, bár még az egykézi vezetés is legtöbbször átadja a kormánypálcát a "nép" kezébe, s csak jelképesen uralkodik. Ilyen legtöbb királyság, egykézi vezetés napjainkban.

    A demokráciáknak manapság is sokféle megjelenési formája volt és van. A történelem során is sokat változott, de nem egyirányban, - nem mondhatjuk például, hogy "fejlődött". Ma is ahány ország, anyi féle a demokrácia. Az Egyesült Államok "demokráciája" pl. az emberi szabadság példája ként van némelyek által elénk állítva, - holott szabadság helyett "szabadosságot" kínál, mely a szélsőségek és a túlzások melegágya és sajnos forrása lett. S e melegágy a jólét áporodott levegőjében valósággal burjánzik. S onnan érkezik hozzánk sok érték mellett rengeteg szenny és erkölcstelenség is, aminek elmaradásáért azt hiszem könnyű szívvel lemondhatnánk az előzőről is. Az állam és a politikai vezetés természeteesen kényelmesnek tarthatja, hogy a diktatúráktól idegenkedő tömegeket magukra, helyesebben kétes kalandorokra bízzák, míg ők nyugodtan űzhetik egymás közötti csatározásaikat, szolgáltatva a port a porhintéshez a tömegek számára, - azok szédítésére. S míg a legutóbbi politikai botrányra öszpontosít a tömeg figyelme, addig nyugodtan sütheti pecsenyéjét az ármány, a korrupció, s a komputerizált szenny és a kapzsiság zsírjától csepegő üzleti világ. Sajnos a demokráciáknak is megvannak a maga hibái, tökéletlenségei. Most nem térünk ki a részletek vizsgálatára (bűnözés, közoktatás, családvédelem, egészségügy, szociális gondoskodás). A legfontosabb az, hogy a demokrácia mai formái csupán a többség hatalmát jelenti, tehát a kissebbság akarata nem érvényesül, - így mindíg létezik egy bizonyos mértékben elnyomott réteg, amelynek akarata, ambíciói nem érvényesülnek. Felmerül hát a kérdés: elképzelhető e egy társadalmi életforma, ahol mindenki megtalálja érvényesülésének lehetőségeit, elképzelésének valóraválását ?

    - Ha számításba vesszük, hogy egy kétszemélyes társulásban sincs garantálva a tartós egyetértés, - úgy gondolom nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindenki megelégedését szolgáló társadalmi formulát nehéz volna elképzelni. Elvileg mégsem lehetetlen ! Sokan próbálkoztak természetesen már csoda rendszereket kitalálni, de gyakorlatban csak részben, vagy ideig óráig vált be, s legtöbbjét elnyelte az idő. A sorsdöntő hibát mind ott követte el, hogy emberre épített, játékszabályait az emberi ambíciók igényeihez igazította. Ha azonban megfordítjuk gondolkozási vonalvezetésünket, s nem az emberből indulunk ki, hanem az isteni elvárásokat vesszük alapul, s abból alakítjuk ki szabályrendszerünket, egy egész más légkört alakíthatunk ki. Azt mondjuk: ezek az isteni törvények, krisztusi elvárások, ezt írjuk elő követendő példának, s ha társadalmunk azt elfogadja, e normák megvalósításának irányába tereljük társadalmi tevékenységünket, alakítjuk ki irányító és ellenőrző rendszerünket, másszóval egy keresztény morálra épülő rendszert hozunk létre, - talán biztosabb alapokra helyezve általa társadalmi életünket. Ez természetesen egy elképzelésnek elfogadható, s talán gyakorlatban is megvalósítható lenne, ha tiszta lappal indulhatnánk. A valóságban azonban tragikusan más a helyzet. Mélyen gyökeredzett előítéletekkel találkozunk, az önzés szirupjától átitatott mentalitások visszahúzó erejével, a kapzsiság dermesztő ellenszelével, a szellemi restség, közömbösség ködével és még sorolhatnám. Máról holnapra nem lehet megváltoztatni a világot. Kitartó, elszánt, céltudatos és áldozatos önfeláldozás azonban meghozhatja az eredményt: - egy a keresztény morál alapjain nyugvó társadalmi berendezkedést, mely a társadalmi vonatkozásainak megfelelően szociális, s az egyén egészséges igényeit szolgálni kész. E kis eszmefuttatásnak  azonban nem célja egy politikai program felvázolása, legfelljebb csak irányelveket tud nyújtani, - azt sem a kimerítő maradéktalanság igényével.

    Mikor egy társadalom úgy határoz, hogy keresztény profilt alakít ki, s keresztény morálra építi életét, vigyázni kell arra, nehogy utat tévesszen és a keresztény profilt akarja a társadalmi, politikai elképzeléseihöz idomítani, hanem fordítva. A keresztény morálnak kell lenni mindíg az alapnak, s a kiindulópontnak, s ott másításnak, válogatásnak helye nincs. (A "Nemzeti Kereszténységnek" vannak ilyen buktatói, mint ahogy azt pl. az Anglikán Egyház esetében láthatjuk. - Szabadosság pl. homoszekszuálitás, válás, születésszabályzás, nöi papság, stb. problémákkal kapcsolatos állásfoglalás terén.) Egy keresztény közösség, - társadalom, nem válogathat a keresztény morál előírásai, követelményei között. Minden akadályt ami a keresztény élet zavartalan megvalósításának, élésének útjában áll, - el kell hárítania, meg kell szüntetnie. Lehetőséget kell adnia mindenki számára, hogy keresztény életet éljen, de nyomást nem szabad gyakorolni. Keresztényi türelemmel kell viseltetni más vallási csoportosulásokkal, vagy akár vallástalan irányzatokkal szemben is. A kereszténységnek azonban össze kell fogni, mert a többfrontos harchoz minden erőnkre szükség van. Éberen kell őrködnünk afelett, hogy a keresztény morállal szemben senki ne fejthessen ki aktivitást semilyen formában. Olyan csoportosulásokat (vallásos vagy politikai), melyek nyilvánosan figyelmen kívül hagyják a keresztény morál követelményeit, ki kell közösíteni a keresztény társadalomból, sőt létrejöttüket, vagy beszivárgásukat meg kell akadályozni. Az ellenőrzést, s a sokak által kárhoztatott "cenzurálást" felelősséggel ugyan de fenn kell tartani, hogy a szennyet kigyomláljuk a társadalomból. Mindez azonban határozottan a társadalom feladata, s nem a papságé, - annál is inkább, mert a papságnak ehhez nem állnak, nem állhatnak rendelkezésére kellő eszközök. Egy keresztény társadalmi berendezkedés nem a vallási struktúrára épül, s a papságnak nem lehet közvetlen szerepe benne. E társadalmi berendezkedés lényege, hogy a keresztény morálra és keresztény (vagy keresztény szellemű) emberek összefogására épül.

    Manapság azonban már egy előre meghatározott és megcsontosodott társadalmi váz áll előttünk, mikor új elképzelések, módszerek felől gondolkozunk. Annak megváltoztatása lehetetlennek látszó feladat. Megvalósítását nem lehet egyik napról a másikra elképzelni, csak a "lassú víz partot mos" elv alapján. A finom átmenetet pedig csak türelmes nevelő munkával, missiós munkával lehet megvalósítani, ahol az alaposság fontosabb a gyorsaságnál. Gyomlálgatni, fáradhatatlanul ostorozni a rosszat, s ambícionálni, bíztatni, dícsérni a jót. A hangsúlynak mindíg az ifjúságon kell lenni. Nem elhanyagolni persze a társadalom többi korosztályát sem. "Próféták" kell hogy szülessenek, akik hathatős szószolói tudnak lenni a keresztény érvelésnek. A futó társadalmi berendezkedések rengeteg örökölt és megszilárdult antiszociális, - s ezáltal anti keresztény felfogással vannak teletűzdelve, amiket feloldani, lazítani emberfeletti feladatnak tűnnek. Hogy lehet pl. a "Profitot" megbarátkoztatni a szociális ideállal ? - S különösen a tisztességtelen profitot, amivel manapság a tőke java operál. A nyersanyagforrások emberiséget károsító mértékű kihasználása, - s magának a munkás kéznek embertelen kizsákmányolása a nagyobb profit érdekében. A termelők aláértékelése a kereskedelem nagyobb hasznára, szűli a kereskedő társadalmakat (commercialised society), ahol alig van termelés csak eladás, bank ügyletek, börze.

    Mindez a tünet sajnos nem újkeletű. Meg voltak ezek a problémák már Izajás próféta idejében is:

    "Sion egykor csupa igazság volt,

    igazság lakott benne,

    de most gyilkosok lakják.

    .....Fejedelmeid lázadókká lettek,

    Tolvajok társaivá.

    Mindnyájan csak a hasznot lesik,

    és megvesztegető ajándékra vadásznak.

    Nem szolgáltatnak igazságot az árváknak,

    s az özvegyek ügyével mit sem törődnek.

    Izajás 2:21-23.

    "Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak,

    s alá írják az elnyomó rendeletet.

    Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottaknak,

    s megfosztják jogaitól népem szegényeit.

    Akik kizsákmányolják az özvegyet,

    s megrabolják az árvát.

    Izajás 10:1-3.

    Később a Bölcsek könyvének írója is igy ír róluk:

    "Az istentelenek (így gondolkoznak):

    Életünk csak egy árnyék tovasuhanása,

    és halálunk nem ismétlődik meg,

    mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki.

    Rajta hát ! Élvezzük a jelenvaló jókat !

    használjuk ki buzgón a világot,

    mint ifjú korunkban !

    Töltekezzünk pompás borral, mirhával

    s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se !

    Koszorúzzuk magunkat feslő rószákkal,

    még mielőtt elhervadnának

    Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból.

    Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit,

    mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk!

    Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az

    özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától

    ne riadjunk vissza !

    Számunkra a hatalom legyen az igazságosság

    mércéje, mert a gyenge nem ér semmit.

    Bölcsesség 2:5-11.

    Az Ó-szövetség minden intelme ma is időszerű - sajnos. Az emberben a kapzsiság ugyanolyan bűnöket eredményez, mint annakidején (szegények sanyargatása, a gyengék kihasználása, kevélység stb.) Krisztus idejében is hasonló tüneteket hordoz a társadalom magán. S ami még súlyosabb tünet, hogy maga a papság jár elől a rossz példával. No de semmi okunk az elbizakodottságra, mert Krisztus figyelmeztetései mintha ma még időszerűbbek lennének, mint az Ő korában. Mert Krisztus is alapvető emberi hibákra hívta fel korának, s azon keresztül minden kornak figyelmét. Jelen korunkét is, - mert nincs olyan krisztusi tanítás ami ne lenne időszerű napjainkban is.

    Hiszen az elmúlt két ezer év alatt sikerült e kiküszöbölnünk, akár csak egy rövid időre is a gyengék kihasználását, elnyomását, - az erősek visszaélését hatalmukkal, - a tehetősek pazarlását, - míg milliók halnak éhen ? - A palotákban lakókat, míg sokaknak nincs hova lehajtani fejüket, - hidak alatt alszanak és ujságpapírral takaródznak. Azokat, akik hatalmas összegeket költenek arra, hogy testi hibáikon, hiányosságaikon módosítsanak, míg a szegény vagy öreg betegeknek nem jut ágy a kórházakban, hogy életmentő operációkat elvégezzenek rajtuk. A hit tanításának kiűzése az iskolákból eredményezi a fiatalkorú bűnözés rohamos növekedését, a tekintélytiszelet hiányát, szertelenséget, ízlésrombolást, érzékiséget, önfegyelem és lelkiismeret elhalását stb.

    Igen, - betegek a jelen társadalmak is, s nincs sehol a világon egy jó példa sem. A krisztusi elvek alapján össze lehet hozni elképzeléseket, de halvány esélyük sem lehet a gyakorlati megvalósulásra. Hol van lehetősége annak, hogy elismerjék minden jószándékú ember, - embercsoport jogát arra vonatkozóan, hogy maga határozza meg sorsának alakulását. Jelen társadalmak, - szocialista, demokratikus, kapitalista, diktatúra, - egyaránt a kevesek hatalmára épül. Hiába adnak tetszetős demokratikus köntöst a társadalmi berendezkedésnek, - a kevesek hatalma az a tömegek felett. S a tömeg a kevesek céljainak szolgálatába van állítva, holott az egész társadalomnak, Isten és egymás szolgálatára kellene épülnie. Mindegy milyen poszton áll az egyén, - tehetsége Istentől van, és tehetsége azzal arányos felelősségre kötelezi, - képzettsége pedig a társadalom ajándéka. Sajátja csak a szorgalma és jószándéka. Ennek hiányában, - visszaél a társadalom bizalmával és Isten vele kapcsolatos elvárásaival. Ebből eredőn az igazi keresztény társadalom a hozzáértő vezetők és a segítőkész vezetettek társadalma. Tulajdonképpen egy kölcsönös megbecsülésen alapuló emberi társulás, amely munkálja Isten szándékait és szolgálja egymás boldogulását, - boldogságát. - S itt nem materiális javakra kell gondolni elsősorban.

    A keresztény társadalom alap egysége a család. Annak megbecsülése, gondozása és békéjének, kiegyensúlyozott életének biztosítása a társadalom legfontosabb feladata. A közösség legfontosabb apostoli munkáját azok végzik akik a gyermekáldás velejáróit vállalják, tehát méltán várhatják a társadalom megkülönböztetett szeretetét és gondoskodását.

    S mivel a keresztény társadalom kiművelt emberi főkre alapozza békéjét és boldogulását, - a fiatalok nevelése, oktatása alapvető fontosságot nyer. Minden egyénből tehetségének megfelelően kihozza a lehető maximumot. Iskola rendszerét úgy alakítja, hogy a gyerekek ne legyenek terhelve képességeiken felül és tanulmányaikkal párhuzamosan élvezhessék gyermek, illetve serdülő korukat. Egy ilyen program költségigényes ugyan, de az itt befektetett áldozat meghozza gyümölcsét és megtérül az egészséges lelkű és testű egyénekre épülő, bűnözés nélküli társadalom csekély erőszak szervezetet igénylő életfolyamatán. Mert a törvény nem teszi az embert jóvá, - s jó emberek nélkül nincs jó emberi közösség. Ezért az emberi közösségnek, ha létezni akar, törekednie kell a jó egyének produkálására, s ezért a helyes nevelés létérdeke a keresztény közösségnek.

    A másik határozott joga az egyénnek, hogy a társadalom produkálta jövedelemből egyformán részesüljön. Tehát az egyénnek joga van a munkához és jövedelemhöz, betegellátáshoz, szociális gondozáshoz egyformán, ha kötelességének becsülettel eleget tesz. A kötelesség mértékének olyannak kell lennie, hogy az egyén megeröltetés nélkül eleget tudjon tenni annak. S ha további könnyítésre válik lehetőség ( pl. autmatizálás, computerizálás stb. révén), - azt is igazságosan szét kell osztani, s nem hagyni, hogy egy vékony réteg lefölözze az azokból származó előnyöket.

    Mint az egyénnek, épp úgy a népcsoportoknak is joguk van meghatározni életformáikat (pl. beszélni saját nyelvüket, követni szokásaikat) és intézni saját ügyeiket. Tehát egy keresztény társadalom nem nyomhat el egy népcsoportot sem. Nem zárhat magába akarata ellenére ilyen népcsoportokat. Itt a praktikusság az alsó határ. Természetesen pár emberből álló csoport nem követelhet önkormányzatot. Viszont ilyeneknek segíteni kell és lehetővé kell tenni számukra, hogy velük rokon vagy elképzelésükhöz közelebbi népcsoporthoz települjenek át, - károsodás nélkül.

    A keresztény társadalomban nincs helye kiváltságoknak sem. Politikai ügyeskedések, szélhámosságok (politikusok) helyét itt a hozzáértő, a köz javát szolgáló tevékenykedés helyettesíti be.

    Azonban az ilyen társadalom sem lehet mentes hibáktól, - még bűnözéstől sem. Az igazságszolgáltatás rendszere azonban a szeretetre kell hogy épüljön és a társadalom megvédésére. A bűn megelőzésén kell hogy legyen a fő hangsúly. A kiművelt emberi fő, egészséges lélek és test lehet ennek biztosítéka. Az igazságra épülő társadalom kevesebb alapot ad a féltékenységre, írigységre. Az egészséges szabadidő foglalkoztatás is nagyon fontos. A kedvező munkakörülmények, az irányító és beosztottak között elmosódó válaszfal szintén a kiegyensúlyozott közélet fenntartását szolgálják.

    E társadalomban az egyházakra igen nagy feladat hárul. Véleményük, észrevételeik döntő fontosságúak lehetnek, s éppen ezért szólás szabadságukat legmesszebbmenően biztosítani kell. Részvételük a társadalom életében, - mint annak lelkiismerete (aktív), az öreg korosztállyal együtt, - nélkülözhetetlen. Ebből is adódik, hogy az egyházaknak e tevékenységét és a hit művelése, fenntartása és terjesztésén kívül minden területen lehetővé kell tenni, hogy bekapcsolódhassanak a társadalom életébe aktívan is (főként az oktatás és szociális gondoskodás területén).

    - Természetesen egy ilyen jóhiszemű és jóindulatú társadalomnak nehéz lenne a helyzete egy ellenségeskedő világban. S hogy a farkasok fel ne falják a bárányokat, - a bárányoknak utána kell nézni önmaguknak, máskülönben fáradozásuk hiábavalóvá válik. Itt azonban az önvédelemről beszélhetünk csupán. Erre az önvédelemre azonban rá kellene irányítani a hangsúlyt és minden áldozatot meg kellene hozni ez önvédelem hatékonnyá tételére.

    Három nagy és fontos cél követeli a legnagyobb részét a társadalmi áldozatvállalásnak:

    1.) A fiatalság nevelése és előkészítése az életre.

    2.) A honvédelem. S végül, hogy a befektetett energia kamatozni tudjon, -

    3.) A kutató munka messzemenő támogatása.

    Ezeknek kell lenni a siker fő biztosítékának. E társadalom ki tudja küszöbölni az előző társadalmak azon lépfenéjét, hogy a tanulatlan réteg a tanult rétegnek kiszolgáltatottja legyen. A minimális végzettségnek az érettségi szint körül kell mozognia. Tehát a munkapad mellett, a pultok mögött kiművelt emberek állnának, akik inteligens viselkedésükkel járulnának hozzá a társadalom boldog, kiegyensúlyozott életéhez.

    Még vissza kell térnem röviden a 2.) -es ponthoz, mert vannak akik nem tudják összeegyeztetni a katonai szolgálatot hitük maradéktalan gyakorlásával, s azon is belül az Isteni paranccsal: "Ne ölj", s méltán. Még a börtön büntetést is vállalják, csak hogy hitet tegyenek az isteni parancs mellett.

    A probléma feloldása azonban nem is olyan egyszerű. A katonai szolgálat legtöbb esetben a társadalom, s azon belül a család, gyermekeink védelmét szolgálja esetleges betolakodó, vagy hódító szándékú próbálkozások ellen. Itt talán nem kis útmutatást nyújt Krisztus Vigasztaló bíztatása : "Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért." János15:13. Kérdés tehát, - van e jogunk megvédeni önmagunkat, családunkat az agresszió ellen ? Az isteni parancs azt mondja :"Ne ölj". Mi van azonban abban az esetben, ha valaki megtámad? Szándéka ugyanis nincs a homlokára írva, s neked nincs más választásod mint hogy védekezz, - egész addig míg ellenfeled el nem áll támadó szándékától. (Krisztus "arcul ütéssel" kapcsolatos példabeszéde inkább a megaláztatásra vonatkozott, s nem az effektív cselekedetre). Tehát ártalmatlanná kell tenned. S ami igaz egyéni szinten, igaz embercsoporton belül, társadalmi szinten egyaránt igaz. Nem szabad lebecsülni a felkészültség elrettentő hatását sem. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a katonai szolgálatot is lehet emberi módon teljesíteni. Mint ahogy azt se szabad elfelejtenünk, hogy katonaságot, főként békeidőben nem csak lövöldözésre, bombázásra lehet használni, de mentő szolgálat és nagy feladatok elvégzésére, mint pl. árvíz védelemre stb. - A legmegnyugtatóbb megoldás az lesz amikor majd világi szinten megszűnik az elkülönülés s az abból eredő nézeteltérések lehetősége. Addig meg reménykednünk kell abban, hogy megvalósul az emberölés nélküli nézetkülönbség rendezésének lehetősége. Valamiféle csodafegyvert várunk, amely ártalmatlanná tesz, de nem öl. Az európai összefogás kissé enyhíti a katonai szolgálatból eredő probléma súlyát azáltal, hogy áttért a fizetett katonaság rendszerére. A probléma ott kezd variálódni, mikor a felsőbb parancs nem védekező, de támadó, hódító szándékot fed, s annak szolgálatát várja el tőled. Te fel vagy készítve, mint katona minden nemű harci (és egyéb) igénybevételre, - a felhasználás milyenségét megválasztani nincs a kiskatona hatáskörében, de még közvetlen feletteseiében sem. Mi tehát a teendő ?

    Krisztus tanítása szerint nekünk meg kell fizetnünk az adót a Császárnak, s itt Krisztus nem ment részletekbe, hiszen mondhatta volna valaki a hallgatók közül, hogy "igen ám, de a Császár abból a pénzből küldi ránk a megszálló katonákat, s erőszakolja ránk akaratát, népünk és vallásunk érdekeivel szemben." Krisztus azonban nem részletez ! Miért ? - Mert amit a Császár tesz az az ő felelőssége, mint ahogy a császár utódainak felelőssége, ha támadásra, elnyomásra használja fel katonai erőforrásait.

    Tipikus jelenség, hogy a nemzetközi bíróságok által felelősségre vont politikai, vagy katonai vezetők szégyenletesen próbálják mindíg másra hárítani a fellősségüket, vagy ha a sikertelenség kézenfekvő, igyekeznek a bíróság jogosultságát kérdőre vonni. A hatalom furcsa jószág, az ember ítélőképeségét roncsolja szét és emberi mivoltát rántja a sárba, - tisztelet a kivételnek.

    _ _ _ _ _ _ _ _

    A társadalom politikai tagoltsága nem lehet alapja a társadalmi élet irányításának. A társadalom életét szakértő, hozzáértő embereknek kell irányítani, s legfelljebb csak a társadalmi ellenőrzés lehet feladata a politikai irányzatoknak (pártoknak). A társadalmi élet nem képzelhető el elő-tervezés nélkül. E célra programokat kellene kidolgozni (szakértők által). E programok variációjára adná szavazatát a szavazó egyén.

    Mit várhat a Társadalom az egyéntől ?

    - Elsősorban azt, hogy az egyén, - szellemi és fizikai tehetségének optimális használatával tevékenykedjen a társadalom szolgálatában. - Családjának gondviselését becsülettel ellássa, gyermekeit a legjobb tudásával, és maximális odaadásával nevelje becsületes és hasznos álampolgárokká. Példaadásával pedig erősítse és tisztítsa a közjót, és minden igyekezetével segítse a társadalom tisztulási folyamatát. Védje, - akár élete árán is a társadalom biztonságát minden külső vagy belső ellenséggel szemben. Ez csak a lényeg, - a felsorolás nem teljes.

    No és mit várhat az egyén a társadalomtól ?

    Hogy az egyén erőfeszítéseit megbecsülje és annak eredményeit a jó gazda gondosságával kezelje, s igazságosan ossza szét. Határozottan elvárja, hogy elesettségében, felmerülő problémáinak megoldásában segítse, - betegsége esetén minden rendelkezésre álló eszközzel és módszerrel a meggyógyítására törekedjen. Az ifjúság joggal elvárhatja a társadalomtól, hogy tehetségének arányában a legmesszebb menő oktatásban, kiképzésben részesüljön, szabad idejét egészséges időtöltéssel tölthesse. Az öregedő korosztály pedig egy becsületes munkával töltött élet után kiérdemeltnek érezheti, hogy méltányos és korát tiszteletben tartó elbánásban (és ellátásban)  részesüljön a társadalom részéről.

    Itt kell megemlítenem. hogy manapság a modern, haladottabb gazdasági körülmények között élő társadalmak szembe találták magukat egy nem várt problémával, melynek következtében a szociális gondoskodás intézménye, - főként a nyugalomba vonult réteget illetően, csőd elé néz, e generáció nemvárt (?) élettartam-növekedéséből eredően. Egyenlőre a hírközlő média foglalkozik a kérdéssel, sötét képeket festve az érdekelt réteg nyugtalanítására, de félelmetesen előre veti árnyékát, hogy intézményesen, a hivatalos szervek is foglalkozni kényszerülnek ezzel a problémával. Óvatosnak kell azonban lenniük. Már most vannak olyan irányzatok, melyek a gyermekáldás arányában kívánják meghatározni az állami "támogatás" mértékét, amely alapjában véve helyes, csupán arra nagyon vigyáznia kell az új módszer létrehozóinak, hogy megoldásukkal nehogy azt a látszatot keltsék, mintha a nyugdíjast a gyerekek által fizetett adóból látná el az állam, mert az az elképzelés hamis. A nyugdíjas eltartása a társadalom kötelessége és felelőssége (Figyelembe véve, hogy a nyugdíjas aktív életében e célra  anyagi hozzjárulását adta, s annak olyannak kell lenni, mely azt képes biztosítani!). S ha atársadalom teszi azt azért, mert háláját kívánja kifejezni a gyermekek felneveléséért, akikből nyerte a munkás és adófizető rétegét, - az a helyes hozzáállás, - felfogás, - s nem az előző! A jelen pénzügyi válságok jó figyelmeztetők. A dolgozóktól e célra levont és accumulált nyugdíj alapnak a mindenkori kormányzat csak gondját viseli de nem rendelkezhet felette (nem kockáztathatja a nyugdíjasok megélhetését). Igen, akik a köz ügyeivel foglalkoznak, azoknak nagyon körültekintőnek kell lenniük.

    A társas élet alapvető problémáinak vázlatos vizsgálata után, feltétlenül meg kell emlékeznünk egy a császári kapcsolatnál is fontosabb viszonyról; - az embernek a földi életén túli reményeiről és elvárásairól. A két életforma ugyanis nem csak kapcsolatban van egymással, de függvénye is egyik a másiknak. A túlvilági életünk szempontjából se mindegy ugyanis, hogy hogyan éljük életünket annak földi szakaszán.

    " Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit ? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket ?"

    Lukács 16: 9-12.

    Praktikussággal határos jó tanács ! - A világi feladatok becsületes teljesítése tehát elengedhetetlen. Mert aki abban megbízhatatlan, nem számít megbízhatónak az égi feladatok elvégzésére sem.

    Az ember számára igazán Krisztus hozta el a reményt, s tanításának alap vonásává tette, hogy az ember életének van folytatása, s tőlünk függ a folytatás milyensége. Azt is azonban tudtunkra adta, hogy a folytatás milyenségének vannak feltételei, s azoknak itt a földi életünkben kell megfelelni. - S ha ezen törekvésünk tőlünk tellhető mértékben sikeresnek mondható, - már itt a földön megszerezhetjük a belépés lehetőségét, - mert nem feltétlenül a halál jelentheti a "határon" való átlépésünket. Isten országának ugyanis nincsenek "kézzel fogható" határai.

    Jézus az okos beszéd hallatára megdícsérte:" Nem jársz messze az Isten országától" - mondta neki. Márk 12:34.

    " Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa !"

    Lukács 10:9.

    Amikor Istenünk megajándékozta lelkünket a földi élethez szükséges eszközzel, - a testünkkel, - tette azt az örök élet ígéretével. Feltételül azonban elvárja tőlünk, hogy becsülettel éljük le életünket, elvárásait teljesítsük, s a Vele való kapcsolatot álhatatosan ápoljuk. Ha így élünk, már itt a földön az Ő országának "állampolgáraivá" válhatunk. Amikor tehát életkörülményeinket próbáljuk alakítgatni, - ezen kötelezettségünket sem szabad soha egy pillanatra sem szem elöl téveszteni !

    Az ember szabadsága a modern társadalomban:

    Az alapvető "játékszabály": hogy az ember szabadsága nem lépheti túl az Isten törvényeit, - s nem keresztezheti a felebaráti szeretet szabályait. S ez azt jelenti, hogy az ember nem rendelkezik abszolút szabadsággal. A morális keretek felett tehát éberen őrködni kell, mert mint pl. a "cenzúra" nem az emberi szabadság kerékkötője, hanem biztosítéka, - erősítője.

     

    Egy egészséges társadalomnak ezen kívül kell legyen egy figyelő szervének, amely társas élet más esetleges vadhajtásait is ellenőrzése alatt tartja , illetve kiszűri azokat.

    Csak példának álljon itt egy új irányzat, mely a határozott munkaidő helyébe a termelékenységre való hivatkozással a feladat elvégzését teszi (amit természetesen a munkaadó határoz meg) a teljesítmény tehát a ráfordított idő mércéjévé (mely csodálatos módon sosem fér bele az azelőtti határozott munkaidő keretébe). Ez az új kizsákányolási módszer a munkavállalót teljesen kiszolgáltatja a kapzsiságnak, s egy új rabszolbaság szintjére sülyeszti. Legyünk éberek !

     

    VISSZA - ELEJE

    BEFEJEZÉS.

    "Hittem, azért beszéltem."

    2 Korint.4:13.

    Idézet egy angol egyházi énekből:

    "Go, in my name, and because you believe, "Menj a nevemben és mert te hiszel

    others will know that I live."                       Mások is fogják tudni, hogy én élek."

     

    A  festő  ráteszi  utolsó ecsetvonását festményére és hátra lép. - Mit gondol vajjon ? - Talán felteszi a kérdést, hogy - ugyan kifejezi e a képe azt, amit mondani szeretett volna vele ?

    Nem hiszem, hogy van festő, vagy akármilyen művész, - költő vagy író, aki teljesen meg volna elégedve művével. Ez az írás sem kivétel, mint ahogy írója sem. Nem tartja tökéletesnek írását, - teljesnek, vagy maradéktalannak. Nem kivétel tehát, - legfelljebb annyiban, hogy nem kritikától menekül, hanem abban reménykedik, hogy még sokan lesznek utána, akik hasonló gondolatokat vetnek majd papírra, - talán más szempontból nézve, vizsgálva, megközelítve az örök emberi problémákat, az embert örökké foglalkoztató kérdéseket. S e dolgozat arra is jó példa, hogy sosem késő az Istent  kereső tevékenységet elkezdeni. Természetesen jobb minnél korábban, de 100 évesen se késő! Gondolataim papírra vetését alig néhány évvel ezelőtt keztem el, de az anyag gyűjtés már évtizedekkel ezelőtt indult. Kérdéseimre sorra megkaptam a választ és igyekeztem azzt hűségesen visszadni. Kívánom testvérem, nyerj bátorítást ebből a körülményből, s találd meg békédet általa.

    Körülöttünk a világ állandó változáson megy keresztül, - így az örök problémák is ma más megvilágításba kerülnek mint tegnap voltak, s lesznek holnap, mint holnapután. Az örök szomj, - a vágy az igazság, a tökéletes szépség és jóság után, - a mi örök emberi feladatunk, - mi csupán csak eszközei vagyunk e folyamatnak, de részesei is, s végül örökösei is ! S ez a vágy az ami fűti az emberi morált, s viszi győzelemre a rontás, rombolás erői felett.

    Mielőtt azonban letenném a "tollat", hálát kell adnom a felvilágosító, s bíztató Erőnek, Aki mindíg mellettem állt és ambícionált.

    Nem akarom ezzel azt jelezni, hogy maradéktalan igazságokat vetettem papírra, de amit papírra vetettem, tettem azt jóhiszeműen, s jószándékkal. Elbizakodottság lenne azt hinni, hogy megközelítettem a teljes igazságot, mert a teljes igazság Krisztusé s én csupán szerény szócsöve próbáltam lenni a Felvilágosító Léleknek.

    S végül egy idézet :

    "Ma, amint soha azelőtt, az Egyháznak van egy lehetősége tanuként és szóval elvinni az Evangéliumot minden népnek és nemzetnek.

    Látom a hajnalát egy új missiós kornak, mely magában foglalja a fényes napját egy gazdag aratásnak, ha minden keresztény és misszionárus és különösen fiatal egyházközösség nagylelkűen és áhítattal reagál korunk szólítására és kihívásaira."

    John Paul II Pápa.

    VISSZA - ELEJE

     

    KIEGÉSZÍTÉSEK.

    A VII. fejezet Tudomány és Vallás főcím alatt csupán pár szóval emlékeztem meg az Értelmes Tervezés /Tervezettség/ (Inteligent Design) elméletről, mint az evolúciós elmélet ellenlábasáról. Úgy érzem azonban, hogy egy kissé részletesebben ki kell térnem e téma kiértékelésére.

    Nézzük először tehát, hogy mi is ez az "új" elképzelés, s miért ver fel olyan nagy port még tudományos körökben is. Mit akar mondani nekünk hívőknek ez az új teória? Először is tisztáznunk kell, hogy ez az elmélet nem egyenlő a Kreationista felfogással, de teljesen kétségbe vonja az evolúciós elképzeléseket, beleértve az "új evolúciós" feltételezéseket is. Mielőtt szembe tudnánk állítani a két nézetet, röviden meg kell határozni mindkettőt.

    Nos, tehát mi az evolúciós elképzelés? - Létrehozása Darwin nevéhez fűződik aki felállított egy elméletet mely szerint  a szerves világ gazdag változata fokozatosan fejlődött ki az egysejtű lényböl, természetes kiválasztódás által az embert bezárólag. Szerintük nem volt Isten teremtésére szükség mindezek létrejöttéhez, s ebből eredőn azt a következtetést vonták le, hogy nincs Isten. Nem vették észre, hogy tulajdonképpen nem Istennel állnak szemben, csupán egy Isten teremtménye által írásba öntött "sugalmazással" a Bibliában, - annak is egy kis részével: - a Genezissel, - mely a Mindenség, s azon belül a szervetlen és a szerves élettel foglalkozó rész: - a Teremtéstörténet 7 napjával. Tehát elméletük nem bizonyíték Isten létezése ellen, - csupán a minket, - az embert is magába foglaló természet létrejöttének egy másik magyarázatát szolgáltatják. Mi hívők Istenből indulunk ki és Benne bízva keressük az igazságot, míg ellenlábasaink találgatásaikkal mindíg ingoványos talajon, birkóznak a hittel és egymással egyaránt, s békéjük sosem lesz.

    A Biblia olvasóinak mindíg szükségük volt némi magyarázatra, hogy a nehezebben felfogható részleteket érthetővé tegyék. Mi hívők, ezeket az írásokat is sugalmazott (Isten,  - Szt.Lélek által) írásoknak tartjuk, mert mindíg a kornak legmegfelelőbb válaszokat kerestek a felmerülő kérdések megvilágítására.

    Az "értelmes tervezés" hívei tulajdonképpen ösztönszerűen a Biblia védelmére kelnek mikor azt mondják, hogy:

    Az  "Értelmes Tervezés" (helyesebben "Tervezettség") azt tartja, hogy a Világmindenség és benne az Élő Világ olyan jellemzőket mutatnak amelyek egy értelmes Lény, tervező tevékenységének eredménye képpen jött létre. (Szemben azzal amit a természetes kiválasztódás és hozzá hasonló irányítatlan folyamatokat hirdető teóriák, s a természetes kiválasztódás hívei tanítanak.) S  "Hogy ki is ez a tervező? Az inteligens tervezettség elméletének képviselői  szerint a tudomány felfedezheti a tervezés jeleit, a tervező kilétének kérdése azonban már egyértelműen a filozófia és a vallások illetékességi körébe tartozik." /Somogyi Lehel: Darwin és a tervezés/.

    Lehet,  hogy  a teremtés nem egy pillanatszerű természetfeletti beavatkozás útján jött létre, hanem folyamatok sorozata ként, mely évmilliókat emésztett föl (mit jelent az idő Isten számára?), de az nem jelenti azt, hogy fel kell róni Bibliánknak, hogy azt nem adja vissza, helyesebben, - úgy adja vissza mint a hét napos világmindenség teremtését.

    Ha Isten teremtő "tevékenysége" úgy nyilvánul meg, hogy bizonyos "códokba" (programokba) ülteti bele teremtő szándékának szabályait, annak még csodálatra méltóbbnak kellene lennie az ember számára, mint a teremtéstörténet formulája.

    A Biblia nem tudományos mű, hanem az események, illetve az eseményekről szóló hagyományok gyüjteménye. Egy új elképzelés , - mint az evolúciós elmélet, nem azt kellene hogy jelentse, hogy nincs Isten, - s főként nem azt, hogy nincs szükség Istenre, - csupán azt, hogy a megtörtént eseménysornak lehetnek más "elképzelt" magyarázatai.

    Mint pl. ez az új irányzat: az Inteligens Tervezés, amely úgy igyekszik behelyettesíteni  a természetes szelecióra épített evolúciós elméletet, hogy mivel az nem több mint egy feltevés, s mint olyan, az egy bizonyíthatatlan, - helyette úgy magyarázzák a teremtés művét, hogy az egy Inteligens Tervezésnek eredménye. - Miért nem megyünk tovább és vesszük észre, hogy lehet, hogy Istennek nincs is szüksége tervezésre (emlékanyagának /memóriájának/ végtelensége folytán, hiszen nem a mi világunk az első, s nem is az utolsó a teremtés végtelen sorában), ezért itt nem is tervezésről, hanem inkább egy Végtelen Bölcs Programozásról van szó (ma a computerek világában ez könnyen megérthető). S ime a DNA láncok (Aminosav spirál) épp erről tesznek tanubizonyságot, s bizonyítják Isten ilyen irányú "teremtő tevékenységét", s azon keresztül Isten létét. Ugyan úgy a Világmindenségünk létrejötte is magyarázható hasonló programozás által, csupán a hét napot tulajdonképpen hét korszaknak  kell megfeleltetnünk.

    Az I.T. (Inteligens Trevetés) szoszolói azonban, - azt hiszem ott utat tévesztenek, mikor túlságosan öszpontosítják tevékenységüket a materialista/ateista evolúció cáfolatára. Holott a fő probléma nem az evolúció helyessége vagy tévedése, - hanem maga az Inteligens Tervezönek létezése, vagy elfogadhatatlansága a tudományos vonal számára. Utóbbi időben a tudományos körök igyekeznek elhatárolódni az I.T. elgondolásoktól. Jogtalanul! - Miért ? Mert az jogtalan és egyébként is nem lehetséges igyekezet épp azért, mert míg a legutóbbi évtizedek felfedezései ha bizonyítani látszanak is a tudományos vonal álláspontját, - ugyanúgy bizonyságot nyújtanak az Inteligens Tervezettség és azon belül a végtelenül Bölcs Programozó mellett is. - A tudomány jelenlegi állása, - az anyag építőköveinek milyensége, még ma is csak feltevésekre szorítkoznak. Univerzünk is még sok titkot őriz, s minnél magasabbra emelkedik az ember a természet megismerésének magaslatán, - annál jobban szélesedik a látóköre. Egy bizonyos : - Isten erőteljes teremtő, de nem mindenki képes felfogására. Aki azonban képes megérezni létét, az felmagasztosul általa és dicsőíti Őt.

    Itt - ott azonban már ma is mutatkoznak jelei a tudományos irodalmon belül is, hogy az Inteligens Tervező helyett inkább egy Bölcs Programozóra lehet következtetni. Ime az idézet Percival Davis és Dean H.Kenyon : Pandák és emberek c. könyve alapján írt  dolgozatból: "Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy amikor az emberek tárgyakat - például autómotorokat - terveznek, egy alapelképzelésből indulnak ki, s aztán azt a különbző rendeltetési céloknak megfelelően alkalmazzák, módosítják. Lehetőség szerint a tervezők már meglévő sablonokból és elképzelésekből indulnak ki, nem pedig mindent elölről kezdenek. Az emberi gondolkodás működéséről szóló tapasztalatainkból következtethetünk arra, vajjon hogyan működhetett az ősértelem" (érdekes megfigyelni, hogy a tudomány még ezen a szinten is hogy kerüli Isten nevének kiejtését). Ugyanezen dolgozat egy másik helyén ezt mondja: "Egy másik hasonlattal élve, az élő szervezetek közötti hasonlóságok olyanok, mint az előre összeszerelt egységek, amelyek egy bonyolult elektronikai áramkörbe csatlakoztathatók.  Aszerint variálhatók,  hogy  az organizmusnak mely  tulajdonságra van szüksége ahhoz, hogy az egyes funkciókat el tudja látni a szárazföldön, a vízben vagy a levegőben. A szervezetek mozaikok, amelyek minden egyes biológiai szinten ilyen egységekből épülnek fel. E nézet szerint a hasonló struktúrák meglétéből semmiféle evolúciós eredet nem következik."

    Leszűrve a tanulságot, - a törvény öröktől fogva létezik, s az ember ha szerencsés, felfedezi azokat, s igyekszik alkalmazni, hasznára fordítani felismeréseit, s feltevéseket (teóriákat) létrehozni azokból. A feltevések azonban állandó módósításra, sőt behelyettesítésre szorulnak. Tudósainknak azonban nics joguk, sem alapjuk arra, hogy a törvényt, vagy azzokkal kapcsolatos feltevéseiket kisajátítsák maguknak. Kísérleteik eredménye sem lehet magántulajdon, hiszen javarészük társadalmi erőfeszítések, hozzájárulások eredménye. Azok felhasználásához mindenkinek, tehát ellenlábasaiknak is joguk van. Így van ez a DNS, Aminósav lánc vagy Spirál esetében is, ami bizonyíték egy Végtelenül Bölcs Programozó (s ki lehet az más mint Akit mi Istennek neveztünk el) létezésének. Mi hívők ezt olvassuk ki a felfedezésekből. Ha valaki, vagy valakik másként magyarázzák, - az az ő dolguk, de

     joguk nics a kisajátításra !

    Egy másik szemszögből nézve: - A Törvény az alap, a kiinduló pont. Arra épülnek feltevések (teóriák). A feltevések azonban lehetnek különbözőek: - helyesek, részben helyesek és helytelenek, idővel változók. S e lehetőségeknek helyet kell hagyni és nem szabad közülük egyet sem csalhatatlannak nyilvánítani (különösen egyet a sok közül a többivel szemben), mert csak a törvény változtathatatlan (ha helyesen van felismerve), - a teória ( feltevés) - mint ahogy a szó is jelzi, - változó, ill. változtatható, helyesbíthető. S mint az evolúciós elmélet esetében, - ami maga nem egy törvény. - csupán feltevés, - tehát helyet kell hagyni a helyesbítésnek, sőt a behelyettesítésnek is. A törvény az ami megfigyelhető, - s ez esetben a sejtek létezése és azon belül a program, az aminósav lánc, - de már az arra vonatkozó keletkezési feltételezések lehetnek különbözőek, s változtathatók.

    Így tehát lehet az Evolúciós feltételezés igaz, mint a természetes kiválasztódás, de lehet más elképzelés igaz, mint pl. az Inteligens Tervezés. Igyekezzék mindkettő bizonyítani saját igazát, de mindez nem zárja ki Istent - (az Inteligens Tervező /v. Programozó/ létét), - mert akkor kétségbe kellene vonni a Törvényt is, amire mindkét feltevés épül, mint ahogy mindkettőnek alapvető hivatkozása van a DNA (DNS) molekulák létezésére, s azok fontosságára.

    Mint a következő példa is mutatja, tudósaink egyike másika azonban olyan kívánalmakat támasztanak a I.T. vel szemben aminek maguk sem tudnak megfelelni. Ruse pl. így ír egyik dolgozatában: "Még ha a teremtés elmélet teljesen sikeres lenne is teóriájának (feltevéseinek) bizonyításában, nem eredményez az tudományos magyarázatot az eredetre. A teremtés elmélet hívei úgy hiszik, hogy a mindenség csodálatos, - természet feletti módon keletkezett. Ám a csodák kívülesnek a tudomány területén, mert az, - értelemszerűleg csupán természetes, megismételhető, természeti törvények által vezérelt jelenségek vizsgálatával foglalkozik."

    Ezeknek a szabályoknak azonban ők se, -  az evolúció hívei sem tudnak megfelelni. A holt anyagból élö sejtet, amit feltételeznek, még a mai kedvező felkészültség mellett se tudnak produkálni, vagy egy fajtából a másikba kényszeríteni az élő szervezetet. Mutációik  életképtelennek bizonyulnak. (Értem /honlap/: Mi lett a muslincából? Muslinca! c. dolgozatából; A szelekciós kísérletek megnyomoríthatják az élőlényeket, de nem hoznak létre új fajokat) Fajtán belüli variációk pedig nem bizonyítják evolúciós feltevéseiket.

    Mindegy azonban, hogy minek nevezzük is az újonnan fellelt "bizonyítékainkat", melyek Isten irányába mutatnak, - fontos, hogy azok hitünket erősítik. Ezért jó, ha ezeket az embertársaink tudomására hozzuk, hogy az ő hitük is erősödjön általa, s szolgáltasson érveket az istentelen tábor támadásai ellen.

    _________________

    Létezhet - e "Kárhozat" ?

    Vannak  akiknek  nehéz  elhinni,  hogy  Isten, -  a  megbocsájtó, végtelenül jó, - megengedi, hogy teremtményeiből bárki a "kárhozat tüzére" jusson. Ezeknek szól az alábbi kis eszmefuttatás.

    Nekünk hívőknek könnyű, mert abból indulhatunk ki, hogy - ha Krisztus úgy tanította, akkor az úgy van és igaz, számunkra csupán az a feladat marad hátra, hogy megtaláljuk a magyarázatot. - S itt mindjárt emlékeznünk kell arra is, hogy Krisztus azt is tanította, hogy távozása után nem hagy magunkra minket, mert elküldi a felvilágosító Szt.Lelket, hogy segítségünkre legyen. Egy kis meditálás tehát meg kell hogy hozza a megfelelő választ kérdéseinkre. Mert bizony a felületes szemlélőben, jószándéka ellenére is, ez a probléma nem kis elbizonytalankodást eredményezhet.

    Nézzük először is a biztos támpontokat. - Istenünk nem leli örömét a bűnös elkárhozásában, de azt sem engedheti meg, hogy országába teremtményei válogatás nélkül bejussanak, mert akkor egy földi élethez hasonló körülmény alakulna ki, ami nem lenne kívánatos sem Istenünknek, sem pedig az üdvözülteknek, hiszen nekik Isten bűntől és bűnözéstől mentes örök életet ígér.

    Viszont Krisztus azt is tanította, hogy at Atya végtelenül kegyelmes, s elküldte Szt Fiát, a "jó Pásztort" az elveszett bárányai után egész a pokol kapujáig ("S száll alá a poklokra"), hogy módot adjon nekik a megtérésre, úgy, hogy belátva az életük során elkövetett bűneik helytelenségeit,  őszinte bánattal hófehérre tudják mosni "köntösüket" Krisztis vérében, amit a véráldozatával érdemelt ki számukra az Atyánál. Hogy ez a leghatásosabb módon jöhessen létre, talán bűneik következményeit át kell élniük, s ez a "tisztító tűz", - az ideig tartó büntetés (időtől esetleg többé - kevésbé független). - S aki ezután sem képes a bánatra, az nem érdemes a kegyelemre. - Tehát nem Isten taszítja el magától a megátalkodottat, hanem a megátalkodott taszítja el magát Istentől.

    Igen testvérem, Isten sokszor a mi ítélöképességünket is próbára teszi megbocsájtó kegyelmességével, mint ahogy azt Krisztus jelezte a "tékozló fiúról" szóló példabeszédében, vagy a napszámosokról szólóban, amikor mindenki egyforma bért kapott, noha töredékét sem dolgozta mint a másik. - Nem azt kell tehát észrevennünk, hogy esetleg néhány megátalkodott ki lesz zárva Isten országából, hanem inkább Istenünk végtelen kegyelmét, amit bizonyít a második lehetőség által.

    ___________

    LÉTEZIK E TÚLVILÁG, VAGY A HALÁLLAL

    MINDENNEK VÉGE SZAKAD ?

    Életünk során esetenként találkozunk olyan emberrel aki nem kimondottan Istentagadó, csak vallásos nevelés hijján talán, - vagy "idő hiányában", vagy az iskolai vallásoktatás elmaradásának következtében, - nem tudott szert tenni vallásos ismeretekre, - így elérte a felnőtt kort anélkül, hogy kialakult volna benne valamiféle elképzelés az élet gyakran felmerülő problémáira, kérdéseire. Pedig e kérdések mind égetőbb hiányérzeteket keltenek az ember életében.

    No, ha egy ilyen személy tudomást szerez arról, hogy te a hívők táborához tartozol, esetleg kíváncsisággal fordul hozzád és számára is könnyenérthető választ vár kérdéseire.

    Pl. a leggyakoribb kérdés az szokott lenni, hogy te, mint hívő, - mire alapozod a túlvilági életben, - a halál utáni létben vetett hitedet ?

    Nemrég éppen ez történt velem, s most itt papírra próbálom vetni néhány sorban az én megközelítésemet, - hátha Te kedves olvasóm tudsz használni valamit belőle.

    Tehát mire alapozom a túlvilában való hitemet ? Elsősorban tisztázni kell a HIT fogalmát. Mert a legtöbb ember idegenkedése ettől a szótól onnan ered, hogy azt ténytől idegennek, tudománytalannak tartja. Pedig mindanyian, kivétel nélkül hitből élünk. Senkinek sincs módja, hogy személyesen meggyőződjön a tudomány minden területén a tudományos tételek helyességéről. Ahhoz senkinek sem módja, sem felkészültsége nincs. Így nincs más, mint elfogadni igaznak tudósaink feltevéseit, kísérleteik eredményeit, - ami túlnyomórészt tanítóinkon, tanárainkon keresztül jut el hozzánk.

    Az anyagi fejlődés csúcsán a tudattal bíró ember léte egy cél elérésére fejlődött ki. A megsemmisülésnek tűnő halál csak egy periódusnak csak a lezárása, - határköve, de semmi esetre sem lehet a megsemmisülés, - a vég, mert akkor az egész lét értelmét vesztené.

    Ha ugyanis nincs egy értelemmel (érzelemmel) bíró (teremtő) lény, Akinek "kedve" tellik az anyag megjelenési és létezési formáiban, akkor nincs értelme az anyag végtelen variációjának, s az egész egy értelmetlen, szines tüzijátéknak tűnik (ami jelenlegi tudásunk szerint, s a mi esetünkben a nagy robbanással kezdődött).

    Szándék és cél nélkül azonban az ember sem cselekszik, hoz létre semmit, ami összehasonlíthatatlanul egyszerűbb alkotás mint a világmindenségünk. Ha tehát ezt a bonyolult létezési formát létrehozta egy Alkotó, - feltétlenül célja volt vele, s a cél nem lehetett megsemmisülés. S a létrejött természet, - szervetlen és szerves egyaránt, - csodálattal tölti el a lét csúcsán levő értelemmel bíró embert és a gyönyör és mély elismerés érzetét kelti benne.

    Most ne bonyolódjunk bele annak taglalásába, hogy milyen úton jutott odáig e gyönyörű "színjáték", hogy a fejlődés, alakulás csúcsán az értelemmel bíró lény képessé vált az egész folyamat - lánc felfogására, sőt kutatására, hasznosítására is. - A lényeg az, hogy "kívülről" nézve úgy tűnik, hogy e létezés csúcsán az értelem volt a cél.

    Nos, ennek az értelemnek csak akkor van "értelme", ha nem válik semmivé, nem pusztul el, - hanem ha át is alakul, de tovább folytatódik és talán kamatot hoz. Innen a hitünk a túlvilágban.

    Mi vallásosan hívők természetesem úgy látjuk, hogy a nagy Akkotó igy biztosít "utánptlást" hogy "szőlejében", - amely végtelen, de közel se lehet "benépesített", - legyen munkás, akik terveinek végrehajtásában "segítségére" vannak (nem mintha szüksége lenne arra, de öröme tellik benne, mert talán folyamatos színt adnak az ottani létezésnek). Oda azonban nem mehet akárki, előbb be kell bizonyítania, hogy érdemes arra. S itt kap értelmet az "aratás történet" példabeszéde, ahol a "konkoly" kiválasztódik. Ime a példabeszéd;- Máté 13:24-30.

    "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe ? Honnét került hát bele a konkoly ? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve: A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk ? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek. Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig. Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyüjtsétek csűrömbe."

    S mindez az eredeti hitünket támasztja alá. - Hisszük, hogy életünknek van értelme és célja, s ebből eredőn van folytatása is !

    VÁRATLAN ÉS MÉLYEN ÉRTÉKELT ERŐSÍTÉS

    A FENNTI DOLGOZATBAN LEÍRTAKHOZ.

    Az Internetben barangolva sok értéktelen, silány, rosszindulatú, sőt ízléstelen megnyilvánulást olvashatunk. Főként a hittel, vallásos felfogásokkal kapcsolatban. Igazságtalanok lennénk azonban ha nem ismernénk el, hogy rá lehet akadni gyöngyszemekre, nagyon értékes olvasmányokra is. Igy találtam rá az alább idézett gyönyörű, sugalmazott (Szt.Lélek által), felmérhetetlen értékű dolgozatra, mely sok tekintetben ad támogatást, megerősítést a jelen dolgozatom sok vonatkozásához.

    Az Internet "honlap" neve: www.katolikus.hu/roma, s a sok sok értékes olvasmány közül most FIDES ET RATIO. II. János Pál pápa 13. enciklikáját szeretném kiemelni, mely sok tekintetben erősítést nyújt a Mozaik Kockák című dolgozatban tárgyalt elgondolásokhoz.

    Bevezetőjében Paskai László bíboros-prímás esztergom-budapesti érsek ezt Írja :

    "Fel kell arra figyelni, hogy az enciklika a ratiónak, vagyis az észnek , mint emberi megismerésnek és gondolkodásnak a képességéről szól, amellyel megismerhetjük az emberre vonatkozó igazságot."

    Megemlíti továbbá, hogy "Vannak alapvető kérdések, amelyekre választ kell adnunk, amint ezt az enciklika kezdetén olvassuk 'Ki vagyok én? Honnan jövök és hová megyek? Miért van a rossz? Mi vár ránk mostani életünk után?' Ezekre a kérdésekre nem a természettudomány, hanem az emberi gondolkodás segítségével lehet választ adni."

    S ebből eredőn megállapítja, hogy: "Az emberre vonatkozó igazság megismerését segíti a keresztény hit. A pápa sokszor visszatérő tanítása, hogy az Istenről szóló igazság ismerete feltárja az emberre vonatkozó igazságot. Ezért a hit és az ész nincs ellentétben egymással, nem is független egymástól, hanem kiegészítik egymást." (Itt legfelljebb csupán annyit jegyezhetnék meg, hogy a magyarra fordítás során az ész helyett az értelmet találtam volna találóbb és megfelelőbb kifejezésnek. Az  ész ugyanis az eszköz, s annak funkciója úgy az  értelem (elme - elmélkedés) mint a hit, ami egy szinten jobban öszevethető, hasonlítható, vonatkoztatható stb. )

    Érdemes még idézni a következő szakaszt, mert ismét jellemző körülményt fed fel, hogy: "Az enciklika elkészítése hosszú ideig tartott. A kéziratot a pápa tizenkét évvel ezelőtt kezdte el. A hosszú idő nemcsak az alapos, körültekintő munkára, hanem a téma fontosságára is rámutat, amelynek összefoglalását adja a kezdő mondat: "A hit és az ész olyan mint két szárny, melyekkel az emberi szellem felemelkedik az igazság szemlélésére. Istent megismerve juthatunk el önmagunk teljes igazságához. "

    S bizonyára a gondolatok érlelésének, s az anyaggyűjtésnek időtartama még hosszabb időre nyúlik vissza. De úgy tűnik, hogy a pápai enciklika párhuzamosan született az én kis dolgozatommal, s megjelenése alig előzte meg azt néhány évvel (6-7évvel), amiről sajnos nem tudtam, de lehet, hogy így kellett ennek lenni, hogy az enciklikában írottak ne befolyásoljanak. A késői megerősítés is azonban nagyon megnyugtató, s jókor jött. - Most azonban nézzünk néhány példát az enciklikából, mely hasonló irányba mutat mint a dolgozatomban foglaltak.

    Elsősorban azt kell kiemelnem, hogy Isten és az Igazság keresése nem csak megengedett, de kötelessége is annak aki képes rá. Lehet, hogy az eredmény nem mindenben tökéletes, de ha csak egy igazságot fed is fel, már szolgálatot tesz a cél irányában. Ime az idézet:

    "Az Egyház azon tekintélyénél fogva, mely Jézus Krisztus kinyilatkoztatásának őreként megilleti, meg akarja erősíteni, hogy az igazságról gondolkodnunk kell. Ezért határoztam el, hogy hozzátok fordulok, Püspöktestvéreim, ....,s a teologusokhoz és filozófusokhoz, ....,illetve minden emberhez, aki keresi az igazságot: meg szeretném osztani veletek ezt az igaz bölcsességhez vezető útról szóló elmélkedést, hogy mindazok, akik a szívükben hordozzák a bölcsesség szeretetét, elindulhassanak a jó úton, s elnyerjék benne fáradságuk jutalmát és megtalálják a lélek örömét."

    Mert "E meggondolás fényében fölmerül az első követelmény: az igazság, ahogyan a kinyilatkoztatásból megismerjük, nem az ész által előkészített gondolat érett gyümölcse vagy csúcspontja. Ellenkezőleg, ingyenes ajándékként jelenik meg, gondolatokat ébreszt, és megkívánja, hogy a szeretet kifejezéseként fogadjuk el. Ez a kinyilatkoztatott igazság Isten végső és örök látásának történeti elővételezése, mely azoknak van fönntartva, akik hisznek benne és nyitott szívvel keresik Őt." S a Pápa érezhetően, tapasztalatból tudja, hogy miről beszél ! S ezért így nyilatkozik: "Ezért nem csak szükségét érzem, hanem erkölcsi kötelességemnek is tartom, hogy nyilatkozzam e témáról annak érdekében, hogy a keresztény időszámítás harmadik évezredének küszöbét átlépő emberiség ráébredjen nagyszerű képességére és megújult bátorsággal fogjon hozzá a történelmébe ágyazott üdvözítő terv megvalósításához.- - - Az Egyház azon tekintélyénél fogva, mely Jézus Krisztus kinyilatkoztatásának őreként megilleti, meg akarja erősíteni, hogy az igazságról gondolkodnunk kell."

    Igen, úgy tűnik, hogy a 2000 körüli évek Szentlélek intenzívebb működésének kezdetét jelentik. Miért ? - Mert az emberi tudás, kutatások eredményei, - röviden az emberi elme beérett a Szentlélek Igazságának befogadására.

    Megnyugtató olvasni továbbá: "Ámbár a hit az ész fölött áll, emiatt soha nem adódhat igazi eltérés a hit és az ész között: mivel ugyanaz az Isten, aki kinyilatkoztatja a misztériumokat és a hitet belénk önti, adta az ész világosságát (képességét /az író/) az emberi léleknek, Isten pedig önmagát meg nem tagadhatja, sem az igazság nem mondhat ellent az igazságnak."

    S most egy két gyakorlati útmutatás: "Egyébként világos, hogy ha az ész e két pólus Isten Igéje és annak jobb megértése között mozog, figyelmeztetést és bizonyos módon irányítást kap ahhoz, hogy elkerülje azokat az utakat, melyek elmennek a kinyilatkoztatott igazság, végső soron az egyszerű, tiszta igazság mellett, ezzel szemben késztetést kap olyan utak keresésére, melyekről még csak nem is álmodta, hogy járhat rajtuk."

    Végső tanulság: "Meg kell állapítanunk, hogy mai helyzetünk egyik legfontosabb összetevője 'a dolgok értelmezésének krízise'. Úgy megsokasodtak a gyakran tudományos színezetű nézetek az életről és a világról, hogy valóban átéljük, hogyan hatalmasodik el a tudás töredékessége. Épp ettől válik nehézzé és gyakran hiábavalóvá a dolgok értelmének keresése. Még drámaibb, hogy az adatok és tények e kavargásában melyek között élünk, s úgy látszik, ezek alkotják a lét tulajdonképpeni folyamatát, nem kevesen megkérdezik, hogy egyáltalán van e értelme a dolgok értelmét keresni. A válaszra törekvő elméletek többsége, illetve a világ és az emberi élet különböző látás- és értelmezési módjai csak fölerősítik e radikális kétkedést, ami könnyen szkepticizmusba, közömbösségbe vagy a nihilizmus különböző megnyilvánulásaiba torkollik."

    "S most egy két kivonat magáról a hit és ész viszonyáról. - A skolasztikus teológiában Canterbury Anzelmnek s hívő megértésről (intellectus fidei) adott értelmezése következtében a filozófiailag művelt ész még fontosabbá vált. A szent canterburyi érsek szerint a hit elsőbbsége nem akar versenyezni az ész sajátos keresésével. Az ész ugyanis nem arra hivatott, hogy ítéletet alkossona hit tartalmáról: erre alkalmatlan és nem képes. Feladata sokkal inkább az, hogy megtalálja a jelentést, fölfedezze a magyarázatokat, melyek mindenkinek lehetővé teszik, hogy a hit tanításának bizonyos megértésére eljusson. Szent Anzelm hangsúlyozza a tényt, hogy az értelemnek azt kell keresnie, amit szeret: minél inkább szereti, annál inkább vágyódik megismerésére. 'Ad te videndum factus sum: et nondumfecipropterquod factus sum.' (arra teremtettem, hogy Téged lássalak: és még nem tettem meg, amire teremtettem)...... A filozófiai megismerésnek alapvető öszhangját még valami erősíti: a hit igényli, hogy tárgyát az ész segítségével ragadja meg, az ész viszont keresésének csúcspontján szükségszerűen arra vezet, amit a hit elébe tár."

    "Még alapvetőbb Aquinói Tamás fölismerése, hogy ami a filozófia tárgya, hozzásegíthet az isteni kinyilatkoztatás megértéséhez. A hit tehát nem fél az észtől, hanam keresi és megbízik benne. Miként a kegyelem föltételezi és tökéletesíti a természetet, úgy tételezi föl és tökéletesíti a hit az észt. Amikor a hit megvilágosítja, az ész megszabadul a törékenységtől és a bűn engedetlenségéből fakadó korlátoktól, s megkapja a szükséges erőt ahhoz, hogy fölemelkedjék a Szentháromság egy Isten misztériumának megismerésére.

    Szent Tamásnak mégegy értékes megállapítása: "A Szentlélek ajándékai közé tartozó bölcsesség különbözik az okosságtól, mely az értelmi erények közé tartozik. Ez utóbbit ugyanis gyakorlással szerezzük meg, amaz ellenben 'onnan felülről való', miként a Jakab-levél 3,15 mondja. A hittől is különbözik. A hit ugyanis a maga módján adja beleegyezését az isteni igazsághoz: de az isteni igazság szerinti ítélet a bölcsesség ajándékához tartozik."

    E kis kitérő után ismét a Szentatya szól: "Az immár végéhez érő évezred története tanítja, hogy ezen az úton kell járni: a végső igazság vágyának és keresésének az új utak fölfedezésével járó nehézségektől sem visszarettenve nem szabad elvesznie. Maga a hit kihívást intéz az észhez, hogy lépjen ki minden elszigeteltségből és kockáztasson mindent azért, hogy elérje azt, ami szép, jó és igaz. Így lesz a hit az észnek biztos és meggyőző védelmezője."

    Hasonlóképpen a fundamentális teológiának meg kell mutatnia a benső öszhangot a hit és a fő szükséglete között, ti. hogy az ész által fejezze ki magát, mely képes arra, hogy teljesen szabadon adja beleegyezését. Így a hit " utat tud mutatni annak az észnek, amely figyelmesen keresi az igazságot. Ily módon a hit, mely Isten ajándéka, bár nem az észre támaszkodik, azt semmiképpen sem nélkülözheti: ugyanakkor az észnek a hitből kell erőt merítenie azokhoz az új célokhoz, melyeket egyedül képtelen elérni."

    Az egyházatyák tanítása vezet erre a meggyőződésre: "Maga a hit nem más, mint beleegyezéssel (cum assensione) gondolkodni (.....), mert a hit, ha nem gondolkodik, mit sem ér." (Tehát a hit is az észt 'használja' /az író megjegyzése/"

    "... a Szentírásban rejlő 'filozófiának' elsődleges meggyőződése, hogy az emberi élet és maga a világ valamit jelent, s arra a beteljesedésre irányul, mely Jézus Krisztusban valósul meg. A megtestesülés misztériuma marad mindíg a középpont, amelyhez fordulni kell, hogy az emberi létnek, a teremtett világnak és magának Istennek a titkát fölfoghassuk. E mistériumban végleges kihívások vannak a filozófia számára, mert arra készteti az emberi észt, hogy tegyen magáévá egy olyan logikát, mely a beszűküléssel fenyegető falakat lerombolja. A lét értelme ugyanis itt éri el csúcspontját. Itt válik érthetővé Isten és az ember legbensőbb lényege: a megtestesült Ige misztériumában az isteni és emberi természet megőrzi a maga sajátosságait, ugyanakkor egyedülálló egység jön létre, mely keveredés nélkül köti őket össze."

    "Még drámaibb, hogy az adatok és tények e kavargásában, melyek között élünk, s úgy látszik, ezek alkotják a lét tulajdonképpeni folyamatát - nem kevesen megkérdezik, hogy egyáltalán van e még értelme a dolgok értelmét keresni. A válaszra törekvő elméletek többsége, illetve a világ és az emberi élet különböző látás- és értelmezési módjai csak fölerősítik e radikális kétkedést, ami könnyen szkepticizmusba, közömbösségbe vagy nihilizmus különböző megnyilvánulásaiba torkollik."

    Röviden ősszefoglalva tehát: - A Szentatya is úgy látja, hogy a hit és az ész segítik, kiegészítik egymást. Így a vallás és a tudomány sincsenek ellentétben egymással, csak meg kell találni az öszhangot. S amíg nincs meg az öszhang, - addig keresnünk kell azt.

    S itt kapcsolódik be ismét a Pápai útmutatás a II. Vatikáni Zsinat APOSTOLICAM ACTUOSITATEM kezdetű s a világi hívek apostolkodásáról szóló decrétumán keresztül: "Az Egyház aligha lehet jelenlevő és tevékeny a világi hívők munkája nélkül. E sokféle és sürgető szükségletet jelzi nyilvánvaló működésével a Szentlélek, aki manapság egyre jobban tudatosítja a világi hívekben saját felelősségüket, és mindenütt Krisztus és az Egyház szolgálatára ösztönzi őket..... Apostoli tevékenységüket hitben, reményben és szeretetben végzik, s ezeket az erényeket a Szentlélek árasztja szét az Egyház minden tagjának szívébe.

    A Szentlélek, aki Isten népének megszentelésén a szolgálat és a szentségek által munkálkodik, apostolkodásukhoz a hívőket is ellátja különleges adományokkal 'tetszése szerint osztván kinek-kinek', hogy valamennyien a kapott ajándékok szerint 'egymás szolgálatára legyenek', mint 'Isten sokféle kegyelmének letéteményesei'....E karizmák - a legkisebbeket is beleértve - elfogadásából ered minden és kötelessége, hogy a kapott ajándékokat az emberek javára és az Egyház épülésére hsználja föl az Egyházban és a világban: a Szentlélek szabadságában, aki 'ott fú, ahol akar'."

    S ime a szívet melengető buzdítás: "Mivel pedig korunkban új kérdések merülnek föl, és a vallást, erkölcsi rendet, sőt magát az emberi társadalmat is alapjaiban fölforgatni akaró súlyos tévedések pusztítanak, ez a Szent Zsinat szívből buzdítja a világi hívőket, hogy valamennyien az Egyház szelleme szerint - képességeiknek és képzettségüknek megfelelően - hatékonyan vegyék ki részüket a keresztény elvek kibontásában, megvédésében, és korunk problémáira való helyes alkalmazásában."

    "Az egyéni apostolkodásnak egészen sajátos formája, s a híveiben élő Krisztust láthatóvá tévő, korunknak leginkább megfelelő jel a hitből, reményből és szeretetből sarjadó világi élet tanuságtétele. Apostolkodó szavakkal pedig - mely bizonyos körülmények közt okvetlenül szükséges - a világiak Krisztust hirdetik, az Ő tanítását magyarázzák, állapotuk, képzettségük szerint terjesztik és hűségesen vallják."

    "Az apostolkodást gyakorolni kell minden helyzetben, az egész életen át. (még 80-on felül sem késő - ime a Mozaik kockák c. dolgozat. /az író megjegyzése/) Sőt kinek-kinek önmagát kell képeznie az apostolkodásra, főleg felnőtt korban. Az évek múltával ugyanis erre jobban kibontakozik a szellem: így ki-ki figyelve önmagára, fölismerheti azokat a talentumokat, melyekkel Isten gazdagította őt, és hatékonyabbá teheti azokat a karizmákat, melyeket testvérei javára a Szentlélek adott neki."

    "A Szentséges Zsinat tehát kérve-kéri az Úrban az összes világi hívőt, hogy Krisztus szavára, mely ebben az órában még sürgetőbb, és a Szentlélek ösztönzésére szívesen, nagylelkűen és készséges szívvel válaszoljon."

    A Mozaik Kockák c. dolgozat jó példa arra, hogy a fennti idézetek reális és valós tényeket vázolnak elénk. Ha módod van rá, - kövesd a példát !

    ADALÉKOK:

    AZ ISTEN (VII.) CÍMŰ FEJEZETHÖZ.

    A forrás mint a fennti +DOMINUM ET VIVIFICATEM - a Szentlélek az Egyház és a Világ életében.

    Az ember képessége Isten felismerésére: "Az ember éppen a természet ésszel való végiggondolása útján föl tud emelkedni Istenhez - 'mert a teremtmények nagyságából és szépségéből következtetni lehet Teremtőjükre' (Bölcs 13,5). Fölismeri tehát az isteni kinyilatkoztatás első szakaszát, ami a 'természet csodálatos könyve', melyet az ember, ha eszének sajátos eszközeivel olvas, eljuthat a Teremtő megismerésére. Ha pedig az ember eszével képtelen eljutni a mindeneket termtő Isten fölismerésére, ezt nem annyira az eszköz fogyatékos voltának kell tulajdonítani, hanem inkább az akadálynak, melyet szabad akarata és bűnei állítanak útjába.

    Az ész és a hit elválaszthatatlanok.

    "Az I. Vatikáni Zsinat ünnepélyes formába foglalta és újra megerősítette a tanítást, amelyet a rendes Tanítóhivatal állandóan a hívők elé adott, és kiemelte, hogy a természetes istenismeret és a kinyilatkoztatás, az ész és a hit mennyire elválaszthatatlanok, s ugyanakkor mennyire függetlenek egymástól. A zsinat a kinyilatkoztatás által is föltételezett alapkövetelményből indul ki tudnillik, hogy Istent, minden dolog kezdetét és célját természetes úton meg lehet ismerni"...

    Isten és ember hasonlósága.

    "A II. Vatikáni Zsinat nagyon gazdag és termékeny tanítást adott a filozófiáról. E zsinati szöveg az Isten képmásául teremtett emberi személy értékéről szól, megalapozza a többi teremtmények fölötti méltóságát és kimutatja az emberi ész transzcendens képességét."

    A Szentháromság három Én.

    "Isten atyaságának csodálatos tanuságában a Nazáreti Jézus önmagát, isteni 'Én'-jét is kinyilatkoztatja: Ő valóban az Atyával egylényegű Fiú, és ezért senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú. Ő az a Fiú, ki 'értünk emberekért és a mi üdvösségünkért ... emberré lett... a Szentlélek erejéből' ..."

    Isten mint barát.

    "A II Vatikáni Zsinat tanítása szerint: 'A kinyilatkoztatással a láthatatlan Isten szeretetének bőségéből mint barátaihoz szól az emberekhez, és társalog velük, hogy meghívja őket és befogadja saját közösségébe.' A Lélek 'aki Isten mélységeit vizsgálja', ebből kiindulva kezdettől fogva ismeri mindazt, ami az emberre vonatkozik."

    Isten tiszta szellem, - tökéletes lét.

    "Isten láthatatlan és szellemi valóság. Elutasítása már bizonyos mértékben abból ered, hogy a világ alapjában véve abban különbözik tőle, hogy 'látható' és 'anyagi természetű', ő pedig 'láthatatlan' és 'tiszta szellem'. A világ lényegénél fogva szükségszerűen tökéletlen ahhoz viszonyítva, aki maga a legtökéletesebb 'lét'.

    Néhány idézet a Szentháromságról.

    "A dogmatikus teológiának képesnek kell lennie arra, hogy a Szentháromság egy Isten és az üdvösség terve misztériumának egyetemes értelmét elbeszélő, de elsősorban érvelő formában elő tudja adni. Olyan kifejezések segítségével kell tennie, melyeket kritikus ítélettel formál meg és amelyek mindenkivel közölhetőek."

    A három "Személy" - egylényegű.

    "De mert az Atyával és a Fiúval istenségben egylényegű, a Szentlélek egyúttal maga is szeretet és ajándék (teremtetlen ajándék), amelyből, mint élő forrásból, bőven árad a teremtmények számára minden ajándék (teremtett ajándék): a létezés ajándéka, amelyet minden teremtmény megkap a teremtés által, a kegyelem ajándéka, amelyet az emberek kaptak az üdvrend által. Amint Szent Pál apostol írja: '.... a nékünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe Isten szeretete. Isten a Szentlélekben ajándékul adja magát üdvösségünkre."

    "Felújjongott a Szentlélekben"

    "Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: Dicsőítlek Atyám, ég és föld ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosok elöl és kinyilvánítottad a kicsinyeknek.... Mindezeket az evangélista csak érintve, ebben a kifejezésben foglalja össze: 'felujjongott a Szentlélekben'.

    Jézust ez a felujjongása arra indítja, hogy még többet mondjon. Halljuk is: 'Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú, vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni... Ez az Atyának és a Fiúnak még bőségesebb kinyilatkoztatása, kiket a Szentlélek egyesít."

    A Háromságos Egy Isten, - három Én (nem Személy).

    Részletesebbem fenntebb a " A Szentháromság három Én." főcím alatt

    Van valami hasonlóság a Háromságban.

    "... amelyért Jézus maga imádkozott, amikor az Atyát kérte, 'hogy mindnyájan egy legyenek, mint ahogy mi egy vagyunk', mintegy jelezve, hogy van valami hasonlóság az isteni Személyek egysége és Isten igazságban és szeretetben élő gyermekeinek egysége között."

    A Szentháromság képére és hasonlatosságára teremtette az embert.

    "az Egyház kéri, szakadatlanul kéri, hogy az emberi cselekedetek az ő segítségével mindíg helyesek legyenek, kéri az örömet és a vígasztalást, melyet csak Ő az igazi vigasztaló adhat, kéri az erénnyek kegyelmét... kéri az örök üdvösséget, az isteni életben való teljes részesedést, amelyre az Atya az embereket eleve elrendelte, mert szeretetből a Szentháromság képére és hasonlóságára teremtette őket."

    No és még sorolhatnám a szebbnél szebb, - értékesebbnél értékesebb idézeteket, de nem célom és feladatom egy más apostolkodási terület tolmácsolása, - itt csupán arra szorítkoztam ami a jelen dolgozatomat támasztja alá. Melegen ajánlom azonban az idézett web oldalt, amiben sok érdekes és tanulságos olvasnivalót talál az elmélkedésre hajlamos olvasó. (az író megjegyzése.)

    Egyben szeretettel búcsúzom jelen átdolgozásom és kiegészítésem végéhez érve a legközelebbiig, - ha ugyan a Gondviselő módot ad arra nekem. 2013. június hó. Cselik Ferenc.

     

    VISSZA - ELEJE

    BIBLIOGRAPHIA.

     

    ANON: A New Catechism. Kiad:: Burns and Oates. 1967.

    ABBOTT P.: Trigonometry.

    BARNETT LINCOLN: The Universe and Dr. Einstein.

    BIBLIA - Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás. Kiad.: Szent István Társulat. 1991.

    BRONOWSKI J.: The Ascent of Man.

    CORNFORD F.M.: The Republic of Plato.

    CHAPMAN GEOFFREY: Catechism of the Catholic Church.

    DESSAIN CHARLES STEPHEN: John Henry Newman.

    ELIOT T.S. : The idea of a Christian Society.

    GITTELSOHN Rabbi RONALD B.: Little Lower than the Angels.

    HEYWOOD ROSALIND: The Sixth Sense.

    HIGHER CATECHETICAL INSTITUTE: A New Catechism.

    HINTON JOHN: Dying.

    HITCHING FRANCIS: The World Atlas of Misteries.

    HOLROYD STUART: Mysteries of Gods.

    HOWELL CLARK F.: Early Man.

    KELLETT E.E.: A Short History of Religions.

    KENDRICK ROSALYN: Examining Religions : Islam.

    LE BON GUSTAVE: The World of Islamic Civilization.

    LEWIS C.S.: Mere Christianity

    LODGE Sir OLIVER: Evolution and Creation.

    MEYER MARVIN: The Gospel of Thomas.

    MORGAN KENNETH W. (Edited by:): Islam the Straight Path.

    PAGELS ELAINE: The Gnostic Gospels. Kiad.: Weidenfeld and Nicolson. 1979.

    PARRINDER E.G.: A Book of World Religions.

    PHILLIPS GODFREY: The Religions of the World.Islam interpreted by               Muslims.

    RIPLEY FRANCIS J.: This is the Faith.

    SALE GEORGE (Transl by:): The Koran

    SCHRECK ALAN: Catholic and Chritian.

    SCOTT F. ERNEST: The Ethical Teaching of Jesus.

    SOKAN: (Auden, Einstein, T. Mann, Russell, Wells és mások) : I Believe.

    STORR V.F.: Do Dead Men Live Again ?

    STRONG C.F.: Early Man and the First Nations.

    TRACT SOCIETY of PENNSYLVANIA: Did Man get here by Evolution or by Creation ?

    WILSON IAN: The After Death Experience.

    WILSON KENNETH: Making Sense of it. An Essay in Philosophical Theology.

    A következő honlapok ismeretében:

    http://www.inditlak.hu   

    http://trueorigin.org                          http://www.gondolkodom.hu

    http://www.arn.org                            http://64.233.161.104   

    http://www.kfki.hu                            http://ujember.katolikus.hu   

    http://evolutionblog.blogspot.com    http://cogitans.uw.hu

    http://www.antievolution.org             http://www.szkepszis.hu    

    http://www.lutheran.hu             http://hu.wikipedia.org     

    http://members.cox.net             http://evolution-facts.org                  

    http://www.oki.hu                      http://www.matud.iif.hu

    http://www.photius.com             http://www.yashanet.com

    http://www.messianicjews.info   http://webaxelero.hu

    http://www.grain.hu                    http://www.origo.hu

    http://www.nolimits.blog.hu        http://www.ertem.hu   

    http://www.uj.katolikus.hu               http://www.sapientia.hu/jegyzet/rahner.htm

    http://www.kreacionizmus.lap.hu http://www.hittitok.hu    

    http://www.vallaskritika.lap.hu         http://www.termeszetvilaga.lap.hu

    http://www.teizmus.extra.hu             http://www.katolikustraditio.hu

    http://www.vatikan.lap.hu                 http://www.vallas.lap.hu

    http://www.biblia.lap.hu                    http://www.tudomany.lap.hu

    http://www.teremtes.lap.hu               http://www.tulvilag.lap.hu

    http://www.keresztenyek.hu              http://www.katolikus.lap.hu   

    http://www.vallasfilozofia.lap.hu       http://www.magyarkurir.hu

    http://www.katolikus.hu                    http://www.index.hu

    Utoljára átdolgozva 2013.június hó.

     Home.ELEJE.